Kedves Laci (RL), kedves Listatagok!
Ezt a levelet már napok óta írom, és csak most tudtam befejezni.
Úgy látom, neheztelnek rám néhányan, amiért azt állítottam, hogy a
tüneti kezelés is lehet hatékony:
> - István és a Csipet Csapat foltozzák az ózonlyukat.
- Írtam, hogy ez szép és fontos, de csak tüneti kezelés, a baj forrása
nemhogy megmarad, --- hanem tovább fokozódik, --- mi magunk
vagyunk a baj forrása, a saját életmódunk.
- István szerint viszont elegendõ a tüneti kezelés, mert elõbb-utóbb
visszahat az okra is.
- Ez utóbbira állítom, hogy ez hibás magatartás, a dolgok a rosszabbik
irányba mennek, mind tényszerûen-materiálisan, mind magasabb célok
szerint.
Amit írsz, azzal én maximálisan egyetértek. Én is nagyon jól tudom,
hogy amit becsületesen meg akarunk oldani, azt az oknál kell
elkezdeni. Én azonban úgy gondolom, hogy az okot nem mindig
egyszerû megtalálni, fõleg nem egy olyan komplex kijelentés esetén,
mint ahogy írod: mi vagyunk a baj forrása.
Igaz, rendben van. Szépen hangzik, mindenki szimpatizál is a
kijelentéseddel, egészen addig, amíg nem kezd el cselekedni.
Amikor azonban szeretne változtatni, azt se tudja hol kezdje. Könnyû
azt mondani, hogy ne vegyél ezt, vagy azt, amikor csak arra van
pénzed, hogy azt vedd meg, amit nem szabadna, mert a jó az drága.
Persze lehet olyan is, hogy meg tudja venni valaki, de még akkor is azt
látja, hogy mindenki más fütyül ezekre az elvekre. Egy fecske pedig
nem csinál nyarat alapon elõbb-utóbb visszazökken minden a régi
kerékvágásba.
Mondok egy hasonlatot:
A fizikusok már régóta ismerik a nullponti (a teljesen zöld) energia
kinyerésének módját. Felsorolnak egy tucatnyi megoldást. Olyan is van
benne, amivel a befektetett energia milliárdszorosát vehetnék ki. Hol
van akkor a probléma? Miért használjuk a drága energiát?
A válasz egyszerû: A fizikusoknak könnyû dolguk van, mert õk csak
megálmodják a módszert. A bajok ott kezdõdnek, hogy nincs aki
mûködõ gépet konstruáljon hozzá.
Jöjjön még egy hasonlat:
Hasonlítsuk a Földet egy focilabdához (vagy egy autóbelsõhöz).
Kilyukad a labda, mert belerúgtuk valami hegyesbe.
Azt látjuk, hogy leeresztett. Rögtön rájövünk, hogy kilyukadt. Azonnal
tudjuk, hogy egy hegyes tárgy okozta.
Mivel agykontrollos gyerekekrõl van szó, azonnal megfogadják, hogy
máskor csak és kizárólag magyar labdát vesznek, még azt is megígérik,
hogy máskor nem rúgják szögbe a labdát. Csakhogy a labda ettõl
használhatatlan marad.
Idõközben rájönnek a fiúk, hogy ami megtörtént, az már nem
változtatható meg, ezért tüneti megoldásként beragasztatják a lyukat.
Otthon megkérdezik tõlünk:
- Apa, ha a labdába szög megy, és én megszüntetem az okot, magyarul
kihúzom a szöget, akkor miért nem gyógyul meg tõle a labda?
- Azért, mert a szög egy korábbi problémát okozott. Most a levegõ
kiáramlásának oka az, hogy hiányzik egy darab a labdádból. Ha
beragasztatjátok, újra jó lesz.
- Megtörtént. Tényleg jó. Holnap megint tudunk vele focizni.
Most nézzük, miként használható ez a példa az ózonlyuk foltozásakor.
Kilyukadt az ózonréteg. Az ember okozta. Ha az ember mind elpusztul,
vagy mind megjavul, a lyuk akkor sem gyógyul be, de ha mégis, akkor is
elõfordulhat, hogy 100 években kell mérni a szükséges idõt.
A mi problémánk mostmár az, hogy a lyuk megvan. Hiába fogadkozunk,
hiába állítjuk le a környezetszennyezést, azzal csak annyit érhetünk el,
hogy megáll a rosszabbodás.
Az ózonréteget igenis gyógyítani kell, és a fogadkozások, ígérgetések
csak arra jók, hogy legközelebb ne vékonyodjon el ismét.
Vigyázzunk az olyan kijelentésekkel, hogy ennek, vagy annak az
eseménynek csakis ez és ez lehetett az oka.
Én nem vagyok szakember az ózonlyuk kapcsán. Sem meteorológus,
sem környezetvédelmi képzettségem nincs, amit írok, csak
kilogikáztam. Tehát:
Kezeljük az ózonlyukat, mert ez az oka a bõrráknak, a gyermekeink,
szeretteink, az állataink és növényeink megbetegedésének. (Ilyen
alapon máris van létjogosultsága a módszernek.)
Az ózonlyukat viszonylag jól el tudja mindenki képzelni, zseniális
porszívókkal és egyéb ötletekkel elértük, hogy a lyuk nagyobbodása
megállt. (Hála Brigitának, aki elmondta nekünk a jó hírt.)
Elvileg tehát, a ránk érkezõ káros sugárzás mennyisége nem
növekszik. Ettõl mi is, és a természet is megerõsödik.
Nyugodtabbak leszünk. Egészségesebb ételeket eszünk, hiszen nem
károsította a kozmikus sugárzás.
Mivel a környezetünk egészségesebbé válik, kevesebb gyógyszert
(nem kívánatos vegyszereket) veszünk be.
Megnyugszunk, és látjuk, hogy érhetünk el sikereket, így aztán RL és
mások ötletei alapján van idõnk és kedvünk mélyrehatóbb technikákat
kifejleszteni. Ezzel máris beindult egy olyan folyamat, amit én
mellékhatásként kikövetkeztettem.
De menjünk még tovább, kövessük a csökkenõ sugárzás hatásait.
A növények több oxigént termelnek, levegõtisztító képességük egyre
erõsödik. Az emberek nagy része, akik szeretik a természetet nagy
lendülettel fognak a környezet védelmébe, mert azt látják, hogy van
értelme. Látják a munkájuk eredményét.
Itt már olyan sokféleképpen lehetne folytatni a fejtegetést, hogy meg
sem próbálom. Szerintem mindenki látja, hogy a folyamat körbemegy.
Ha körbemegy, akkor mindegy, hogy hol kezdünk a kezeléshez, mert az
egész folyamat megváltozik, és öngerjesztõvé válhat.
Nem tudom, hogy mennyire voltam érthetõ. Lehet, hogy amit leírtam az
csak utópia. Meggyõzõdésem azonban, hogy csak rajtunk múlik,
valósággá válik-e vagy sem.
Eredetileg itt szándékoztam befejezni a levelemet, de eszembe jutott
még valami. Olyan nagyon berzenkedtek a tüneti kezelés ellen, mintha
sosem hallottatok volna róla. Lassan elérem, hogy a nevem jelzõvé
válik, és majd így emlegetitek: Bolondokat beszél, mint Kiss Pista a
tüneti kezelésrõl.
De búcsúzóul kérdeznék valamit:
- Mit is tanított Domján Laci a fájdalom csillapításáról? Miért is kell
beskatulyázni a fájdalmat? Miért is kell neki színeket és szagokat
kitalálni? Talán bizony azért, mert a skatulyánkban van a fájdalom oka?
- Mit is kell mondani, amikor megsérülünk? Miért is mondjuk, hogy nem
fáj, nem vérzik, elmúlik? Ez talán nem a tünetekre koncentrál?
- Mit is kell elképzelnünk, amikor az elmetükre technikát használjuk?
Talán bizony az okra koncentrálunk?
Nem. Eszünk ágába sem jut. Csak arra figyelünk, hogy mit szeretnénk.
Olyan apróság, hogy nincs is rá pénzünk, az senkit sem állít meg. Majd
megoldódik valahogy.
- Amikor Domján Laci a gyógyítást tanítja a tanfolyamokon, megköveteli
az anatómiai ismereteket? Még csak nem is tartja fontosnak.
Az erekben lerakódó koleszterint kis manócskák is kitakaríthatják. De
sorolhatnék számtalan példát.
Tessék már elgondolkozni rajta, hogy aki nem ismeri a szervezete
mûködését, az hogyan találhatja meg az okot, és miként gyógyíthatja
teljesen dilettánsnak tûnõ módszerekkel?
Márpedig mi agykontrollosok vagyunk rá az élõ példák, hogy mûködik a
dolog.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
