Kedves Istvan!
HIX NYELV #989, >:
> Német ragozásban egy ige - segeln - ragozását nem találom.
> Múlt idönél megmarad az "n" a végén, vagy el lehet hagyni?
>
> Tehat "hat gesegelnt" vagy "hat gesegelt" lesz belöle?
> Vagy valami más ? ;)
A német igeragozás |-en| végződéséből (legyen az akár a főnévi
igenév, akár a T/1., T/3. személyrag) az |e| automatikusan kiesik |-el|
és |-er| előtt, de azért ez a megrövidült |-n| "teljes jogú" toldalék,
nem lesz az igető része. Ezért természetesen a gyenge igék befejezett
melléknévi igenevéből (Partizip Perfekt) is hiányzik, így |hat
gesegelt|, ill. |hat jammert| (< |jammern|).
|
Kedves Balázs!
HIX NYELV #989, >:
> 1. És itt van-e ellentmondás?
Van, alapvető. Igaz, a lényeges dolgokat nem idézted magadtól: (#979)
"Részemről viszont csak a magyar szóval csak kevésbé pontosan
kifejezhető fogalmakat indokolt találó jövevényszavakkal kifejezni."
Olyan ez, mint a mai jóléti országok numerus claususa a
bevándorlókkal szemben: ha hiányszakmabeliek, akkor jöhetnek, egyébként
kívül tágasabb. István intelmei nem erről szólnak, nincs bennük ilyen
kényszeredett, tessék-lássék való beengedés.
Az ellentmondás itt van: te még a beengedés előtt kiszelektálnád a te
prekoncepciód szerint "hsznosakat" és "haszontalanokat". Én viszont
azt mondom: döntse el maga a nyelvhasználat, ahogy az mindig is történt
a magyar (vagy bármely más) nyelv fenállásának ezer évei alatt.
> 2. Amint nem szabad az "idegen" szavakat nyakló nélkül irtani, éppúgy nem
> szabad őket *nyakló nélkül* használni sem.
Nekem semmi gondom azzal, ha X nyakló nélkül írtja az "idegen"
szavakat -- feltéve, ha a saját, egyéni nyelvhasználatában teszi ezt.
De nem ez a tipikus: X _más_ nyelvhasználatában irt -- akár nyaklóval,
akár anélkül. Ezzel szemben én nem találkoztam még olyan Y-nal, aki
hasonló elkötelezettséggel tuszkolta volna be a nyelvbe az "idegen"
szavakat, mint ahogy X azokat irtaná. Itt nem azonos jelenségekről van
szó: szemben azzal a természetes nyelvi folyamattal, hogy a kultúra
változása a szókincs fluktuációjának megnövekedését hozza, "valakik"
egy mesterséges gátat akarnak építeni, mellőzve mindenféle szakmai
érvet.
A fentieken túlmenően. Az egyént nem korlátozhatjuk a személyes
nyelvhasználatában, ez az ő magánszférájának területe. Az ilyen
jellegű korlátozó erőfeszítések az orwelli gondolatrendőrség
előfutamait jelentik. Ezért nem írhatjuk neki elő, hogy szabad-e neki
az "idegen" szavakat nyakló nélkül használnia.
> Mi történik azzal az országgal, amely nem korlátozza a jövevények számát?
> Erre a kérdésre a történelem már megadta a választ.
Csak nem olyan sikeres állam lesz, mint pl. az USA..?
> 3. Egyébként nem Szent István, hanem te alkalmazod az intelmet a nyelvre.
> Honnan veszed, hogy a nyelvre is "igaz kell legyen"? Ezt premisszának vagy
> tézisnek szántad? Ha premissza, akkor nem értek vele egyet. Ha pedig tézis,
> akkor bizonyítandó.
Te több idézetet olyan hoztál, amelyeket te átinterpretáltál, kezdve
a "nyelvében él a nemzet"-től. Itt pl. te a 'szókics (azon belül is
leginkább a művelteké) = nyelv' előfeltételezést tetted (másként nem
szorult volna ez a disputa a nyelv lényegét nem érintő lexikális
kérdésekre). Ezt te most premisszának vagy tézisnek szántad?
Természetes, hogy vitapartnerek ne értsenek egyet, így erre a
kérdésre vesztegetnék több szót, bizonyítékkal pedig előbb neked
kellene előállnod, mivel a vita egy nem létező probléma körül forog.
Én eddig nem kértem tőled, hogy bizonyítsd azt a tézist, hogy az
"idegen" szavak bárminemű rosszat is tennének a magyar (vagy bármely
más) nyelvnek: elfogadtam, hogy ez a véleményed, és ezzel vitatkoztam.
ha most te erről bizonyítékot kérsz, akkor előbb én is bizonyítékot
kérek arról.
Egyebekben meg István korában a feudális rendek alkották a nemzetet
és a betelepülő idegenek is felvettettek a nemzetbe, miként a nyelvük,
a szavaik is a "nemzeti nyelvbe". Az csak premissza, avagy tézis, hogy
a az "egy nyelvű [...] ország" esendősége eltűnik, ha szigetszerűen,
nyelvi
kölcsönhatás nélkül egymás mellett élnek különböző nációk...
|
István:
>Azt javasolta, hogy probaljak meg keresni nagyon egyszeru
>nemet szovegeket tartalmazo kiadvanyokat, es probaljam azt
>elkepzelni, hogy egy nemet kisgyerekkel kellene ezekrol
>beszelgetnem.
Én is pont ez javasoltam annak idején. Mivel a fejedben lévő sokrétű és
rengeteg gondolatot azok bonyolultságában csak saját anyanyelveden,
magyarul tudod visszaadni, idegen nyelven át kell fogalmazni mindent,
vagyis a cél érdekében a gondolatokat leegyszerűsítve, kevesebb szóval kell
kifejezni. Pont mintha gyereknek magyaráznál. :-)
>Hat, ez nekem eleg szokatlan, es ahogy konyvtari konyveket
>nezegettem, vagy mesek vannak gyerekeknek, aminek nincs
>sok koze a napi szokeszlethez, mig a tolem elvart szokeszletet
>kozepfoku tudast igenylo konyvekben lehet megtalalni. Ezert
>igencsak bonyolult fogalmazassal es nyelvtani reszekkel
>talalom magam szembe.
A könyvtárban nem csak mesék vannak, hanem a nyelvi részlegben a
nyelvtanulók számára (minden szinten) eredeti művek rövidített,
leegyszerűsített szövegeit tartalmazó gyűjtemények (pl. anekdoták is). De
könyvesboltban is kaphatók ilyen könyvek, amik viszont nem meglepő módon
nagyrészt krimiszerű olvasmányok, talán mert a legtöbben ezt tartják
érdekesnek és motiválónak a nyelvtanulás szempontjából ill. az irodalmi
nyelvezet bonyolultság kevésbe jellemzi őket. De hogy ráadásul még a mai
mindenapos nyelvezet is képviselve legyen a szövegekben, azt javaslom, hogy
a Goethe Intézetben vagy nagyobb könyvtárakban kérj gyerekeknek,
fiataloknak szóló folyóiratokat. Azok aztán végképp a trendi szókincset
tartalmazzák. :-)
segeln: segelte, h. gesegelt
Móni
|