Ferenc:

"1. A folytonosság elve. Ha valamely objektum esetén p1 és p2 állapotokhoz j1 é
s j2 állapotok tartoznak, akkor a p1 és p2 közötti értékhez is tartozik valamel
y állapot."

Ez ugye mint matematikai kerdes a kontinuum-hipotezis, ami raadasul eldonthetet
len.
Ha szintetikus kerdes, akkor megint azt lehetne mondani, hogy a fizika bizonyos
 modellekkel dolgozik. Sokaig folytonos modellekkel, most diszkert modellekkel.
 Igy felteve a kerdest normal fizikai es nem metafizikai kerdes. 
 
"2. A deriválhatóság elve. Az elõbbi jelenségek körén minden változást olyan fü
ggvény ír le, amelyben nincsenek hegyes csúcsok,  törések, vagy olyan
pontok melyekhez nem határozható meg a görbe meredeksége."

Ez is a kvantummechanikaig volt igaz. Es fizikai kerdes volt. Igen, a Newtoni f
izika modelljeben ez igy volt.

"3. A folyamatosság elve. A csõbe bedobott golyó azonos a csõ másik végén kigur
uló golyóval, és a csöben való haladása során végig létezik, akkor is amikor ne
m látjuk."

ld 1).


"4. A determinizmus elve. Mindazon jelenségekek melyekre érvényes az elõbbi hár
om feltevés azok alkalmas modellel elõreláthatók."

Ha ez egy matematikai osszefugges, akkor siman tevedes. Siman lehetne veletlens
zeru, folytonosan derivalhato modelleket csinalni.  Ha egy szintetikus allitas 
akar lenni a valosagrol, akkor ld 1-3.


"5. Az egyszerûség elve. Ha egy jelenségehez kapcsolódó számsorozat így kezdõdi
k: 2,4,9,16 akkor így folytatódik: 25, 36."

Ilyen elv igy nincs. Van egy egyszeruseg elve metodikai elv. Ez az elv azert ne
m metafizikai allitas, mert hogy nem is allitas. Nem mondjuk, hogy az egyszerus
eg elve igaz, hanem csupan egyszerubb modelleket preferalunk.


Tehat ertelmes metafizikai kerdest/allitast nem sikerult talalnunk eddig. (Mond
juk en nem csodalkozok ezen, mert szerintem nemis lehet.:)

math

(webes bekuldes, a bekuldo gepe: saprx01x.nokia.com)

> Zoltan eseten nem ertem, hogy mikepp fogadhatja el a
> rekurziot, ha a veg nelkul oszthatosagot tagadja? Utobbi is csak egy sorozat
> - vagy tevednek?

Rossz hasonlatként a faktoriális jut az eszembe:

faktoriális(n) = n * faktoriális(n-1), ha n > 1 és 1, ha n=0

Rekurzív, de egyetlen esetben sem "vég nélkül" rekurzív. Egy konkrét 
szám faktoriálisát kiszámolva egyszercsak egy nem-faktoriálishoz érünk, 
a nullához.


Hasonlóképpen a döntések(et megelõzõ döntések)* esetében egyszercsak 
"nem-döntés"-ekhez, természeti jelenségekhez érünk. (Pénzfeldobáshoz 
vagy kocka dobáshoz hasonló) természeti jelenségekre vezetõdik vissza a 
döntések rekurziója, mint ahogy a nullára vezetõdik vissza a faktoriális 
kiszámolásának rekurziója.

Szerintem.


z2

>Azt nem
>ertem, hogy Ferenc miert irja azt, hogy "Ez is rossz kerdes", ha egyszer
azt
>elfogadja, hogy manapsag Kant egykori filozofiai kerdeseire a fizika keresi
>a valaszt?

Ha az "is" ellen szolsz, akkor bocsanatot kerek, rossz fogalmazasrol van
szo. De amiert a kerdest rossznak tartom, az az, hogy a determinaltsagot es
a determinalatlansagot szoktak szembeallitani, noha a helyes szembeallitas a
kulso es
a belso determinaltsag (vagy ondeterminaltsag) kozott van.

Ferenc