Kedves Listatagok!

Az aktuális képtologatásos témához szeretnék itt még néhány apró 
emléket, és gondolatot hozzáfüzni.

Emlékszem, a tanfolyamon ott ültünk, csukott szemmel alfában, és 
hallgattuk a tanfolyamvezetö igen precíz utasításait:
".... a vizualizált képet most toljuk el jobbra..." stb.
Azt ugye nem mondhatta, hogy "... a vizualizált képet most toljuk 
el tetszöleges irányba", azt meg végképp nem, hogy  "...toljuk a 
múltba..."  Gondolom itt többen is választási dilemma miatt 
egyböl kizökkentek volna alfából :) Szóval az irányt illetöen ott 
még ö döntött helyettünk. Ezek voltak az AK-os ABC alapjai.

Ma már a saját lábunkon állunk, de ez azt is jelenti, hogy 
magunknak kell megérezni, hogy nekünk mikor mi fekszik jobban. Ha 
a "jobbra-a-múlt" müködik, akkor marad, ha nem, akkor lehet (és 
kell is) kisérletezni mással.
Szerintem Lovass Laci  Crowley idézetében végülis tömören benne 
van a lényeg:
>a tudatálapot megfelelö hangolása számit igazán,
>és kevesbé az ezt elösegitö rituálé

Remélem nem untatok senkit se azzal, hogy a rituáléról is ejtek 
itt néhány szót, mivel úgy tartom szervesen kapcsolódik a 
témához.
Rituálé a ráhangolódás legösibb eszköze. Amig a rituálé a 
ráhangolódás élö eszköze marad, addig jó. Ám minden rituálé, 
(különösen a kollektív rituálék) ki vannak téve annak a 
veszélynek, hogy egyszer megkövesednek, dogmává válnak, és az 
értelmük elmosódik.  AK-al kapcsolatban ezt a veszélyt nehezen 
tudom elképzelni.
Gondoljunk csak vissza: kezdö AK-osként, mikor még eléggé 
bizonytalanok voltunk, kínos pontossággal tartottuk be a 
tanultakat, vagyis a "rituálék" minden apró részletét. Volt 
számolás, szines képkeret, képtologatás stb. Késöbb, kitartó 
gyakorolgatások után elég volt már rágondolni, legfeljebb 
összetenni három újjat, és a ráhangolódás megtörtént. A 
kezdetekben még oly fontosnak tartott  "rituálé", ekkorra már 
kiforrott, és szinte teljesen elveszítette kulcsszerepét.

Összefoglalom:
Szerény meglátásom szerint ebben a képtologatásos témában csupán 
annyi a lényeg, hogy a gyakorlatok tartalmaznak olyan elemeket, 
amik az elme számára elképzelhetetlenek. Ilyen pl. a szóban forgó 
múlt-jövö. Ennek, (legalábbis az elején még) valamilyen 
elképzelhetö formát kellett adni, tárgyi vagy vizualizálható 
formához kellett kapcsolni. Ez a folyamat  szakszóval a 
"hiposztazálás", és ez minden rituálé kulcsa.

Egyébként, végsö soron a rituálé  nem más, mint "egy eszköz 
eszköze".

Szeretettel mindenkinek
CGJ