Kedves Lista, Kedves Hajni, és Laci!

       "Nem lehet sorsának ura az,
       ki önmagát nem ismeri". / Hioszi Tatiosz

Szerintem a "sors" fogalma is éppen úgy kétsíkú, és ezzel kétértelmü
is, (anyagi és spirituális), mint ahogy azt már több más fogalomról
is megállapítottuk itt a listán, pl. "szeretet - Szeretet".
A "sors" alatt általában az emberi életnek látható, és
megtapasztalható alakulását értjük, a spiritualitás oldaláról figyelve
pedig az élet alakulása  mögötti, sok szálból font, összetett tervet,
vagy forgatókönyvet látjuk. Egyes misztikusok hagyományára
támaszkodva az elöbbit írom kisbetüvel, az utóbbit pedig
nagybetüvel, így: "sors" - "Sors".

Anyagi síkon az élet nyilván a fizika törvényeinek engedelmesedik.
Bár az életünk ezeknek a törvényeknek van alávetve mégsem nevezzük
a fizika törvényeit "sors"-nak, "Sors"-nak pedig végképp nem. Söt,
megfigyelhetjük, hogy egyikük sem írja felül a fizika törvényeit.
Nem is tehetnék, hisz nem állnak a fizika törvényei fölött. Sokan
mégis úgy gondolják, hogy Sorsunk képes az anyagi világra közvetlen
hatást gyakorolni, és ezzel életünk eseményeit irányítani. Persze
az ember, és az élet sokkal több mint anyag, több mint fizika, és a
"Sors" nyilván ennek az anyagon túli tartománynak a része.
Sorsunk az életünk eseményeit nem a fejünk felett, hanem rajtunk
keresztül koordinálja. (Szabad akarat? Hüha :) A legfontosabb talán
mégis az, hogy a "Sors" mindég az életünk kihívásaira adott öszinte
reakcióinkra figyel. Öszinte reakció az ami a jellemünk jelen
szintjét tükrözi.

Hajni, kérdezted. hogy
>Szerinted azáltal, hogy jellemünket csiszolgatjuk,
>áttételesen nem a sorsunkat alakítjuk?
>Tulajdonképpen ez esetben nem is a sorsunkat akarjuk
>alakítani, az mindössze "melléktermék".
Igen, valahogy így gondolom. Gyakorlatilag a "Sors" a csiszolatlan
jellem fejlödésének érdekét szolgálja, ezért mi a magunk "Sors"-ára,
ahogy írod is, csak áttételesen, a jellemünk javítása által tudunk
hatni. A latin bölcsek szerint is "A jellem maga a sors".
Mivel a téma elég sokrétü, vagy "áttételes", ezért elsö látásra talán
nehéz meglátni az összefüggéseket.  Egyébként csak addig tünhet
"mellékterméknek" amíg a folyamat nem tudatosul bennünk.
Tudatosuláshoz pedig önismeret kell. A bevezetöben idézett
Tátiosz is lényegében azt mondja, hogy "önismeret=sorsismeret".

Laci, kérdezted. hogy
>....nos ö, (mármint Steven Hawking) ott fent anno aszonta
>magának huuuu de rokkant akarok lenni és kitalálni a sok
>"marhaságot" amit eddig ember fia még nem látott???......
Nos, értem mire gondolsz, de a magam Sorsát is éppen elég kibogoznom,
nem még Hawkingét :) Talán valamivel érthetöbb lesz az ö esete is, ha
maradunk a princípiumoknál, és különbséget teszünk "sors" és "Sors"
között. Ami szembetünik, de valójában eléggé lényegtelen, az mindég
a "latható sors". Amit mindannyian látunk az az, hogy Hawking rokkant,
másokon talán azt látjuk, hogy gazdag, nincstelen, roma, kopasz,
kövér, alacsony növésü stb. Persze bármelyik mögött állhat valamilyen
elkerülhetetlen karmikus (!) ok. (Karma és Sors ugye nem ugyanaz)
Minden ami indokolt az bele van szöve az élettervbe, és az életterv
még így is csak egy szál abban amit mi itt "Sors"-nak nevezünk.
Ebböl az is látszik, hogy az életterv sem lehet teljesen "szabadon"
választott, hisz túl sok dologra kellett tekintettel lennünk.

A "Sors" elképzelhetö úgy is mint egy tudatos "átmeneti összefogás",
egy olyan "csapat", ami abból a célból állt össze, hogy egy
spirituális referencia mintájára csiszolják a jellemünket.  Mivel ez
az "összefogás" átmeneti, (abban a pillanatban "széthullik" mihelyt a
célját elérte), ezért senki se lepödjön meg azon, hogy vannak akik a
"Sors"-ot éppen ezért egyfajta illúziónak tekintik ;)

Szeretettel
Remete