Hát akkor a teljesség kedvéért, folytatnám a 2. és egyben utolsó résszel:
ÖSSZEFOGLALÓ az Élet-halál mibenlétérõl...
A Szellemi világban, azaz "ODAÁT", a Fény és Szeretet birodalmában adva van
egy konkrét Lélek. Szabadon mozog a Dimenziókban, testetlenül, az IDÕTLEN,
TÉRTELEN Létben, az Egységben. Újabb tapasztalatokra, fizikai érzékelésekre
vágyik. Vagy úgy érzi, elõzõ (földi)életébõl megoldatlan feladata maradt. El
kezdi megtervezni a a következõ Életét, hova, mikor, kihez, melyik országba
szülessen. Ebben többnyire akadnak szellemi segítõi, (magasan fejlett
Lelkek), akik megtervezik a finom részleteket. Felvonultatják a kívánatos és
a feladat szempontjából hasznos szituációkat, amik majd a Földön elkövetkezõ
döntés helyzetek lesznek. Így a Lélek pontosan tudja, milyen életeket élt
korábban, miket tapasztalt már meg, milyen feladatai lesznek mostani
leszületésekor, hiszen hozzáfér a Szellemhez (a Tudathoz, a Tudáshoz) Odaát
nincs Tér, nincs Idõ...
A Földön a Lélek leendõ feladata szempontjából az ideális szülõpár éppen
szeretkezik. A Lélek már ott van a fogantatás szent pillanatában. ( Földi
szemmel láthatatlan)Ezüst fonállal az éppen megtermékenyített petesejthez
kötõdik. Az új testbe nem kölktözik bele még véglegesen, csak a terhesség
kb. 3 hónapja körül, más írások szerint pedig csak közvetlenül a szüléskor.
Megszületik a kisbaba. A köldökzsinór átvágása a magzat számára a Halált
jelenti, míg az újszülött számára az új Életet, új Testben. A magzat még
mindent tud, minden Tudás, és Tapasztalat vele van a Szellemi világból. A
köldökzsinór elvágásakor a TÖRLÉS, a "memória zárolása" kezdetét veszi. A
csecsemõ tiszta lappal indul, nem befolyásolja már számtalan elõzõ élete
emléke. (Azért elég gyakran a pici gyermekeknél elõjönnek ezek az elõzõ
életbeli, fontos emlékek, csak a szülõk vagy nem veszik észre, vagy csak
fantáziának veszik, és elnyomják a gyermek eme képességét!!!).
A Lélek, a Tudat, és Test együtt egy új ember a Földön. Elindul a hatalmas
tapasztalat szerzés. Kialakul az EGO is, ahogy nõ a gyermek. Ha nagyon az
Ego lesz a parancsnok, akkor a Léleknek igen nehéz dolga van. Mindig, minden
képpen próbálja az Odaát vállat Célt megvalósítani, terelgeti az embert az
ÚTON. Aztán az ember vagy megvilágosodik, vagy rátalál a Lélek Útjára, vagy
az EGO veszi át a hatalmat, és akkor már az Életet nem lehet Szeretet
teljesnek mondani. Akárhogy is van, a Lélek nem erõszakoskodik. A Szabad
Akarat az Szent! Még akkor is, ha a Lélek tudja, hogy az egyén cselekedetei
egyre meszebb sodorják a Valódi CÉLTÓL, és az ÚTTÓL. És még akkor akkor is,
ha Lélek tudja, hogy EGO parancsai miatt újabb KARMIKUS FELADATOK
keletkeznek. A Lélek esetleg sokat szenved az Ego miatt. A Lélek
egyfolytában hallatja a hangját, mi lenne a helyes, segít a Felsõbbrendû Én
is intuíciók formájában, de ha az EGO elnyom mindent, akkor hiába.
Amikor az illetõ megoldotta a vállalt feladatait, vagy már úgy alakul, hogy
ebben a Testben már nem tud újabb, hasznos tapasztalatot szerezni, akkor az
illetõ meghal.A Szellemi világ Segítõi Odaátról (Halál Angyalaként
nevezik), segítenek az embernek magamögött hagyni a földi, anyagi világot.
"Elvarják a Földhöz kötõdõ anyagias, és érzelmi szálakat", elvágják az Ezüst
fonalat. A Testbõl (mostmár halottból) kiszabadul a Lélek, és a Szellem. (A
tapasztalatok gyûjteménye, és a megtapasztalt Tudás). A Szellemi világ
segítõi a távozó Lelket(hozzákötõdik a Szellem, avagy Tudat) az Alagúton át
átsegítik a Fénybe, a Szeretetbe, a Szellemi világba. Ezek segítõk sokszor
korábban elhunyt rokonok, barátok képében jelennek meg. Az Alagút élmény, és
Fénylényekkel való találkozás élménye a halott (Lélek + Tudat) számára
sokban attól függ milyen életet élt éppen a Földön, milyen társadalomban,
milyen hitben nõtt fel. Földi értelemben számolva az Átjutás az Alagúon,
akár 3és 40 napig is eltarthat, attól függõen, mennyire sok anyagi világhoz
tartozó szálat kell elvarni. A halottat a saját temetésére mindenképpen
viszakisérik a Szellemi vezetõk. Ez egy jó lehetõség az elbúcsúzásra a
szerettektõl, és nekik is jó lehetõség az elengedésre.
Odaát a halott tálkozik a felsõbbrendû énjével, aki hite szerint sok féle
"alakot ölthet". A halottnak megmutatják az otthagyott élete filmjét. Minden
mozzanatot. A Lélek átérzi, hogy egy-egy szituációban a vele résztvevõ
szereplõk mit éreztek ott, és akkor. Ha a Lélek úgy érzi, hogy a döntései
nem a Szeretetet szolgálták ebben a legutóbbi életében, akkor úgy érzi, hogy
szeretne viszaszületni, és jóvá tenni. Esetleg ha Lélek még keveset
tapasztalt, fejletlen Lélek, akkor a Szellemi világ segítõi kifejezetten
javasolják, hogy ha alkalmas lesz, térjen vissza a Földre, (vagy egyéb
Dimenziókba!) egy új inkarnációban, egy új leszületésben.
Persze Odaát nincs tér, nincs idõ, és így semmi sem sûrgõs. A Lélek jól
kipiheni magát, felkészül a következõ életére, egyedül, vagy több- kevesebb
segítséggel megtervezi követzkezõ életét. Közben a Földön évek, évtizedek,
esetleg évszázadok telnek el...
Dönthet úgy is a Lélek, (ha már eleget tapasztalt, azaz elég Tudása,
Szelleme van), hogy õ ott marad, Odaát, az Egységben... Ekkor Õ is Szellemi
vezetõvé válik, és segít a Földre születés tervezésében, vagy éppen a
Halálkor, vagy az élet-film "vetítésénél", stb.
...
Ez egy végtelenül szép, és bõséges téma, én meg csak ontom a sorokat! Hát,
akkor most abbahagynám... Talán tudtam egy kicsit segíteni. Másképp
élhetünk, ha ismerjük a Halált! A halál nem más, mint Tudatszint váltás! Bár
ez az információ mennyiség Tudásként valamennyiünkben benne van, hiszen nagy
valószínûséggel éltünk már párszor, az elõzõ életeinkben. Mégis szinte
bizonyosan az újdonság erejével csodálkozunk rá ezekre a dolgokra! Sebaj,
majd ODAÁT kiderül, hogy én jól emlékeztem-e, ITT és MOST!
Én hiszem, hogy ezek fontos dolgok, mégha oly hosszúra is sikeredett!
További szép napot!
SOK SZERETETTEL:
Major István
|
