Akinek  van  eladó  példánya  a  tárgybeli két újságból
(állapot:   mindegy,   csak   hiánytalan   legyen)-az
jelezze-vevõ vagyok!
Árban biztos megegyezünk.

Kedves Agykontrollosok!

A listán kívül is ment néhány levél a siker-kísérlet ügyében, ezekrõl 
csak annyit, hogy módszertani trükköket írtam Róbertnek, valamint 
megjött a legújabb válasz, amibõl ismét idézni fogok.

A részletek ismertetése elõtt azonban úgy gondolom, hogy 
mindenféleképpen tisztába kellene tenni néhány fogalmat.

Az elsõ legyen a siker fogalma.
Mindenki másképpen értelmezi. Vérmérséklet, vagy mentalitásfüggõ. 
Van, amikor azt is sikernek könyveljük el, ha valakinek sikerül 
meggyógyulnia, vagy valakit olyan sikeresen gyógyítanak, mint most is 
olvashattuk a listán.
Van, amikor bizonyos képességeink elnyerését is ekként értékeljük, és 
az is lehet, hogy csak a pénzügyi sikereket tekintjük valódi sikereknek.
Elõször is mindenkinek el kell döntenie, hogy milyen irányban keresi a 
sikereit. Amelyik irányba elmegy a levelezés, azok a sikerek fognak 
elõtérbe kerülni.

A másik amirõl beszélni kell, az a sikerhez szükséges tulajdonságok 
megléte, illetve hiánya esetén a kifejlesztése. Ez már kemény dió. 
Egyes tanulmányok szerint a siker tanítható is meg nem is. 
A sikerhez szükséges elmélet mindenképpen tanítható, viszont a siker 
más, eddig esetleg sohasem végzett cselekvéseket is megkíván. 
Röviden fogalmazva, az elméletet át kell ültetni a gyakorlatba, ami már 
nem biztos, hogy könnyen megy, mert itt alkalmanként a személyiség 
egyes jegyeit is meg kell változtatni. Elõzõ levelem ebben a szellemben 
íródott.

A harmadik  összetevõ pedig az elszántság. Fanatikusnak kell lennünk 
ahhoz, hogy a sikerek akkor is beinduljanak, ha olyan messze vagyunk 
tõle, mint Makó Jeruzsálemtõl.
A saját tanítványaim körében ezt rengetegszer tapasztalom.
Azok a diákok, akik a pótvizsga elõtt egy hónappal keresnek meg, 
sokkal nagyobb sikereket tudnak elérni, mint az, aki folyamatosan jár. 
Ez úgy gondolom, hogy magyarázatra szorul. 
Aki folyamatosan jár, többnyire kis erõfeszítéseket tesz, ezeket kicsi, 
folyamatos sikerek követik. Nincs meg a motivációjuk arra, hogy 
nagyobb sikereket érjenek el, el vannak mint a befõtt. Hiába ismerik az 
elveimet, hiába követelem tõlük, csak annyit alkalmaznak belõle, ami az 
apró sikerekhez kell.
Azok, akik jóformán az utolsó pillanatban jönnek, rendkívül erõs 
motivációval jönnek. (Ha nem, el sem vállalom. Csak egyszer jöhet 
kifogással, másodszor már nem hozzám jár.)
Nekik bizonyítani kell, mert az évismétlés veszélye, a szülõi 
fenyegetések, és szégyenérzet motiválja õket. Amikor elkezdenek 
tanulni, szinte a nulláról indulnak, a pótvizsgára viszont nyugodtan 
állíthatom, hogy legrosszabb esetben is elérnek egy közepes szintet. 
Mértékét tekintve ez már idõben is, tudásgyarapodásban is eléggé 
drasztikus változás. Akiknél ez a módszer állandósul, minden tárgyból 
képesek javítani, és bizony a többségük most fõiskolára jár. (Igaz, 
hogy õk nem matematikával kapcsolatosan.) Egyes vizsgákra egy nap 
alatt is képesek úgy felkészülni, hogy négyeseket szerezzenek.

Egy Walter Matthau által alakított kalózos filmben láttam azt, hogy a 
megtámadott hajó megcsáklyázása után a kapitány az ágyúval a saját 
hajójuk aljába lõ, hogy az elsüllyedjen. Ezzel nem hagyott más utat a 
legénység számára, csak a gyõzelmet. Nincs visszaút.

Nos én úgy gondolom, hogy a siker csak e három feltétel teljesülése 
esetén köszönt be.


És most következzen néhány részlet Róbert levelébõl:


>Te leírtál nekem pozitív állításokat. Arra gondolsz, hogy én ezeket az 
állításokat minden nap írjam le minimum tízszer? Minden állítást?

-Már vártam ezt a kérdést. Természetesen nem. Csak azt a 8-10 
állítást, amelyikre úgy gondolod, hogy a legnagyobb szükséged van. Az 
elvet ismered, így olyan mondatokat is gyárthatsz magadnak, amire én 
nem is gondoltam.

>Az agy és a számítógép között én is próbáltam kapcsolatot keresni. 
Azon gondolkodtam, hogy lehetséges lenne -e úgy tanulni, hogy amit 
éppen tanulok, az egy fájl,  amit elrakok egy könyvtár egy bizonyos 
mappájába, és ha elõ akarom hívni, akkor megadom a megfelelõ elérési 
útvonalat, vagy éppen "rákattintok a mappa majd a fájl nevére " és az 
megnyílik. Ha pedig azt akarom, hogy gyorsabb legyen az adatok 
elérése és nagyobb legyen a tárolóhely, akkor növelnem kell a 
processzor órajelét, a merevlemez méretét, és a memória méretét...
Nem tudom hogy ez így mûködne-e és azt sem hogy hogyan képzeljem 
el, mindenesetre ez jutott eszembe.


-A számítógép és az agy között sok hasonlatosság van, de ilyen 
jellegût hasonlatok gyártásába én nem mentem bele. 

Az jó, hogy az anyagot eltárolod az agyadban, de nekem ezzel 
kapcsolatban az a véleményem, hogy ha csak raktározásra tesszük el 
az adatot, anélkül, hogy megértenénk, akkor csak intuíciószerûen jön 
vissza. Amit én biztosan tudok, az vagy rám ragadt, vagy a logikája 
alapján jegyeztem meg. Az agyamat egyáltalán nem is erõltetem azzal, 
hogy szó szerint megtanuljak valamit.
Egyébként mindennek az égvilágon megvan a maga logikája, és azt 
elég megjegyezni.
Ha pedig ömlesztett, látszólag logika nélküli szöveget kell 
megtanulnom, akkor használom a villámolvasást.
Amikor a fotózás után gyorsolvasással átfutom az anyagot, akkor 
aláhúzogatom azokat a sorokat, ahol megakadt a tekintetem. Ezek 
lesznek a legfontosabb tartalmi elemek. Ha kell, a lap szélére leírom 
ezzel kapcsolatosan a saját gondolataimat, vagy annyi felkiáltó jelet 
teszek mellé, amennyire fontosnak tartom.
Ezek után legközelebb már csak ezeket a részeket olvasom át, és 
semmi mást. Ami ebbõl megmarad, az bõven elég ahhoz, hogy akár 
vizsgázzak is belõle. Szerintem ez nálad is jól mûködne, mert nagyon 
értelmes, intelligens embernek látlak. Csak a hittel van baj. 

>"Az elsõ hatások már néhány nap múlva is jelentkezhetnek, de 3 hét 
türelmi idõ után lehet majd érezni igazából a hatást.
Abbahagyni persze nem érdemes sem a türelmi idõ alatt, sem utána."
Mi lehet ez a hatás? Mibõl vehetem észre?

- Nem tudom, hogy milyen jellegû állításokat válogatsz össze, de ha pl. 
az olvasással kapcsolatosan az eddigi hibákat megpróbálnád kijavítani, 
akkor szerintem néhány nap múlva már éheznéd az olvasást. (pl.: 
Szeretek olvasni. Szórakoztat az olvasás. Az olvasástól felfrissülök., 
stb.) És bármi legyen is a mondatod, amit abból kézzel foghatóan 
lemérhetsz, az meg is fog jelenni.

>"Más képességeire nem érdemes irigykedni, szomorkodni meg még 
kevésbé. Szorgalommal szinte minden elérhetõ. Vigasztaljon az a 
tudat, hogy a tudás csak az iskolában értékmérõ. Az életben a 
becsület, a tudás, a kitartás, a munka szeretete, s az a szeretet ami 
benned van, együttesen méri az értékeidet. És ahogyan én a 
leveledbõl, az idézeteidbõl látom, Te nagyon is értékes ember vagy, 
csak nem hiszed ezt el!  De most már itt az ideje, hogy bízz 
magadban! "

- Ebbõl nem az írígységre kellett volna a legfontosabb mondanivalóként 
reagálni, mert azt én sem gondoltam, hogy írígykednél, csak hirtelen 
ezt írtam. Mostmár biztosan tudom, hogy csak erõsen vágysz rá. 
Én sokkal fontosabbnak tartom ezt:  a tudás csak az iskolában 
értékmérõ. Az életben a becsület, a tudás, a kitartás, a munka 
szeretete, s az a szeretet ami benned van, együttesen méri az 
értékeidet.
Ha az iskolában elállították az értékrendedet, akkor ez a felismerés 
teszi helyre. Ez mindennek az alapja. 


>”Valamiért elhiszed azt, hogy ami régi, az nem olyan jó, az feledésbe 
merül. Ez nem így van. De ha Te ezt elhiszed, akkor pontosan úgy fog 
nálad lezajlani, ahogy elhiszed. Ha ezt hiszed, így lesz, errõl a 
tudatalatti gondoskodni fog.”
Ezt nem értem mire mondod...???

- Csak azért, mert éppen arra panaszkodsz, hogy mindent elfelejtessz.

>„Apropó! Hogy állsz a képzelettel, a fantáziával, a kreativitással?”
Ha becsukom a szemem bármit el tudok képzelni, elég tisztán látok 
mindent. Kreativitással sincs gond sokszor vannak nagyon jó ötleteim a 
munkám során.

- Ezek után érthetetlen számomra, hogy miért akarsz szóról szóra 
tanulni. Ez a kreatív agy számára felér egy koncentrációs táborral!
Használd a kreativitásod, a képzelõerõdet! Sokkal fontosabb 
ismeretekhez juthatsz ezekkel hozzá, mint a magolással! 
A meditálás az ismeretek igazi kincsesbányáját nyitja meg elõtted. 
Csak akarnod kell és bármit megkaphatsz ezáltal. Új ismereteket, 
tapasztalatot arról, amit még sohasem csináltál, minden kérdésedre 
választ kaphatsz. 
Ha kevésbé mélyültél el, akkor a tudatalattidon keresztül, a saját 
szókincseddel megfogalmazva kapod meg a tudást. (Ha a szókincsed 
és persze az ismereteid is nagyon hiányosak az illetõ témakörben, 
akkor bizony utána kell olvasnod, hogy tovább tudj lépni.)
Ha viszont sikerült kellõképpen elmélyülni, akár láthatod is, amire 
kíváncsi vagy, és olyan magyarázatot kaphatsz hozzá, mintha egyetemi 
elõadáson ülnél.

>”A szóról-szóra tanulásnak semmi értelme. Az nem tudás. Az csak 
adatok visszaadása.” 
Ez igaz, de lehetséges olyan szituáció, amikor bizonyos dolgokat 
szóról szóra kell megtanulni.
Ilyen pld egy vers, vagy valamilyen definíció, vagy 
jogszabály..nyelvtanulás.....stb....
Ezekkel mi a helyzet? Itt nem nagyon lehet a logikára alapozni. 

- Ez is tévedés. Te már csak akkor tanulj verset, ha ezt élvezed. (Neked 
már nem mondja senki, hogy muszáj.) A definíció, vagy tétel igazán 
logikus dolgok. Én még azt is megtettem, hogy amikor érthetetlen volt, 
átfogalmaztam az alapján, amit számomra a logikája alapján jelentett. 
Ezt még a vizsgán is elmondtam, mert rákérdezett a vizsgáztató, hogy 
miért variáltam át. A vizsgáztató jót derült rajta, de nem torolt meg 
semmit. Ha a lényeget mondod, azt õ is megérti. (Pedig ettõl a 
manusztól mindenki rettegett, olyan „vérfürdõket” tudott rendezni.)
A jogszabályt sem biztos, hogy szóról szóra meg kell tanulni. Annak is 
van jelentése. Arra kell gondolni, hogy ezt vajon miért mondja?

(folytatás következik)

Ha "az idegességtõl nem tudnál ellazítani", lazíts el másként! Egy 
bevált kis ötlet:
Elképzeljük saját magunkat a személyünket alkotó információtenger 
közepében (vagy mögötte-fölötte, ez könnyebb). Egy pillantással 
(gondolattal) felmérjük, mi és mennyire békétlen az információtengerben, 
majd egy csepp tiszta békét cseppentünk az információtengerbe, amitõl 
azonmód minden megnyugszik, kisimul.
Egy pár másodperc az egész. Ha az eredménye gyorsan múlna, már legalább 
nyilvánvaló, hogy öntudatlanul az elõbb elhagyott csapásra zöttyentünk 
vissza, és hogy mi választunk.

Valaki kérdezte, hogyan lásson sötétség helyett színes képeket. 
Szerintem ne akadjon fel ezen, csinálja csak a gondolattal, úgy is 
mûködik. Ezt akkor tapasztaltuk a leglátványosabban, amikor tanfolyamon, 
ismétlõként kezdõvel kerültem párba az esettanulmányokhoz. Kezdõ társunk 
a viszonyítási pontok kialakításánál (elõzetesen, makkegészséges ember 
gondolati feltérképezésekor) sem "látott" semmit, és az elsõ esete 
kudarcba is fulladt, hiába igyekezvén látni. Mikor azonban 
viszonyításként azt használta, amije volt - a puszta gondolatot -, 
azonnal dõltek belõle a találatok. Történetesen képekben, de ugyanúgy 
jöhettek volna beugró gondolatokként is.

Anyagi siker!

Azt programoztam, hogy legyen egy jó fizetõ fix állásom. KB 2 hónap és 

semmi. Aztán elgondolkoztam hoegy miért nem sikerült. Rájöttem hogy 

akármennyire is szeretném, nem bírom a kötöttségeket és a 
monotonitást. 

Amint ezt beismertem magamnak 2 hét és máris lett egy olyan munkám 
ami 

kötetlen, de jól fizetõ, sokan másodállásként végzik.

Nem kell az embereken átgázolni az elõbbrehaladásért és itt talán 

elõször az országban felismertük, hogy ha másnak jó, akkor nekünk is 

jó.
Nem kell rásóznom senkire semmit nem kell eladnom termékeket, csak 

beszélgetek az emberekkel és szépen csordogál a forint.

Másodjára azt programoztam, hogy olyan munkám legyen, ami 
számomra a 

legmegfelelõbb. Két hét és a munka keresett meg engem.

Ha hosszútávú anyagi gondjaid vannak és egy picit is tudsz beszélni, 

dobj meg egy e-maillel és szivesen segítek Neked!


Egyre Jobban:
Alfa Utazó Gyuri

Kedves Agykontrollosok!

A listáról visszajött a levelem azért, mert túlléptem a megengedett 
sorok számát. Ezért küldöm két részletben.(folytatás)

Nyelvtanulás: Nekem jó nyelvérzékem van, a memóriám is megvan 
hozzá, mert elég egyszer-kétszer elolvasni és megmarad, de ez mind 
gyakorlás dolga. 
Én évekig leveleztem németül. Amikor elkezdtem, akkor már szinte alig 
emlékeztem dolgokra, de minden levelemet átnézettem a német 
szakos kolléganõimmel. Ebbõl olyan sokat tanultam, hogy a vége felé 
már egy gépelt oldal szövegben sem találtak hibát. Én ekkor jöttem rá, 
hogy másképpen már nem tudok nyelvet tanulni. Az egyáltalán nem 
érdekel, hogy kész mondatokat, fordulatokat betanuljak, mert ez csak 
másolás, ebben semmi élvezet nincs. Az amit Te akarsz mondani, az 
igen! Az a sikerélmény, amikor le tudod úgy írni a saját 
mondanivalódat, hogy azt mindenki megértse. Ne félj, amit magadnak 
kiszótárazol, megszerkeszted, az úgy megragad, hogy sokkal 
nehezebben  felejted el. A nyelvtan is nagyon logikus dolog.

>Itt nem nagyon lehet a logikára alapozni.
- Mindenhol csak a logika van, és erre a logikai vázra akasztják rá a 
szükséges adatokat. Azt hiszem, hogy Szentgyörgyi Albert mondta 
egyszer, hogy az ember feje nem káptalan, hogy mindent 
megjegyezzen. Azért vannak a könyvek, hogy azt fellapozhassuk, és 
hasznosítsuk, ami abban benne van.

>Ezenkívül egy iskolában nem csak azt tanítják ami érdekli az embert, 
hanem sokminden mást is (közgazdaságtan, pszichológia, filozófia, stb, 
stb...) ami nem rossz dolog, mert ez mind hozzátartozik a 
mûveltséghez, és a mindennapi élethez, de ezeket is meg kell tanulni. 
Érdeklõdés hiányában viszont elég nehéz, pláne ha valamilyen száraz 
anyagról van szó.Erre is van valami módszer?

- Természetesen van. A mai magyar felsõoktatás már csak árnyéka 
annak, amit ezelõtt még tíz évvel jelentett. Nekem volt most olyan 
csoporttársam, aki csak az államvizsgára tanult, és minden más 
vizsgáját puskákból tette le. Ezt lehetetlen lett volna akkor megtenni, 
amikor még csak szóban vizsgázhatott az ember.
Olyan is volt, amikor a meghirdetett vizsgaidõpontra csak ketten 
mentünk el. A professzor a becses idejébõl nem áldozott a mi 
vizsgáztatásunkra, inkább beültettek egy irodába, - ahol senki sem volt 
rajtunk kívül – hogy dolgozzuk ki a kérdéseinket. Ezt beadtuk, aztán 
kaptunk rá jegyet. Az önálló felkészülés természetesen az ötösnek 
kizáró oka volt, de a négyesnek már nem.
Az pedig teljesen bevett szokás volt, hogy mindenféle fullajtárt, meg 
tanársegédet egyedül beültettek felügyelni egy több száz fõs terembe. 
Ilyenkor még csak kísérletet sem történt a puskázás 
megakadályozására.
A hallgatók által beadandó vizsgadolgozatokat pedig sokszor saját 
nevük alatt publikálva lehet majd viszont látni. 

Tulajdonképpen azt kell eldöntened, hogy papír kell-e, vagy tudás? 

>Hogy mit dolgozom? Tulajdonképpen olyasmit amit a munkahelyemen, 
amit korábban már leírtam.  A baj csak az, hogy nem látok jövõt ebben, 
mert egyre kevesebb az igény az efféle dolgokra. Túl sok szakember 
dolgozik már hasonló területen, és a követelmények, meg a költségek 
elég nagyok. Régebben szerettem volna független lenni, pld-egy saját 
vállalkozásban, de ezt már nem tartom fontosnak. 

-Azt mondják, hogy az a szakember, aki kiváló munkát végez 
megfizethetõ áron, és a keresetébõl folyamatosan fejleszt is, annak 
biztos a megélhetése. Ez szerintem tökéletesen igaz is. Mifelénk 
lámpással kell keresni az ilyen mestereket, többnyire csak ismeretség 
útján lehet hozzájuk eljutni.

Amikor én csak azért, mert nem volt rá pénzünk fiatal házas korunkban, 
hogy megvegyük, franciaágyat és konyhaszekrényt építettem. Rögtön 
kellett az anyósomnak is, aztán már tovább is ajánlottak.

>Egy kicsit átértékelõdött bennem minden. Ma már sokkal 
fontosabbnak tartom az emberi kapcsolatokat. A munkám miatt a 
magánéletemet is elhanyagoltam egy kicsit, (sosem jártam pld 
szórakozni, mert nem vonzott) ha ezt nem teszem, talán már 
megnõsültem volna.

- Mindkettõ nagyon fontos. Egyik sem hanyagolható el. Egyensúlyt kell 
találni köztük.
Munka és pénz:
Csak a pénz magában általában nem boldogít. Sok pénzes ismerõsöm 
van, egyeseket tisztelek közülük, másokat megvetek, vagy szánalomra 
méltónak találok. Igaza van a dalnak: „Nem lehet a boldogságot venni, 
a szegény néha gazdagabb.” 

Emberi kapcsolatok:
Társra mindenkinek szüksége van. Ezt tényként kell kezelni. 
Egy komoly társ megszerzése minden fáradtságot, idõt és pénzt 
megér. Akik sikeresek tudtak lenni saját erõbõl, szinte kivétel nélkül 
életre szóló párjuknak köszönhetik. Nyugodt háttér nélkül semmilyen 
tartós siker nem érhetõ el. 
A legfontosabb a párkeresésben az, hogy emberi értékek alapján 
válasszunk, és nem a külsõ alapján. Egy jó fodrász, egy kivágott ruha, 
egy jó smink pillanatok alatt csodákra képes, de gondolkodást, a 
beállítódást, amitõl igazán jó partner lesz, azt évekig kell formálni.
Olyan szemmel kell szétnézni, hogy nyugodtan lehet a szépségét 
tekintve egy középkategóriás, de rendelkezzen azokkal az értékekkel, 
amivel szerinted rendelkeznie kell. (Ezek közül is a legfontosabb a 
becsület!) El sem hiszed, hogy milyen bõ a választék ezen a téren. Ha 
Te ezt elfogadod, és ebben a szellemben feladsz egy hirdetést, 
pillanatok alatt megnõsülhetsz, mert az a jelölt, aki jelentkezni fog, 
szintén ugyanezeket tartja majd fontosnak.
Én azt javaslom, hogy itt a listán add fel a bemutatkozó írásodat. Én 
ezt is továbbítom a listára, ha akarod.

Miért fontos a háttér, a család? 
Azért mert nyugodt hátteret jelent.
A szeretet megsokszorozza az ember képességeit.
A felelõsség, hogy eltartsd a családodat, motivál a munkában, a 
sikerekben.
Nagyszerû embereket faraghatsz a gyermekeidbõl.
És nem utolsó sorban: kutatásokkal kimutatták, hogy a nõs férfiak 
tovább élnek, mint nõtlen társaik. :)

Az emberi kapcsolatok egyébként nagyon fontosak. Komoly 
cégvezetõknél ez az egyik legfontosabb szempont. 

>"Túlságosan a tanulás körül forog veled a világ. "
Igen mert szeretnék tanulni, de valami visszatart. Mégpedig szerintem 
az, amit már leírtam, hogy hiába olvasok valamit, nem rögzül olyan 
szinten ahogy én azt szeretném, mert talán zavar valami és nem tudok 
odakoncentrálni megfelelõen.

- A saját tévhited tart vissza, a tanulásba vetett önbizalom hiánya 
tart vissza. Próbálj meg abba az irányba elmenni a tanulással, amit 
írtam:
A logikát megjegyezni, az adatokat pedig köré rendezni. Ezzel 
mindenféle iskolát el lehet végezni.

A tudás egy hasonlattal élve olyan, mint az atommag. Középen 
található a lényeg, körülötte pedig az adatok, mint elektronok. Ha a 
lényeg körül megváltoztatod az adatok (elektronok) elhelyezkedését, 
máris új helyzet állt elõ. Ha még ráadásul magfúziót is végrehajtassz 
(atommagokat raksz egymás mellé), akkor a tudásod már más jellegû 
tudás alapja lehet, vagy esetleg tudományágak kiindulópontjához 
érkeztél.  
Ezután gondolj arra, hogy a periódusos rendszerben milyen kevés elem 
van, és hogy abból mégis végtelen sok variáció állhat elõ. A lényeg 
azonban mit sem változott közben.
Nos tehát, ha a hasonlatnál maradunk, akkor elég ismerni a periódusos 
rendszert, és innen a megfelelõ elméletek mentén minden levezethetõ.
De amikor elméletek mentén indulsz el, akkor csak az útelágazásokat 
kell megjegyezned, csak azt kell tudnod, hogy mikor merre mentél. 
Vagyis, megint oda lyukadtam ki, hogy a lényeg köré építkeztél. A 
lényeg megjegyzése viszont sokkal kevesebb energiát emészt fel, mert 
ez csak a váz. Erre bármit felaggathatsz. Fordítva viszont nem megy. 
Próbálj meg úgy egy szekrényre való lomot eltárolni úgy, hogy nincs is 
szekrényed, se polcod, stb. Ugye milyen nehéz?  

Hogy ez a váz miként építhetõ fel? Próbálj a sorok között olvasni. 
Próbálj meg kapcsolatokat kiépíteni a már megszerzett tudásoddal. Ha 
kell, lapozz vissza, vagy olvass utána máshol. Mindég kételkedj, úgy 
állj a tanuláshoz, mintha felfedezõ lennél, és bármelyik pillanatban 
képes lennél megdönteni az olvasott elméleteket. Ha ez sikerül, az 
nagyon szomorú dolog a könyv írója számára, de neked rengeteg hasznot 
hajt. (Ilyenre is ismerek példákat. Vizsgán történtek, és egyszerûen 
kénytelenek voltak a vizsgáztatók lenyelni a békát.)

>írtad, hogy nézzek ki magamnak egy iskolát.........
Te nem tudnál esetleg egy olyan internetes portált ajánlani, ahol 
kimondottan felnõttoktatással kapcsolatban lehet körülnézni? Nekem 
csak levelezõ oktatás felelne meg ha rá is szánom magam, és ebbõl 
szerintem nem túl bõ a választék.

- Az iskola kiválasztása kötelezõ. Amíg nem tudod, hogy hova, milyen 
szakra fogsz járni, addig az elméd misztifikálja. Amikor már tudod, 
hogy mit akarsz, akkor rá lehet készülni. Rengeteg olyan gyakorlat van, 
és még ki is található, amivel a szükséges képességek megszerezhetõek. 
Gondolj arra a részletes leírásra, amit magánban küldtem az agy 
programozásáról.

A levelezõ képzésbõl is bõséges a választék, mert az iskoláknak ebbõl 
pénzük van, ezt érdekük csinálni.
Azon is el lehet gondolkozni, hogy valamilyen felsõfokú tanfolyamot 
végezz el. Ezt a közeli városokban is megtalálhatod. Én évekig benne 
voltam ilyenekben is. Gazdasági informatikusokat képeztem, a 
programozóknak én dolgoztam ki a helyi képzési programjukat. Aztán 
munkahelyet változtattam. (Ezek talán már csak emelt szintû képzések, 
de azért így is elég jók.) Irodavezetõket, marketing- és 
reklámügyintézõket még most is tanítok.

Ami a szakok kiválasztását illeti, lehet kapni felvételi tájékoztatót, 
abban minden benne van. Ha az Interneten pl. az origóban a keresés 
rublikába beírod, hogy felvételi tájékoztató, vagy továbbtanulás, stb. 
akkor rengeteg címet kaphatsz. Még elõre elkészített katalógusokat is 
felkínál majd a gép. Kerestem neked én is, ezért tudom. A címe most 
nincs kéznél, de magánban elküldöm.

A másik megjegyzésem ide pedig az, hogy ilyen és hasonló feladatokat 
lehetõleg nagy önállósággal kell végrehajtani. Senki sem tudhatja 
igazán, hogy neked mire van szükséged, mi fog neked tetszeni. 

A következõ leveledben pedig légy szíves írj a hétköznapjaidról, a 
napirendedrõl. Mikor, és hogyan próbálsz változtatni az életeden?

Baráti üdvözlettel:

István (Alsózsolcáról)