Kedves Listatagok!
Gál István tolmácsolásában jelent meg ez a néhány sor:
> Mindegy egyes gondolatnak - miután a gondolat energia (és "energia
nem vész el csak átalakul") - teremtõ ereje van.
> Sajnos a filmekben a szórakozás miatt inkább katasztrófákat
teremtünk
magunknak szórakozásból, egy kis izgalom miatt.
> Ezért is fontos a békét megteremteni magunkban, mert a Földön az
emberek ha megteremtenék saját belsõ gondolatvilágukban a béke és
a szeretet érzését akkor "kitörne a béke" a világon!
A teljes levelet mindenki elolvashatja 2492-es számban.
Csak néhány gondolatot szeretnék hozzáfûzni.
A gondolat tényleg teremtõ erõvel rendelkezik, ezt már megírtuk
néhányan a listán. Tudja ezt minden sikerkönyv írója is. Bármelyiket
veszi is kézbe az olvasó (J. Silva, B. Tracy, N. Hill, stb.), csak a
módszerben van egy pici eltérés. Az egész agykontroll erre épül fel.
Ha egy picivel tovább látunk az orrunk hegyétõl, akkor sajnos teljes
mértékben egyet kell értenünk a teljes, és az idézett levél tartalmával.
Rengeteg a betegség, a katasztrófa, terjed a nyomor. Ha az ember
bekapcsolja a tévét, tízbõl kb. nyolc mûsor ezzel foglalkozik. (Itt a
délutáni, esti idõszakra gondolok.)
Valósággal belénk nevelik a sok negatívumot. A sok akciófilm után a
tömegek kezdik azt hinni, hogy mindez a valóságban is így játszódhat
(na) le. És ezzel el is értük azt a hatást, hogy megteremtjük
magunknak a bajt.
Természetesen nem kell mindenkinek elhinnie, hogy csupán a mi
gondolkodásunk bevonzhat ekkora katasztrófákat.
Örök probléma a tyúk, vagy a tojás elsõdlegessége. Itt is felvethetõ ez
a kérdés. Azért lett-e annyira élethû az emlegetett film, mert korábbi
tapasztalatokra épült, vagy azért lett olyan a katasztrófa, mert mi
alkottuk meg a valódi eseményt a film alapján.
Esetleg egy harmadik lehetõség is van: az író egy látomás alapján írta
meg a film történetét.
Azt hiszem, hogy a teljesség kedvéért errõl is írnom kellett, hiszen nem
mindenki fogadja el a bevonzás elméletét.
Akárhogy van is, akár katasztrófát tudunk bevonzani, akár csak
magunknak ártunk a negativitásunkkal, mindenképpen jó lenne tõle
megszabadulni. Itt legyen szabad megemlítenem egy talán sokatok
által ismert példát:
Az agykontrollos gazdagságról szóló füzetecske egy rádió hasonlatát
hozza: Ha a rádiót (azaz magunkat) a szegénységre hangoljuk, akkor
agyunk csak ezeket a lehetõségeket veszi észre, és meg is teremti a
hozzá szükséges környezetet. Tesz arról, hogy megtaláljuk. Ha a
gazdagságra hangolunk, akkor ugyanezért jól megy a sorunk. Ha pedig
a katasztrófákra hangolunk, abban is lesz részünk.
Tovább megyek. Aki úgy hangol, hogy: jó messze vagyok tõle, és ez így
is maradjon - az még véletlenül sem utazik olyan helyre, ahol
katasztrófa várható.
Aki a kaland miatt úgy gondolja, hogy ott kipróbálhatná a képességeit,
és ez neki nagy élmény lenne, az biztosan belefut valahol. Az õ
számukra is gondoskodott az agy a megvalósításról.
Ezek csak egyedi esetek voltak, de ha általánosítunk, ha elképzeljük,
hogy hányan lehetnek ilyen emberek, akkor azok bevonzzák,
megteremtik a maguk számára a bajt. Ezek után pedig rengeteg más
gondolkodású ember is nyakig lesz a pácban.
Attól tartok, hogy a gondolatok eredõjét vizsgálva van egy egységes,
és egyre nagyobb negatív (bajokat vonzó) tábor, míg a pozitívak
kevesebben is vannak, és a gondolataik sugár irányban (mint a Nap
sugarai) szétszóródnak. Ezeknek az eredõje persze ezért még kisebb
lesz, mint lenne akkor, ha nagyjából egy célért dolgoznának.
Ilyen, egy célért történõ összefogás pl. az ózonlyuk foltozása, itt a
listán. Nem túl sikeres, sajnos úgy látom. Így nem csoda, hogy idõnként
több negatív szavazatot is kap. (Arra egyébként kíváncsi lennék, hogy
aki a nemtetszését jelzi a jelenléti íven, milyen embernek tartja magát.)
Nem akarok én semmilyen össznépi mozgalomnak az élére állni, de már
megfordult a fejemben, hogy másért is kontrollozhatnánk közösen.
Ahogy egy-egy ember meggyógyul az ilyesmitõl, úgy a környezetünkön
is lehetne változtatni.
Tartok tõle, azonban, hogy erre a célra a heti egy alkalom kevés (de
még mindig több a semminél), az igazi az lenne, ha mindenki, legalább
gondolatokban jó lenne a nap túlnyomó részében.
> Ideje lenne Jézus, Buddha és a többi spirituális tanító tanítása
alapján
megtanulni azt, hogy mi is az Igazi Szeretet, és gyakorolni is az
ÉLETBEN!
Nem ártana, az biztos. Beszélni róla nagyon könnyû, gyakorolni már
nehezebb. Sajnos én a szeretetet akkor képzelem jónak és erõsnek,
ha nem szelektál. Ha csak néhány embert szeretünk, a többi semleges,
vagy útálat tárgya, akkor ez csak önámítás.
Attól tartok, hogy amíg az emberek negatív érzelmekkel vannak tele
(tisztelet a kivételnek), mint pl. önzés, írígység, bosszú, düh,
önsajnálat, stb. addig olyan messze vagyunk az igazi szeretettõl, mint
Makó Jeruzsálemtõl.
Talán ennyi elég is lesz. Nem akartam túlságosan elragadtatni magam.
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
