Sziasztok!

Érdekel, hogy amit kigondoltam, csupán hamis érvek folyama, 
ködösítés, üres retorika lenne?

Webes harcos ateisták eloszeretettel kérnek bizonyítékot Isten 
létezésére.  Szerintem az ilyesmi provokáció, hisz egzakt 
bizonyítékokról nem tudunk. 
Véleményem:
A vallások (a jobbak) a psziché tehermentesítoi. Ha egy érzékeny lélek 
elveszti szerettét, megvígasztalható e közléssel:
Észlelt s érzékelt Világunk talán csak parányi részlete egy olyan 
hatalmasabb Univerzumnak, melyben minden egykoron létezett lélek 
találkozhat, ha eljön az ideje. Egyáltalán nem biztos, hogy akit 
elveszítettünk, azt örökre elveszítettük! S az sem bizonyos, hogy csak 
egyszer élünk egyetlen életet, mely örökre lezárul. Reménykedhetünk, 
hogy mostani életünk tán csak iskola, ismerkedés a lehetséges 
életekkel, s az elvben lehetséges szenvedések illetve örömök 
arzenáljával. 
Ha létezik Világok kigondolója Isten - kit nem ismerünk, csak mert 
eddig nem hagyta magát megismerni - s bejelentené, hogy tényleg 
találkozhatunk mindenkivel kit valaha szerettünk, akkor vsz. ellene 
lázadnánk sokan dühödten - kérdve ot - miért nem engedi, hogy 
azonnal találkozzunk egykori szeretteinkkel, kiket elveszítettünk? 
Sokan vsz. öngyilkossággal tiltakoznának az 'Úr' általunk még meg 
nem valósított tervei ellen.
Istennek tehát nem lehet érdeke, hogy létezése fehéren-feketén 
bizonyítható legyen! 
Az ember lelki fájdalmait nagymértékben képes csillapítani a remény. 
Pl. az a remény is, hogy léte valamely más formában épp úgy 
folytatódik majd, mint elhúnyt szeretteié, kiket elveszített. 

Mármost a harcos ateisták gonoszul - pesszimizmust sugározva 
szadistaként azt próbálják belésulykolni a reménykedokbe, hogy  
öröklétben - különféle átélheto létformákban reménykedni/hinni  
ostobaság. Nyíltan vagy alattomban azon igyekeznek, hogy magukat 
valamiféle tisztán látó racionalista fo''okosnak beállítva az emberekbol 
kiöljék ama reményt, mely lelki fájdalmak túléléséhez olykor 
nélkülözhetetlen. 
Tessék csak belegondolni van-e értelme bárkit is úgy nevelni, hogy 
vegye tudomásul: A Világnak néhány évtized múltán örökre vége lesz 
az  o számára, illetve amikor egyetlen élete során elveszítgeti 
szeretteit, eszébe ne jusson azt képzelni balgán, hogy valaha is 
visszakaphatja oket!
Van-e értelme ilyesmit sulykolni bárkibe - beképzelt racionalista 
reménygyilkosként?

Az ateista propagandában eleve ott lapul egy durva otromba 
hazugság! Ugyanis hazugság, hogy a propagandista maga tudná e 
szó  "örökre" jelentését. Csak papíron létezo fogalom ez!
Az "örök nem-létezés" pusztán matematikusi agyalmány, fikció. 
Valósághoz köze-nincs elme-termék!
A harcos ateista hazug módon úgy tesz, mintha tudna valamit, amihez 
más még nem nott fel értelmileg. 
A harcos ateista nem más, mint reménypusztító garázda, felforgató! 

A harcos ateista nem ismeri a máshol másféle Világban megszületés 
reménytét, ami nem róható fel, sot megértheto normális, természetes 
dolog, de ami már rossz, ha másokból is szeretné kiírtani a reményt, 
mégpedig a racionalitás nevében.
A harcos ateista úgy tesz - próbálja színlelni, hogy a tudomány talaján 
áll, s hogy a tudomány a Világot már eléggé ismeri ahhoz, hogy 
határozottan állítható legyen: nagy meglepetések már nem várhatók, 
csodák nem lehetnek, tehát bizonyos remények valóra válása 
képtelenség, s értelmetlen akár gondolkodni ill. társalogni róluk. 
Az apró-csepro gyozelmeitol elbizakozodottá vált harcias ateista 
reménykedok megalázásával próbálkozik, hogy más harcos ateisták 
elismerjék. 

Mindezek csak találgatások voltak részemrol. Hol hibáztam?

Zoli