(szabadsagunk - folytatas)

Pontosan ilyen akadály a harag és a sértõdés .
Ha hagyjuk, hogy veszekedjenek velünk, ha megsértõdünk, ha
megsértenek, ha bepánikolunk, mikor azt szeretné kényelmi
zónánk,hogy adjuk meg magunkat a pániknak, ha felpaprikázódunk,
mikor uszitanak - fontos tudni,hogy ez mind mind energia.
Ezeket az energiákat arra forditjuk, hogy ugy reagáljuk, ahogy
rángatnak. De!!!!!
Ennél a pontnál van a választás gyönyörûsége!
Nyugodtak maradunk (nem könnyû egy idegbajos megfélemlitett
embernek elérni, de l e h e t s é g e s !), és megyünk tovább.
Tervezzük vállalkozásunkat, meditálunk, programozunk és
tesszük, amit kell. A család hisztizik, a gyerekek rosszabbaknak
tûnnek, mint elõtte ( õket a legkönnyebb megnyernünk, csak
azt akarják, hogy figyeljünk rájuk), a szomszéd energiavámpir
megjegyzéseket tesz, a másik részegen szétveri a házat, de
akkor is! Szerintem a megoldás csakis saját életünk programo-
zása, nem pedig másoké. Ha kitágult kényelmi zónánk, megint
nyugisabb idõszak következik, aztán ha tovább karunk lépni
kezdõdik minden elölrõl, de észrevesszük magunkon, hogy
észvesztõ, õrjitõ helyzetekben is összeszedettek és céltuda-
tosak tudunk maradni. És ez jó! Eszméletlen jó érzés! Az
igazi szabadság, mikor tudjuk, hogy hangulatunk saját ma-
gunktól függ. Pesze, senki sem tökéletes, elõfordulhat, hogy
teljesen lerobbanunk agyilag is és úgy tûnik, visszacsusztunk,
de valahol mélyen mégis tudjuk, hogy tehetünk ellene
újra és újra.
Ezzel csak arra szerettem volna rávilágitani, hogy szerintem fe-
lesleges azon törni a fejünket, hogy olyat irjunk, ami mindenkinek
tetszik. Ezzel az erõvel mindenki irhatna magának levelet, hogy
jól van kicsim, mindent jól csinálsz, mások vittek rossz utakra
téged... Emberibb kiindulni abból, hogy aki a listát olvassa,
agykontrollos lévén, értelmes ember, aki önmaga fejlesztésén
dolgozik és érett a vitára. Mások gondolataiért és hangulataiért
nem vállalhatunk felelõsséget, ez még gyereknevelésnél sem
mûködik, pedig õk tényleg ártatlanul jönnek a világra, de pró-
bálta már valaki szeretettel és odafigyeléssel megszüntetni egy
3 éves gyerkõc hisztiét, aki vizes pizsamában akar alaudni
15 fokban? ( akinek nincs gyerkõce: ez a dackorszak piciknél),
hát ezer százalék, hogy nem fog sikerülni. Ki kell várni mig
elmulik és tenni a dolgunkat. Én ugy olvasom a listát, hogy
ezek az emberek tisztában vannak szabadságukkal, de legalábbis
nagy valószinûséggel azon az úton járnak.

Üdvözlettel:
Kaktuszvirága

"Ezért én is azt javaslom, hogy próbáljatok meg pozitív töltésû, segítõ
leveleket írni, amit örömmel olvas mindenki!

Viktor ezt így fogalmazza meg:
> Ami az én értelmezésemben: ha nem egyértelmûen pozitív a mondanivalód,
akkor inkább ne mond, mert nem lesz lehetõséged megfelelõ módon kezelni az
érzelmi reakciókat, amik esetleg olyanok, amit nem is vársz. És ez alól
ritkán van kivétel."GI

Magyarul: Irjátok azt, amit elvárnak, aminek olvasása közben úgy
érzitek magatokat, mintha hájjal kenegetnének, csak semmi vita.
Ha Föld lapos, senki ne merje azt állitani, hogy gömbölyû,
mert már be van programozva, hogy lapos, és kellemetlen
rágondolni is, hogy annak mégis igaza lehet, aki az ellenkezõjét
állitja, több millió ember meggyõzõdésével szemben.
Szerintem a legszebb dolog, amit kaptunk a SZABADSÁG.
Hogy mindenkinek joga van eldönteni, hol az a pont
amin túl már csak vállatránt és nem pedig bábuként hagyja
rángatni magát. És ez az a dolog az, amiért mások progra-
mozását a legtöbb esetben erkölcstelennek tartom. Kivétel, ha
megvilágosodásukat (ezen azt az igazságot értem, amit nem
mi érzünk igazságnak, hanem ami mindenkit a saját ön-
megvalósitó útjára terel - és ez általában a kényelmi zónánkon
kivül szokott elhelyezkedni)programozzuk, vagy fájdalmukon,
betegségükön szeretnénk enyhiteni. De az már szerintem er-
kölcstelen, ha meggyõzni akarunk valakit a saját igazunkról.
Olyan leveleket pedig tényleg könnyû irni, ami biztosan tetszik
mindenkinek, mivel gyarló az ember és imádja, ha igazat adnak
neki, de ez esetben: Minek ??? Meg kell még jegyeznem, hogy
Gál István személyesen is elküldte a cikkét nekem, de mivel
figyelemre se méltattam ( volt személyes mondat is benne),
elküldt a HIXre... Fura ...
Az agykontroll egyik fõ problémája, hogy azért nem sikerülnek
a programozások, mert kényelmi zónánk nem engedi, hogy
bevonzzuk az áhitott dolgokat életünkbe. Úgy érzem, nagyon
fontos dologra jöttem rá az utóbbi években. Gondolataink ener-
giát hordoznak magukban, ezt tudjuk. Ha valmit el szeretnénk
érni és tenni kezdünk érte, biztos, hogy mozgásba lenditjük az
akadályozó tényezõket is. Például, ha valaki úgy dönt, hogy
elég volt a szegénységbõl, pénz kell nekem, rendes, emberhez
méltó fizetés, és tenni is kezd érte és programozni is, valószinû
valóban mozgásba lendülnek a dolgok. A kezdet kezdetén
gyakran nem a pozitivumok, hanem az akadályozó tényezõk.
Ez természetes, mert kényelmi zónánkból kiléptünk. Gondolkodá-
sunkat a gazdag ember gondolkodásává programozzuk, de
egész eddigi életünket szûkölködésben éltük le. Természetes a
pánik.A környzet is furának lát bennünket: Mért akarsz te vál-
lalkozni, van kis biztos fizetésed stb., a gyerek éppen akkor
betegszik meg, egyszerre érkeznek a számlák, minden azt
orditja képünkbe: Szegény vagy! Sose leszel gazdag! - ez az
akadály, ha hagyjuk évekig vagy akár örökre is eltorlaszolhatja
fejlõdésünket. Pontosan ilyen akadály a harag és a sértõdés