#4038
> Ezután már próbálok tudatosan odafigyelni, és fellelni magamban az érzést,
milyen az, amikor örömmel teszem itthon a dolgomat, és szerintem így estére
nem fáradok el annyira, és tudok a "saját dolgaimmal" többet foglalkozni
(meditálás, gyógyítás ...). Zsuzsa

Kedves Lista!

Talán dicsekvésnek tûnik, de csak a példa miatt írom ezt a pár sort.
1986 január elsejétõl dolgoztam az egyik budapesti pályaudvaron,
mint mozdonyvezetõ. Elõtte Kaposváron voltam.
"Tudatosan szeretettem" a munkámat, kimondottan élveztem. Ez befolyásolta
a kollégákkal való kapcsolatomat is. Sokat dolgoztunk, elfáradtunk, de 
én
mindig vidáman mentem haza. 15 év alatt egyszer veszekedtem velük, az is
jogos volt, bár lehet, másképp is el lehetett volna intézni.
2004-ben mentem nyugdíjba. 3 évvel ezután egy volt állomási kolléga
felköszöntött a születésnapom alkalmából és ezt írta:
- még mindig nincs olyan mozdonyvezetõ az állomáson, mint a Pista bácsi
volt!
Ezzel csak Zsuzsa levelére akartam utalni. "Ha tudatosan oda figyelünk 
és
felleljük az érzést................." plusz egy kis AK., csodákat tudunk
tenni!
Szeretettel, István (Bp.)

Kedves Lista!

Egy példa, mint érdekesség a családomból, az epekõvel kapcsolatban.

> Út a teljességhez.
> "Az epekõ a férjes, gyermekes asszonyok körében jellemzõbb, mint a
hajadonoknál.
Az energia mozgást igényel. Ha a mozgást meggátolják, az energia
felhalmozódik.
Ha a felhalmozott energia hosszabb idõn keresztül nem talál levezetést,
hajlamossá válik a megkeményedésre. Bármely anyag lerakódása a testben
- a kõképzõdés mindig megalvadt energiát jelent. Az elsõ megkövesedett
agresszió. (Az energia és az agresszió majdhogynem azonos fogalmak.
Szeretnénk leszögezni, hogy rendszerünkben az a szó, hogy agresszió, nem
hordoz negatív értékítéletet - az agresszióra éppúgy szükségünk van, mint
az epére vagy éppen a fogakra!)
Épp ezért kevéssé meglepõ az epekõ a férjes, gyermekes asszonyok
esetében.
Ezek az asszonyok családjukat olyan struktúraként élik meg, amely
megakadályozza õket abban, hogy energiájuknak,
agressziójuknak szabad folyást engedjenek. A családi helyzeteket olyan
kényszerhelyzetekként élik át, melyekbõl képtelenek szabadulni - energiáik
megalvadnak, megkövesednek."
>

- A nõvérem egy végtelenül agilis, tetterõs nõ volt örök életében. Elvált.
A 90-s évek elején kiment Ausztriába dolgozni, ahol aztán férjhez is ment.
Látszólag eleinte jó volt a házasságuk, aztán egy idõ után megromlott.
A férje megpróbálta erõsen lekorlátozni mindenben. Õ pedig engedett,
mert meg akarta szerezni az osztrák állampolgárságot, amit végül
meg is kapott.
Ez idõ alatt össze is szedett, két hatalmas és több apró epekövet, amit
meg kellet mûttetnie. Röviddel ezután el is váltak. Õ elköltözött Tirolba,
több száz kilométerre lakik a volt férjétõl. Egyedül él és nagyon boldog 
a
"hegyei" között. Gyönyörû vidéken lakik az Inn völgyében.
Lassan 20 éve él ott és az epekõnek végképp búcsút mondott. 70 évesen
tánckörbe jár, kirándul, éli világát. Jobban ismeri Tirolt, mint sok
õslakos. Végre kiélheti, megélheti az energiáit, már "nincs szüksége" az
epekõre. :-)
Szeretettel, István (Bp.)

No...persze hogy arra gondoltam J. hogy ide
írjuk meg mit találtunk odalent vmely esemény
kapcsán, aztán azt látva kiki eldöntheti minek
hisz és játsza meg...
a bibi az hogy idõigényes esténként még erre is
ráhangolódni, pedig kis összefogással lehet hogy
korszakalkotó lenne tevékenységünk...
most pl kószálgatok a tópartra vízmellé mert a
panelben õrület van, de õsztöl tudok nézni 
eseményeket amikbõl válogathatnánk , majd
visszatérek rá addig is gyógyítsátok aki kéri
a listán a segítséget...
ha lennénk négyen öten jó megérzõk-látók, nem
lenne semmi:)))