Tamásnak
Hiátustöltés ügyében bialom, azaz billiJom hála az akkurátus,
kimerítõ (!) fejtegetésért. Ha jól szûröm le belõle, a H, J, W/V
hármas egyetemes jellemzõ a nyelvek világában.
Érdekes, hogy a héberben, amely elvbõl csak a mássalhangzókat
jelöli, a fenti hárommal mégis szoktak magánhangzókat jelölni, vagyis
a HÉ, WAW, JOD (meg ráadásul az ÁJIN, ez a torokhang) afféle
Janus-arcú betûk: mássalhangzó, mint minden rendes héber betû, vagy
éppen magánhangzó, amit egyébként nem írnának. Szép, hogy a
Tetragrammaton éppen ezekbõl áll: jod-hé-waw-hé.
> Azonban az "ember magasságú" szókapcsolatban
> a "magasságú" szó ilyeténforma hangsúlyozása teljesen érthetetlenné
> teszi a kifejezést.
Igazából azt is mondhatnám, hogy az "ember magasságú" csak
terjedelmesebb, egy kétszótagos farkincával hosszabb, mint az
"embermagas", ámde jelentésben, használatában nem különböztethetõ
meg tõle. Ha jogos a két rövid szótagos "magas"-t két hosszú szótaggal
"-ságú" bõven megduplázni, akkor mért ne állana jogomban az, hogy
ezt a terjengõs szót súlya miatt különválasszam az õt megelõzõtõl? Ha
egybe akarom írni, akkor a végét sem nyújtom, s maradok ennél:
"embermagas". (Apropos, hogy is van Nagy László versében, félig-
meddig emlékszem rá: "Gímtestvérem, árva (?) András, most kell ám a
szívre bandázs, mert jõ (?) az az _emberforma_... most még csendes,
lészen hajrás, egynek látszik, pedig bandás.")
> A hangsúly tehát nem lehet az ok. Valami oknak pedig kell lenni,
> hiszen az AkH így ír: "119. c) A kialakult szokást megtartva
> jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk ... _nyolcoldalú_,
> _kétnyelvû_". Ez számomra azt mondja, hogy régebben az egybeírás volt
Én meg azt érzem itt, hogy ezek könnyebb (=rövidebb) szavak,
egybeférnek, mért írnám külön, kimondani is egy leheletre mondom ki
õket. A szabályzat, ha jól tudom (elég ritkán forgatom) a bevett gyakorlatot
igyekszik egységesíteni, megerõsíteni. Vagyis vannak eldöntetlen problémák,
lágy szélek, s az egybeírás-különírás néhány ponton kiváltképpen ilyen.
Alakulóban van. Másrészt a szabályzat nem elõír, hanem jóváhagy, s hogy
mit miért hagy jóvá, azt racionális érvekkel is megpróbálja alátámasztani.
Az pedig, hogy a "lágy széleken" mikor mit érzek egybetartozónak, vagy
elkülönözõnek, olyan szubjektív dolog, hogy sokszor pillanatnyi úri kedvemen
múlik. Tipikusan ilyen a "nem csak" vs. "nemcsak". Magyarázza ezt is a
szabályzat, de én bizony nem tudok rajta eligazodni, maradok a pillanatnyi
szeszély rabja...
|
HIX NYELV #138, La'ng Attila D.:
> Beszéljen szépen, érthetõen, mint például:
> "Az intézkedések foganatosítása után szükségesnek mutatkozott, hogy
>jelezzük a minisztérium felé az intézkedések megtörténtét, és az
>intézkedések megtörténtének a minisztérium felé történõ jelzését
>haladéktalanul eszközöltük is..."
> És ne vágja csak úgy lezserül oda, hogy megmondtuk nekik.
Hm. Miert?
Mintha mar lett volna szo errol, hogy mi a fene szukseg van igy
megbonyolitani egy egyszeru dolog megfogalmazasat... Csak azert, mert a
tv-ben hangzik el. Na de mindegy, Attila, mintha mostnaban ingerultebb
lennel, mint maskor, jol latom?
Azt hiszem, a szotar miatt sem kellene igy kiakadni, meg akkor sem, ha
a szabal az szabal.
ui. koszonom a valaszokat az "otodeves diak" temakorben
--
Udv,
Hunter -[HE 1.15beta8+1;]-
"A tokeletes szoftver hardver nelkul is mukodik..."
|
