Odettnek:
Megertem a felhaborodasod, es egy kicsit kivulallokent nezve a dolgok 
alakulasat, talan ugy nez ki, hogy a "masik" otthonkaba (azert is igy 
irom, mert az is az) visszatert az innen elmult szemelyes hang. Es az 
ottlevok esetleg nem akarjak ezen dolgaikat megosztani masokkal.

En egyenlore kapom mindket Otthonkat, igy most ket rovatot nincs idom 
elolvasni... (ezert vagyok most kivulallo...)

sziasztok, denes

haliho!

Tok jo ez a HAHO...
Gyenged szuletes:
Sajnos, hogy szomoritsak mindenkit, mi is egy kolcsonkapott hazaspartol 
kunyeraltuk el, ugyhogy az eredeti tulaj kiderithetetlen mar.

Probaljatok antikvariumokban. Egy gyermekfej van az elejen egy tenyerben, 
felig profilbol, felig szembol.Kb fel ujjnyi vastag(ill vekony), es jo 
nagy betuvel van szedve, ezert mondtam, hogy fel ora alatt el lehet 
olvasni az egeszet.

puszi, denes

Kedves Odette,
Viktort es az altalad "elit(?) alakulat"-nak nevezett tarsasagot 
tamado leveled eleg meglepo volt szamomra.

Eloszor is en maskeppen ertelmezek bizonyos megnyilvanulasokat. Amit 
Maria levelebol ideztel, 
-----------------
 " Mivel valamelyik irta...hogy ha lehet...ne tegyuk kozze azt amit itt
irunk..." 
-----------------
nem tudom, Maria pontosan idezett-e, mindenesetre en ezt a 
megjegyzest ugy ertelmeztem, amikor olvastam, hogy ne kuldjuk 
ugyanazt a levelet mindket listara, valtozatlan formaban. Lehet, hogy 
ez arra vonatkozott, hogy a privat listan megjelent levelre ne az 
Otthon-ban valaszoljunk. Egyebkent a netikett szerint sem illik 
maganlevelet nyilvanossagra hozni, es a privat listara irt level 
maganlevel.

Masreszt amit irsz, hogy
------------------
Viktor valami olyasmit irt, hogy az
OTTHON-bol kilepoknek nem tiltja meg, hogy olvassak tovabbra is ezt az
ujsagot (Szerintem ez igazan kedves tole.)
 -----------------
megint csak felremagyarazasnak tunik. Nem hiszem, hogy Viktornak 
szandekaban allt volna barkinek barmit megtiltani, arrol nem is 
beszelve, hogy ez akkor se allna se modjaban, se hatalmaban, ha 
esetleg lett volna ilyen szandeka. Elegge felnott es fuggetlen 
emberek vagyunk. (De nem is tudom, mirol beszelsz. Most gyorsan 
visszaneztem az osszes Otthon-t onnan, ahol Viktor meghirdette a 
privat otthont, abban nem talaltam ilyen megjegyzest, azota meg 
Viktor nem irt az Otthonba. Vagy ez is maganlevelbol van?)

Amennyire en latom, vagyunk egy paran, akik mindket listan 
szerepelunk, ha nem lennek lusta utananezni, megkockaztatnam, hogy 
itt az Otthonban talan tobbet is. Persze vannak, akik csak az uj 
listara irnak, de ez ugy gondolom jogukban all. Senki egyetlen 
megjegyzest nem tett arra, aki mindket listara ir, es teljesen 
indokolatlan azon velemenyed, hogy barki is rosszat akarna az 
Otthon-nak, ellenkezoleg, azt szeretnenk, hogy ujra olyan legyen, 
mint regebben, amikor meg nem bantottuk egymast. 

Indokolatlannak erzem a sertodottseget a szerinted kivaltakkal 
szemben. Tobben is deklaraltak, hogy nem mondtak le a listat, csak 
hallgatnak egyelore. Jogukban all hallgatni, es ahogy Te is 
levelezel privat modon egyes "csaladtagokkal", pl. Mariaval, masoknak 
is joguk van nem a listara, hanem maganlevelben irni azoknak, akiket 
ismernek. Az Otthont masnak ismertuk meg es masnak szerettuk meg, 
mint a tobbi internetes listat, ezert - sokan - nem tudjuk elfogadni, 
ha meltatlan hangot utnek meg benne.

Meg egy problemam van a leveleddel kapcsolatban. Azt irod:
-------------------
Lehet, hogy
en nem figyeltem es jogtalan, de nem emlekszem olyan levelre, amiben
ennyi lett volna Maria reszerol, _Sziasztok, reszemrol ennyi volt_.
-------------------
Miert kellett volna Marianak ilyen levelet irnia? Feltetelezem, hogy 
velem es masokkal egyutt o se mondta le az ujsagot, tehat nem lett 
volna miert elbucsuznia. Vagy ugy gondolod, hogy nem olvashatjuk 
mindket listat? Szerintem ezt Te se gondoltad komolyan, csak a mereg 
beszelt (irt:-))) Beloled.
Ugye nem akarsz senkit eluldozni a listarol?

Remelem, nem bantalak meg, de szerintem jobb lett volna, ha nem 
irod meg ezt a levelet. Mar azt hittem, vegre megnyugodtak a 
kedelyek, de ugy latszik tevedtem. 

Udvozlettel
Anna
mailto: (Budapest)

Kedves Otthonkasok!
Tegnap kaptunk par Nok Lapjat es talaltam benne par erdekes cikket.
Gondolom van, akihez nem jut el, bemasolom oket. Egyiket sem vitainditonak
szanom, csak erdekesnek.

Egy tipikus angol ur

Az en tortenetem nem eppen hetkoznapi, de olyannyira orult, hogy szerintem
tokeletesen beleillik ebbe a rovatba. Remelem szivesen meghallgatjatok,
hogyan ismerkedett meg a ferjevel egy olyan honfitarsatok, akinek magyar az
edesanyja, de Hollandiaban szuletett.
Az amszterdami egyetemen eltoltott viharos evek alatt teljesen
kiabrandultam a ferfiakbol. Minden porcikam vagyott az igazi, tokeletes,
testet-lelket nemesito, egbe roppento Nagy Szerelemre, de sajnos, ra
kellett dobbennem, hogy az elet egyaltalan nem hasonlit a romantikus
filmekre. Ezert hataroztam el, hogy en bizony elkerulom a ferfiakat.
Diplomazas utan baratnommel, Anneval elutaztunk egy Brighton melletti kis
halasz-udulofaluba. Ki akakaruk pihenni  a tanulast, s persze azt is
terveztuk, hogy a nyaralas alatt alaposan megunnepeljuk a nagy esemenyt.
Ferfimentesen! Anne egyetertett velem: futyulunk a pasasokra, egyszeruen
csak elvezzuk az eletet. Eppen kezdtuk magunkat otthon erezni a gyonyoru
angliai tengerparton, kezdtuk megszokni a forditott kozlekedest, amikor uj
vendeg erkezett a szallodaba. Es alaposan felkavarta a nyugalmunkat. Annet
mar masnap beszelgetni  lattam az "angollal". A delutani varosnezesen pedig
egyfolytaban rola aradozott. Hogy milyen jokepu, mennyire udvarias, micsoda
tipikus angol ur... Csipos megjegyzest tettem a ferfiakkal kapcsolatos
fogadkozasunkra, de hiaba. Szomoruan kellett megallapitanom, hogy vege az
idillnek, a baratnom szerelmes lett. Azt azert elismertem, hogy a ferfi
valoban jokepu.
A masnapi reggelinel aztan en is megismertem az angol urat, Christ. Anne
ugy mutatta be, mint regi ismeroset, majd egyszeruen ott hagyott vele
Eleinte szuros tekintettel meregettem, majd kezdtem feloldodni. Lassan
igazat adtam a baratnomnek: tenyleg udvarias, igazi angol ur. Szoval
viharos gyorsasaggal beleszerettem en is. No nem reggeli kozben, hanem
eszrevetlenul a nyaralas masodik heteben. akkor mar minden szabad percunket
egyutt toltottuk. Anne miatt volt egy kis lelkiismeret-furdalasom, de ot
latszolag nem zavarta a romancunk. Teljesen elfelejtettem a korabbi
fogadkozasomat, egyszer sem tudtam visszautasitani Chris meghivasait. Ha
ugy tartotta kedvunk, elautoztunk Londonba, megneztuk Stoneheng-et, vagy
celtalanul vitorlaztunk a tengerpart menten, a szigetek kozott.
De a ket het hihetetlen gyorsasaggal elroppent. Az utolso esten szomoruan
ultunk Chris-szel a vacsoraasztalnal. A kinos csondet csak a tenger monoton
moraja enyhitette. Feszengve vartuk, hogy melyikunk teszi fel vegre az
elkerulhetetlen kerdest. A valasztol mindketten feltunk. Chris ekkor
zavaraban egy rossz mozdulattal feldontotte a poharat. A fenebe!-morogta,
mire en megdermedtem. Na nem azert, mert elkaromkodta magat, hanem mert
ertettem a szot. Vagy megsem? Mit mondtal?- kerdeztem vissza onkentelenul
magyarul. Erre Chris szaja maradt tatva. Szoval a tipikus angol urrol
pillanatok alatt kiderult, hogy magyar. Csakugy mint en, anyai agon. Es ez
a csodalatos nyelv egy csapasra eloszlatott minden zavart. Soha nem hittem
volna, hogy egyszer valaki- foleg egy angol!- magyarul vall majd nekem
szerelmet.Anne egyedul autozott haza, s en csak arra kertem, hogy
kimeletesen kozolje a hirt a csaladommal. Veluk legkozelebb az eskuvonkon
talalkoztam Winchesterben. Konnyelmu voltam? Lehet. De azota tiz ev telt
el. Chris most is itt ul mellettem, s kivancsian lesi, mit irok olyan
szorgalmasan. Igaz,  arra o sem tudna felelni, hogy mi tortent volna
velunk, ha o nem szolal meg eppen a legmegfelelobb pillanatban ekes magyar
nyelven.

Egy tipikus angol no: Yolanda van den Dungen Winchesterbol



Egyutt szulok

Eletreszolo elmeny a szules Ha sorbanallas kozben ket vadidegen no
eszrevesz egy pocakost, azonnal beszelgetni kezdenek, "temanal vannak",
felelevenitik sajat elmenyeiket, melyek enyhen szolva vegyesek. En sem
felejtem el soha  a magam megalazo kiszolgaltatottsagot, az ormesteri
stilust, ahogy a szuleszno pattogott velem. Azt firtatta mikor furodtem
utoljara(!), felhaboritotta, hogy konyvet vittem a szuloszobara, hogy a
kinok kozott vanszorgo percekrol eltereljem a figyelmem. Ingerelte az is,
hogy csendben vagyok, mert akkor "nem tudja hogy hol tart a dolog".
Megnyugtattam, hogy utemesen faj, harompercenkent, mire leheveredett a
mellettem levo szuloagyra es nehany perc mulva bekesen horkolt. Ovatosan
ebresztgettem, amikor ereztem, hogy mostmar valahogy maskepp fajok. Miert
nem szolt hamarabb!-dorrent ram es elrohant az orvosert. Orultem, hogy a
mai kismamaknak, a lanyaimnak mar nem kell ezt a megalazo kozonyt,
erzekelten durvasagot, elhagyatottsagerzest atelniuk.
A forradalmat az apas szules jelentette. Pszihologiai szempontbol hatalmas
elony a jovot illetoen, ha a leendo szulopar egyutt eli at a babavaras
folyamatat. Az pedig megnyugtato, erot ado, sot fajdalomcsillapito hatasu,
ha vajudo felesege kezet fogja a ferj, becezgeti, batoritja, igyekszik a
lehetosegek szerint a segitsegere lenni. Abban azonban nem vagyok biztos
hogy a szuloagy masik vegenel, is helye van. Embere valogatja...
"Ot eve vagyunk hazasok. Ket eves a kisfiunk. Terhessegem alatt ferjem
minden vizsgalaton velem volt es egyutt is szultunk. De nem csak a kezem
fogta, homlokom torolgette, hanem az orvos biztatasara odament melle, es
nezte, ahogy kijon a gyerek. Azt hiszem, ettol a fia sokkal kozelebb kerult
hozza lelkileg, mert eredetileg nem igazan akarta meg. A terhessegem alatt
vegig nem eltunk nemi eletet, kitalalta, hogy veszelyes lenne. Aztan eltelt
egy ev, s nem tortent semmi. Egyre nyugtalanabb lettem. Celoztam ra, hogy
nekem hianyzik a szerelmeskedes, hogy nonek erzem magam. Azt mondta, hogy
en most mar anya vagyok. Rakerdeztem, azert nem kivan, mert latta a
szulest? S a megdobbento valasz: nagyreszt igen! Iszonyatosan ereztem
magam. Bevetettem mindent, hogy ujra vonzonak erezzen.Oltozkodes, frizura,
semmi kismama-nyug, csak kedvesseg es vidamsag.Aztan egyszer vegre hajlando
volt, de csak analisan, amire regota vagyott, de en mindig elharitottam.
Azotaa is tavolsagtarto, nem bujunk ossze az agyban es bar korabban
szivesen nezegette, soha tobbe nem nezte meg a szules "helyszinet". Oda a
noi onertekelesem, megalazottnak erzem magam. Nem vagyok modellszepseg, de
apolt, csinos sokak szerint szep no vagyok. S megsem kellek a ferjemnek,
mert valoszinuleg nem nem volt eleg erett ahhoz, hogy a szules latvanyat
fel tudja dolgozni. Egyedi problema a mienk? Megmondja-e valaki a sok
egyutt szulo hazasparnak, hogy ez is lehet belole?"
Attol tartok, nem.Pedig nemcsak a terhestorna, meg a legzogyakorlatok
fontosak, hanem a pszichologiai felkeszites is. A kismamakkal mostanaban
mar foglalkoznak nehol pszichologusok, hogy lelkileg felkeszuljenek az
anyasag szepsegei mellett a terhekre is. De az is fontos lenne, hogy a
leendo aapakat is felkeszitsek a szules latvanyanak pszichotraumajara - ha
egyaltalan szukseg van a latvanyelmenyre az egyutt szules meghittsege az
egyuttes erofeszitesegyertelmuen pozitiv elmenye melle.



Sziasztok:
Odette


P.s. Meg egy cikket talaltam, amit majd beirok, de egyelore jol felhuztam
magam rajta, varok egy kicsit, hogy  lecsillapodjam.

Odette

Es a masik cikk, amit nagyon erdekesnek talaltam.

Osszeomlott a vilag
A keresztanyam lanya lettem

Ha nincs az a nyar vegi eskuvo- ha nem megy ferjhez az unokatestvere-, Orsi
meg ma is vidam, kiegyensulyozott es boldog tini. Am volt eskuvo, lett
botrany, es tortent valami, ami a nyitott szivu, oszinte lanykat csaknem a
halalba kergette.

Az ora hetet mutatott, de odakint a kora oszi feny meg derengett, furcsan
megvilagitva a termet. Ilona meredten nezte az indulo vonatok feliratu
tablat, elkohintette magat, legyintett es csak ugy maganak mondta: megette
a fene, lekestem. Eppen arra gondolt, hogy az igy nyert negyven perccel mit
kezdjen. Iszom valamit a kozeli presszoban, gondolta, es mar fordult is ki
a vaci vasutallomas epuletebol, amikor eszrevette a padon kuporgo gombocot.
-Farmert viselt, es nagy bordo pulovert, a labat felhuzta.
Osszegombolyodott, arcat elrejtette, azt sem tudtam, fiu, vagy lany. Razta
a siras, az a csendes, hangtalan, gyomorfajdito. Tetovaztam, hozzalepjek-e,
tiprodtam, jogom van-e megszolitani, nem akartam raijeszteni. Aztan halkan
beszelni kezdtem hozza. Beszeltem, hosszan, csendesen, ahogy meset mond az
anya elalvo gyermekenek, igaz, ma mar nem tudom, milyen kozhelyeket, de
mondtam, mondtam a magamet. Es egyszer csak felnezett. Szipogott kicsit, es
azt mondta: hagyjon beken, menjen innen! Kerem! Nem indulattal szolt,
szinte konyorgott, mint a fajdalmat rejtegeto kis alllat, aki el akar bujni
mindenki elol. Melle telepedtem, es ratettem a kezem. Osszerezzent, de nem
lokott el. Ereztem, reszket. A pulover ujjahoz erintette voros orrat, akkor
vettem eszre, hogy az oleben es mellette tucatnyi telesirt zsebkendo hever.
Ram emelte kisirt, dagadt szemet, aztan lassan, mint akinek minden szo
nehezere esik, beszelni kezdett- meselte Ilona, a budapesti pszichologus,
amikor a rendelojeben veletlenul osszefutottam Orsival, aki a vonat ala
akarta vetni magat tavaly szeptember elejen. Hogy miert, azt mar Orsi
mondta el, a gimnazista.
Olyan gyerekkorom volt, hogy csak irigyeim lehetnek. Tanarno edesanyam es
orvos edesapam peldasan neveltek. Megkaptam mindent, ami a tanulashoz, a
piheneshez, a kikapcsolodashoz kellett, nyelvorakra cipeltek munka utan, es
zeneiskolaba. Ha annyit mondtam tetszik a dzsesszbalett, mar kerdeztek is:
kis viragom, szeretned? Menj, ha belefer az idodbe. A teli es tavaszi
szunetek, a hosszu nyari vakaciok olyan gazdag programmal vartak, hogy
mindig nehezen irtam az elenyeimrol fogalmazast, mert nekem minden napom az
volt, amit anyuekkal toltottem. Mi mar akkor kulfoldre jartunk, amikor az
meg nem volt ilyen nagy divat. Sielesek, tengerparti nyaralasok, nagy
nevetesek, hocsatak, kagylok hullamok kozt, mind megvolt nekem. Sokszor
jottek az osztalytarsaim gyerekzsurra, kesobb bulizni, es mindenki csak
irigyelte a klassz szuloket. Emlekszem, a lanyok az elso szerelmeikrol, a
vad csokolozasokrol elobb mertek beszelni az en anyukammal, mint a
sajatjukkal. A csaladi unnepsegek is bensosegesen, erzelmekkel feltoltotten
teltek, a nagymamak, a nagynenik, az egesz rokonsag ugy imadott engem, hogy
almodni sem lehet szebb, jobb szeretetrol, de hat az az eskuvo, az mindent
tonkretett- mondja es elsirja magat.Ilona azt allitja, gyogyul, mar nagy
eredmeny, az is, hogy tud beszelni az eleterol.
Nezem a siro Orsit. Kifogastalan frizura, divatos, de izleses oltozek,
harmonizal minden, dominal a fekete szin. O es a szulei a fovarosban
laknak, ott tartottak az unokatestvere eskuvojet is, akivel a negyedikes
gimnazista lany szinte egyutt nott fel.
- Nagyon sok idot toltottunk egyutt Agival. A hat unokatestverem kozul vele
mindent meg lehetett beszelni, teljesen olyan volt, mint en, mintha a
noverem volna. Emlekszem, amikor kiskoromban testverke utan vagyakoztam,
anyuek mindig azt mondtak: ott van neked Agi. Kesobb is beszeltunk arrol,
miert nem szuletett testverem, es minden alkalommal elmagyaraztak, hogy nem
lehetett. Belenyugodtam, hiszen tenyleg ott volt Agi. Aztan ot elszolitotta
az egyetem Pecsre kerult. Ott ismerte meg a volegenyet, Robit, aki egy
nemet egyetem hallgatoja. Orultem a boldogsaganak, a szerelmenek, Robi
tetszett, szimpatikus volt nekem, es minden rendben ment addig a
szornyuseges napig- itt megint elhallgat, de mar nem sir, csak a fejet
csovalja ertetlenkedve.
- Ugy keszultem az eskuvore, mintha az enyem volna. Egyutt kerestuk a
menyasszonyi ruhat, egyutt irtuk ossze a meghivottak nevsorat, es reszt
vettem a menu kivalasztasaban, a terem disziteseben is. En vezettem az
oltar ele Robit. Gyonyoru ruhaban, boldogan. A templom elotti gratulaciokor
oldalt alltam, mindenki beszelt, ragyogott az oromtol, csodaltam a szazhusz
vendeget a lepcso tetejerol. Egyszer csak odalepett hozzam Robi edesanyja,
es azt mondta: "Nem tudod elkepzelni, mit jelent az egy szulonek, amikor a
gyereke hazasodik. Sajnalom, hogy a te mamad ezt maskepp fogja megelni,
mert egy fogadott gyerek, legyen az barmilyen kedves, azert megis csak
mas." Ezt mondta komoran, merhetetlen sajnalat tukrozodott a szemeben.
Ertetlenul alltam, aztan a pillanat tortresze alatt megertettem, mire
gondol. Az autoban tertem magamhoz, edesanyam oleben pihent a fejem,
simogatott, puszilgatott, es surgette aput, merje mar a vernyomasom,
csinaljon valamit. Kinyitottam a szemem, neztem oket, akiket tizenhat evem
alatt mindig imadtam, akiknek mindent koszonhetek, es kepzeld, eletemben
eloszor ereztem gyuloletet.
Anyuek nem tudtak, mi tortent velem, valami betegsegre gondolt apu is.
Aggodtak. A nasznep elvonult, Robi anyukajaval egyutt, aki persze senkinek
nem beszelt arrol, amit nekem az arcomba vagott. Kertem, vigyenek haza, es
ok ellenkezes nelkul vittek, fontosabb voltam nekik minden lakodalomnal es
unneplesnel. Ugy tamogattak be a hazba. Emlekszem, leultem es nem tudtam
hogy kezdjem el a mondandomat, hogy kerdezzek ra a szarmazasomra. Inni
adtak, meglazitottak a ruham, dedelgettek, velem meg forgott a vilag,
hazugnak ereztem minden mozdulatukat. Aztan nagy nehezen belekezdtem.
"Tudom, hogy nem az edesszuleim vagytok!"-ennyit birtam kinyogni. Latni
kellett volna az arcukat. Elsapadtak, de nemak maradtak. En elkezdtem
kiabalni. Orditoztam veluk, akik eddig csak az enyemek voltak, akik
rokonai, csaladtagjai mind a magukenak vallottak. Amennyire vissza tudok
emlekezni, durva voltam. Hagytak orjongeni , erore kapni es csapkodni. A
foldhoz vagtam az asztalomon allo vazat, de az nem tort el, ettol meg
inkabb beduhodtem, felkaptam es az ablakba dobtam. Nem tudom, meddig
tartott ez az elmehaborodott allapot. Vegul apu szolalt meg: Ulj le Orsika,
ulj le, kislanyom, mindent megbeszelunk, mindent megmagyarazunk..."
Mondanom se kell, az eskuvore nem mentunk vissza. Orakon at sirtunk
mindharman, es beszelgettunk, csendesen, lassan, ahogy mindig is szoktunk.
Es vegre megtudtam az igazat. Engem tenyleg orokbe fogadtak. A valodi
szuleim- orvos anya es mernok apa - balesetet szenvedtek, amikor en
hethonapos voltam. Valami csoda folytan megmenekultem, egyedul en eltem tul
a szerencsetlenseget. Az mar mellekes veletlen, hogy a szuloanyam es a
befogado apam egyutt jartak egyetemre, jo baratokkent eltek Budapesten, a
keresztelesemkor jelenlegi mamam tartott a keresztviz ala. A halaluk utan a
korhaz gyerekosztalyan eltem nehany honapot. A nagyszuleim idosek voltak,
videki falvakban eltek az orszag kulonbozo pontjain. A gyasz annyira
elvette az eszuket, hogy szinte elfelejtettek, en  is letezem. Az meg sem
fordult a fejukben, hogy ver szerinti rokonokra bizzanak. A neveloapam es a
neveloanyam- jaj de nehezen birom ezt kimondani, mert edesek ok nekem-
akkor mar tudtak, hogy nem lehet gyerekuk, elkezdtek harcolni az
orokbefogadasomert. Allitolag protekcioval, de vegul  is sikerult nekik, es
azonnal a nevukre vettek. Az elso szuletesnapomat mar Sz. Orsolyakent
unnepeltem.
A hosszu beszelgetes megnyugtatott, bar nem kaptam egyertelmu valaszt az
ezerszer elnyuszitett miertre. Ugyanakkor ereztem, mennyire fontos vagyok
nekik, mennyire szeretnek, es tudtam, ezert voltak nemak tizenhat even at,
ok is szenvedtek a titoktol. Csak sirtak, sirtak napokig, es azt
hajtogattak, biztak abban, hogy soha, de soha nem tudom meg, mert rettegtek
attol, hogy nekem ez fajdalmas lesz es szenvedni fogok, ezt pedig
semmikeppen nem akartak. Ket hetig olyan voltam, mint a holdkoros. Apu
gyenge nyugtatot adott, javasolta, beszelgessunk egy pszichologussal, de en
elutasitottam. Akkoriban alig mentem utcara.
Aztan jott a szeptember, kezdodott a suli, a lanyok arrol beszeltek, mikor
lesz az evnyito buli nalunk. Orlodtem, huztam az  idot, vegul elutasitottam
oket. Mindenki eszrevette a valtozast, fagadtak, kerdezgettek, mi tortent,
de en senkinek nem mondtam el, hogy a nyar oromei mellett ott a teny,
orokbe fogadtak. Ismet kiborultam, es akkor arra gondoltam, jobb volna
meghalni. Ma ezt nagyon szegyellem, de akkor visszazuhantam egy rossz lelki
allapotba. Felultem egy vonatra, azt sem tudtam, hova megy, jegyem sem
volt, de nem szamitott. Valahol leszalltam, utobb tudtam meg, ez Vac volt.
Ott talalt ram Ilona, aki azota a baratom lett, es a lelkem orvosa.
Edesanyamek orulnek, percek kerdese es rendbejovok- fejezi be mar
mosolyogva, nekem meg a fulembe cseng napokon, heteken at: edesanyam,
edesapam...
                                            (Arvai Magdolna cikke)

Ami engem felhaborit es nagyon elgondolkoztat, hogy a "kedves" holgy, aki
keretlenul beleavatkozik egy csalad maganugyebe, ezt miert teheti
buntetlenul? Ha valakit nem fizikailag tesz betegge valaki, hanem lelkileg,
ez miert nem buntetendo cselekmeny? A fizikai bantalmazast bunteti a
torveny, ezt miert nem? A nyilvanvalo anyagi karait a csaladnak, ki teriti
meg? Persze nem ez utobbi a legfontosabb. Az mar megint egy masik kerdes,
hogy helytelenul tettek-e a szulok, hogy nem ugy neveltek a gyereket,  hogy
tisztaban legyen az orokbefogadasaval. Kivancsi vagyok a velemenyetekre.

Udv, Odette

Nos, ha kihusvetoztatok Magatokat, akar irhatnatok is kicsit az Otthonba,
nemdebar?

  Kozben eszembe jutott (ujra, mar korabban is sokszor eszembe jutott, csak
nem leveliras kozben), hogy kerdeztetek, mi a HID. Tobb maganlevelet
kaptam, amikor beideztem azt a par sorocskat tudjatok, milyen ugyben; azt
kerdeztek, mi az a HID. Nos, Hungarian Interface Digest. Akarcsak az
Otthon, ez is inkabb egy kisebb kozosseg foruma, de inkabb "nehezebb"
temakkal foglalkoznak. Ertem ezalatt, hogy nemregiben a tema avatottjai
fejtettek ki velemenyuket egyes szavak finnugor avagy nem finnugor
eredeterol, aminek soran a finnugrisztika es az osszehasonlito nyelveszet
legmelyebb bugyraiba turkaltak bele. De volt mar szo politologiarol es
eromuvekrol, gyakran jelennek meg ujsagcikkek masolatai is. (Most, hogy
belepillogok, eppen azt olvasom egy regebbi szamban, hogy megtamadtak egy
munkanelkulit a Boraros teren, lefujtak sprayvel es elvettek huszonotezer
forint erteku kutyajat. A cikkiro anomalianak nevezi tobbek kozott azt is,
hogy a munkanelkulinek nagy erteku kutyaja van. Ugy latszik, nem tudja,
mibe kerul manapsag magyar forintban egy kutyaberendezesi egyseg.)
  Akit erdekel a HID, irjon egy levelet a  cimre a
subjectben ezzel: h*[help] (pontosan igy).

>A balnak csoportos ongyilkossagat sem tudjak megmagyarazni, ezek szerint az
>sem igaz :-)
  Akos, megertetted Te azt a cikket, amire valaszoltal?

  Musorajanlasaimat kedvezo visszhang fogadta -- lehet persze, hogy azert,
mert az a tobb szazezer olvaso, akit idegesitett, most a husvetolassal van
elfoglalva es csak holnaputan ir sokoldalas meltatlankodo levelet --, ezert
ismet sort keritek egyre.
  A _Hosszu az ut hazaig_ cimu filmet ajanlom figyelmetekbe, melyet pentek
ejszaka tuz musorara a Duna. 23:35-kor kezdodik a masfel oras film, ugyhogy
ne nezze meg, aki reggel csillagkozi utra indul.
  A filmet -- eredeti cime The Long Walk Home -- Richard Pearce rendezte
1991-ben, ket remek szineszno, Sissy Spacek (sose fog kiderulni, spe'szek
vagy szpacsek a helyes kiejtese) es Whoopi Goldberg foszereplesevel. A
tortenet az otvenes evekben jatszodik Montgomeryben, ami ezuttal nem irono,
nem is tabornok, sot a var neve sem, ahol aznap este szallt, hanem Alabama
allam fovarosa.
  A helyzet, ami ott es akkor fennallt, oly mertekben emlekeztet a husz
evvel korabbi Nemetorszagra, hogy az ember meglepodik: ez az az orszag, ami
kilencven evvel korabban hosiesen harcba szallt a rabszolgak
felszabaditasaert? Az otvenes evekben az alabamai feketek nem voltak
rabszolgak ugyan, de helyzetuk alig volt jobb. Szamos korlatozas sujtotta
oket, tobbek kozott csak hatul ulhettek a buszban. (Meg is hokkentem a film
elejen, amikor az utasok beleptek a busz elulso ajtajan, bedobtak a penzt,
aztan megfordultak es leszalltak. Hova mennek ezek? Hatra mentek, hogy ott
szalljanak fol.) Am egy nap az embereknek eleguk lett ebbol, es bojkottalni
kezdtek a buszt.
  Bar a film messze nem olyan indulatos, mint a tematol varhato lett volna,
nagyon tetszett nekem a szineszi eloadas es Roger Deakins operatori munkaja
miatt is, valamint mert igazi erzelmekkel mondja el a tortenetet az ilyen
temanal gyakoribb krimiszeru stilus helyett.

  Nem musorajanlom viszont az _Airport '77_ cimu filmet, egyreszt mert mar
elmult, masreszt nem is vetitettek. Labbalrugottlabda-osszemerkozodes volt
helyette musoron. Pedig nagyon jo film, egyik legkedvesebb mufajombol, a
repulos katasztrofafilmek kozul. No persze az Airport-sorozatot aligha kell
bemutatni Nektek. Ez az a film kozuluk, amikor egy remek Sierrat merenylet
er, s kenyszerleszallast hajt vegre -- az ocean feneken. Igy tulajdonkeppen
nem is repulos film, hiszen a repulogep arrol ismerszik meg, hogy repul, de
nagyon izgalmas es erdekfeszito.

  Az ocean fenekere sullyedt repulogephez -- az ujsag szerint -- otletet
adott az a katasztrofa is, aminek ma ejjel, mikor e sorokat irom,
nyolcvanhatodik evfordulojarol emlekszunk meg.

  1912. aprilis tizennegyediken az ocean kiralynoje, minden idok legnagyobb
hajoja, fedelzeten ketezer utassal es a tengerjaro hajokon valaha latott
legnagyobb luxussal, Uj-Foundland kozeleben buszken szelve a vizet
jeghegynek utkozott es harom ora alatt elsullyedt.
  Masnap, amikor a hajonak mar be kellett volna futnia New York kikotojebe,
a lapok oles cimbetukkel kozoltek: MINDENKIT MEGMENTETTEK A JEGHEGYNEK
UTKOZOTT _TITANIC_ON! Am ez nem volt igaz. A _Titanic_ magaval vitt az
ocean fenekere ezerotszaz eletet. Elsullyedt vele tomentelen luxuscikk,
ekszer s mas anyagi ertek. Es elsullyedt vele egy buszke evszazad, amely
hatalmas dolgokat epitett, es istenkent imadta a technikat. A
diszkivilagitott, zeneszoval a vesztebe rohano _Titanic_ egy esztelen kor
jelkepe lett.

  Eppen olvasom, hogy letartoztattak valakit az Ontario megyei hatosagok.
Nem tudom, megfigyeltetek-e, hogy az angolszasz orszagok foldrajzat mar jo
ideje Magyarorszagrol diktaljak. Ontario tobbnyire allam szokott lenni,
akarcsak Manitoba allam, Alberta allam es Kanada tobbi allamai. Most megye.
Lesz ez meg jaras, korzet es falu is, mondjatok, hogy en mondtam. Pedig a
_province_ szonak regota megvan a vilagos es egyertelmu magyar forditasa:
tartomany. Az allam is mas, a megye is mas.
  Ennel csak az volt szebb, amikor a bemondo bekonferalt egy filmet (a _Mi
es a mi Bob bacsink_ cimut, de ez most mindegy), ami egy Isten hata mogotti
kis ausztral varoskaban jatszodik, mondta. Ezzel arca eltunt, s megjelent a
film elso kepkockaja, rajta Ausztralia legismertebb epulete, a sydneyi
Operahaz.
  Pedig ez az ausztral fovaros leghiresebb nevezetessege. Ne nezzetek igy
ram, Sydney tenyleg Ausztralia fovarosa, tobbszor olvastam kulonbozo
ujsagcikkekben csak igy mellesleg emlitve, mint "Berlin, az NSZK fovarosa".
  (Ez utobbi ma mar tenymegallapitas, bar Nemetorszagot mondunk es nem
NSZK-t. De amikor ez sokszor es sokhelyutt elhangzott, Berlin egyaltalan
nem az NSZK fovarosa volt.)

  Megyek, eszem valamit es elaluszom magamat. Jo ejszakat.

  Allamokrol jut eszembe: tudjatok-e, hany orszagot hivnak hivatalos,
teljes neven Egyesult Allamoknak? Kettot. Van Amerikai Egyesult Allamok, s
kozvetlenul mellette a Mexikoi Egyesult Allamok. Estados Unidos Mexicanos.
Ugyhogy ha lattok egy nyurga szoke fiatalembert, aki ragogumit csamcsal,
vadonatuj Chevroleten furikazik es kisse ontelten jelenti be: I'm from the
United States -- ne legyetek benne teljesen biztosak, hogy az otven allam
buszke szovetsegebol szarmazik. Lehet mexikoi is.