Kedves Lista, kedves István-varázsló!


 Azt találgatjátok, hogy programozható-e a siker akkor is, ha nem tettünk
meg mindent azért, hogy ,,jogos" legyen a siker.


 A válasz szerintem nagyon egyszerû.

1. Amit mi potya eredményként könyvelünk el, az magasabb szempontból nézve
része lehet egy tanulási folyamatnak, vagy egy fontos megtapasztalásnak.


 Tegyük fel, hogy valaki leszületésekor bevállalt olyan dolgokat, amik 
nem
akarnak sikerülni. Hiába erõlködik, nem tudja teljesíteni a
tudatalattijában teljesítésre váró célokat, mert görcsösen akarja.


 Olyan környezetben nevelkedik, ahol a siker nem dicsõség, csak szerencse
dolga, stb.


 Ekkor valaki rábeszéli, hogy próbálja meg az agykontrollt. Ebben sem hisz,
nem is próbálkozik, mígnem egyszer rákényszerül, mert elfelejtett
megtanulni valamit.


 Odafönt persze már aggódva lesték, mikor tér már a jó útra, ezért
megengedik, hogy sikerüljön a próbálkozása.

Ezáltal végre sikerült arra az útra téríteni, amin járnia kellett.


 2. Megint potya eredménynek tûnik, hogy agykontroll segítségével erõlködés
nélkül érhetõ el valamilyen eredmény.

Már mondhatnánk azt is, hogy visszaélés-szerû a jelenség.


 Nekünk ekkor sincs teendõnk vele. Egyrészt, nem tudjuk, hogy mi az amit 
a
földi léte során produkálnia kell, másrészt azt sem tudhatjuk, hogy
odaföntrõl hogyan figyelik a ténykedést.


 Elõfordulhat, hogy engedik egy ideig. Aztán egyszer csak megszívatják, 
de
úgy, hogy abban az egy szívatásban minden elõzõ visszaélését megbüntetik.


 Én egyébként nem vagyok vallásos, és nem Istenre meg az angyalaira
hivatkoztam, hanem valamilyen felsõbb intelligenciára, amely rendezõ
szerepet tölt be a mindennapi életünkben.


 Mert azt dõreség lenne hinni, hogy mi bármit bármikor következmények
nélkül megtehetünk.

Azt hihetnénk, hogy ez, vagy az a csíny, gaztett megengedhetõ, mert úgyse
fogja senki megtudni.

Ez tévedés. Ha mi tudjuk, az már elég is.


 Úgy olvasnak a gondolatainkban, mint a nyitott könyvben. Amikor pedig
meghaltunk, a tudatunkból lepergetik életünk filmjét, és meg kell majd
védenünk minden kérdéses cselekedetünket.


 Persze nem kötelezõ elhinni, amit írok, de ha már annyit elértem, hogy
elgondolkodott valaki a gondolataimon, akkor már volt értelme írnom.


 Minden jót kívánok!


 István (Borsodból)