> =======================================================
> Felado : Nagy Peter, Duesseldorf
> E-mail : 
> Temakor: Algeria: keresztul a Szaharan (I.) ( 168 sor )
> Idopont: Fri Apr 1 16:58:47 EST 1994 OTTHONKA #137
> - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ujbol kedvet kaptam az irashoz. Remelem, nem hangzott
tul "exotisztikusan" mindaz, amit a multkori (folytatasos)
hozzaszolasomban afrikai utam alatti taplalkozasi
szokasaimrol irtam. A celom legalabbis nem az volt, hogy
nagyon exotikusan irjak, hanem hogy valami olyanrol
tudositsak, ami szamomra meghatarozo elmeny volt, es amit
kozuletek sokan valoszinuleg soha nem fognak szemelyesen
megtapasztalni.
A visszajelzesekbol arra kovetkeztetek, hogy altalaban
orommel, de legalabbis erdeklodessel olvassatok az utammal
kapcsolatos hozzaszolasaimat. Aki ezzel mashogy van, az
lapozzon tovabb.
A tobbieknek: nem minden "szep", amirol irok. Nem
mindenkit erdekel az, ami nem "szep". Nalam ez ugy all,
hogy engem az intenzitas erdekel, es nem a "szepseg"; es
mennel intenzivebben tortennek velem a dolgok, annal inkabb
erzem, hogy eletben vagyok, es ez megnyugtat. Ezert en
olyan dolgokat is muvelni szoktam, amelyek kifejezetten nem
tetszenek, szandekosan eloidezek szituaciokat, amelyek nem
kedvemre valoak, viszont "masok" es intenzivek.
(Nehany hete vettem egy bogret. Rajta sziv alaku
rozsakoszoru, a szivben tekergozo lila szalag, es
kalligrafikus, rozsaszinu betukkel a felirat: "Love".
Annyira ocsmany, hogy rogton meg kellett vennem. Azota
ebbol iszom.) Ezert van az, hogy elvezni tudtam az afrikai
utat, pedig gyakran semmi, de az egvilagon semmi
elveznivalo nem volt rajta, es ugyanezert erdekesek
szamomra az arabok "tisztalkodasi szokasai" es meg sok egyeb
"gusztustalan" dolog (es nem azert, mert esetleg koprofag
volnek).
Legtobbeteknek nyilvan teljesen kozombos hogy miert irok,
csak erdekes legyen. Tehat kezdem...
Az elso orszag Algeria volt.
Nagyon vegyes erzelmekkel gondoltam arra, hogy milyen lehet
ott biciklizni. Algeria koztudomasulag iszlam orszag, a
Maghreb resze. Teruletenek legnagyobb hanyada (homok-)
sivatag, amelyen az atjutas meg autoval sem egeszen
trivialis, hat meg kerekparon. Az elokeszuleteim soran
sokat toprengtem azon, hogy melyik eszaki orszagban kezdjem
is az utat. Marokkoba semmi kedvem nem volt menni, minden
hiradas azt allitja, hogy ott a tomegturizmus valt
meghatarozova; egyebkent is onnan aztan hova? Nyugat-
Szahara, Mauritania es Mali mar tul nagy kitero lett
volna. Libyat sokaig fontolgattam, vonzott az orszag
politikai elszigeteltsege, es a turizmus teljes hianya;
onnan viszont szuksegkeppen Csadon kellett volna
keresztulmennem, marpedig ott az orszag eszaki reszeben meg
mindig polgarhaboru dul, tovabba Kadhafi epp akkor
vonulgatott fel a hadseregevel a deli hataron, hogy
megtamadja Csadot, egyszoval a terep egy kisse tul forro
volt. Esetleg Egyiptomon keresztul le a Nilus menten
delnek? Ez viszont reszben tul unalmasnak tunt, minden
idiota ott biciklizik le Kelet-Afrika fele, tul azon,
hogy "utbaesik" Szudan, ott pedig manapsag utazzon keresztul
az, akinek ket anyja van. Nos tehat, maradna Algeria. Az
orszagon keresztul vezet a legjelentosebb "Trans-Afrika"
utvonal, azaz mar csak a geografiai adottsagok miatt is
erre pofognek keresztul az egesz Afrikat atszelni kivano
dzsipes-miegyebes nyugati polgartarsak. Ennyiben bejart ut.
Azonban Algeriaban is elezodott a polgarhaborus helyzet, az
indulasom elott par hettel ropitettek a levegobe az Air
France irodajat Algirban, lottek le par tucat rendort,
tuntetesekrol, letartoztatasokrol, kinzasokrol, turista-
es altalaban europai-ellenessegrol szolt minden hir. A "US
Gov. Travel Advisory" kovetkezetesen eltanacsolt minden
amerikait a beutazastol. Tul ezen a maghrebi
fundamentalista iszlamallam-torekvesek okozta politikai es
tarsadalmi felfordulason volt (van) meg egy gocpont,
nevezetesen az orszag deli resze, ahol a fuggetlenedni
kivano szeparatista tuaregek - masok szerint egyszeru
rablobandak - kevertek mint a fagyigep. (Tajekoztatasul:
Mali es Niger eszaki reszen, es Algeria deli reszen elnek a
tuaregek, tortenetesen nincs sajat orszaguk, de allitolag
nagyon szeretnenek egyet.) Ezen a videken annyira gyakoriva
valtak a turistakat ert rablotamadasok es a katonasagot ert
incidensek, hogy mostanra az egesz videket lezartak, es
helikopterrel-miegyebbel irtjak a tuaregeket, akik persze
rohognek a markukba, es jol elbujnak a sivatagban. A bonni
nigeri kovetsegen elore figyelmeztettek, hogy Niger eszaki
hatara emiatt le van zarva; beutazas csak delrol, ill.
repulogepen. Mindegy, gondoltam, majd meglatjuk a
helyszinen.
Algeria eszaki reszenek uthalozata kivalo, lenyegeben
europai szintu. Del fele haladva kisse arnyaltabba valik a
kep: El Goleatol delre egyre gyakoribbak a homokatfuvasok,
idonkent aszfaltozatlanba csap at a fout, aztan van minden,
mint a moziban: kavics- es laza kotormelek, daras es
finom homok, lyukak es godrok, hullamlemez-utak veg nelkul.
In Salahtol delre pedig maga az ut is megszunik, a terkepre
ugyan ut van bejegyezve, de az inkabb az "irany" szot
erdemelne ki. Kb. 10-15 km (sic! es *nem* mint ahogy en
eddig tudtam, max. 2-3 km) szelesen vagtatnak a
kereknyomok a homokban nagyjabol egyiranyban, de ide-oda
tekeregve, ahogy a kocsik es teherautok a szilardabb talajt
keresik. Ilyen korulmenyek kozott egyebkent meg a taborozas
is kesz horror. Hol verd fel a satrad, hogy biztos legy
benne, hogy eszaka nem a nyakadon uget keresztul egy
teherauto? Murphy a sivatagban is jelen van... Ezen a 650
km-es szakaszon Tamanrassetig, az utolso algeriai varosig
lenyegeben nem lehet vizet talalni. Vannak ugyan
vizlyukak a terkepen bejelolve, de ezeket eloszor is meg
kene talalni abban a nagy budos sivatagban tajekozodasi
pontok nelkul, aztan azokban meg viz is kene hogy legyen,
tovabba szuksegeltetik meg egy kb. harminc meteres kotel
es egy vodor. Ezen tul felvetodnek a kifejezetten
kerekparos szempontok:
probaltatok mar 35-45 kg csomaggal 35-400C-ban, tuzo napon,
bokaig suppedo homokban biciklizni? Megeri kiprobalni. Az
ilyen mely es finom homokban nemhogy haladni nem lehet, de
meg tolni is alig, ugyanis inkabb csuszik rezsutosan
oldalra a kerekpar, mint elore. Arnyek altalaban nincs,
ugyanis a homokdunek - ha egyaltalan vannak - napkozben nem
vetnek arnyekot, fak pedig igen ritkan akadnak.
Tamanrasset utan Arlitig, az elso nigeri varosig, amely meg
mindig a Szahara legbelsejeben fekszik, 600 km-nyi tomeny,
uttalan sivatag jon. Minden, a turizmus szempontjabol
atlagosnak szamito evben szaz-szazotven eltevedesbol, es a
sajat eroforrasok tulbecsulesebol adodo halaleset tortenik
csak Algeriaban.
A Marseille-bol Algirba tarto kompon ert az elso
kellemetlen meglepetes.
Hiaba kinoztam magam honapokon keresztul az arab nyelv
alapjaival, algeriai utitarsaimmal minden kommunikacios
kiserletem kinos kudarcba fulladt. A legegyszerubb
mondatokat sem voltak hajlandoak megerteni. Hamar kiderult,
hogy en "masr"-t, azaz egyiptomi, tehat
kozelitoleg "irodalmi" arabot tanultam (konyvbol,
kazettarol), mig Algeriaban a maghrebi dialektust beszelik,
ami valami nagyon-nagyon mas. Kolosszalis nuansz. Igy hat
rohamtempoban jegyzeteltem fonetikusan mindazt, amit egy
segitokesz arc utkozben elmagyarazott.
Algirt, tekintettel a politikai helyzetre igyekeztem teljes
sebesseggel elhagyni. Az utcan mindenutt fegyveres
milicia, katonai jarganyok; egyebkent szemlatomast
nyugalom. Lenduletbol ratertem a delnek vezeto autopalya
leallosavjara (aki mer az nyer), es euforikus hangulatban
szaguldottam a kovetkezo varos fele: megcsinaltam! itt
vagyok Afrikaban masfel evnyi felkeszules utan!
Masnap Blidat elhagyva belerohantam egy katonai
utlezarasba. Nagy surges-forgas, tuzelesre kesz fegyveru
katonakkal telt teherautok indultak tovabb del fele, "na
mar csak ez hianyzott", gondoltam, s kiderult, hogy
"allamellensegeket" keszulnek levadaszni a kovetkezo 30 km-
en, ezert ez a szakasz estig le van zarva. Nem birtam
nyugodni, ezert kineztem magamnak a terkepen egy
keruloutat, amely becsleseim szerint olyan 80-90 km-es
lehetett, es elindultam arrafele. Meg egy katonai
ellenorzes, csomagvizsgalat, aztan kicsit orditoztak velem
es feltetettek a kormanyon fityego sisakomat; nem
ertetlenkedtem, hanem sisak fel, aztan a kanyar utan megint
le. Ratertem a kinezett mellekutra, amely az Atlasz elso
magasabb vonulatan vezetett keresztul, pokoli szembeszellel
es hirtelen megszuno utburkolattal. Ott kinoztam magam
folfele egy darabig, aztan mar csak toltam atkozodva, hogy
miert is nem tudtam inkabb meg egy napot varni. Rovidesen
leallt mellettem egy holt szakadt, szetrohadt, lampatlan kek
roncs, es kiszallt harom borostas arab pasas. "Na" -
gondoltam - "itt a veg. Ennyi." De nem, nagyon kedvesek
voltak, es rogton felajanlottak, hogy rakjam csak be a
biciklit a csomagtartoba, majd ok folvisznek a vonulat
tetejere. Szabadkoztam, de nem hagytak, ezert arra
hivatkoztam, hogy ugysem fer be a kerekpar a csomagtartoba,
ami igaz is volt. (Egyebkent franciaul folyt a tarsalgas;
idos embereket es elhagyatott videkeket kiveve szerencsere
szinte mindenki beszel franciaul.) Errefol az az otletuk
tamadt, hogy felvontatnak kotelen. Pont ez hianyzott nekem
mar a masodik napon. Hiaba probaltam elhessegetni oket,
nem tagitottak, azta mar az en tiltakozasom is lankadt,
gondoltam, legyen, pedig milyen kar ertem...
Elovettek egy szakadozott, rojtos, sargas kenderkotelet,
ezt rakotottuk a vazra meg a lokharito csonkjara. (Sisak
fel!) Megertettem a vezetovel, hogy ha nem lassan hajt,
akkor belolem ott hatul puding lesz... es start.
Nem hiszitek el, de pompasan ment! Huztak vagy tizenot km-
en keresztul folyamatosan folfele; az emelkedo kozben
annyira bedurvult, hogy a roncs mar nem birta a sulyt,
ezert a harombol *ket pasas kiszallt*, a harmadik meg
egyedul huzott tovabb. A vonulat tetejerol pedig szaguldas
lefele, keresztul a turistak altal soha nem latogatott
falvakon, "salaam, as salamu aleikum" - "alejkum as
salaam", valaszoltak a meglepett emberek mindig
nagyon komolyan; aztan elertem megint a betonozott utakat,
es tekertem mint az allat, mert mar esteledett, es mindenki
ettol az egytol ovott: csak Algeria eszaki reszen sotetedes
utan nem az uton maradni! Persze ma mar elbujnek valami
facsoport mogott, es csondben folvernem a satramat, de akkor
meg azt hittem, hogy ott csak a szallodak lehetnek
biztonsagosak, ezert hajtottam magamat. Ramesteledett, es
tokeletesen kivilagitatlan autok huztak el mellettem
idonkent - hogy ok hogy lattak, az elottem maig is
rejtely -, az emelkedok nem lankasodtak, es a keresett
varos csak nem akart elem kerulni, pedig mar 100 km folott
jartam. Tovabbi husz km-re leltem meg a teljesen
kivilagitatlan kisvarost, totalisan kimerulve, atfazva,
rettegve az ismeretlentol. Nehany alak settenkedett az
utcakon, de ahogy megszolitottam oket, hogy hol van itt egy
hotel, szemlatomast megremultek es elrohantak. Tiszta
orultekhaza. A kinkeservvel megtalalt szalloban kaptam
egy ures szobat, amely mocskos volt es urulektol buzlott
(bocs, Panni), csak annyi erom volt, hogy bevonszoljam
magamat a csomagjaimmal egyutt, es beszakadjak a szintem
mocskos es budos agyba, ahol izzo uleppel, gorcsolo
izmokkal, lazasan es ehesen alomba merultem. Imigyen
zajlott a masodik nap.
(folyt kov.)
|
