Kedves Iván és Fu!

hix.nyelv #164, :
> > Azonban hatos számrendszerben nyilvánvalóan nem lehet számolni. 
> Nyilvánvalóan? Már miért ne lehetne?

hix.nyelv #164,  (Ivan):
> Miert pont hatosban ne lehetne [számolni]? ... (A Pentium I-es hibak
> visszavezethetok a 2-vel es 10-el valo oszthatosagi alapokra :-))) 

Én kissé más kontextusra gondoltam, mondjuk egy 5000 évvel 
ezelőttire. Akkoriban kissé eltérőek voltak az elvárások, mint 
manapság :-))

hix.nyelv #164,  (Ivan):
> A 6 es 12 nagyon jo volt,  mert konnyen oszthato sokfele (2,3 illetve
> 2,3,4,6). 

A 12-es számrendszer több helyen is kimutatható volt, azzal nincs is 
ilyen téren gond, azonban hatos számrendszerre más utalást nem 
találok. Fogadjuk el, hogy az akkoriak kb. 100-ig elszámoltak (ez 
elfogadható, mert az összes fgr. nyelvben közös a '100' szó). Ennek 
leírásához 12-es számrendszer esetén két számjegy kell = 8-szor 12 + 
4, de hatos esetén már három 2-ször 6-szor-6 + 4-szer 6 + 4. (N.B. Ha 
a hatos számrendszer használatban lett volna, akkor egy képzetlen, 
kerek "6-szor-6 = 36" számnév maradványával is kellett volna 
találkoznunk. De ilyen nincs.) 

A számrendszer alapszámának van egy optimuma, amely még nem túl nagy, 
de nem is túl kicsi, ahhoz hogy kezelhető legyen. Hogy 
visszakanyarodjuk az informatikához, nem véletlen, hogy a Ritchie-
Thompson-féle oktális számábrázolás, amely a Unix és a C-nyelv 
eredeti gépközeli rendszere volt, szép csendben átadta a helyét a 16-
os számrendszernek. Ugyanígy, egy feltételezett 6-os számrendszer is 
rövidéletű lenne a kis alapszáma miatt, és szükségszerűen 12-es 
számrendszerré kellene átalakulnia (de a fgr.-ok esetén ennek sincs 
nyoma). 

A másik oldalról megközelítve a problémát: A legkisebb alapszámot -- 
az ausztrál bennszülött "egy", "kettő", "sok" jellegű 'számrendszert' 
leszámítva -- a sumér tudja felmutatni. Ebben a nyelvben az öt 
ilyesfajta alapszám annyiban, hogy 6-9 között a számnevek '5+1' .. 
'5+4' formájúak. De a tíz és az afeletti számok már nem az öt 
többszöröseiben vannak kifejezve. Az öt fenti használatában pusztán 
az a megállapítás tükröződik, hogy egy végtaggal ötig lehet 
elszámolni (vö. még "húsz" = fgr. 'az ember, vi. 20 ujj'). Ez tehát 
nem egy számrendszer alapszáma. 

Hatos számrendszert "feltalálni" is nehéz: nemigen találni olyan 
természeti tényt, amelyre ez alapulhatna. A 10 = 2*5 alapú rendszerek 
naturalisták annyiban, hogy az ujjak számlálására mennek vissza. A 
többi rendszer már több absztrakciót (pl. csillagászati 
megfigyeléseket) igényel: ezen a műveltségi szinten a nagyobb számok 
visszaadására is képesnek kell lennie. Ekkor viszont az alapszám nem 
lehet kicsi: ezért vannak 12-és 20-as rendszerek, és nem 6-osak. 

A hatos számrendszer alapvető kritikája az, hogy a feltételezett fgr. 
előfordulásán túl nekem nincs más adatom rá, ráadásul a fgr.-
alapnyelvben a decimális rendszer világos nyomai vannak: a '8' és '9' 
számok a tízhez képest, és nem a 6-hoz (v. 12-höz) képest vannak 
kifejezve, közös a 10 második hatványa, a száz. Tehát a fgr. 
rendszerben se utal más a hatos számrendszerre, mint a '7' feltűnő 
hiánya. A rendszer adatolhatatlansága pedig egyben jelzi a praktikus 
hazsnálhatatlanságát más rendszerekkel szemben.

Üdvözlettel,

Racskó Tamás

Kedves Gábor!

hix.nyelv #164, Szegedi Gábor:
> Mi a fitty, ami a "fittyet hány" (=nem törődik vele) ill. "bakfitty"
> (=??) összefüggésekben fordul elő?

Az etimológiai szótárak két "fity-" kezdetű szóbokrot adnak meg: 

(1) fitty, fittyent, fütyül, füttyent, fityisz, fityfiritty(el), 
fityfene, fitying

(2) fityeg, fityula, fitying, fityma, fitymál, fütykös.

Az (1) "fecseg, fecske, ficserékel" szavakkal együtt egy hangutánzó 
szócsaládba tartozik. A "fitty" (és továbbképzései) esetén 
jelentésváltozás történt: a szó előbb 'dicsekvés' (1531), majd 
'fricska (főként a megvetés jeleként)' (1549) jelentésű. A 
jelentésváltozás köztes alapját mutataja a "fittyent" ige, melynek 
jelentése 'ujjal csettint': ilyen gesztust öndicséretkor és mások 
lesajnálásakor is alkalmazunk. 

A (2) a "bittyeszt, pittyed" szavak változatából alakult ki. A 
"fitymál" 'eredetileg: ajkat lebiggyeszt' szót a jelentése az (1) 
csoportba sorolná, de vsz. a "fityma"-val való összefüggése miatt 
szerepeltetik itt. 

---------
A "fittyet hány" szólás eredetével kapcsolatban érdemes megnézni 
hasonló német szólásokat:
- "Nicht einen Pfiff achten", azaz 'egy füttyre sem méltat'. Ugyanaz 
a jelentésmotívum, mint a magyarban: "fütty" > "figyelem" (> "negatív 
figyelem kimutatása") 
- "Ein Schnippchen schlagen", azaz 'egy fricskát dob'. Ez pedig 
szinte szó szerinti fordítása a "fittyen hány" 1549-i értelmének.

---------
A "bakfitty" eredetihez közeli jelentését még ismeri az Értelmező 
kéziszótár: "csoportos bakugrás". Ez a szó tehát a "bakfinc, bukfenc" 
alakváltozata (az 1873-as ballagi-féle szótár ezt a három szót -- a 
"bukfity" formával együtt -- azonosnak tekinti). A hangalak 
hasonlatossága (és a köztes "bakfinc" alak kiveszése) eredményezte a 
szó átértelmezését 'bosszúságot, fitymálást' kifejező indulatszóvá.

---------
> (hasonlóan ahhoz, hogy bár a növény neve bükk, használatos a "hivatali
> bikkfanyelv" kifejezés is) 

Eredetileg arra mondták, hogy "bikkfanyelve" van, akinek olyan 
rosszul forgott a nyelve, mintha fából lenne: tehát valamiféle 
beszédhibával rendelkezett. Innen lett a bikkfanyelv egyrészt 
'helytelenül, csúnyán beszélt magyar nyelv', ill. 'érthetetlen idegen 
nyelv', 'halandzsa'; másrészt 'nehézkes nyelvhasználat, rossz stílus' 
jelentésű.

A bakkfitty esetében hallottam egyszer, hogy a hím állat fityegőjét
jelentette ( eufémizmus,oh!). Ennek a mai megfelelőjét pejoratív,
lekicsinylő jelleggel használjuk (lóf...z) - már aki. Ennek alapján a
"fittyet hány" kifejezést az "annyit sem törődik vele"  értelmezésben
használnám, ahol az annyi az a bizonyos fitty, avagy a fütyi.
ivan
ui.
- Hogyan kell fittyet hányni?
- Egyél sok fittyet és megtudod!