A NYELV 0092-ban írta Szegedi Ga'bor >:
>> zsibong : zsivaj; kacag : kacaj; robog : robaj; de nincs *bivog :
>> bivaly. Ez még szabállyal is megadható.
>Szintén ige->fõnév képzés szerepel az apad->apály, dagad->dagály,
>ragad->ragály (esetleg szabad->szabály?) szópároknál, következetesen
>"ly"-nal. Érdekes módon magas hangrendû szavaknál az ige nem csonkul:
>enged->engedély, szenved->szenvedély, de itt is "ly" van.
1. A szabály töve szab, a képzés stimmel, a szabad viszont teljesen
   független szláv jövevényszó.
2. Az elsõ képzõ fiktív tövekhez járul, amely tövek -g képzõt is szoktak
   kapni (lehet, hogy lehetne bármelyik irányban kivételt találni, én így
   hirtelen nem tudnék mondani); az általad említett más képzõvel
   váltakozik -- nem véletlen. Az ly mindig l-re megy vissza történetileg,
   a j nem. 

Üdv: Attila





h", "j" es "ly""

Kedves Attila!

hix.nyelv #92, Láng Attila D.:
> De szó belsejében, magánhangzók között sem ejtõdik? Mintha láttam
> volna ilyen szavakat.
A román az egyetlen újlatin nyelv, amelyben van /h/, ebben a 
nyelvben is viszonylag nem régóta szláv hatásra honosodott meg. 
Egyébként még a spanyol [f]-bõl képzõdött másodlagos [h]-ja is 
elnémult (vö. "hablar" [aBlar] 'beszél' < klat. "fabulare" 
'mesél'). A románon kívül még egyetlen jele van még, hogy valaha 
ejtették: ez a franciában az a sajátoság, hogy a "h"-val 
kezdõbetûvel írt szavak elõtt a magánhangzóval kezdõdõ ejtés 
dacára nem történik hangkivetés ill. liaison, vö. "la Hongrie" 
[lao~gri] és nem *"l'Hongrie" *[lo~ngri], ill. a "les Hongrois" 
ejtése [leo~grwa] és nem *[lezo~ngrwa]. (A franciába germán 
hatásra idõlegesen visszakerült a /h/, majd ismét elnémult.) 
Egyébként már a latinban a klasszikus kor végén elnémult a /h/, 
amelyet pl. az összevont "níl" 'semmi' írásmód jelez a régebbi 
"nihil" 'ua.' mellett, valamint Nigidus Figulus grammatikus i.e. 
I. sz.-ból való megjegyzése: "faragatlanul beszélsz, ha 
helytelenül hehezel". Szóval az érintettek már kétezer éve 
konzekvensen "szabotálják" a [h] hangot. Ennek fényében kétes az 
eszperantó "h" (ill. spanyolt leszámítva "h^") fonémájának a 
sorsa ezeken a nyelvterületeken.

Kedves Attila!

hix.nyelv #92, Láng Attila:
> A szárddal kissé hadilábon álló feröeri polgár ... az eszperantó ... e
> nyelvet õ is könnyen elsajátíthatja 
Elõzõ beírásodban az egyik érv az volt, hogy nem kell az EU 
polgárainak eszperantóul megtanulni, úgyis lehet az "hivatalos 
nyelv". Ezt akkor nem támadtam, mert eleve eléggé valószínûtlen, 
lám most te is... Akik benyomnák az EU-ba az eszperantót, mint 
kizárólagos hivatalos nyelvet, úgy sem fognak ezen a ponton 
megállni; de a gyakorlat sem engedne meg ilyen felemás helyzetet. 
Ezt pedig ugyanúgy kulturális támadásként élné meg az angol, 
francia, stb. közvélemény, mintha egy élõ nyelvet szánnának erre 
a szerepre, csak az eszperantó sokkal súlytalanabb hátteret 
tudhat maga mögött.

> A SCM csak az uniós dokumentumokról beszél, az országok saját
> dokumetumai az eszperantó közvetítésével hozhatók kapcsolatba az uniós
> iratokkal. A P-nyelv tehát ez esetben E-nyelvvé lényegül át. :) 
Éppen ezt kell elkerülni: ha egy dokumentumot lefordítanak "E-
nyelvre", akkor az bizonyos mennyiségû torzítást szed fel magára. 
Ha az "E-nyelvrõl" továbbfordítják egy másik nyelvre, akkor 
megint torzul. Így kétszer olyan zajos lesz a csatorna, mint a 
közvetlen fordítás esetén. 
Ugyanakkor nem lehet csak az uniós dokumentumokról beszélni, mert 
akkor csak egy bürokráciai nyelvet generálunk, amellyel a mai 
nyelvi csûrés-csavarásnál is jobban el lehet fedni a dolgok 
lényegét. Viszont olyasmira lenne szükség, hogy pl. egy szárd 
kórházi eszközbeszerzési tendert feröeri cégek is el tudjanak 
olvasni, arra ajánlatot tehessenek. Tehát *szinte minden* EU-ban 
keletkezett dokumentumot le kellene fordítani "E-nyelvre", majd 
másoknak a nemzeti nyelvükre. Ez igen sok pénzbe kerülne: egy 
ilyen dokumentum "elõállítási költsége" több lenne mint a 
közvetlen fordításé. 
A megoldás a gépi fordítás. Ennek is két fajtája van: a közvetlen 
nyelvrõl-nyelvre fordítás, vö. EC SYSTRAN. Illetve a közvetett:  
de ekkor az "E-nyelv" helyett egy "P-nyelv" ("P" mint 
"portábilis") kell, hogy a kétszeres torzítást kiküszöböljük. 
Ennek a "P-nyelvnek" minél pontosabb leképezést kell teremtenie 
tetszõleges két nyelv között úgy, hogy eközben nem szenved a 
szöveg szignifikánsan nagyobb változást, mint a közvetlen 
fordítás esetén. Ezt a feltételt pedig az eszperantó nem 
teljesíti, mivel ugyanúgy strukturálisan inkonzekvens és 
poliszentikus, mint az élõ nyelvek. 
Ennek a "P-nyelvnek" nem kell egy ténylegesen beszélhetõ nyelvnek 
lennie, lehet egy generatív nyelvtani szabályokból felépített 
automata is: hasonlóan a Java-fordítókhoz és értelmezõkhöz. 
Ha ez megvan, akkor a fordítás problematikája is megoldott, ui. 
minden EU-s tárgyalásról szó szerinti jegyzõkönyv készül, amit 
valós idõben rögzítenek. Ez a rögzített szöveg lehetne a "P-
fordító" bemenete, amelynek kimenetén a különféle "P-
értelmezõkre" kötött beszédszintetizátorok elõállítanák a 
célnyelvek fordításait. Vagyis teljesen megspórolhatjuk a 
tolmácsokat. 
Addig is, míg a fentiek elkészülnek, a kommunikáció folyhatna az 
öt legnagyobb EU-s nyelven. Említetted ennek kapcsán a 
demokráciát: az alapvetõ jogokat csak az sértené, ha a helyi 
autoritáshoz nem tudnál a helyi nyelven fordulni; egyébként a 
görögökön kívül a jelenlegi EU-ban nem nagyon látok olyan nációt, 
amelyet zavarna ez az idõleges helyzet. A csatlakozni kívánó 
államok pedig vagy csatlakoznak az adott feltételek mellett, vagy 
nem.

> De hát emberi tulajdonság, hogy a megtanultat, a nekünk kedveset õrizni
> akarjuk. 
E gondolat kapcsán még egy aspektust emelnék ki. Ha az eszperantó 
az EU hivatalos nyelve lenne, ezzel elvesztené az alapját arra, 
hogy a "semleges" nemzetközi kommunikációs nyelv státusára a 
továbbiakban igényt tarthasson. Ekkor már egy lesz a politikai-
gazdasági szuverenitásokhoz kötõdõ idiómák közül, és ez az 
eszperantó EU-n kívüli erõteljes visszaszorulásához vezetne. Aki 
tehát a zamenhofi eszmékhez hû akar maradni, a leghatározottabban 
elleneznie kell a Nagy Károly Társaság elképzelését.

Kedves Gábor, Ferenc!

hix.nyelv #91, :
> Lehet, hogy csak átvettem az apám által használt megszólitást, szüleim
> pedig nem javitottak ki:-(. 
Emiatt nem kell :-(-nak lenned, szerintem ez eléggé általános. A mi 
családunkban is volt egy rokon, akit mindenki "János sógor"-nak 
hívott, holott ténylegesen csak a anyai nagyapámnak volt a sógora.

hix.nyelv #92, :
> Barkóföld a Medvesvidék (Salgótarján) és Ózd közötti dombos vidék
> eltünöben levö neve. 
Most már én is rátaláltam etimológiai munkákban, így konkrét 
elhelyezkedése nem világos: a Heves-Borsodi-dombságtól északra 
fekszik, vagy az is beleesik? Forrásaim egyébként olyan etnográfiai 
területként említik, mely a lakóiról, a "barkó"-król van elnevezve. 
Azt is írják, hogy Barco Vince olasz származású generálisról jön a 
név, aki a XVIII. sz. végén a 10. magyar huszárezred tulajdonosa 
volt, amely alakulatnak itt -- Dél-Gömörben és Nyugat-Zemplénben -- 
volt a toborzási területe. (Bár mások szerint a név alapja a 
"Bertalan" személynév kicsinyítõképzõs alakja, vö. "matyó" < "Máté".)

hix.nyelv #90, :
> A te'rgyem a hazastarsam novere
Az elmúlt napokban feltúrtam néhány korpuszt, de a "térgy" szónak 
csak 'térd' jelentését találtam. Honnan van a te adatod?