Kedves Listatársak!

Egy nagyobb összefüggésböl ragadtam ki és tömörítettem az alábbi
gondolatokat. AK szempontból is érdekes lehet.

Ha úgy vesszük, az emberiség erkölcsi értékrendje, mint "mérce",
nem igazán megbízható, pl a történelem során álandóan változott.
Ezért az alábbi gondolatsorban nevezhetnénk ezt akár a "fizikai sík
mércéjének", vagy egyszerüen "átmeneti mércének"
(legalitás, moralitás stb).
A misztikus értelemben (!) vett lélek irányelve lehetne akkor az
"abszolút mérce". (persze durván egyszerüsített ez a kép)
Az eredeti gondolatsor, valamiféle "karma-anatómia" :) ezután
gondolom valahogy így nézne ki:

- Kihívások, feladatok, vágyak stb gondolkodásra-cselekvésre
motiválnak bennünket, (vagy éppen ellenkezöleg).
- Ezek önmagukban is, de a hatásuk (!) mindenképpen ébreszt
valakiben (!) érzelmeket, melyek minöségét leginkább az
" átmeneti mércénk" határoz meg (=karakter).
- Ettöl módosul egy picit a mérce (=fejlödés, vagy visszaesés),
és közben automatikusan új karmát is teremt, ami egy új
kihívást vagy feladatot jelent számunkra.
- Ennek az új feladatnak a formáját (!), sulyát  viszont már az
"abszolut mérce" határozza meg.
- Az "átmeneti mércét" folyamatosan így csiszolja saját képmására,
újabb és újabb karmikus kihívásokon keresztül, az "abszolut mérce".
- Ez megy mindaddig, mig  az "átmeneti mérce" és vele a
SZÁNDÉKAINK is (!), beleolvadnak az  "abszolut mércébe".

Ebböl kiindulva néhány érdekes megállapítás:

Büntudat: ha van az csak jó, hiánya viszont nagy baj.
Karma: ha van az rosz, ha nincs az viszont már a cél :)
Cél: amig még elöttünk van, addig lehet büntudat, és az jó,
ha nincs elöttünk* akkor ugyan kevésbé gyötörhet büntudat,
de az viszont már nagy baj. (Nézz csak körül a világon)
*) értsd letértünk az útról

Egyre jobban // CGJ

Udvozletem,
Long time listener first time caller vagyok :)
Olvastam egy nagyon erdekes konyvet, es szeretnek
belole egy reszletet megosztani.

Egy ember irta, aki autoversenyzonek tanult. Egy nap
azt vettek az oktatojaval, hogy mit csinaljon, ha
hirtelen defektet kap. Ugye kozel mennek egy falhoz,
es a legtobb baleset abbol adodik, hogy nekicsapodik
az auto a falnak. Az oktato azt sujkolja a diakokba,
hogy Ne a falra koncentraljanak (magyarul ne arra,
hogy Uristen, ott a fal, nem szabad nekimenni, nem
szabad nekimenni) mert akkor 10bol 10szer nekimennek a
szimulacio alatt. Erre meg pelda, ha vki elveszti a
kocsi folott az uralmat, es a sik teruleten kepes
nekimenni az egyetlen oszlopnak). Mert azt vonzzuk
magunkhoz, amitol gorcsosen felunk. Hanem a masik
iranyba kell koncentralni, vagyis a zold terulet
iranyaba. Aztan kiprobaltak a szimulaciot, es az iro
megtapasztalta, hogy az elmeje osztonosen panikba esik
es a falra koncentral. Az oktatonak kellett a masik
iranyba rantania a fejet, hogy arra nezzen, arra
koncentraljon. 2-3 gyakorlat utan mar megtanulta
magatol is ezt. Szerintem ez jo pelda arra, hogy az
elme nagyon erosen tud koncentralni es ezt ki kell
tudni hasznalni az altal, hogy edzzuk az agyat, hogy
ne a falra hanem a nyilt palyara fokuszaljon.
Remelem nagyjabol erthetoen irtam le, sziasztok,
minden jot, z

Kedves János!

> Rettenetes  naívságomban és tudatlanságomban meg merném 
kérdezni, hogy
miért  jo  Nektek,  ha  valaki  megkattinja a levél alján a "tetszett" 
szöveget?  Miről visszajelzés? Arról, hogy hányan vannak olyan jólelkű 
emberek,   akik   odakattintanak?   :)  Nem  kötözködni  akarok,  csak 
érdekelne. :)

Ha a tetszésedet nyilvánítod, akkor az összegyűlt szavazatokbólarra 
következtetünk, hogy annyian kontrolloztak az ózonlyuk foltozásáért.

Ha a nem tetszett szavazatokat erősíti valaki, abból semmilyen 
értelmes következtetést nem tudunk levonni.

A jelenléti ívnek csupán csak annyi szerepe van, hogy aki még fáradozik 
rajta, legalább annyit tudjon, hogy még más is foglalkozik a témával.
Ha ennyi visszajelzés sem lenne, akkor valószínűleg már mindenkinek 
elment volna tőle a kedve.

Ennyit a jelenléti ívről.


Kedves Listatagok!

Köszönöm a kipártolást.  Jól esik, ha kiálltok értem.

A kedvem nem ment el az írástól, csak az időm egyre kevesebb. 
Viszont, ha olyan témák jönnek elő, amiben segíteni tudok, azt 
továbbra is megteszem, az ilyesmire mindig szoktam időt szakítani.

Az jutott most hirtelen eszembe, hogy a lista régi fényét és 
hasznosságát talán elektronikus anyagok küldésével és letöltésével 
lehetne fokozni.
Más listán is rajta vagyok, ott jól bevált. Itt csupán arról lenne szó, 
hogy egy címet kellene bevágni a listára küldött levelekbe. Csupán 
egyetlen sorról van szó.
Sok hasznos anyag cserélhetne így gazdát, mint pl. ez is:

Élet a születés előtt. Szkenelt anyag. 
http://www.2big.hu/module/2BIG/action/Download/hash/d10f2c441e52
591b628767d316360491

A másik pedig az auráról egy cikk.
http://s49.yousendit.com/d.aspx?id=3EIWTISMZRIG90LLC49ZI0N00S

Ez most csak érdekesség. Csak rá kell kattintani arra, amit szeretnétek 
letölteni. 

Ha netán az első címről mégsem tudná mindenki letölteni az anyagot, 
ide is lehet kattintani:

http://s49.yousendit.com/d.aspx?id=1BKMGFSLJ0SQH280EPTAPTSI07

Csak egy hétig lehet a küldeményt letölteni.

Ha valakit érdekel, részletesen el fogom magyarázni, hogyan lehet ilyet 
a listára küldeni.
Szerintem jól szórakozhatnánk, és még többet tanulhatnánk is.

Baráti üdvözlettel:

István (Borsodból)

Szia Kriszti!

Óóóóóóóóóó! Akkor itt félreértettük egymást. Én nem arra gondolok, 
hogy agykontrollosokkal találkozzak... Akkor nagyon sok jó embert 
kizárnék az életemből, akiket nem szabad csak azért, mert ők nem ak-
sok... 

Arra gondoltam, hogy hozzám hasonló egyenes, őszinte, becsületes, 
vidám, segítőkész, megértő, toleráns, dinamikus - ez gondolati vagy 
fizikai úton... én történetesen egy örökmozgó vagyok agyilag és 
fizikailag is, ami régen elég kellemetlen volt, mert nem bírtam néha 
elaludni a fejemben nyüzsgő gondolatoktól, azóta persze ak-val 
megoldottam - és még sorolhatnám. A fenti felsorolás nem önteltség, 
hanem egy kijelölt út, ami mentén haladni kívánok az életemben.Nem 
mindig jön össze persze, de ma már általában észre veszem magamés 
ami nagyon fontos, hogy megtanultam mindig elnézést kérni... Régen, 
ha valaki felbosszantott és én vissza, akkor esetleg magamnak 
bevallottam, hogy túlreagáltam a dolgot, de sosem kértem bocsánatot, 
ha úgy éreztem, hogy jogos volt - és itt persze "ostoba jogosságról" 
beszélek, mert azt kapsz, amit adsz... Mióta elnézést kérek, mindig 
kapok vissza is egyet. Utána egy mosolyt és már megint minden jó. A 
családom most kezd újra felállni és sokat számítanak ezek az 
elnézések, mosolyok és őszinteségek abban, hogy megint hasonlítunk 
egy családra...

Az embert akard megismerni, ne az ak-st...

Egy ideje mindig, ha felszállok bkv-ra, akkor keresek egy embert, akire 
rá lehet mosolyogni és aki vissza is mosolyog. Nagyon jó játék. Mire 
beér az ember munkába bosszankodás helyett - tömeg, rossz vezető, 
szagok, ellenőr, forgalom - már egy rakás mosoly van nála... :) ittegy 
Neked is. ugye milyen jó? tudom, hogy most Te is mosolyogsz és én 
már ettől a gondolattól is mosolygok.

Én is szoktam néha bkv-n ak-zni és látom, mikor kinyitom a szemem, 
hogy úgy néznek rám - rendszerint látják a háromujjat is :) -, mintha 
holdkóros lennék. Ilyenkor egy mosoly. Van akinek látom a szemén, 
hogy akkor ijed meg igazán, mert tényleg kettyósnak néz... Őt max 
sajnálom, szem becsuk, háromujj és kívánok neki minden jót az 
életében. Mire kinyitom a szemem, már egy kicsit nyugodtabb...

A másik legújabb dilim, hogy dúdolok az utcán - nagyon szeretem az 
igazi, jó cigányzenét és mostanában sokat hallgatok, ezek igazi 
jóérzésű muzsikák, aminek már a dúdolásától is érzem ahogy szalad 
bennem az energia -, páran persze furcsán néznek, de meglepően 
sokan mosolyognak és utánam fordulnak, ilyenkor kicsit úgy érzem 
magam, mint egy napsugár, ami végigszalad az utcán és mindenkiben 
hagy valami kis jót. És talán megmutatja az embereknek, hogy 
mutassák meg magukat és ne elrejtsék, amit a mi világunk diktál egy 
ideje. Szóval lehet énekelni az utcán, ha úgy tartja jókedvünk.

No és itt szerintem van egy csomó ak-s, akiket érdemes megismerni. 
Plusz ha eljársz találkozókra, akkor ott is...

Belőlem most sokat elvesz a munka, de biztos, hogy ha már itt rendben 
minden, akkor megyek én is.

Minden jót, sok jó embert és sok ak-st Neked!

Üdvözöllek!

EGYRE JOBBAN

Gina

"Magzatforradalom"

A méhen belüli életszakasz jóval nagyobb hatással van a
személyiségfejlődésre, mint azt eddig gondolták. Legalábbis ezt állítják egy
új lélektani iskola - részben magyar - megalapítói, akik közül páran a hét
végén egy budapesti műhely-konferencián is bemutatják eredményeiket.
"Az anyaméh: iskola, amelyet minden baba kijár" - fogalmazta meg ars
poeticáját David Chamberlain amerikai pszichológus 1988-ban megjelent
Újszülötted tudata című könyvében. A magzatkutatások úttörője azzal
gerjesztett azóta is tartó heves szakmai vitát, hogy értelmes, mi több,
aktív érzelmi életet élő lénynek írta le az anyaméhben gyarapodó
emberpalántákat. Ezzel szembement azzal a széles körben - részben vagy
egészében - ma is vallott orvosi és pszichológusi vélekedéssel, miszerint a
magzat, illetve a világra jött csecsemő tudat nélküli, primitív érzésekkel
bíró, elsősorban létfenntartási ösztöneinek engedelmeskedő lény.
Csattanós érvet szolgáltatott a chamberlaini iskola híveinek William
Sallenbach amerikai pszichológus, aki az 1990-es évek elején folytatott
kísérletei alapján állította: a magzat igenis tanul. Várandós anyáknak
játszott le rövid dallamot, amelynek ütemére a hat hónapos magzatok hasonló
ritmusú - mozgásérzékelő műszerekkel és ultrahangos felvételekkel is
követhető - mozgássorral válaszoltak. Sallenbach ez után disszonáns részeket
illesztett a babákat "táncra perdítő" muzsikába, amire ők felhagytak a
mozgással, majd néhány próbálkozás után a disszonáns részek alatt is az
eredeti ütemben folytatták magzatvízi balettjüket. Sallenbach olvasatában a
babák ezzel azt jelezték, hogy folytatni kívánják a nekik tetsző játékot.
Amire megszületésük után is kaphatók voltak: igaz, a gravitációval vívott
küzdelem miatt csak karjaikkal csápolva, de továbbra is a tanultak szerint
táncolták át a "ritmushibákat".
A tanuláselmélettel foglalkozó szakember kísérlete a fejlődéslélektan terén
máig meghatározónak tartott svájci pszichológus, Jean Piaget 1960-as évek
végi tézisére cáfolt rá. Piaget szerint "a gondolkodás voltaképpen a fejben
lejátszott cselekvés; az újszülött cselekvési fogyatékossága pedig mentális
szintjének mércéje". Vagyis a méhben növekvő, fejlődő magzat, csakúgy, mint
a csecsemő, értelmileg és érzelmileg is tudatlan. A látszat valóban ez,
hiszen az újszülött sokáig magatehetetlen, csakhogy a magzatkutatók
megállapításai szerint ez csak a felszín.
A szülészet-nőgyógyászat mai - a születést elsősorban orvosi szemszögből
néző - praxisát alapjaiban megkérdőjelező új teória kidolgozói javarészt az
orvostudomány módszereivel végzett vizsgálatokra alapozzák állításaikat. Az
ultrahangos képalkotás 1950-es évekbeli felfedezése és a klinikai
gyakorlatban való, negyed századdal későbbi elterjedése lehetővé tette, hogy
a növekvő gyermeket a pocakban is megfigyeljék. A tengeralattjárók
szonárjának elvén működő műszer "rendhagyó" felhasználása az 1980-as évek
második felében Alessandra Piontelli olasz gyermekpszichológusnak jutott
eszébe. Három egyke- és négy ikervárandósság stációit követte végig a
világon elsőként ultrahangos megfigyelésekkel.
"A kisfiú sokkal aktívabbnak látszott, mint a kislány. Forgolódott,
helyzetét változtatta, kezével ellökte magát a méhfaltól. Időről időre (...)
testvére felé nyúlt, és az életterüket elválasztó membránon keresztül
gyengéden megérintette az arcát, majd amikor testvére válaszul feléje
fordult, odadörgölőzött hozzá" - számolt be Piontelli egy öt hónapos
ikerpármagzat méhen belüli kapcsolatáról 1992-es könyvében. Birgit Arabin
holland gyermekpszichológus pedig hasonló módszerrel bokszoló ikreket
látott. Mások a köldökzsinórral játszadozó, klasszikus melódiákra "táncoló"
és mosolygó, a nem tetsző dallamokra viszont dühösen rúgkapáló kicsinyeket
figyeltek meg. Jason Birnholz amerikai szülészorvos pedig a magzatvízmintát
vevő injekciós tű elől menekülő, majd azt megtámadó egykékről készült
ultrahangfelvételekkel állt elő másfél évtizeddel ezelőtt.
A méhen belüli érzelmi élet legelgondolkodtatóbb példájával szintén egy
Piontelli-baba kis híján tragikus véget érő esete szolgált, aki a (nem
kívánt) terhesség ötödik hónapjában ököllel esett neki az őt tápláló
méhlepénynek. Néhány nappal az ultrahangos megfigyelés után kezdődő
placentaleválást diagnosztizáltak, ezért az anya a leválást megakadályozó és
nyugtató hatású gyógyszereket kapott. Ezek Piontelli szerint drámai módon
hatottak a babára: a mindaddig aktív, élénk és éber magzat a terhesség
hátralévő szakaszában a méh egyik "sarkába" fészkelte be magát, és szinte
teljesen mozdulatlan maradt. Végül császármetszéssel kellett világra
segíteni. Piontellitől tudható, hogy a megszületett kislány kezdettől fogva
súlyos búskomorságban szenvedett, kezelését már kétéves korában - egyfajta
játékos pszichoterápiával - meg kellett kezdeni.
Az olasz baba esete több szakembert is az addig vallottak átértékelésére,
valamint új vizsgálatok megindítására késztetett. A mára világhírűvé lett
anya-magzat kapcsolatanalízist az utóbbi másfél évtizedben kidolgozó Hidas
György és Raffai Jenő pszichológusok is hasonlóra vállalkoztak. A baba és a
mama szerencsés esetben bensőséges viszonyát relaxációra építő tréning
segítségével fejlesztik, amelynek során az anyák mintegy megszólítják
gyermeküket (szakszóval belépnek magzatuk lélektani terébe). A szakemberek
szerint a csöppség az esetek többségében - sajátos kommunikációs
lehetőségeinek keretein belül - "szóba is áll" velük: megmutatja magát vagy
bújócskázik, sőt az anyák beszámolója szerint még a szülés során is
"együttműködik". Ami, ha igaz, meglehetős ellentmondásban áll a
pszichoanalízis atyjának, Sigmund Freudnak már-már dogmává merevedett
tételével, miszerint a pszichés élet csak a születés után kezdődik.
"Sokszor a megfigyelőről mond többet a mozgások értelmezése, nem a
magzatról. És sok a spekulatív megállapítás is" - vázolja a tamáskodók
érveit Indries Krisztián klinikai szakpszichológus, a hét végén a korai
(vagyis magzati és újszülöttkori) lelki fejlődés tárgyában Budapesten
tartandó nemzetközi pszichoterápiás műhely és előadás-sorozat szervezője.
Tény, hogy Ferenczi Sándor az 1910-es években már a magzati kor meghatározó
voltáról írt, a modern műszeres vizsgálatokig azonban a magzati
pszichológiával kapcsolatos megállapítások csak sejtések maradhattak. Az
1970-es évek közepén az embrionálisszívhang-felvételekkel viszont sikerült
kimutatni, hogy a babák reagálnak az anyai érzelmekre. Amikor várandós
nőkkel szorongást (de nem sokkszerű ijedelmet) kiváltó filmeket nézettek, az
apróságok szíve hevesebben, illetve olykor összevissza kalimpált. Más
kutatások azt mutatták, hogy az anyai elégedettség a babák - egyébként az
idegrendszer fejlődésében is létfontosságú - "boldogsághormonszintjét" is
megemeli.
Több tízezres populáción az 1980-as években végzett amerikai kutatások pedig
arra a - ma már egészségügyi szórólapokon is terjesztett - következtetésre
jutottak, hogy az érzelmi viharokkal korbácsolt, stresszes terhességet
megélő anyák szignifikánsan nagyobb százalékban hoznak világra alacsony
súlyú és később is betegeskedő babákat. Az egyedfejlődés behatóbb vizsgálata
során pedig az is kiderült, hogy ezek a biológiai válaszreakciók az
idegrendszer és az agy fejlődésére, így a későbbi lélektani folyamatokra is
hatással lehetnek.
Tanul, emlékezik, bonyolult mozgásokat produkál, szociális viselkedésekre
képes - utalt vissza például Sallenbach kutatásaira a HVG-nek nyilatkozó
Rubens Kignel brazil pszichológus, aki a hét végén Budapesten is előad. A
szakember legújabban a kívánt és a nem kívánt magzatokat befogadó anyaméhek
hőmérsékletének különbségét és az ezt valószínűleg befolyásoló érzelmi
attitűdöket vizsgálja. Az efféle kutatások annak ismeretében nyernek igazán
értelmet, hogy a magzatok a későbbiektől eltérő módon ugyan, de környezetük
legapróbb változásait is észlelik. Mára sikerült bizonyítani a 1970-es
években Gilbert Gottlieb amerikai pszichológus által felvetett gondolatot,
miszerint a magzati bőr a mechanikai és hőingereken kívül - még a halló- és
látószervek kifejlődése előtt - érzékeli a hang- és a fényhullámokat is. A
baba bőre az ilyen információkat integráltan feldolgozó, a születés után
fokozatosan háttérbe szoruló receptorok segítségével képes erre. Amelyeken
keresztül - Hidas és Raffai teóriája szerint - a külvilágot nem
érzékszervekre bontott különálló egységek, hanem érzések (emóciók)
formájában tapasztalják meg. Mindezek pedig a korábban feltételezetteknél
sokkal mélyebb nyomokat hagyhatnak bennünk.
VAJNA TAMÁS

Sikeremet osztom meg veletek, kedves Ak Listatagok:

Tegnap, szerdán, 2006.03.01.én csomagot vártam a Postától. 

Férjem éjszaka dolgozik, reggel 7 óra magasságában aludt el.
És  hogy a Postás be tudjon jönni hozzánk, lenntről egy éles hangú
csengővel bejelez nekünk,
ami zavarná álmát, és közbe még el is kellett  11 órára mennem a
Nagyvárad térre, ami tőlünk, kb. egy órányira van.
Átfutott a gondolat fejemen, : hogy oldom meg párom zavarása nélkül?? És
épp készülőbe voltam, hogy elindulok, amikor, autóajtó elhúzását,
kinyitását hallom. 

-Gondolat: biztos a csomagot hozták!  
Oda megyek az ajtóhoz, közbe a gondolat: Jaj, csak kopogjon, ne
csengessen! 
Erre: Kopognak! Nyitom, és ott van a férfi a csomagommal,  én meg fülig
vigyorogva elmondtam neki amik történtek közben velem,, 
-mire ő, tudom, én is agykontrollos vagyok. 
Ja! És az éles kapu csengőberregést is megúsztam, mert pont jött valaki
lent, és beengedte.

A BKV járataival rendszeresen előre beprogramozottan, és  igy
olajozottan közlekedek. De csak ha  ha előzőleg programozom! Mindig
akkor és úgy jön a járat, amire én elterveztem. 
A két perc a bűvös szó az időre, ez mindig bejött.  /ti. két perc múlva
itt lesz ez, meg ez a járat, stb./ 
És valóban,mire a megállóhoz érek két percen belül ott van a
számomra kívánt jármű, amivel  aztán az utamat folytatni
tudom.folytatom. Na és a lámpák! 
Akkor vált szabadra a lámpa amit progizok, amire én odaérek. Ezek
sikerek, Ám én most már nagyobbra törekszem.

Barátaimnak a munka keresésben segítettem, már két alkalommal is.
Tudták, megköszönték. Tehát: senki ne adja fel! Működnek a technikák,
csak csinálni kell! Technikásan.

Gondolat- Szó- Tett.  Ergo:  Hit-Vágy-Elvárás.
Ezt szerettem volna nektek megírni.

Legyetek egyre jobban, és a Fény és Szeretet kisérjen utatokon
benneteket! 
Anikó

Kedves Lista tagok!

A segítség jól jön, az uton levőknek. 
Kis adalékolaj, hogy zökkenőmentessebb lehessen Utunk:

" ha megállsz egy tónál,és azt képzeled: ez a tied, akkor biztosan
birtokba veszed. Ha idegenként állsz a partján, akkor sosem építenél
házat oda. Nem igy van ez más dologgal is? 
És ha már uton vagy, ismerkedj meg az útjelző táblákkal, melyek nem
tiltanak, csak tájékoztatást adnak, hogy mindig tudd merre jársz a
TermészetVédelmi területen belül. Nem érsz a végére, és bármerre tévedsz
is,nem téveszted el az irányt, mert mindig Parkon belül maradsz. 
Vigyázz rá! Ez az örökséged, és sértetlenül kell továbbadnod!
Használd, örülj neki, élvezd,és fedezd fel minden szépségét! De ne
rongáld! És ne pusztítsd! Kölcsönhasználatra kaptad. Térképed legyen
mindig a vándorbotodra tűzve, és ha nyitott szemmel jársz, a következő
táblákat találod majd:

Az út kétirányú.  Te előre tartasz ám vannak akik éppen arról
jönnek,vagy az útkereszteződésnél csatlakoztak. Köszöntsd őket! És ha
valakinek az ellenkező irányba akad dolga, ereszd, mert nem tudhatod Ő
hova tart;

Zsákutca.          Látod a táblát. Tudod ha arra mész, vissza kell
jönnöd, ezért látszólag fölös időpocsékolás arra menni. De tudd, semmi
nem hiábavaló! Ráérsz, nem kell rohannod, ha gondolod, járd végig.
Minden út hasznos,és térképeden jelőld be a helyet, hogy visszatalálj,
és a végső célod ne téveszd el!;

Egyenrangú utak kereszteződése.   Találkozóhely, ahol sokan
összegyülhetünk. Fontos ismerni a törvényt, mert könnyü az összeütközés.
A legfontosabb szabály :  mindenki más védése! ne okozz sérülést! Itt
nincs mellék- és főút, legjobb az udvarias megegyezés. Ne tarts fel
feleslegesen senkit, és ne hagyd magad eltéríteni se!;

Buckák-göröngyök.   A legtöbb út nem sima szfalt és vannak igazán
nehezen járhatóak, és tiszteld az ilyen utat választókat. Ne szitkozódj,
ha épp te jársz rajta, vagy ha gödörbe jutottál. Az ilyen utak mentén
több a szolgáltatás, és több a használható információ, szervezettebb a
segélyszolgálat.;

Sikos út            Könnyü a lecsúszás. Tartsd be a szabályokat,
csökkentsd a sebességet, és készülj fel, hogy bármelyik pillanatban
korrigálnod kellhet, igy a csúszós úton is biztonságos a haladás.;

Kórház              Óvatosan közlekedj a közelében. Itt ápolják a
sérülteket, és nagyobb eséllyel kérik a segítségedet, amit ne tagadj
meg! Érhet téged is hasonló, előre be nem látható esemény amibe
belebetegedhetsz. Bánj úgy Ővelük, ahogy szeretnéd, hogy Veled
bánjanak!;

Iskola              Ide tanulók járnak, kicsik, nagyok, és
tapasztalatlan kezdők, amilyen te is vagy, vagy voltál, nem rég még.
Áldd meg őket, és gondolj hálás szívvel arra, hogy te már kijártál
egy-két nem könnyü osztályt. Légy megértő, ha még neveletlenek és
hangoskodóak. Tapasztalatlanok még. Óvatos és tapintatos közeledést
igényelnek tőled.;

Idősek otthona      Vigyázz, Szeretettel közelits, mert egy nap te is
ide juthatsz. Látásuk, hallásuk megromlott, és nehezen mozognak. Több
figyelemmel és megértéssel közlekedj a közelükben! Lassits, hogy nagy
tapasztalatukat és tudásukat átadhassák neked. Alkalmazkodj az ő
tempójukhoz!;


Pihenőhely        Szükséged van a megállásra, hogy körül nézhess.
Ellenőrizd a megtett utat, értékeld a tapasztalataidat. Adj hálát, hogy
idáig elértél, és tekints bizalommal a Célod felé!;

Vadveszély        Óvatosan haladj! Készülj fel, hogy nagyvaddal is
találkozhatsz. Próbáld nyugalmaddal megszeliditeni, és igy bocsásd
útjára!;

Más tábla nincs. Minden apróságnak jelentősége van utad és tapasztalásod
szempontjából. 
Ja, és figyeld az útszéli virágokat, pillangókat.minden út értékes,
egyedi, és egyéni.a nehézségek és látszólagos akadályok is érted vannak.
Az uticélt Te választottad, a helyet, és az időt is.
És ha mindened elveszíted is utad során, a csillagok mutatják az utat,
beragyogják fényükkel az ösvényedet. A Fény legyen veled! "

Köszönöm Theodornak szavait! Köszönöm Óvári Annának, hogy leírta azokat!

Köszönöm, hogy átadhatom nektek, és azt is köszönöm, ha olvassátok! 
A Szeretet és a Fény legyen veletek! Anikó

Kedves Lista!

Ha van hasonló történetetek, nagyon szívesen venném, ha elküldenétek nekem.
 címre.
Szeretettel, István. (Bp.)

>
> Csak ma volt időm végigolvasni a Babameditációkat.
Voltak olyan mondatok, amikről megint csak egy sereg dolog jutott eszembe,
pl. hogy a fiam hogyan nevezte el saját magát 8 hónapos terhes koromban, meg
eszembe jutott az is, hogy láthatatlan segítő, barát, vagy kísérő, vagy
bárminek is nevezzem, nekem is évekig volt gyermekkoromban.
Örülök, hogy feliratkoztam a listára, és annak is örülök, hogy veled
összeakadtam.
Alig várom, hogy elmesélhessem egy-egy élményemet, amitől legalábbis
csodapóknak, vagy parafenoménnak tartottam magam eddig, holott lehet, hogy
ez a természetes.
Üdv.: Fanncsi
>
>
- Érdekes, sok szülőtől hallottam hogy a gyermeküknek van egy - a szülők
számára láthatatlan -  barátjuk. Felnőttek emlékezéseiben is előfordul egy
gyermekkori barát akit csak ők láttak.
Zsófinak - most 6 éves - Angyalkái voltak és vannak. Szokott beszélgetni
velük. Az egyiknek a nevét is tudja. Szipi.
Aztán egyszer csak elkezdett mesélni egy kígyóról, aki az ő legújabb barátja
és mindenhová eljön velünk is. Tényleg úgy viselkedett vele, mintha
valóságos volna. Számára az is volt csak mi nem láttuk. Az ajtót addig
tartotta amíg a kígyó is ki jött rajta. Ha kellett előre engedte.
A minap bemutatott nekem egy balett gyakorlatot. A korához képest nagyon jó
koreográfia volt. Egy mozdulat sor, amin csak ámultam - bámultam.
Kitől tanultad kérdeztem? Vera néni mutatta a balett órán?
Elég nehezen válaszolt, úgy kellett kihúzni belőle minden szót. Végül is
nagy nehezen elmondta, hogy a kígyó anyukája, aki szintén a barátja, mutatta
és tanította meg neki ezt a gyakorlatot. Megdicsértem, és elmondtam neki,
hogy nagyon örülök annak, hogy ilyen aranyos barátai vannak, és még sok
minden szépre, jóra tanítsák.

Kedves Lista!

Nem kampányolni akarok. Úgy gondolom az írásom kimondottan AK-os téma.


Negatív plakátok és hatásuk

Nem szeretek kimenni az utcára. Úton - útfélen negatív plakátokat látok a
kampány jegyében. Többféle változat van. Egyik politikai pártunk ezekkel
sokkolja a közvéleményt és akarja megnyerni a választásokat. Szenvedő
szomorú idős nő, fiatal nő, férfi, kisgyermek, család, stb. . stb. Szinte
mást nem is látni az utcán.
Az aláírás minden esetben: "rosszabbul élünk mint négy éve."
Ami így nem igaz. Van aki rosszabbul él, van aki jól él, és van aki jobban
él.
Viszont ez a mondat mélyen beépül a tudatalattiba, akár tetszik akár nem.
Vajon mit vált ki? Mi lesz az eredménye?
Mindenki tudja, főleg az agykontrollosok, hogy a gondolat elindítja,
működteti a Teremtő Erőket!!!!!!!! Akár tetszik, akár nem. Egy Szellemi
Törvény pedig kimondja: a jelenünkben teremtjük a jövőnket! Ez is egy
agykontrollos elv, gyakorlat. Ahogy most élünk, gondolkodunk azt fogjuk
csinálni a jövőnkben is. Hát remek kilátásaink vannak, ha ez bejön. :-(

Teljesen mindegy, ki kerül a hatalomra.
Aki magáévá tette a jelszót az négy év múlva is rosszabbul fog élni!!!
Köszönheti a negatív kampányplakátoknak, és annak, hogy hitt bennük.
Elfogadta, és magáévá tette a gondolatiságukat, és megteremtette saját
magának azt, amit a plakát sugallt a számára.

Pár törvényszerűség, amit érdemes lett volna átgondolni a plakátok
kitalálójának:

- Minden gondolat, szó, (írás) cselekedet, (energia) ami tőled indul,
egyszer visszatér hozzád.
- Akár igaz, akár téves, amiben hiszel, bekövetkezik. "Legyen a te hited
szerint."
- Csak olyan dolgot vonzol magadhoz, és tapasztalsz meg, ami tudatod
szintjével összhangban van, amire rezonálsz.
- A negatív erőnek nincs hatalma feletted mindaddig, amíg el nem fogadod. Ha
elfogadod, és azonosulsz vele részeddé válik, és rossz irányba vezérel.
Akkor viszont te leszel a negatív erő. Te fogod megteremteni a számodra
negatív körülményeket

A Himnuszban Istentől várjuk a segítséget. Mi lenne ha egyszer mi is tennénk
magunkért valamit? Ebben jelentős szerepe lehet minden pozitívan gondolkodó
agykontrollosnak is.
Szeretettel, István. (Bp.)
2006.03.02.