Kedves Listatagok!
Kaptam egy levelet, amiben egy társunk igen érdekes kérdéseket tett
fel. Megpróbálok rá válaszolni.
> Nagyon felkeltette ez a téma az érdeklõdésemet és mivel Te
tapasztalatból beszéltél, a segítségedet szeretném kérni abban, hogy
mit csináljak, hogy én is kapcsolatba tudjak lépni a szellemvilággal?
- Nekem ez szinte semmibe sem került. A legelsõ alkalom még kezdõ
agykontrollos koromban történt. A szintemen egyszerûen csak beszélni
akartam egy kísértettel. Aztán akkor alig bírtam megszabadulni a
többiektõl, akik üzenni akartak. Szerintem ez ennyire egyszerû.
De jól gondold meg ezt a lépést, mert nem biztos, hogy lesz
visszautad. Ha egyszer rájönnek, hogy fogékony vagy rájuk, lehet,
hogy mindég körülötted lesznek majd.
És sajnos arra sincs semmilyen garancia, hogy mindegyik jóindulatú
lesz majd. Arról nem is beszélve, hogy amikor ki kell menned a sötétbe
egyedül, és érzed, hogy nem vagy egyedül, akkor jól esik-e majd ez a
fajta társaság?
> Nemrég írtad "idézted" az egyik leveledben hogy:
"Véleményem szerint minden idõ, minden korszak egyszerre létezik. Ezt
támasztja alá a történeted is.
Az emberi lélek leszületés elõtt megtervezi az életét, és úgy születik le.
Pontosan tudja, hogy mikor milyen problémák lesznek, azt is tudja,
hogy mikor fog meghalni, stb.
Aztán leszületéskor majdnem mindenkinek törlõdik a memóriája,
majdnem mindenkiben kialakul az itteni idõfogalom, amire azt kell
mondanom, hogy ez egy fenti tiltás eredménye."
Minden idõ egyszerre játszódik?
És milyen bontásokban? Minden évszázad, minden év, vagy minden
nap?
Ha ez így lenne, akkor a jövõ fix dolog lenne ami azt jelentené, hogy én
biztos azt a lányt fogom elvenni feleségül aki majdan az unokám
nagymamája lesz, tehát nincs választásom. Ha pedig nincs
választásom, akkor a meg hiába cselezem ki a fenti tiltást" ha
rámszakad az 5-ös lottó eredménye, akkor is az már meg volt odafent
tervezve. Ha viszont kicselezem, akkor megváltoztatom a jövõt és ha
ez így van, akkor valakiknek a jelenjét változtatom meg.
- Szép kis eszmefuttatás.
Az én elképzelésem egyre inkább a számítógépes játékok világára
támaszkodik. Képzeljük el tehát a következõt:
A mostani zseniális informatikusok néhány év múlva biztosan
megalkotnak egy olyan módszert, hogy az agyadra kötöd a
számítógépet, és úgy játszol. Mindent valóságosnak élsz meg. Pedig
valójában te választottad ki azt, hogy milyen játékban akarsz részt
venni. Beállíthattál magadnak egy csomó eszközt, vagy tulajdonságot.
Ha ügyes vagy, megtanultál néhány kódot is, amivel külön
szolgáltatásokat vehetsz igénybe játék közben.
Nos, az én felfogásom szerint, mi egy ilyen szenzációsan
leprogramozott játék részei vagyunk.
Amikor beléptél a játékba, már minden létezett, minden le volt
programozva. Neked már csak annyi lehetõséged van, hogy pontokat
gyûjts, valamint megválaszthatod a számodra legmegfelelõbbnek hitt
utat. Pedig valamennyi a következõ pályára vezet, csak a
megérkezésed lesz más.
Tehát a kintrõl belépõ játékos számára az egész egyszerre létezik.
Minden század, és minden év teljesen ki van dolgozva. Viszont, amikor
belépsz, a játékba, olyan, mintha egymás után történnének az
események.
Nem tudom, hogy érthetõ-e így, illetve mennyire hihetõ?
Persze amíg a játékprogram egyszerû, addig a játékhõs halálával ki
tudsz lépni a programból. Ahogy a programozók egyre jobbak, azt
mondhatják neked:
Ha akarsz, több figura bõrébe is bebújhatsz akár egyszerre is.
Szabadon választhatsz. Ennél a multitaszkos üzemmódnál olyan
lehetõség is kínálkozik, hogy az egyik figura által megszerzett tudást a
másik is használhatja. Ha az egyik figurának jól megy, átutalhat egy kis
segítséget a másiknak. Ha az egyiknek rosszul megy, akkor karmát
halmoz fel, ami természetesen a többi szereplõ életét is nehezíti. De
mindez egyszerre történik, hiszen a számítógépben minden kor
egyszerre létezik.
Egy ilyen multi-üzemmódban viszont csak akkor szállhatsz ki a játékból,
ha már minden leckét megtanultál. Ez alapfeltétel volt, tudtál róla,
amikor elvállaltad a játékot.
Amikor az egyik figura meghal, akkor õ szellemmé válik. Ekkor
eldöntheti, hogy kilép-e egy olyan szintre (Isten elé), ahol az eddigi
teljesítményét lemérik, összesítik a pontjait, és persze visszanézheti az
egész tevékenységét, vagy pedig úgy érzi, hogy még nem szeretne
elszámolni a cselekedeteivel, és szellemként bolyong egy kicsit.
Elõbb-utóbb mindenféleképpen el kell számolni az életével.
Mi történik ilyenkor?
Ha jól teljesítettél, megvárod, amíg minden pályán meghalsz, és kilépsz
a játékból. Ekkor szétkapcsol a számítógép és az agyad, és éled a
hétköznapjaidat, egészen addig, amíg ismét eszedbe nem jut, hogy
egy másik játékot próbálj ki.
Ha rosszul teljesítettél, akkor soron kívül választanod kell egy másik
játékost, akinek a bõrében megpróbálod a csorbát kiköszörülni.
Ha nagyon-nagyon rosszul teljesítettél, akkor pedig kizárnak a játékból.
De tovább megyek. Képzeljük el, hogy pl. 2200-ban már nem
tankönyvekbõl tanul a gyerek, hanem az órákat tömbösítik, és
eljátsszák a történelmet. A fél osztály választ magának történelmi
személyeket, vagy csak egyszerû hétköznapi szereplõket. Az osztály
másik fele egy hologrammos kivetítõn figyeli a társak tevékenységeit.
Õk felelnek az éppen az oktatóprogramra kapcsolt társaikért.
Instrukciókkal, stb. segítenek, és persze vigyáznak is rájuk. Ezt a
játékosok úgy élik meg, mintha õrangyalaik lennének.
A játékosok belépéskor feladatokat kaptak, és persze egy rakás
szempontot. Némelyik feladatot nem lehet egyedül végrehajtani, ezért
szövetkezniük kell egymással. Mivel minden korba egyszerre mennek,
ezért azt hiszik, hogy egy csoportos reinkarnációt hajtottak végre.
A lényeg az, hogy lejátszanak egy pályát, aztán meghalnak. Ekkor a
tanár (Isten) értékeli a produkciót. Aki nem tanulta meg a leckét, kap
egy másik lehetõséget. Ez addig tart, amíg mindenki be nem fejezte a
tanulást.
Ekkor lekapcsolják a számítógépet róluk, és láss csodát, mindenki
megtanulta az emberiség történelmét!
Az oktatóprogram persze különösen érzékeny a környezetvédelemre,
ezért a játékosokat mindég azzal stresszelik, hogy katasztrófa
fenyeget. Ezért aztán, amikor kijön a rendszerbõl, még a környezetét is
más szemmel fogja nézni, stb.
Nem állítom, hogy így történik minden, de akár így is lehetne. Én ezzel
egészen jól el tudok képzelni mindent.
És persze a lehetetlen szót ki kellett törölnöm a szótáramból, mert
amire én azt hinném, hogy lehetetlen, az az oktatóprogram
készítõjének csupán egy ötlet. Aztán beleteszi azt is a játékba.
> Az újboli leszületések -egyes vallásokban reinkarnáció, a keresztény
vallásban purgatórium- mind a lélek fejlõdését szolgálják és bár az idõ
csak fogalom, mert a jövõ valamelyest adott, de megváltoztatható,
ezért egyszerre csak egy idõ lehetséges.
/ez persze nem zárja ki a párhuzamos dimenzió elméleteket és nem
zárja ki azt a tényt sem, hogy rövidtávon hathatunk a jövõre és a
múltra is.
Az idõ egyszerre létezik. Én a saját gyógyítási gyakorlatomban is
tapasztaltam ezt. A nadis kezelés ugyanis bárhová küldhetõ: a múltba,
a jövõbe egyaránt. Ha a múltba küldöm, akkor az illetõ már addigra
meg is gyógyult, mire én elküldtem. Csakhogy pontosan abban a
múltbéli idõpontban gyógyul meg, amit én jelöltem meg.
Ezen felül voltak a történelemben olyan személyek, akik nem tudhatták
volna azt, amit tudtak, ha nem idõutazók. (Pl. Leonardo. Soha nem járt
iskolába, mégis tudós volt. Nem voltak szülei a korában. A történészek
kimutatták, hogy az õ tudásához élete nagy részét tanulással kellett
volna töltenie. Csakhogy nem töltötte. Mégis olyan korát megelõzõ
elképzelései voltak, amit valószínûleg csak mint idõutazó ismerhetett.
De volt egy másik eset is, amikor a Bermuda-háromszögben az ötvenes
években eltûnt egy egész katonai repülõraj. Ebbõl az egyik gép viszont
a kilencvenes években egyszerûen leszállt arra a reptérre, ahonnan
negyven évvel ezelõtt indult.
Hosszan lehetne még sorolni az idõvel kapcsolatos problémákat, de
mindég oda lyukadnék ki, hogy az idõ egyszerre létezik.
A párhuzamos dimenzió pedig számomra azt jelenti, hogy más lények is
laknak a Földön, de egy jól elzárt párhuzamos világban. Végül is,
pazarlás lenne, ha az erõforrásokat nem használnák ki más világok is
maguknak. Így ugyanannyi idõ alatt több életképes és értelmes faj is
kifejlõdhet egy helyszínen. (Errõl is vannak idõnként látomásaim.)
> Kíváncsi lennék a véleményedre, hogy jol gondolom-e vagy valahol
hibádzik az elméletem.
- Ki tudja azt eldönteni, hogy kinek van igaza?
Talán senki sem. Mindenki azt hiszi, ami neki kényelmes.
Baráti üdvözlettel:
István
|
Kedves Lista Tagok!!
Felvetek egy temat, ami most engem erint es mar korabban is volt rola szo.
Szoval rovid a latasom, ugy is mondhatnam, hogy nem latok el tul messzire
:-) so"t! Tobbszor probalkoztam mar megjavitani, de mindannyiszor
abbahagytam....Mult heten szabadsagon voltam, ez egy kedvezo alkalomnak tunt
igy hat nekilattam a kovetkezokeppen (jelen idoben fogalmazok):
Nem hordom a szemuvegemet, reszletesen vizualizalom az emletuker
technikaval, hogy jol latok, betaban es alfaban is sokszor mondogatom, hogy
egyre jobban es jobban latok (ezt korabban is mindig megtettem). Az elmenk
univerzalis ereje csomagban leirtakat is alkalmazom. Felirattam magamat a
"gyogyito listara" is (kb. 2 honapja). Csinaltam elmeterkepet, amibe azt is
beleírtam, hogy 1 honap alatt rendbe jon a latasom. (Nem tudom, hogy ez tul
rovid ido-e.)
Ereztem is a hatasat, hogy jobban latok, es egyaltalan nem zavart, hogy
nincs rajtam szemuveg. Vasarnap azt is elkepzeltem, hogy a munkahelyemen is
szemuveg nelkul dolgozom...stb.
Reggel bementem es hat kb. negyed ora multan feltettem a szemuvegemet...
Szamitogeppel dolgozom egesz nap (8 orat), raadasul sok a munka, nem lehetek
lassu. Egy olyan orszagos halozatban dolgozom, ahol el sem ronthatom a
dolgokat azert, mert meg nem latok teljesen elesen, mert abbol nagy baj
lenne.
Azt nehez elkepzelnem, hogy egyik naporol a masikra eljesen jol latok, ezert
adtam magamnak az egy honapot. Azt is tudom, hogy egy het telt el csak,
miota elkezdtem.
Van az a bizonyos lezeres szemmutet is, mint lehetoseg. Viszont en nem
szeretnem megprobalni mert (1) draga, (2) több munkatarsam is megcsinaltatta
a szemeit igy es sokaknak nagyon erzekeny lett a fenyre meg a tevnezesre
(kis mennyisegure is).
Szoval azt szeretnem kerni, hogy akinek van hasznalhato otlete vagy
tapasztalata a fentiekkel kapcsolatban, az legyen szives ossza meg velem!
Elore is koszonom az otleteiteket!
Vercsi :-)
(Pecs)
|
