Egy férfi bemegy az óvodába, és azt mondja:
- Jöttem a gyerekemért.
- Hogy hívják?
- Nem mindegy? Holnap úgyis visszahozom!

Egy cimborám foglalkozik postagalambokkal. Az edzésük úgy néz ki, hogy 
a 
galambokat hátul szépen összekötött szárnyakkal bepakolják a Zsiguliba, 
s 
2-300 km-re eleresztik õket. Hazafelé bevágnak egy csülkös bablevest, otthon 
kiülnek a teraszra egy sörrel, s az elsõk már lassan meg is érkeznek. Most 
is így történt minden (bableves, sör, elsõ postagalambok), hanem "Dezsõke" 
az egyik madár csak nem jött. Másnap se. Harmadnap se. Gondolták, szegénykét 
megette valami sólyom, kánya, hát le is mondtak róla.

Teltek-múltak a hetek, mikor is látja ám a cimbora, hogy az udvarban Dezsõke 
jön haza. Gyalog. Mert hogy a szárnyai hátul szépen össze voltak kötözve. 
Gondolom, Dezsõkének elég ideges volt a feje...

Partkongresszus a Szovjetunioban,
2 megyei elso titkar beszelget:
- Nekem akkora a megyem, hogy ha
  reggel felulok egy vonatra, este
  meg a megyehataron belul vagyok.
- Hja, nalunk is vannak ilyen
  vonatok...


A II. Vilaghaboruban a nemet-szovjet
hataron a ket fiatal hataror egymas
mellett setal. Megszolal a nemet:
- Igor, mit fogsz csinalni a haboru
  utan?
- Korbebiciklizem a Szovjetuniot!
- Es delutan?