Kedves Gábor!   

hix.nyelv #190, Szegedi Gábor:   

> 3. ijeszt->ijed?->ijedék?: a használatos fõnév ijedtség 

A képzõket funkcionális szempontból két csoportra oszthatjuk: (1) 
produktívak, (2) improduktívak. Az utóbbiakra az jellemzõ, hogy nem 
képzünk velük új szavakat, csak régi alakulatokban vannak meg, és ott 
is visszaszorulásuk tapasztalható a produktív változatok mellett. 
Mind a "-d/-szt" igeképzõk, mint az "-ék" fõnévképzõ ilyen 
improdultív toldalék.   

Az "*ijedék" helyett egyébként nem az "ijedtség" használatos. Ui. a 
nem illeszkedõ "-ék" képzõ legtöbbször a cselekvés eredményeként 
elõállt dolgot, személyt jelölte (pl. "kaparék" 'amit lekapartak', 
"kotorék" 'amit kikotortak', még: "maradék, származék"). Így az 
"*ijedék" -- ha létezne -- talán 'félõs [azaz megijesztett] állatot, 
embert' jelentene. A "rohadék" '<emberre alkalmazott szitokszó>' a 
szó átvitt jelentésében maradt fent, de eredetileg 'megrohasztott, 
elrohadt dolog' jelentése volt. A szavak kihalásának egyik utolsó 
lépcsõje, hogy már csak állandósult szókapcsolatokban élnek. A mi 
családi nyelvünkben is van még egy ilyen "-dék" végû szó, aminek már 
az eredeti jelentését sem tudom (talán 'hízó <disznó>'), pl. intés a 
gyerekeimnek: "Ha sok édességet eszel, _dagadék_ leszel."   

Bár az "-szt"-t és "-d"-t egy képzõpárnak tekintjük, nem jelenti azt, 
hogy kötelezõ minden "-szt" végû igéhez "-d"-s változatnak lenni, 
ill. fordítva. Ez még a produktív képzõkkel sincs így: a "visít" 
mellett nincs "*visul" (ugyanígy "vonyít", "nyerít"). Ennek oka lehet 
az, hogy eredileg nincs pár, pl. az állathangok esetén az "-ul/ül" 
képzõ számára adódó 'hang kiadására késztet' jelentés olyan kis 
fontossággal bír, hogy nem volt igény ilyen szavak létrehozására. A 
másik oka az, hogy a pár tagjai nem egyidõben vesznek ki a nyelvbõl: 
az egyik hamarabb avul el, mint a másik. Így pl. a "köveszt" 'szárít, 
aszal' mellõl a "kövül" kiszorította a "+köved"-et; ugyanígy: 
"szárad" : "+száraszt" ~ "szárít".   

> 4. jöveszt?->jöved?->jövedék: 

A "jövedék"-rõl nincs konkrét adatom, de nyelvújításkorinak tûnik. 
Ui. ebbõl a jelentéskörbõl több "-ék" képzõs szóról tudom, hogy ekkor 
keletkeztek. Ilyenek pl. a "hátralék, illeték, járadék, jutalék, 
százalék". A nyelvújítók az "-Adék" képzõt mesterségesen vonták el, 
mivel sokszor eltûnt már az "-Ad" képzõs alapszó.   

Ilyen elvonás természetes úton is megtörténik: erre az egyik példa az 
igéhez járuló "-Alék" fõnévképzõ ("adalék, fõzelék, tartalék" stb.). 
Itt az "-Al" régi gyakorító képzõ (ld. még az "-AlOm" képzõben), 
melyhez járult az "-ék" toldalék. De ez az "-Al" igeképzõnk 
kiveszett, így feledésbe merült az "-Alék" összetett volta. De 
történetileg maga a "-szt" is összetett: az "-sz" imperfektív képzõ 
(vö. "alszik, eszik, tesz, vesz") és a "-t" mûveltetõ képzõ (vö. 
"lebben" -> "lebbent") kapcsolata.   

> 5. téveszt->téved->tévedék? 

Ha vesszük az "ijed" -> "ijedelem" leszármazást, akkor a "téved"-hez 
megalkothatnánk a nem létezõ "*tévedelem" szót. Ugyanígy a 
"tévedhetetlen" mellõl hiányzik az "*ijedhetetlen". Az "ijedés" és 
"tévedtség" szavak ugyan jelentéssel bírnak, de sokkal kevésbé 
szokásosak, mint a "tévedés" ill. "ijedtség". Nem minden elvileg 
képezhetõ szó jelenik meg a gyakorlatban. Ez lehet igaz a "*tévedék"-
re is. 

> 2. meneszt->mened?->menedék ... inkább a ment igéhez kapcsolható

Ugyanakkor van "menekül" igénk is, amely az alapját és jelentését 
tekintve is közel van a "menedék"-hez. Mindezen szavak a "megy" ige 
eredeti tövére, a "men"-re mennek vissza. Aki menekül, az folyton 
menni kényszerül, és a menekülése célja a "menedék". Azonban maga a 
"ment" is ide megy vissza: a "megy" ige "-t" mûveltetõ képzõs származéka, 
vi. eredetileg 'menésre bír' jelentésû, majd 'menekülésre bír', végül 
'menekít'. Az, hogy volt-e tényleg "*mened" 'állandóan megy, vándorol, 
menekül' ige, nem tudom, de valószínûsíthetõ, miként a "*menek/menék" 
'menedék' fõnév is, mely a "menekül" és "menekít" alapja volt. Azonban 
lehet, hogy olyan korán avultak el, hogy már nem élték meg a nyelvemlékes 
kort.

Kedves Rob!

hix.nyelv #192, :
> Egy orvosi témájú szöveg angolra fordításához kérem elsõsorban egészségügyi
> szakemberek segítségét.

> szövõdménymentes 
Leggyakrabban a hátravetett "without complications" szerkezettel 
fordítható, pl. "szövõdménymentes gyógyulás" 'recovery without 
complications'.

> (a beteg) szénhidrát-anyagcsere állapota stabil
Ez magyarul is neoplazmus, az "állapota" szó felesleges, így: "(the 
patient) has stable carbohydrate metabolism"

> egyszerhasználatos fecskendõ
single-use syringe

> állapota alkalmas a repülésre
Ez így nemigen fordítható: egyrészt mert nonszensz (nem az állapota 
alkalmas, hanem õ maga), másrészt két eltérõ dolgot jelethet: 
"repülõgépen szállítható" vagy "repülõgépet vezethet". Talán mindkét 
aspektust lefedi a "he/she is fit for flight", ill. hivatalosabban 
"his/her health status is appropriate for flight".

> a Magyarországon használatos HbA1c érték Európai Unióban használatos
> megfelelõje, illetve az átváltási arány. 
Világszerte egyféleképp, százalékosan az összhemoglobin arányában 
szokás megadni.

Üdvözlettel,

Racskó Tamás

(Ment magánban is, listára is)

Kedves Gábor!

hix.nyelv #192, Szegedi Gábor:
> az én könyvem - az én saját könyvem (...) mi a különbség?

Pl. ha kiveszek egy könyvet a könyvtárból, az lehet "az én könyvem" 
(mivel a kölcsönzés ideje alatt hozzám tartozik), de nem lehet "az én 
saját könyvem".

> Mondhatjuk azt, hogy:
> 1. a könyvem
> 2. az én könyvem
> 3. az én saját könyvem
---

1. Ha a birtokos nevmas nem kap ertelmi hangsulyt,
 (REMA pozicio) illetve mas logikai szerepe sincs,
  akkor altalaban elhagyhato.

2.
a./  Ha ertelmi hangsulyt kap, mindig kitesszuk!
 (  =  Az  ENYEM - nem mas konyve.)

b./  Ha kiteszuk a birtokos nevmast, TEMA
  pozicioban is hasznalhato, de ezt mar csak
  kiejtesben, az intonacio kulonbozteti meg.
(Tehat a szovegkornyezetbol mar adott, hogy
 most az en dolgaimrol van szo, erre csak
visszautalok. Az uj informacio, - es REMA -
hogy ezek kozul a KONYVEM.)

3. Mindketto ertelemben megerositheto
a tenyleges birtoklas tenye,   (pld. kepletes
vagy reszleges birtoklassal ellentetbe allitva)
de logikusan jellemzobb az   a./  esetre

Gabor irta:

>Mondhatjuk azt, hogy:
>1. a könyvem
>2. az én könyvem
>3. az én saját könyvem

>Mi a különbség, illetve melyik mire jó?
>Érzésem szerint az elsõ esetben inkább a birtok a fontos, tehát
>az, hogy könyv. A második eset a birtokost hangsúlyozza: az enyém
>és nem másé.
>A harmadikban ugyanezt érzem. De akkor mi a különbség?

SZVSZ az, hogy a 3.-ban kulon hangsulyozom azt, hogy a kizarolagos
tulajdonomrol van szo.
Ha Tibetben, ahol elterjedt a tobbferjuseg, valaki azt mondja, hogy
"az en felesegem", ezzel nem zarja ki, hogy a felesegenek mas ferjei
is vannak. De ha azt mondja, hogy "a sajat felesegem", akkor ezzel
kihangsulyozza, hogy csak az ove, az asszonynak nincsenek mas ferjei
: - ))).

Ferenc