Elso nap:
A szallodabol csak ugy nekivagtunk az utnak, felderiteni a
varost. Par perces seta utan leertunk a Saigon folyo egyik
mellekaganak partjara. Pontosabban a partot nem ertuk el
mert az be van epitve halpiaccal es egyeb jellegzetes helyi
uzlettel. Az ut menten vegig halakat es mas vizi
herkentyuket arultak. Termeszetesen fagyasztas nelkul a
napon, ott helyben pucolva, vagy pucolatlanul, szaritva vagy
nedvesen kinek izlese szerint. Az emberek mosolyogtak es
hagytak magukat fenykepezni. Az egyik halarus no utanunk is
jott es mutogattva kert egy kepet. Mi pedig probaltuk neki
elmutogatni, hogy ez dia kep lesz es szingapurban hivatjuk
majd elo. Nem tudom megertette e?
Lassan mentunk a Saigon folyo fele, mikor egy parkhoz
ertunk. Ez volt az elso hely ahol kozel tudtunk menni a
parthoz. A park kozepen egy nagy nyilas szobor all, ami
nagyon talalo. Ugyanis itt lattam eletemben eloszor
kabitoszerest, amint befecskendezi magaba az anyagot. Egy
motor mellett guggolt ket srac, az egyik adta be a masiknak,
tolunk ugy 5-10 meterre. Amint a gyerek megkapta az adagjat
felugrott a motorra es elviharzott. Ezek utan gondoltam jo
lesz odafigyelni az uton. A part nem volt erdekes viszont,
rajottunk, hogy itt csak narkosok vannak es jo lesz odebb
allni. Kifele menet egy lanyt lattam, pont szembe jott
(inkabb imbolygott ) velunk. Szemei uvegesek, kezeben meg
ott logott a fecskendo, az en kezemben pedig a
fenykepezogep. Vegul is megsem fenykepeztem le. Csak az
agyamba vestem, hogy is nezne ki fekete-feheren egy kozeli
kep. Azt hiszem ez a kep sokaig meg fog maradni bennem.
A folyo menten elertuk a regi francia koloniai kozpontot.
Stilusos, jol karbantartott epuletek. Most a legtobb
valamilyen partfunkciot szolgal. Amint erre a turistak
altal latogatott negyedbe erkeztunk megostromoltak mintket
az utcai arusok. Kepeslapot, terkepet, nyelvkonyvet,
ongyujtot, ragot probalnak eladni minden feher embernek.
Ezek tobbnyire gyerekek, 10-14 evesek. Eszunkbe juttattak a
Harom evszak cimu vietnami dijnyertes filmet, amit nemreg
lattunk Szingapurban a moziban. Meg sok kep jelent meg
elottunk a 10 nap soran, mintha csak a filmbol leptek volna
elenk. Ha egyszer otthon jatszak ne mulasszatok el, nagyon
jo.
Egy kis idore megalltunk nezni az elhalado biciklis,
motoros, feher ruhas lany tomeget. Ez mar a repterrol jovet
feltunt. Itt a nok nagy resze es minden iskolas lany a
hagyomanyos vietnami ruhaban, "ao-dai"-ban jar.
Egy kicsit a kozlekedesrol:
Szemelyautot az utakon alig latni, annal tobb biciklit es
motort, tobbnyire 100 kobcentis Honda robogokat. Viszont
ezekbol annyi van, es olyan kaotikusan kozlekednek, hogy az
valami eszveszejto. Ha van is kozlekedesi lampa azt nagyban
hanyagoljak, iranyjelzesrol valoszinuleg nem hallottak, az
elsobbseg pedig csakis a nagyobb jarmuveknek van fenttartva.
Ha egy gyalagos at akar kelni a belvarosban az uton es arra
var, hogy megalljon a forgalom akkor ott allhat az ut szelen
ejfelig. Egy atlagos atkeles a kovetkezo keppen zajlott le.
Ovatosan leleptunk a jardarol, araszolva elindultunk a
tulpartra a motorosok es biciklisek aradatatol korulveve.
Neha meg-megalltunk, hogy ki tudjanak minket kerulni, neha
ugrottunk egyet, hogy mi keruljunk ki valakit, neha vissza
leptunk egyet, majd kettot elore, mig labunk ismet a
biztonsagot jelento jardan nem landolt. Eme latszolagos kaosz
ellenere lehet haladni a varosban. De mi lesz ha egyszer
ezeknek az embereknek csak a harmada megengedheti maganak az
autot, amit jelenleg 2-300%-os adoval sulyt a kommunista
kormany. A kozlekedes ossze fog omlani, Saigon rosszabb lesz,
mint Bangkok, az biztos. Varosi tomegkozlekedesnek nyomat se
lattuk. Se helyijaratu busz, se villamos, se troli. Persze,
lehet am, hogy van metro, csak annyira a fold alatt, hogy nem
vettuk eszre Ja. Irok itt hulyesegeket, meghogy nincs
tomegkozlekedesi eszkozuk, hogy ne lenne. Ott a bicikli, akar
harman is rafernek csak legyen aki tekeri. Aki nem tudja
maganak megengedni a taxit az a lasabb, de olcsobb ciklot
veszi igenybe. Ez a jarmu tulajdonkeppen nem mas mint a
Szingapurban es Malajzia szerte lathato riksa, csak itt az
ules a tekero ele van szerelve es talaloan ciklonak nevezik.
Tudjatok: ,Suvit a szel, fu a ciklon, ketten megyunk egy
biciklon."
Hat ezt mi is kiprobaltuk. Nem minta nagyon szandekunkban
allt volna kiprobalni, de ezek a ciklosok annyit masztak a
nyakunkra, annyira meg akartak mutatni a varost, hogy vegul
is beadtuk a derekunkat. Ebben a srac kitartasanak es
feltunoen jo angoljanak is szerepe volt. Vagy 10 percig jott
utanunk mig setaltunk es magyarazta, hogy o mennyire ismeri
a varost, milyen olcson elvisz. Kicsit elbeszelgettunk vele,
latszott rajta, hogy ertelmes kolyok, ezert megallapodtunk,
hogy masnap reggel 8-kor odajon a szallodankhoz es onnan
indulunk varosnezesre. Ez a megoldas mar csak azert is tunt
elfogadhatonak,mert nem volt kedvem ujra taxisokkal
veszekedni, a motorberleshez, habar konnyen megoldhato lett
volna, a fent emlitett forgalmi okok miatt nem volt kedvunk.
Ezutan elindultunk a terkep alapjan vissza a szallodaba. A
folyo parton egy kavezoban/cukraszdaban ettunk fagyit. A
kokuszosat stilusosan kokuszdio belsejeben szolgaltak fel,
igy a fagyihoz igazi kokuszt lehetett kanalazni. Utkozben
beneztunk nehany uzletbe. Az egyikben kiszurtam a borok
kozott egy palack '92-es evjaratu Boglari muskotalyt. Kesobb
tobb helyen is lattunk Torley pezsgot, 5-6 dollar koroli
aron.
Folyt kov.
Anti -Szingapurbol-
|