Kedves Otthon !
Megkoszonve a sok tanacsot ,segitokeszseget szeretnem ujra felvetni az
en " ugyemet". Egy kicsit kapcsolodik ez az elmult nehany szam elmeleti
vitajahoz, egy konkret nevelesi problema,amivel mi ketten (szulok)
igencsak kuszkodunk.
A nevelesi akcio "szenvedo alanya" egy 10 eves kisfiu es egy 11 eves
kislany. Ha Magyarorszagon vannak, rovid ido utan elkezdenek beszelni
magyarul, foleg,mert a rokonsag mas nyelvet nem is tud, mikor eljovunk,
attol a perctol mar nem szolnak egy szot se magyarul. Az okat probaltuk
mar toluk is kerdezni,beszelni rola, eredemenytelenul.
A kapott javaslatok alapjan megprobalkozunk a nyelvet kozelebb hozni a
gyerekekhez, azaz megrendeltem egy sereg videot otthonrol,es a jovo het
elejen mar itt is lesz az elsoe 10.
Ludas Matyi / Legy jo mindhalalig/ Macskafogo/ Janos Vitez/Jancsi es
Juliska/Egri csillagok/ Budai hajos/ A koppanyi aga testamentuma/
A Tenkes kapitanya/ A beszelo kontos.
(Esetleg ha vannak mas jo videok is, javaslatokat szivesen veszunk)
A videokat ,ujabbakat venni nem ugy, de a kerdes az,hogy hogyan tudom
fenntartani az erdeklodesuket hosszabb tavon, netalan mas teruletre is
terelni ?
Szivesen varjuk otleteiket,tanacsaikat.
Koszonettel:
Nagy Zoltan
Luxembourg
|
Edes Otthon!
Szo sincs megsertodesrol, elismerem, hogy nem ez a tokeletes modszer, de
nem hagyom, hogy olyan gyerekkora legyen a Mi gyerekunknek, mint nekem
volt. Nyugodtan erezze azt, hogy O a vilag kozepe, addig is boldog.
(ahogyan Pasztor Tibor irta Csuhai Evanak). Inkabb huszevesen csalodjon a
vilagban, mint egesz eleteben a szuleiben.
Egyetertek Helgaval, ahogy irta> Mert mi alkotja meg a szulo nevelesi
stilusat? Alapvetoen az otthoni pelda.
>Sokszor ez gond, mert ezek oly melyen rogzulnek az emberben, hogy azt
>csak tudatos munkaval lehet atformalni. Marpedig a kioktato,
>fegyelmezo, "en jobban tudom neked mi kell gyerekem" stilust, a
>rosszul ertelmezett gyereknevelest esetleg a rossz otthoni peldabol
>hozzuk, s eszre sem vesszuk, hogy mi is azt orokitjuk tovabb, amit mi
>magunk sem szerettunk, vagy nem valt hasznara a szemelyisegunknek.
En szamtalan esetre emlekszem gyerekkorombol, amihez hasonlo most a velunk
esik meg. Emlekszem hogyan reagaltak akkor ram, es most mi megprobalunk a
gyerek szempontjabol reagalni. Anyam a sajat szempontjabol nevelt engem.
Kis kitero, de ovodas korom ota pszichologushoz hordott anyam, mert
"nehezen kezelheto gyerek" voltam. Minden ami a "nagykonyvben" le van irva
negativum egy fiugyerekrol, az velem elofordult.
Mi megprobalunk minden olyan esetben ahol konfliktus szuletik kozottunk
(Mami-Papi-Nyuszi) kompromisszumot kialkudni. Nagyon diplomatikusan.
Mindenki elmondja az ohajat, megbeszeljuk, kie a fontosabb, es dontunk.
Ahogyan mar irtam, az elet a csaladon belul nem egy harc, nalunk nincsenek
gyoztesek, vagy vesztesek, hanem altalaban elegedetten elunk egymassal. Har
az majd kint lesz az eletben, de addig rengeteg onbizalomra kell szert
tennie (mint ahogy nekem egy szal se), es ezt elosegitjuk, ahogy tudjuk.
Nem konnyu persze mindig, ha Nyuszi eroszakosan ragaszkodik valami
olyasmihez, ami IGAZAN serti az erdekunket akkor elmondjuk Neki, hogy ez
Nekunk miert nem jo, "En-uzenetet" kuldunk Neki. Pl. kitep egy lapot a
konyvbol, akkor megmondom Neki, hogy en ezt most nagyon sajnalom, es ettol
O is sajnalja, es tobbet nem tepi ki. Megprobaljuk elmagyarazni, ha valami
olyat tesz amit "nemszabad", hogy miert nem jo, vagy miert veszelyes, es
sajat maga latja be, hogy igy van. Ha tiltanank, vagy parancsolnank, nem
ertene meg az okot, csak arra kovetkeztetne, hogy O egy alsobbrendu tagja a
csaladnak. Ez nem igy van, ugyan annyi joga van mindenkinek, csak O
kissebb, de ugyanolyan csaladtag.
EVES> Termeszetesen az evesnel sem ugy van, hogy akinek eszebe jut akkor
eszik, hanem rogzitett idopontokban eszunk, ha Nyuszi nem ehes, nem eszik,
de akkor nincs a kovetkezo etkezesig nassolas, csoki...
Lovas Eva irja >Ezert altalaban nem nyulunk ahhioz, ami apae' es anyae'
(konyvek, CD-k, kazettak) es azzal jatszunk,
>ami a babae'. A nappaliban van polc a jatekainak, igy oda lehet
terelgetni, ha a konyveinket akarja ramolni."
Nalunk minden mindenkie (kiveve ollo, kes, stb...). Ez azert van, mert
-persze lehet, hogy rosszul tettuk-, de a baba erdeklodeset a vilag irant
nem korlatoztuk, hagytuk, hogy felfedezze a lakast, ami persze ugy is nez
ki, de mikor epiteszetet tanultam, akkor megtanultam, hogy nem az ember van
a lakasert, hanem a lakas az emberert. Termeszetesen a nagyobb
karokozasokat megelozzuk, de a konyveim egy resze a kezdeti ismerkedesi
szakaszban aldozatul esett. Azota imadja a konyveket, rengeteget tanult
beloluk. (Az ertekesebbek nem elerheto magassagban vannak).
Az alternativa nem nagyon valt be, pl. egyutt szereljuk az autot, vettunk
muanyag szerszamokat Neki, de nem kellett, csak az igazi fogo, csavarhuzo,
villaskulcs. Egy kicsit osszekarcolta az auto festeset, de mar ugysem volt
uj. :)
O ugy akar minket utanozni, hogy igazabol, nem lehet atverni. Ragyogo pelda
az utanzasra, hogy amikor meg nem tudott beszelni, sokmindentol tiltottam
(azota megvaltozott az ertekrendem, meg magam is meglepodok sajat magamon),
es sokat mondtam Neki, hogy Nem szabad. Hat visszakaptuk, mert elso szava
az volt hogy NEM. Azota is minden harmadik :)
Kedves Eva egyebkent a "Veletlen talalkozast Brody enekli, 94-es
szololemezen.
Tovabbra is szeretlek Benneteket, udvozlettel:
--
Martha Viktor, Budapest, Hu
|