Kedves Listatagok!
A múltkor írtam arról, hogy miért nem sikerülnek a jó munkák. Aki a
kérdést feltette, azt válaszolta, hogy rendben, egyetért velem.
Megkérdezte azonban, hogy agykontrollal miért nem a megfelelő pasi
jött be neki.
Ez már sokkal nehezebb kérdés. Már csak azért is, mert én épp az
ellenkezőjén törném a fejem, ha még független lennék. Ennek ellenére
azonban megpróbálok kerek választ adni.
A pasi tehát beviharzott egy bájos, agykontrollos hölgy életébe, ott, és
úgy ahogy azt elképzelte tagtársunk, csak éppen téves választásnak
tűnik. Mi lehet ennek az oka?
1. Elképzelhető, hogy a nagy ő leírása pontatlan volt.
2. Tényleg ő az igazi, csak jól álcázza.
3. A jövőt láttuk, csak azt nem, hogy a fickó mellett milyen minősítés
állt. (Ő, átlagos, balfék.)
1. Elképzelhető, hogy a nagy ő leírása pontatlan volt.
Ekkor valószínűleg még nem tisztult le, hogy ki is lenne az igazi. Ezt
elsősorban magunkkal kell egyeztetnünk.
Mérlegelni kell a lehetőségeinket. Nem szabad se túl magasra, se túl
alacsonyra tenni a mércét.
Van egy ismerősöm, aki ezzel járta meg. Egyszem lányról van szó.
Csinos volt, okos volt, diplomás volt, már túl intelligens is, és ami a
legnagyobb baj: mesevilágban élt.
Voltak udvarlói, ám a kapcsolatok csak odáig tartottak, amíg be nem
mutatta a szülőknek. Aztán apuci és anyuci könnyűszerrel talált valami
kivetnivalót a jelöltben.
- Lányom, ez szereti az italt, neked ettől különb való.
- Kislányom, ez biztosan el se akar venni feleségül, és egyébként is,
még a kést se fogta túl ügyesen.
- Ennek nincs diplomája, amannak pénze nincs, stb., stb.
Még mielőtt elfogultsággal vádolhatnátok, leírom, hogy én jó partinak
néztem ki számukra. Ezért aztán megbeszéltem Csipkerózsikával, hogy
szóljon a barátnőjének, én pedig hozom a barátomat és bemegyünk
Miskolcra szórakozni. Minden szépen alakult. Aztán betoppantunk.
A szokásos üdvözlés után bejutottunk egészen az előszobáig, ahol
megvárhattuk, amíg Rózsika elkészül. Közben ilyen keresztkérdésekre
kellett válaszolnunk:
- Sokáig lesztek?
- Mit fogtok csinálni?
- Ti hogyhogy ráértek ilyesmire? Rózsikának dolga van. Ti nem
szoktatok segíteni a szüleiteknek? Stb.
Nem is kínáltak meg minket semmivel, hiszen mi a lányuk elrablói
voltunk.
Ezek után immár hármasban megérkeztünk a barátnőjéhez. Ott aztán
még a szalonba is bemehettünk. Kávéval, üdítővel vártak minket, a
barátnő zongorán játszott nekünk, és mindent megtettek a
kedvünkért. Szívesen láttak minket.
Csipkerózsika most egy olyan férj mellett tengődik, akinek talán még
érettségije sincs. Talán segédmunkás, vagy valami ilyesmi.
A lehetőségek elszálltak, a fiatalság úgyszintén, és utána már csak
ilyen jutott.
2. Tényleg ő az igazi, csak jól álcázza.
Erre is van egy kis történetem. A fent említett cimborám (fedőneve
Dudor) meg én elhatároztuk, hogy kipróbáljuk az ismerkedést hirdetés
útján is.
Meg is komponáltam egy nyerő szöveget, ebbe behelyettesítettük a
paramétereinket, és egy hét különbséggel elküldtük a hirdetéseket.
(Ennek ellenére egyszerre jelentek meg, és rögtön úgy festettünk
egymás alatt, mint két hülyegyerek.)
De azért jöttek válaszok. Dudornak egy jól sikerült kaland lett belőle,
nekem meg házasság.
Az én párom akkor már agykontrollos volt, és már programozta is az
igazit (azaz engem), így aztán nem véletlen, hogy a hirdetésem a
kezébe került.
Nem akarok senkit untatni a részletekkel, legyen elég annyi, hogy én le
akartam rázni, és ezért arra hivatkoztam, hogy azért nem
találkozhatunk, mert a Balatonon üdültetem a gyerekeket.
Erre mit ad Isten, a strandon egyszercsak rohan hozzám egy
tanítványom, de már messziről üvölti:
- Tanárbácsi! Tanárbácsi! Keresik!
- Ki a fene lehet az? Engem itt senki sem ismer! – gondoltam.
Ugye nem nehéz kitalálni, ki lehetett. A feleségem volt. Nem sikerült
lerázni, mert ő meg két faluval odébb nyaralt.
Kezdetben volt némi reményem, hogy megúszom a dolgot, mert mint
utólag kiderült, nem tetszett neki a fürdőgatyám. Ekkor azonban a
barátnője meggyőzte, hogy ez nem elég komoly indok, ettől még
találkozhat velem felöltözve is.
Tréfásan szólva, kezdetben csak egy fürdőgatya erejéig, de álcáztam
magam. Ez egészen jól ment egy darabig. Nem akartam nősülni, és
ilyen keresztkérdésekre sem adtam megfelelő választ:
- Egy süllyedő hajón van a feleséged és az anyukád. Te csak az egyiket
mentheted meg. Kit mentenél meg?
Sokáig gondolkoztam, de az első feleségem elég sokmindent lerombolt
a lelkemben, ezért így feleltem:
- Az anyámat.
- Miért? – hangzott a meglepett kérdés.
- Azért mert anyám sose fog becsapni, de a feleségem ezt bármikor
megteheti.
Egy szó, mint száz, mégis komolyra fordultak a dolgok. Ebből a
történetből csak annyit jegyezzetek meg, hogy nem mind arany ami
fénylik, de ami halványan fénylik, abból még lehet arany.
Csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki a másikból. Felfedezzük az
értékeit, s hagyjuk, hogy gyémánttá csiszolódjon a mellettünk, vagy a
legnemesebb drágakövet fogjuk bemocskolni.
Tehát: Hagyd, hogy bizonyítson! Értékeld át a kapcsolatotokat. Arra
gondolj, hogy idővel mélyülhetnek-e az érzéseid? Ha nem, akkor
valószínűleg mást kell keresned, de nehogy úgy járj, mint
Csipkerózsika!
3. A jövőt láttuk, csak azt nem, hogy a fickó mellett milyen minősítés állt.
A programozáskor nem a saját igényeink domináltak, hanem elmetükre
technikával betekintettünk a jövőnkbe. Az a partner, akivel
összejöttünk, nem az igazi, csupán csak a következő, de még nem a
nagy Ő.
Ha így van, tartsuk szem előtt Garcia atya mondását: Azt mondják,
hogy a fiatalság múlásával elmúlik a szerelem is, pedig a szerelem
elmúltával öregszünk meg.
Maradjunk örökké fiatalok!
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
