Tobben kertek hogy reszletezzem - itt van la, bocs hogy kicsit hosszu
lett.
Az arakra nem nagyon emlekszem, kerdezzetek es utananezek.
Udv,
Guczo
Az oktoberi szunidohoz hasonloan az ujevi unnepekre sem volt pontos
elkepzelesunk - olyannyira, hogy a vakacio kitorese elott negy nappal
meg ketseges volt, hogy Magyarorszagra vagy mashova indulunk.
Vegul panikszeru helyfoglalas es ugyintezes utan indulas elott fel
nappal biztossa valt hogy Thaifold lesz a dologbol. Ertelemszeruen zero
utitervunk volt, valamint egy jo oteves Lonely Planetunk, amibe persze
csak a repteren olvastam bele eloszor...
A hangzhou-i diakok, Akos es Gabi par nappal elottunk indultak szinten
Thaifoldre, de eloszor fol eszakra, meg egyebkent is, nem egy hetre
mint mi, hanem tobb mint egy honapra. Mindenesetre mielott elindultak,
felirattam veluk egy cetlire, hogy ha veletlenul ugy adodik, hol
futhatunk ossze, lehetoleg valami tengerparttal, palmafaval, sorrel
jol, am emberrel kevesse ellatott helyen: Gabi valami Ko Tarutao-t
jegyzett fol.
Az indulas napjan kituno januar vegi idojaras uralkodott Shanghai-ban:
szurke eg, mocsok hideg, szitalo eso. Raadasul keso este indult a gep,
ugyhogy kifejezetten kedvetlenul dobaltam ossze az irodabol
hazarohanva a szukseges cokmokot (ebbol kifolyolag tokeletesen
alulmereteztem az olvasnivalok mennyiseget, amibol egy "tengerparti
dogles"-tipusu vakacio eseten - mint tudjuk - soha nincs eleg), es az
ablakon kinezve meg bedobtam a zsakba ket hosszuujju polot is, az ember
ugye sosenem tudhassa mikor turemkedik utana ez a dzsuva.
A repter es a gep tomve volt vakaciora indulo kinaiakkal - aldom a
makacssagomat, hogy nem fizettunk be ismet egy csomagturara. Azert volt
egy fel masodperc amit lamentaltam RY eszervein (hogy ti. a retur
repulojegyunk aranal kb. 300 yuannal tobbert egy hetig szallas, kaja,
egyebek), node 3db hely volt ahol semmi esetre nem akartam idozni:
Bangkok, Pattaya es Phuket - a kinai csoportok termeszetesen ezeket
latogattak korbe.
Mint fentebb emlitettem volt, a repteren elobanyasztam a Lonely
Planetet, de aztan ennyi is volt a tervezgetes, rogton jott egy telefon
Bezsetol, aztan meg indult a gep - amin valoszinuleg megcsiphetett
valami cecelegy, mert ketsoronkent arra ebredtem hogy a labamra zuhant
a konyv.
Valahogy hajnal ketto korul erkezett a gepunk Bangkokba, ahol folenyes
mosollyal bealltam a vizumirodahoz - ti. RY fel napot rohangaszott itt
Shanghai-ban a thai vizumert, en meg ugye tudtam, hogy a repteren
megkapom. Kesz is lett ot perc alatt - viszont ugyebar dollarban
fizettem (merthogy honnan is lett volna bahtom) es olyan mocsok
arfolyamot szamoltak a kedves burokratak, hogy tobb mint duplajaban
volt mint ha en is megcsinaltatom Shanghai-ban. Plane, kiderult, hogy a
kinaiak (es meg tobb tucat mas nemzet) is repteres, ugyhogy gyorsan
zsebretettem a folenyes mosolyomat es tovabbhaladtam a tomeg fele.
Az utlevelvizsgalat iszonyu sokaig tartott, annak ellenere hogy nem
feltetlenul csucsidoben erkeztunk - na jo, mondjuk egy oran belul ot
darab jarat is erkezett Kinabol, plusz egy-ketto innen-onnan, nade
akkor is.
Lekezeles utan kabat be a zsakba, sorbaallas a penzvaltonal
(megjegyzem, teljesen kellemes az arfolyam a repteren, nyugodtan
erdemes nagyobb osszeget valtani). Utana kimentunk kicsit atmelegiteni
a csontjainkat, egybol el is hataroztam hogy amint lehetseges, en egy
ilyen orszagban akarok elni, ahol mindig nyar van - es neha kirandulni
huvosebb eghajlatra, nem pediglen forditva.
Dolgunk vegeztevel felpakoltam egy poggyaszkocsira a zsakokat, valamint
a tetejukre a szunyokalo RY-t, es atfurikaztunk a belfoldi repterre (jo
negyedoras seta egy meglehetosen baratsagtalan folyoson), hogy
hipp-hopp veszunk egy jegyet valami frappans helyre. Minden zarva,
sehol egy lelek, nyitas hatkor. Visszagurigazas a nemzetkozire, leulunk
kicsit, atfutom az utikonyv vonatkozo reszet. Odamegyek az
informaciohoz, hogy van-e egy belfoldi menetrendjuk. Hat az nincs, hova
lenne a menes, kerdik (ez persze nem ilyen gyorsan ment, a thainglish
az egeszen nagyon mas mint a chinglish, szokni kellett). Mondom
Tarutao, mondjak nem ertik, de ha Indoneziaba keszulok akkor faradjak a
jegyirodaba.
Felrevonultam erveket gyujteni.
Visszamegyek, mondjak hogy lassan el kene menjunk innen mert bezar az
erkezesi oldal, viszont nem akarok venni kepeslapot? Bangkok-terkep is
van. Mondom rendben, azt hiszem en Trang-ba akarok repulni (a LP
bogaraszasa utan az tunik a Tarutao-hoz legkozelebbi helynek, ahol van
repter), kerdik tudok-e uszni. Egyebkent telefonkartya is van, biztos
nincs szuksegem ra? Kepeslap esetleg? Mondom hogyhogy, hidroplannal
megyunk? Mondjak hogy ott akkora arviz van hogy az elkepeszto, meg ha
el is repulunk odaig, utana motorcsonakot de inkabb katamarant kell
berelni, biztos hogy nem akarok kepeslapot vasarolni? Terkepet
esetleg?
Kerdem, van-e ott a kozelben masik repter, ahonnan Tarutao elerheto
valahogyan, lehetoleg gyorsan, mert. Mosolyognak, nem tudom kivenni
hogy sajnalkozoan vagy csak ugy. Taxit esetleg?
Attolom RY-t meg a zsakokat a nemzetkozi varoba, megagyazok neki,
megteaztatom (fazik a legkondi miatt), betakargatom, rakotozom a
cuccunkat, aztan visszagyalogolok a belfoldi repterre. A monitorokon
mar ki vannak irva az elso gepek, topografiai elemzes kovetkezik, lazas
LP-olvasassal egybekotve. Alig emliti Tarutao-t es a kornyeket,
minimalis informacio a helyrol, megiscsak ez lesz a nyero, remelhetoleg
kevesen galyaznak le oda. Kideritem, hogy 6:30 korul indul gep
Trang-ba, valamint 6:50-kor Hat Yai-ra, ami egeszen baratsagos
tavolsagra esik Pak Bara-hoz, ahonnan a hajok indulnak az Andaman
tenger szigeteire.
Fel hat korul at is bumlizunk cuccostol, meghokkentoen nagy tomeg
fogad. Az informacional megkerdem hogy tenyleg arviz van-e Trang-ban,
nem ertik mit akarok. Ekkor mar gyanus lesz nekem ez az arviz-historia
(kesobb olvastam, hogy volt ugyan arviz, jokora, de valamikor
novemberben). Sebaj, beallok a sorba (ami, megjegyzem, hosszu ugyan de
nagyon kulturalt, lampa jelzi ha egy ablak felszabadult, semmi kinai
stilusu tolongas), kerdem a misz jegyarust, hogy hogy is allunk azzal
az arvizzel? Nem jutunk dulore, meg Trang-ba mar egyebkent sincs hely,
sot, Hat Yai-ba sem, ugyhogy vegul utobbiba veszek standby-t (kb. 50
USD darabja).
Sikeresen feljutunk a gepre, amin a kaja teljesen rendben van, mozi
sincs halisten, egy ora mulva landolunk Hat Yai-ban. Az oregecske
Lonely Planetemben semmit nem talalok arra vonatkozolag hogy akkor most
innen hogyan tovabb, ugyhogy el is sullyesztem. Kb. fel perc alatt
megtalaljuk a minibuszt, ami allitolag a Pak Bara fele indulo buszhoz
visz bennunket - jo feloras utazas vegen megallunk egy Rejto-regenyekbe
illo helyen, ami egyaltalan nem kelti autobuszallomas benyomasat,
ellenben hajaz egy szabadteri kocsmaval egybekotott fogadoirodara a
kupleraj mellett, ahova a szabadnapos bergyilkosok lejarnak ebedelni a
nyugdijas matrozokkal, akik egyebkent opiumban utaznak. Ennek ellenere
masfel perc mulva RY-t betuszkoljak a minibuszba ket tagbaszakadt
helybeli menyecske koze a leghatso ulesre, engem pedig udvariasan
beeroszakolnak a sofor melle, ahol a helyi lakodalmast sugarzo
radioallomas hangjaira elalszom, mint akit agyonutottek. Jo ket-harom
ora mulva egy, a Megkerult cirkalobol szalajtott kikotoben terek
magamhoz, ahol harom perces utanajaras utan megvasaroljuk a Tarutaora
szolo hajojegyeket. Van vagy harom-negy orank az indulasig, amit a
kikoto szomszedsagaban elterulo szamos kocsma egyikeben toltjuk. Az
etlapot nezegetve kicsi hijan beesunk az asztal ala, majd hulyere
rendeljuk magunkat - elkepesztoen olcso minden. Kerunk vagy haromfele
curry-t, amik egyben utolsok is thaifoldi tartozkodasunk alatt, nem
igazan ez a gusztusunk. A sult shrimp viszont kkitttuno - no ezt
elrontani egyebkent is muveszet, viszont az itteni nyersanyaghoz kepest
a Shanghai-i valami gyomorbajos aszott gilisztahoz hasonlatos.
A hajout egy-masfel ora, ami joval tobbnek tunik ilyen faradtan
- am ha azt vesszuk, hogy Shanghai-bol indulas utan 16 oraval mar egy
vilag vegi sziget homokos fovenyen turhatom a homokot a meztelen
talpammal, mar nem is tunik olyan nagy hercehurcanak az egesz.
Partraszallas utan a kikotoi bejaratnal allo pavilonban a helyi erok
kipasszirozzak belolunk a 300 baht-os szigetadot - es ekkor dobbenek
csak ra, hogy azt eddig teljes mertekben elfelejtettem, hogy valahol
aludnunk is kene itt a szigeten. A tobbi utazo szemmel lathatolag elore
foglalt szallast, megerdeklodom hogy hogy is megy ez. A bajuszos,
megfontolt ranger-fonok megerdeklodi honnan erkeztem, majd megbocsato,
enyhe mosollyal a szaja szogleteben nyugtazza, hogy en vagyok az elso
magyar a szigeten (kesobb kiderult, hogy a tobbi, utanunk erkezett
magyarnak is ezt mondta..), es kozli, hogy talan tud intezni valamit,
de varnunk kell. Varunk, intez valamit: az egyik longhouse-ban kapunk
egy szobat 240 baht-ert (a longhouse az egy colopokon allo barakkszeru
letesitmeny, ami negyagyas szobakra van tagolva - illetve negy fo
szamara van bennuk egymas mellett matrac. Sokkal baratsagosabb, mint
amilyennek hangzik).
(egyebkent satorozni is lehet, akar sajatban, akar minimalis osszegert
bereltben, kozvetlenul a parton - legkozelebb feltetlenul ezt a
megoldast fogom valasztani)
Gyors vetkozes utan lerohanunk a parta uszni egyet alkonyat elott - mit
mondjak, remek a viz, a part, alig latni embert, fekszem a vizen,
bamulom a parti palmafakat es hatrebb a sziklakat, a dzsungelt, el sem
birom kepzelni hogy egy napja meg benn ultem az irodaban az ablakon
tuli orokos dugoval, az esot permetezo szurkesegben.
Napszalltaval kovetjuk a "helybelieket", a hajoallomas melletti
hangulatos kerthelyisegben kotunk ki, ami a sziget egyetlen etetoje.
Utba esik a ranger station (erdeszallomas??), ahol konyvtar,
telefonallomas, valamint egy kisebb kiallitas is van - utobbi fokent a
sziget es a kornyezo korallzatonyok elovilagat mutatja be, bajos
amatorizmussal, hangsulyozva a kornyezetvedelem fontossagat (pl. a
horgonyvetesi es szemetelesi tilalmat emlegetve).
A kiallitas erdekesebbik fele a sziget kozelmultjarol szol: ugyanis a
II. Vilaghaboru kornyeken, 1939 es 1947 kozott fegyencszigetkent
mukodott (a kornyek vizei allitolag capaktol hemzsegtek), a fogva
tartottak egy resze politikai okokbol kerult ide. Igaz, elenyeszo
reszuk, es ok (a Lonely Planet leirasaval ellentetben) nem is vegeztek
kenyszermunkat, mindenesetre maga a teny, hogy anno a szigetet rabok
laktak, ad egyfajta romantikus felhangot a helynek. Onnantol pedig meg
erdekesebbe valik a sztori, hogy kiderul: a vilaghaboru zurzavaraban
megfeledkeztek a sziget lakoirol, es honapokig nem erkezett ellatmany -
erre a rabok es rabtartok karoltve kalozkodasra adtak a fejuket, evekig
rettegesben tartva a kornyeken hajozokat, mig a brit csapatok ertesukre
nem adtak (nem jo szoval, de erovel), hogy rossz uton jarnak...
Az etterem valaszteka nem tulsagosan bo - allitolag thaifoldi
viszonylatban draga is - de teljesen megfelelo, az pedig kifejezetten
hangulatos, hogy affele uttoro- (ill. bocsanat, a mai polgari idokben:
cserkesz-) taborkent egyutt van itt gyakorlatilag a sziget teljes
lakossaga, marmint a turistak.
Itt toltunk harom napot, nagyon halvany setakat teve a kornyeken. Egyik
reggel folmaszunk a ranger station mogotti sziklaoromra, ahonnan
gyonyoru kilatas nyilik az obolre es a szikla mogotti dzsungelre -
amibol valamennyit megtapasztalni maszas kozben is.
A sziget kiepiteset egyebkent amerikai kozremukodessel (es tokevel)
vegeztek - ez egyertelmuen latszik a kulonfele funkcionalis helyek
jelolesen, illetve mar magukon a funkciokon is (az egyik tisztas pl.
harommeteres tablaval megjelolt "Helipad", egy masik tokures bokros
resz "Recreation Ground", hasonlok), viszont a szervezettseg es
tisztasag mintaszeru, innentol kezdve az sem baj ha amerikai.
Az aramszolgaltatas elvileg teljes mertekben kornyezetbarat:
napelem-mezo es egy szeleromu mukodik az obol egyik sarkaban, estenkent
viszont generatorok szolgaltatjak az energiat, amiket este tizkor
lekapcsolnak, onnantol gyertyanal lehet olvasni, teljesen romantikus.
Hajnalban madarcsicserges (mit csicserges, zenebona) ebreszti az
embert, a reggelizo majomcsapatok zaja mellett.
Az etteremben hettol van reggeli, szinten meglehetosen szuk
valasztekkal, am rendkivul elozekeny kiszolgalassal - azt azonban
sehogyan nem sikerult elerjem, hogy a tukortojashoz kapjak kenyeret,
plane nem ket tojasbol hanem negybol. Probaltam trukkozni, hogy kerek
piritost (amihez gyarilag dzsem jar) dzsem nelkul, de dobbent
ertetlenseggel talalkoztam, igy a vegen ultra-reggeliket voltam
kenytelen fogyasztani dupla-dzsemmel es tripla piritossal, amiket aztan
nem gyoztem leuszni (tenyleg nem is gyoztem).
A negyedik napon delben, a dagalykor erkezo hajoval atmegyunk Adang
szigetere, ami jo harom orara van nyugat fele. Ez egy joval kisebb
sziget, es igazabol egy szigetcsoport resze. A hajonk utasainak
tobbsege nem is Adangra jon hanem a vele szemben levo, kisebb Lipe
szigetere, ami viszont (mint utolag kiderult) joval felkeszultebb a
turistak fogadasara.
Megerkezeskor ismet meglepetesszeruen er a felismeres, hogy a franc se
tudja hol fogunk aludni - nincs ezzel maskepp a szemelyzet sem, akik
mint mergezett eger futkosnak, hogy megoldjak a problemat. Elkepesztoen
segitokeszek es kedvesek, vegul kikoltoztetik az egyik szoba lakossagat
a balkonra, mig masnap szabadul hely szamunkra az egyik longhouse-ban.
Ha Tarutaon kevesen voltak, akkor itt kvazi neptelen a sziget: talan
huszan-harmincan lehetunk este az etteremben, ahol a menu ugyanaz mint
odaat.
Adang szigete nekem jobban tetszett, annak ellenere hogy a homok nem
olyan liszt-szeru mint Tarutao-n - es a part bosszantoan szemetes -, a
ranger-station es a par epulet alig vett el valamennyit a szigetet
borito dzsungelbol, ami egeszen kifutott a tengerpartig. A hullamok ezt
a durvabb homokot kevesbe kavarjat fol, ezert kristalytiszta a viz,
valoszerutlen szinekben pompazik ahogy megtorik a napfeny a sekelyebb
reszeken.
A szigeteket egyebkent a "tengeri ciganyok", a chao leh nemzetiseg
lakja, egeszen a kozelmultig teljes elszigeteltsegben eltek itt.
Egyik delutan atmentunk a szomszedos Lipe szigetere (tiz perc egy
longtail-boat-tal) korulnezni. Nem tetszett. A part nagyon szemetes, a
parti chao leh falu sem kulonben - viszont meglehetosen zsong az elet,
kiskolykok jatszanak a parton, a halaszok jonnek-mennek, malacok
probalkoznak kiturni valami ertelmeset a homokbol, illatok terjengenek
a rozoga kunyhok tuzhelyei felol, van egy sajatos hangulata. Szemmel
lathatoan a buvar-turistakra szakosodott a sziget, rengeteg helyen
lehet felszerelest es vezetot berelni, tobb bungalo-telep is all a
tengerparti palmafak alatt. Zugo fejjel ratataztunk vissza a longtailen
a "tomegbol" Adangra...
(Kitero: a longtail-boat az egy nagyobbacska csonak, a vegere szerelt,
forgozsamoly-szeru alkalmatossagon ulo traktormotorral, ami egy hosszu
tengelyen hajtja a hajocsavart. Rendes kipufogo nem leven ezek
geppuskaszeru hangot adnak ki, es meghokkentoen gyorsak tudnak lenni)
A szigeten van legalabb ket vizeses (ti. ennyit jelol a skiccelt
terkep), ebbol az egyiket, a Pirate Waterfall-t megmasztuk. Kellemes,
jo egyoras tura, a vizeses maga nem volt ugyan tul latvanyos igy a
szaraz evszak kozepen, de mindenkeppen megerte.
A kozeli korallzatonyokhoz szinte minden masodik longtail-tulaj szervez
buvarkirandulast (sokat gondolkodtam rovidebb kifejezesen mint a
"legzopipas buvarkodas" a snorkeling kivaltasara, maradjunk a
buvarkodasnal jelen esetben), egy olasz parral negyesben befizettunk
egyre. Elozo nap a sziget egyik zatonyosabb reszen mar kikiserleteztuk
hogy RY-t hogyan tudom betuszkolni a melybe mentomellenyben (ti. nem
tud uszni), ugyhogy o is lelkesen zotykolodte vegig a jo masfel oras
longtail-turat a Ko Butang es Ko Lo Kuai kozotti szorosig, ahol
tilitoliztam a korallok folott, mig el nem sodort bennunket a szigetek
kozotti aramlat es a tudomet kikopve kellett visszamenekitsem magunkat
a csonakra. Utana atmentunk egy Nememlekszem nevu picike lakatlan
szigetre, aminek alomszep, par tizmeteres fovenye volt, elotte egy
szinten gyonyoruseges korallzatonnyal, hemzsego elovilaggal - azt
hiszem ez a part volt utazasunk fenypontja. Itt jo egy orat tologattam
korbe magunkat (jol le is egett a hatam), aztan atmentunk egy
szomszedos szigethez, amin erdekes sziklakepzodmeny uralkodik,
nyilvanvaloan kultikus mondandoval a helyi lakossag szamara, amit
sajnos nem fogtam teljes mertekben a csonakos elmondasabol. Kozvetlenul
a sziget mellett ismet buvarkodtunk egyet az olasz sraccal - a lanyokat
nem engedte be a tutajos, mondvan hogy itt nagyon eros a sodras, igaza
is volt, viszont az altala gyonyorunek definialt korallkepzodmeny ugyan
szokatlanul nagy volt, de korantsem pisiltem tole ossze magam korul a
latasomra osszeverodott erdeklodo tatika kopoltyus tomeget.
Tarutao-ra visszaterve a longhouse helyett sikerult egy bungaloba
koltozzunk - igaz ugyan hogy joval dragabb volt (600 baht naponta) de
jart vele egy thai tipusu furdoszoba, egy remek terasz oriasi
asztallal, valamint az ember kevesbe elt egyutt a szomszedsag
ugyes-bajos dolgaival (ti. a longhouse csak elvalasztofalakkal
rendelkezik, folotte nyitott az egesz a tetoig).
Masnap meg kalandos, felnapos telefonalas utan par nappal kesobbre
rakattuk a repulojegyunket, es tovabb folytattuk a henye eletmodot,
aprobb kirandulasokkal a kornyezo dzsungelbe. Sajnos a szigeten levo
vizesesek egyiket sem sikerult megnezzuk, Akosek szerint (akik
meglatogattak a legkozelebbit, ami 3-4 ora gyalogutra esett) sokat
vesztettunk.
Egy dan csaladdal viszont kibereltunk egy hajot, es folrotyogtunk a
longtail-lel a folyon, a mangrove-erdok utvesztoin a Crocodile Cave-be.
Ebben ill. a kornyeken allitolag meg par evtizeddel ezelott is
krokodilok tanyaztak - most egy sincs mar, viszont maga az ut megerte a
befektetest: ha nem pofogott volna olyan ordenare modon az a rohadt
csonakmotor, teljesen ugy ereztem volna magam mintha Matula bacsi
evezgetne velem a nadas utvesztoiben valami titkos tanyara. Maga a
barlang nem egy esztetikai orgazmus, de teljesen romantikus, leven hogy
tulnyomo resze vizes, amit egy ingadozo, Vidampark-alkalmatossag
pontonhidon kuzd le az ember.
A hazautat kitoltuk a vegsokig, de egyszer csak itt kellett hagyjuk ezt
a foldi Paradicsomot - a deli hajoval elindultunk Pak Bara ill. Bangkok
fele, hogy elerjuk az ejfeli gepet Shanghai-ba. Hogy ezt a missziot
pontosan hogyan fogjuk veghezvinni, meg nem volt teljesen tiszta, es
ugy oszinten szolva a kutyat nem erdekelte - eddig minden tokeletesen
osszejott, miert ne lenne ez igy.
(Egyebkent Akosekat, akiket minden hajoerkezesnel figyeltunk hogy
erkeznek-e, egy-ket oraval kerultuk el Pak Bara-n).
Visszaerkeztunk tehat Hat Yai-ba, ahol rovid tanacskozas majd
tanacstalankodas utan ugy dontottunk, hogy egy fraszt fogjuk megkeresni
a legitarsasag irodajat ebben a dogmelegben, inkabb a jo kinai
szokasnak megfeleloen kimegyunk a repterre es felharcoljuk magunkat az
elso bangkoki gepre. Tuktukot fogadtunk es kipofogtunk az indulasi
oldalra, majd becsortettunk a jegyirodahoz, ahol kozoltek velunk, hogy
mar csak az utolso, este kilenc orai gepre van hely. Mindenesetre
kertunk egy standby-t a ket ora mulva indulo gepre, majd
elfogyasztottunk legalabb fel tucat hotdogot es ugyanannyi fagylaltot
(megjegyzem, a thaifoldi hotdogok kitunoek, majdnem olyan jok mint
amiket a hetvenes evek vegen arultak Debrecenben az Apollo mozi es a
Hungaria etterem kozotti sufniban).
Termeszetesen felfertunk a legkozelebbi gepre (bar kicsi hijan
lekestuk, mert RY brutalisan lefagylaltozta magat es fel oraig
tisztalkodott), igy volt par orank Bangkokban esti varosnezesre is.
Arrol majd legkozelebb (amennyiben igeny van ra).
Udv,
Guczo
|
