Kedves Listatársak!

A "kiválasztottság" kitüntetö vagy megbélyegzö értelemben, nyíltan
vagy burkoltan, már az ótestamentum elött sem lehetett ismeretlen.
A téma körüli vita is ezzel egykorú lehet.

Szótár szerint kiválasztott az "aki adottságainál fogva valamely
életpálya, szerep betöltésére hivatott", "kivételes sorsú, vagy
rendkívüli képességü személy". Persze ma már nem csak személyre
alkalmazzák, hanem népre, vezetöre, "fajra", ügyre, szervezetre,
vallásra, szektára stb.

A világ sajnos csak két (!) tipusú "kiválasztottságot" tart számon.
Az egyik a "kinyilatkoztatott", a másik pedig a "kikövetkeztetett".

Valódi vagy önjelöt próféták szerepkörébe tartozik ugye a
kinyilatkoztatások közvetítése. Ezekkel csak az a baj, hogy olyan
kinyilatkoztatást még nem ért meg a világ, ahol mondjuk  a szomszéd
nép prófétája fülébe súgta volna Valaki, hogy "Figyelj csak, a másik
törzs a kiválasztott, bánjatok velük jól". Ezzel szemben mindég az
úgynevezett "kiválasztottak" saját kiválasztottjai (!) jelentik be e
"megtisztelö kinevezést". Ez egy ösi megfigyellés, és szerintem is egy
eléggé bizalomromboló körülmény.

Ami a "kikövetkeztetést" illeti, nem szabad csodálkoznunk azon, hogy
szinte kivétel nélkül minden büszke nemzetnek van egy ilyen a
tarsolyában.

Misztikus szemszögböl nézve, ha egyáltalán létezik olyan, hogy
"kiválasztottság", akkor az csakis egy karmikus törvényszerüségböl
adódhat.
Egy személy vagy nemzet helyzete akkor kilátástalan ha olyan
életutat választ, ami nem az övé, mert "más van neki megírva"
(=más a karmája!).  Ahhoz, hogy ezt elkerüljék tudatában kell
lenniük saját karmájuknak. Oda kell figyelni a karmájukra !
Erre célozhat az alábbi (általam átfogalmazott) szentencia is:
"Mindenki kiválasztott, aki (oda)figyel".
(Eredetileg így hangzik: "Kegyelt ki éber")
Szerintem bárki, aki tudatosan figyel, és alkalmazkodik a kozmikus
rezdülésekhez, a kozmikus "szándékhoz", a karmájához, az
bizony kiérdemli azt, hogy a sors kegyeltje legyen.
Személyek, népek stb így lehetnek kivételesek, rendhagyók,
kiválóak, nagyon rossz kifejezéssel élve: "kiválasztottak"!

Egyre kiválóbban // CGJ

csak 1 otlet:
mi lenne, ha magadat, magatokat programnoznad, hogy ne zavarjon a zaj?
vegulis ketton all a vasar, egyik aki zavar, masik akit zavar. Ha barmelyik
oldal megszunik... megoldodik a problema!!!

egyre jobban
Zita

RL írta:

"A magam részérõl két dolgot tudok hozzáfûzni. Az egyik az egyszerû világi
helyzet: akinek kevesebb a világi pro
blémája - jobbmódú lévén -, az nem megy ak-tanfolyamra. (A jobbmódból
következõen nem mélyülnek úgy el a lelki problémák sem és a keresés igénye
sem mozgat annyira.)"

Ezt kikérhetném pl. magamnak, de nem teszem, mert írtad azt is, hogy "Elõre
is bo
csánatot kérek, a csomagolás nem erõsségem..." - és valóban.

Én sem sértõ szándékkal írtam, de ezt így konkrétan kijelenteni, hmm...
Fel sem merül benned, hogy valaki nem jómódú vagy kevésbé jómódúsága miatt
megy el ak-tanfolyamra...?


--

Kedves Lista tagok!
Hogy mindig mi, azaz TE döntesz, arra az alábbi tanulságos történetet
ollóztam  ide:  

Te döntesz!!!

      Van egy barátom, aki egy olyan típusú srác, hogy minden mondatával
tényleg meg tudott  õrjíteni.
      Mindig jókedvû volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.
      Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta: "Ha jobban 
lennék, kettõ lenne belõlem." 
Született optimista volt,és ha valakinek rossz napja volt, azt
mondta neki,nézd a helyzet pozitív oldalát!

      Annyira kíváncsivá tett a  természete, hogy egy nap odamentem
hozzá és azt mondtam: 
"Ezt egyszerûen  nem értem.  Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy
csinálod  ezt?"
      Õ erre azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom
magamnak: két lehetõseged van: 
választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvû akarsz-e  lenni.
      Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok,hogy 
elszenvedõje legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belõle.
      Minden alkalommal,  ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon,
elfogadhatom a panaszkodását  vagy felhívhatom a figyelmét az
élet szépségeire.
      Én a dolgok pozitív oldalt választottam."

      "Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerû." -  szóltam közbe.
      "De, egyszerû." - mondta õ, "az élet  csupa választási
lehetõségbõl áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz különbözõ helyzetekben.
Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a  hangulatod.
      A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az  életed."

      Elgondolkoztam szavain. Rövid idõvel késõbb
      elhagytam  a õt, hogy önálló legyek, és saját életemet úgy éljem,
ahogy nekem jó.
      Szem elõl tévesztettük egymást,  de
      gyakran gondoltam rá, ha döntenem kellett. És én mindig úgy
döntöttem, hogy " Élek, és Éljek."

      Néhány évvel  késõbb megtudtam, hogy súlyos balesetet szenvedett,
leesett egy több tíz méter magas toronyról.
      Sok-sok órás mûtét és több hónapos intenzív ápolás után
elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.

      Mikor  meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
     
Azt válaszolta: "Ha jobban  lennék, kettõ lenne belõlem. Szeretnéd
látni a sebemet?"
      Lemondtam  róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a
baleset  pillanatában.

      "Nos, az elsõ, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy  alányom -
aki pár hét múlva jön világra - jól van-e?
      Mikor pedig a  földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetõségem
van: választhattam, hogy  élek vagy meghalok."

      "Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam  tudni.
      
Barátom folytatta:
      "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig  azt mondogatták,
hogy jól vagyok.
      De mikor begurítottak a sürgõsségire,  láttam az orvosok és
nõvérek arckifejezését, ami azt jelentette:
      'Halott  ember.' és tudtam ekkor, hogy át kell vennem az
irányítást."

      "Mit  csináltál?" -kérdeztem tõle.
      "Nos, mikor egy felvételis nõvérke  hangosan megkérdezte, hogy
allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam.
      Az orvosok és nõvérek csöndben várták a válaszom.
      
Mély levegõt véve  visszaordítottam:'A gravitációra!' Mialatt az egész
csapat  nevetett,elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy 
operáltak meg, mintha élõ lennék és nem halott ."

      Barátom a tehetséges  orvosoknak, és csodálnivaló hozzáállásának
köszönhetõen maradt életben.
      Tõle tanultam meg, hogy mindennap lehetõségünk van választani és
teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. 
Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami
miatt aggódhatsz. És a mai napod,  az a  holnap, ami miatt - tegnap
aggódtál.

És ha már a tanulságokról van szó két linket ajánlok figyelmetekbe: 

http://www.gportal.hu/portal/meditacio/


http://www.geocities.com/angelscmj/mennyei/lepcsok.html

Mindkét oldal segít a mindennapos nehézségek elleni küzdelmemben. 
Szeretettel és legyetek egyre jobban és jobbak! Anikó-Szeretetfa

Kedves Anna!
 
Sajnos én nem olvastam a foghagyma elixír receptjét,de szeretném 
kipróbálni. Küzdök a magas koleszterinnel és az orvos erõs 
rábeszélésével, hogy gyógyszert szedjek, amit nem szeretnék. Ezért 
isteni sugallatnak tünik, hogy pont most találtam rá leveledre. El 
tudnád küldeni az alkoholos foghagyma receptjét? Nagy jót tennél 
vele! Elõre is köszönöm Zsuzsa