Kedves Listatagok, kedves Béla!
Ezt a levelet magánba kaptam, el is küldtem rá a választ, de valami
zavaros angol nyelvű e-mailt kaptam, és visszajött a levél is.
Nem tudom, hogy megérkezett-e a címzetthez. Ezért, és mert talán
más is jár hasonló cipőben, elküldöm a választ a listára. Íme:
> A problémám az, hogy hiába vannak céljaim, hiába tudom, hogy
érhetem el őket, nem "mozdulok" értük. Az igazán fontos céljaim: ...
Ezeket érzem "kötelezőnek".
- Már nem tudom, hogy olvastam-e, vagy csak hallottam ezt a mondást,
de mivel egyetértek vele leírom:
Akinek nincsenek saját céljai, az arra kárhoztatik, hogy mások céljait
valósítsa meg.
Saját megfogalmazásomban ez így hangzik:
Akinek nincsenek saját céljai, annak mások találnak ki.
Ez viszont azt is jelenti, hogy más irányítja az életedet, és nem te. Más
álmai valóra fognak válni, de a tieid nem. Másnak fogsz dolgozni, és
jobb esetben is csak másodhegedűs maradsz.
A véleményem a céljaidról az, hogy ezek még nem a saját céljaid. Ezt te
magad is tudod, hiszen kötelezőnek érzed magadra nézve. Ezért nem
mozdulsz rá.
> Persze vannak sajátosabb céljaim is pl: - több haver, barát, barátnő
- Az igazi célokat arról lehet felismerni, hogy kikövetelik a
cselekedeteket. Az ember mindent megtesz a megvalósulás érdekében.
> De egy olyan helyzet áll fenn, hogy a felső fogsoromon elöl mindkét
szemfog metszőfog páromon, vagyis inkább köztük kisebb-nagyobb
lyuk tátong. Én pedig kb. 7 éve a kötelező szűrővizsgálaton kívül nem
voltam fogdokinál. Ezt annak tudom be, hogy az általános suli első,
második osztályában sokszor megfordultam a rendelőben húzás, tömés
ügyben, és vagy én voltam érzékeny, vagy az orvos durva, de a
fogorvosi székhez csak a fájdalom emléke köt.
- Az ember mindig találhat magán kivetnivalót. Szerintem senki sem
tökéletes. Ezt tudomásul kell venni, és el kell fogadni magunkat
olyannak, amilyenek vagyunk.
Bizonyos keretek között tudunk magunkon változtatni, és ezzel élni is
kell.
A fogorvosi dolgaidat tisztázni kell. Mindenféleképpen el kell menned
egy orvoshoz, és meg kell csináltatnod a fogadat. De vigyázz! Ha a
probléma oka a Te jellemedben van, akkor teljesen mindegy, hogy
milyenek a fogaid.
Csak példaként említem egy plasztikai sebész észrevételeit.
A pácienseit akadályozta a külsejük az érvényesülésben. Ő olyanná
szabta át őket, amilyennek kérték, azonban az esetek nagy részében
új külsővel is ugyanazt a problémát érezték a kliensei. A plasztikai
műtét semmit sem oldott meg.
A fogak egyébként agykontrollal (de anélkül is) épségben tarthatóak.
Leírom a saját esetemet:
Gyerekkoromban sajnos én is elég sokszor fordultam meg a
fogorvosnál. Nekem is rossz élményeim vannak a foghúzásokról.
Amikor középiskolás lettem, már nem mertem fogorvoshoz fordulni.
Ennek az volt az oka, hogy az orvosunknak olyan híre volt, hogy a jó
fogat is kihúzza. Meg sem próbálta megmenteni a páciensei fogát.
Tette pedig mindezt azért, mert a műfog neki sokkal több hasznot
hozott, mintha az eredetit megmentené.
Ezért aztán én eltökéltem (és mindent meg is tettem ennek
érdekében), hogy egészséges fogaim lesznek. Ennek eredményeként
(még agykontrollos ismeretek nélkül) sikerült azt elérnem, hogy több
mint húsz éve nem húzták ki egyetlen fogamat sem. Az igazsághoz
azonban az is hozzá tartozik, hogy még tömésem se volt ennyi év alatt,
sőt fogorvos egyáltalán nem is látta belülről a számat.
Ahhoz, hogy ez így sikerülhetett, rendkívül erős vágy és hit társult a
részemről. De csak kezdetben volt szükség nagy elszántságra. Utána
semmilyen önmérsékletet nem kellett tanúsítanom.
Agykontrollos fejjel a következőket tudnám javasolni:
a) Pozitív állítások használata.
(Nagyon) Erősek a fogaim. (Nagyon) Egészségesek a fogaim. (Nagyon)
Vigyázok a fogaimra.
b) Fogápolás.
Én pl. cserszömörcés szájvízzel öblögettem fogmosáskor, két percig
súroltam a fogamat, és jéghideg vizet használtam. Egy fogmosástól
többet soha nem végeztem.
Nem tartott vissza az sem, ha a vér elindult az ínyemből. Amennyire
csak lehetett, erős fogkeféket használtam.
Lehet, hogy mindezért egy fogorvostól megrovást kapnék, de nekem
működött.
c) Szubjektív kommunikáció a fogsejtek tudatával.
Lehet, hogy nagy baromságnak tűnik, de minden sejt, vagy sejtcsoport
megszólítható, mert saját tudatuk van.
Pl. megkéred fogaidat: Fiúk, legyetek szívesek jól dolgozni! Vigyázzatok
magatokra! Szóljatok, ha baj van!
Lehetne még ezt ragozni, de nem ez a levél fő célja.
> A másik fő probléma pedig, hogy él bennem a halogató mechanizmus,
ami miatt a legtöbb dolgomnak csak akkor állok neki, ha már minden
kötél szakad, az utolsó pillanatokban.
- Érdekes lenne egy pszichológus véleményét kikérni erről a
halogatásról.
A legkönnyebb az lenne, ha erős akaratot javasolnék, de éppen ebből
van hiány.
Én általában úgy oldom meg a kérdést, hogy olyan célokat ki sem
tűzök, ami az én személyiségembe nem fér bele.
Annyit tudok még itt elképzelni, hogy az energiaszinted alacsony. Ha az
ember tele van energiával, akkor általában tetterős.
Én ezt ezzel a néhány állítással oldom meg:
Tele vagyok energiával. Az energia szabadon áramlik a testemben.
Fáradhatatlan vagyok. Minden célomat valóra váltom.
> Számtalan tervvel, teendővel vagyok így: tudom, hogy meg kell
tennem, meg akarom tenni, elhatározom, hogy megteszem, csak aztán
eljön az alkalom, hogy megtegyem, és ekkor kezdődik a halogatás.
Talán attól félek, hogy sikerül. Nem tudom.
Igen, ez könnyen előfordulhat. Én erre úgy szoktam rákényszeríteni
magam, hogy olyan személyek előtt jelentek ki valamit, vagy teszek
ígéretet, akik előtt nem vallhatok kudarcot.
Innentől kezdve becsületbeli kérdésről van szó.
> Tavaly voltam AK tanfolyamon, és tisztában is vagyok az összes
technika alkalmazási módjával, működésével, mégsem használom őket.
Tudom, hogy milyen könnyedén érhetnék el sikereket pl. a
szokáskontroll technikájával. Mégsem használom. Maximum 1 vagy két
meditációra futja, Aztán belefáradok, megunom, nem folytatom tovább.
- Ezzel nem tudok mit kezdeni. Talán nem ezt az utat kell járnod. Egy
pszichológus biztosan sok magyarázatot tudna nyújtani, és azt is
könnyedén megmondaná, hogy min kellene változtatnod.
Az én véleményem az, hogy hiányzik neked a dicséret. Mégpedig
állítólag az apai dicséret hiánya okozhat ilyen tüneteket.
> Egyedül a pozitív gondolkodás az, amit úgy érzem sikerült
elsajátítanom, és aktívan használnom. Tudom, hogy működnek az AK-s
módszerek, de valószínűleg nem hiszem el, hogy tényleg. Tavaly
decemberben, volt egy sikerem a szubjektív kommunikációval. Amikor
ezt felismertem, akkor éreztem először, mit is jelent hinni valamiben.
Boldog voltam, megjött az önbizalmam. De aztán elmúlt ez az állapot.
Már csak egy szép emlék, de nincs motiváció.
- A pozitív gondolkodás elsajátítása is nagy eredmény. Nyilván jó lenne,
ha minden működne a technikákból, de egyenlőre érd be ennyivel.
Sajnos sokan vannak így, hogy nem használják a technikákat és
elfordulnak az agykontrolltól. Ezen kívülről igen nehéz változtatni. Az
ember vagy érez belső késztetést, vagy nem.
Sajnos nem tudok semmi olyat tanácsolni, amitől megjönne a kedved.
Talán annyit mégiscsak javasolhatok, hogy olyan eseteket, apró
sikereket olvasgass, ami neked is jó lenne, ha sikerülne. Ettől talán
megjön a kedved.
(Csak egy apró, mosolyogtató példa az élet más területéről: Egy
állatkertben a hím gorilla sehogy se akarta észrevenni a nőstény bájait.
Sehogy se tudták rávenni, hogy szaporodjon. Erre kitalálta valaki, hogy
nézessenek vele gorilla-pornót. A hím nézte a számára vetített műsort,
aztán fogta magát, és megtette amit vártak tőle.)
> Próbálkoztam az írásos programmódszereddel, a szokásos halogatás
után eljutottam addig, hogy csokorba szedtem a megfelelő
mondatokat, kinyomtattam, naponta egyszer leírtam (ez úgy 15 percbe
telt, mert 2 oldal volt és eddig tudtam ellen állni a lustaságnak) és
elalvás előtt relaxált állapotban egyszer esetleg kétszer elolvastam.
- A módszer lényege az, hogy agyunkat arra programozzuk be, amit
szeretnénk elérni. Lehet, hogy valakinek kevés idő szükséges hozzá,
de attól biztosan több kell, mint amennyit Te erre fordítottál.
Az csak egy másik apróság, hogy nem két oldalnyi pozitív állítással kell
kezdeni, hanem a legfontosabb öttel-hattal.
A programmódszer kapcsán egyébként azt tudom javasolni, hogy igenis
írni kell. Én arra jöttem rá, hogy minél nehezebben, több odafigyeléssel
írsz le valamit, annál jobban hat.
Én évekkel ezelőtt kaptam egy tollkészletet. Nagyon szép drága
tollakról van szó. Volt benne egy töltőtoll is.
Talán két hónapja úgy döntöttem, hogy a töltőtollat is használni fogom.
(Már kb. 20 éve nem írtam töltőtollal.) A beüzemeléssel rengeteg
gondom volt. Hol fogott, hol nem, stb. De amit így kiszenvedtem, az
sokkal jobban rögzült. Saccra kétszer-háromszor többet ért minden leírt
mondat.
> Kérlek, írd meg hányszor kell leírni, a biztos hatáshoz, hány napig.
- Napi egy spiráloldalt javaslok, mint minimumot. De ha gyors hatást
szeretnél, akkor lehet több is.
Szerintem legalább három hétig csinálni kell. Magamon azt vettem
észre, hogy vannak olyan mondatok, amik csak egy félév múltán
hatnak. Ez nem azt jelenti, hogy addig egyfolytában írtam, hanem azt,
hogy én is meguntam, abbahagytam. De hónapok múlva egyszer csak
azt vettem észre, hogy működik.
Ennyit tudtam a leveledre válaszolni. Ha tudok még valamiben segíteni,
szívesen teszem.
Kitartást és sok szerencsét kívánok!
Baráti üdvözlettel:
István
|
