Egyre lakottabb lesz a taj - no korantsem olyan mertekben mint a
tengerparti savban, de epp elegge ahhoz, hogy legalabb haromszor
megoruljek annak, hogy hamarosan felmelegithetem osszegemberedett
tagjaimat, gondolvan hogy Lhasa kulvarosaban jarunk. A tibeti
paraszthazak egeszen uditoen hatnak az igenytelen, rideg kinai epuletek
utan: tapasztott falu, festetlen, szogletes, erodszeru epuletek, megis
van egyfajta rusztikus bajuk. A teto negy sarkaba tuzott gallyakon negy
szovetcsik lobog (a csikok szinenek kulon jelentese van, amikrol majd
kesobb ertekezek), a hazak korul ebben a tipikus tibeti felvallra
vetett kaftanszerusegben szorgoskodo csaladok, igazan idilli latvany.
Vegul tenyleg beerkezunk a varosba - kisse csalodast kelt a latvany, az
utcakep tobbe-kevesbe teljesen egy atlagos kinai videki varosra
emlekeztet. Akkor meg nem tudtam, hogy Lhasa ket, nagyon elesen
elkulonitheto reszre tagozodik: a tibeti "ovarosra" es a kinai negyedre
- mi, mint kinai turisztacsoport termeszetesen az elobbiben szalltunk
meg.
A szallodahoz kanyarodva eloszor meghokkenek (Grand Hotel Lhasa), majd
a lobbyba lepve megnyugszom: egy atlagos (marmint kinai leptekekben
atlagon feluli) szalloda stoppolta le maganak a "Grand Hotel"
elnevezest. Ismet kisebb fejetlenseg veszi kezdetet a szobak elosztasa
korul - kiderul hogy nincs eleg hely, ugyhogy bennunket az egyik
lakosztalyba raknak.
Mit mondjak, nem allt meg az allam a kapcajan amikor behatizsakoztunk
az ajton: nappali, haloszoba, ket furdoszoba, a nagyobbikban (amiben
tollaslabdazni lehetett volna) jacuzzi, ket teve, (nem mukodo) szef,
allati izlestelen barokkos ulogarniturak, szoval elkepeszto.
Miutan magunkhoz tertunk, pakolaszas utan gyorsan csatlakoztunk a
csoporthoz ebedeles vegett. Termeszetesen megint buszoztunk, a
szokasokhoz hiven mintegy haromszaz metert, a szomszedos utcaban levo
etterembe. Egy rendkivul gyanus tekintetu, arcan kb. arasznyi sebhelyet
viselo fazon fogadott bennunket, aki viszont egy kezlegyintessel tele
tudta pakoltatni az asztalokat kajaval. Affele kinai bufe allt elo,
nemi tibeti beutessel - teljesen eheto kinalattal.
Itt ebed kozben sikerult eloszor szamba szedjem valamennyire a tarsasag
kulfoldi szegmenset.
A jo otvenes svajci pasi (aki mint kesobb kiderult, egy gyogyszergyarto
multinal dolgozik) a thai felesegevel zart tarsasagot alkotott, leven
hogy kizarolag egymassal es kizarolag thai nyelven kommunikaltak - bar
volt talan ketszer tiz olyan perc amikor az illetorol kiderult hogy tud
angolul is, es egyebkent kellemes tarsalgo, de alapvetoen angol-thai
szinkrontolmacskent uzemelt a nevezetessegek latogatasakor. A felesege
joval kommunikativabb lett volna (ti. szeretett volna lenni) de par
szavas angoltudasan tul csak a mosolyaival erintkezett a tarsasag tobbi
tagjaival, mindezt viszont annyira lelkesen es kedvesen, hogy
tulajdonkeppen minden szavat ertettuk J
A belga ket napig csak hummogott, aztan felesegekent emlegette a vele
levo kinai lanyt. Inkabb hisztis mint szorakoztato paros volt - nekem
semmi bajom a belgakkal, de ez a pasi hozta a teljes spektrumat annak,
amikrol a hollandok a belgas vicceiket gyartjak.
A nyugdijas brit holgy, aki angolt tanit Shanghai-ban, annyira brit
volt, hogy olyan nincsen is. Mintha egy beosztalyu halivudi vigjatekbol
szalasztottak volna.
A harom amerikai diak mar elso este felbosszantott Chengduban: nem
koszontek vissza amikor leultem az asztalhoz. Erre mondjuk kesobb
kicsit buszke is voltam, miutan vegigultem a kozelukben nehany hosszabb
buszozast illetve vegighallgattam a brit holgy es a tarsasag (egyebkent
dekorativ) notagja kozotti csevelyt. Hogy harom huszoneves, Azsiaba
elvetodott ember elkepesztoen unalmas, semmitmondo beszelgeteseket bir
csak folytatni orakon at, az meg hagyjan, de hogy ezek 80%-a az otthoni
etkezesi, bevasarlasi szokasaikrol es az aktualis (altalam ismeretlen)
sztarok koruli pletykakrol szoljon, az mar tobb mint remiszto.
Volt meg egy japanunk, egy kozepkoru, hihetetlen figura. Hozott magaval
egy tolmacsot, biztos ami biztos - a lanynak kulon szobaja volt
mindenhol, a felreertesek elkerulese vegett -, mindent elmagyaraztatott
maganak a legaprobb reszletekig, mindent lefenykepezett, de nem csak
ugy japanosan (egyik hajnalban kiment Lhasa-ban a varos szelere, mert
talalt valami temat amit akkor er ugy a feny ahogy kell), es egyebkent
rendkivul szegenyes angoljaval egyfolytaban meselte a vicces
torteneteit amik az eddigi utazasai soran ertek. Baromi ertelmes,
nyitott figura volt, teljesen kellemes csalodast okozott.
Ebed utan csendes piheno lett kihirdetve, akklimatizalodas vegett. A
tarsasag jelentos resze ennek eleget is tett - amihez valoszinuleg
hozzajarult az etteremben egy szomszedos asztalnal ulo japan tarsasag
latvanya is, akik egytol-egyig affele veceillatosito-flakonhoz
hasonlatos izet tartottak maguknal, aminek a gazmaszk-szeru nyilasat
neha arcukra szoritva beturboztak maguknak egy-egy oxigenadagot.
Megerdeklodtem RY-t hogy nala hogy all az oxigenszintjelzo, mondta hogy
minden rendben, ugyhogy gyors zuhanyzas utan, az idojarasnak megfelelo
ruhazatot magunkra oltve (errol majd meg kulon megemlekeznek) utnak
eredtunk. Elotte bevasaroltunk terkepbol a szalloda boltjaban, egeszen
meglehetos volt a kinalat. A terkep alapjan betajoltuk magunkat, majd
elindultunk arrafele, amerre a Potala palotat sejtettuk.
Par szaz meter utan eloszor egy domb mogul sejtelmesen, majd teljes
mellszelesseggel elenk tarult a palota. Lenyugozo, igazan lenyugozo,
kulonosen igy, hogy a kis dombocska mogul kilepve hirtelen kerul az
ember ele a latvany.
A kovetkezo meglehetosen sokkolo elmeny szamomra ugy szaz meter utan
kovetkezett, ahol a palota kozeptengelyenel, a fout menten nomad
zarandokok imadkoztak a foldre le-leborulva, illetve a foldon csuszva.
Az ures, muzeumma alakitott palota elott, amit meg mindig mint a Dalai
Lama lakhelyet tisztelik. Fogalmazhatunk ugy is persze, hogy mint
szimpla szent helyet, de gyakorlatilag a Lamarol van szo. Ez ket dolog
miatt hokkentett meg: egyreszt, latnivaloan a Dalai Lama kultusza
toretlen, annak ellenere hogy jo 40 eve tavozott Tibetbol, masreszt (es
itt most vegyetek elo a rendszervaltas elotti reflexeiteket) nem viszi
el oket a rendor.
Setalgattunk kicsit a palota elotti teren, ahol egyebkent egeszen
valoszerutlen dolgokkal talalkozni - a ter sarkaban kialakitott
vidamparkkal, a kinai csillagos zaszlo alatt imamalmot porgetve
setalgato zarandokokkal, a roggyant kinai vadaszgepet fotozo
szerzetesekkel. Engem teljesen felvillanyozott az elmeny, RY-n viszont
elemi erovel kitor a faradtsag, ugyhogy hazaviszem, majd a szallodahoz
kozeli Lhasa-muzeumba indulok (RY mindig nyafog, ha tiz percnel tobbet
idozunk az ilyen helyeken, most legalabb kenyelmesen vegigjarhatom).
A muzeumot egy-ket eve adtak at, a helyi viszonyokhoz kepest impozans
kivan lenni. Ez nem feltetlenul sikerult, inkabb kinai stilusu lett az
epulet, annak ellenere, hogy a bejaratat megprobaltak a tibeti
templomok formajara alakitani. Belepve ellenallhatatlanul a Shanghai-i
muzeum remlik fol az emberben (ami egyebkent nekem, mint a kinai
kulturat kevesse ismero es tisztelo embernek nagyon kellemes
meglepetest okozott), az alaprajza egy-az-egyben a Shanghai-i mintat
koveti, csak kisebb.
Folytkov.
Guczo
|
