Kedves Listatagok!
Ez az utolsó fejezet, amit közreadok. A Zsófia levelére írt levelemet
sajnos otthon felejtettem. Mihelyt tudom, azt is küldöm. Abban minden
benne lesz.
A pozitív gondolkodás fontossága
Mint mindennek az életben, a pozitív és negatív gondolatoknak, vagy
cselekedeteknek is van energia vonzata.
Energiához alapvetően kétféle módon juthatunk:
1. Ételekből
2. Univerzumból
Amit az ételekből szerzünk, azt a szervezetünk többé-kevésbé
szabadon felhasználhatja saját céljaira.
Bár a felhasználás elve mindkét esetben csak pozitív tettekre vagy
gondolatokra engedélyezi, mégis előfordulhatnak visszás esetek.
- Ezt most nem értem. Hogy is van ez? – álmélkodhatsz rajta.
Minden ember egy külön kis világ. Mindenki másképpen gondolkozik a
világ dolgairól. Az egyik ember erkölcsi morálja nem azonos a
másikéval.
Pontosan ez magyarázza meg azt, hogy miért történhetnek meg
bűncselekmények. Mert aki elköveti, meg tudja magyarázni saját
magának, hogy miért teszi. Esetleg még nemes célokat is kreál hozzá:
a hozzátartozóm gyógykezeléséhez kell.
Mint már korábban említettem, a tudatalattinkban található
parancsvégrehajtó mechanizmusunk az ideológiánk alapján eldönti,
hogy mihez adhat energiát, és mihez nem.
Ezek a kilengések azonban csak saját hatáskörben elkövetett
ballépések.
Amikor fentről kapjuk az energiát, ott nincs mellébeszéd. Csak az arra
érdemesek kaphatnak. Ezt azonban nem diszkriminatív jelleggel kell
érteni, hanem úgy, hogy amiről pozitívan gondolkozunk, ahhoz kapunk.
Itt nincs olyan, hogy elfogyott.
Aki viszont negatívan gondolkozik, attól az univerzum visszaveszi. A
csakrái kifelé forognak, és gyűjtés helyett kiadják. Kénytelenek kiadni.
Ebben nem ismernek tréfát a fentiek.
Mindet azért nem veheti el simán, mert hagyni kell egy tartalékot arra
az esetre is, ha meggondolnánk magunkat. Meg kell hagyni az esélyt.
(Olyan ez, mint amikor megszabják, hogy a fizetés hány százalékáig
lehet letiltani tartozást.)
Azonban ekkor jön mindenféle probléma. Betegség, elbocsátás, stb.,
hiszen energiahiányban szenvednek a szerveink.
A szegény embert az ág is húzza.
- Rendben. Ezt már értem. De miről ismerem fel a pozitív
gondolatokat? – kérdezheted joggal.
A pozitív gondolatokat arról ismerhetjük fel, hogy előre mutatnak, és az
önbizalmunk támogatását élvezik, illetve fokozatosan növelik azt.
A negatív gondolatok általában abban merülnek ki, hogy valamit miért
nem lehet megoldani. Ekkor áldozatnak tüntetjük fel magunkat. Mi
szenvedjük el a világ összes baját. Az ilyen emberek élénken szidják a
kormányt, a főnöküket, stb.
Az a baj, hogy ez a hozzáállás iszonyatosan sok energiánkat elveszi.
Korábban volt már részem ilyen kollektívában dolgozni. Komolyan
mondom, hogy ez a negatív magatartás egyrészt ragadós, másrészt
viszont elveszi az életkedvünket, életcéljainkat, a munkakedvünket, és
az összes energiánkat.
Mindenki menekülni akart onnan. Aki nem tehette, pl. a főnököm, most
élete utolsó napjait tölti. Áttétes végbéldaganatja lett. A másik
kolléganőm idegösszeroppanást kapott, a harmadikat ideiglenesen
diliházba zárták, egy kolléga főbe lőtte magát. A női kollégáim inkább
mind elmentek gyesre. (Még a lányok is. Na tessék! Így kell a
népesedést megoldani!)
Mi magunk alakítjuk a sorsunkat. Mi döntjük el, hogy hogyan akarunk
élni. Pozitívan, egészségesen, vagy negatívan és betegen. A
döntésünk szerint választunk munkahelyet, barátokat, feleséget, stb.
Sok olyan embert ismerek, aki szeretne pozitív lenni, de a
felesége/férje, vagy valaki más nem hagyja. Ekkor érdemes
elgondolkodni az élet értelmén. Ilyenkor bizony változtatni kell az
életünkön. Olyan társaságba kell keverednünk, ahol a legkevésbé
gátolják képességeink virulását.
A pozitív gondolkodás elsajátítása nem könnyű feladat. Tisztában kell
lennünk azzal, hogy amit mi pozitívnak hiszünk, az nem biztos, hogy az.
Amiről úgy véljük, hogy jó nekünk, az még nem biztos, hogy pozitív
hozzáállás, vagy pozitív gondolat.
Először is tágítanunk kell a látókörünkön, hogy könnyebben
felismerhessük a pozitív gondolatokat, másrészt viszont nagyon sok
empátiával (együttérző képességgel) kell rendelkeznünk. Csak az a
valódi pozitív gondolat, vagy cselekedet, ami senkinek se okoz bajt,
vagy kárt. Ez akkor valósul meg legjobban, ha szeretetből tesszük.
Nem akarok túlságosan belemenni a pozitív gondolkodás kialakításának
részleteibe, mert egyrészt rám sütik, hogy valamelyik sikerkönyvből
vettem, másrészt pedig, hogy át akarom nevelni az olvasót.
Valamennyire azonban mégis el kell magyaráznom, hogy mi a pozitív
gondolkodás, vagy a cselekedet:
• Nem kényszerít senkit semmire.
• Nem okoz kárt.
• Nem gázol senki lelkivilágába.
• A megoldást keresi.
• A szeretetből fakad. Munkaszeretetből, egymás szeretetéből,
önmagunk szeretetéből stb.
Ha ezek a pontok mind egyszerre teljesülnek, akkor számíthatunk az
univerzum támogatására is. Ez azt jelenti, hogy utunk simábbá válik.
Olyan, mintha valaki egyengetné.
Tele vagyunk energiával (hiszen csakráink gyüjtést végeznek), szinte le
sem tudjuk lőni magunkat. Ez nem is csoda, mert ilyenkor bónusz-
energiákat is kapunk fentről.
Sok olyan esetet ismerek, amikor valaki körme szakadtáig igyekszik
pozitív lenni, mégsem jön össze neki semmi.
Ez már a karma működésének köszönhető. Hiába az igyekezet, ha
valami fontos feladatot, törleszteni valót megoldatlanul hagytunk. A
befejezetlen munkát bizony sehol sem díjazzák. Olyan ez, mint az
egyetemi kreditpont-rendszer. Ha teljesíted, továbbléphetsz, ha nem,
akkor ismételsz, és (bocsánat a szóért) szívsz. A
követelményrendszerünk azonban rendkívül precízen össze van állítva.
Az is előfordulhat, hogy csak nagyon csekély mértékben engedik meg
sorsunk enyhítését, mert már valamikor (ebben, vagy az előző
életünkben) eljátszottuk a becsületünket.
Még ebben az esetben is töretlen optimizmussal és pozitív
hozzáállással kell az élethez hozzáállnunk. Bizonyítanunk kell az
érdemességünket. Ekkor talán vigasztaljuk magunkat azzal, hogy minél
nagyobb ajándékot szán nekünk az élet, annál nagyobb akadályt
gördít az utunkba.
Ez az utolsó mondat nagyon fontos. Ugyanis aki pozitív akar lenni, az
soha sem adhatja fel a reményt!
Magyarázatom zárásaként, csak mint érdekességet szeretném a házi
hazugságvizsgálatot bemutatni. Most érthetjük meg igazán, hogy mikor
mennyi energiát szolgáltat nekünk az agyunk:
Tegyük fel, hogy a fiunk hazudni próbál nekünk. Csak sejtjük, hogy bibi
van a mesében, de nem tudunk vele mit kezdeni. Ekkor végezzünk házi
hazugságvizsgálatot.
Ez abból áll, hogy felteszünk egy kérdést gyermekünknek, de olyat,
amire tudjuk, hogy igazat válaszol. Mielőtt a választ megadná, kérjük
meg, hogy emelje fel a kezét, és feszítse meg.
Miközben a választ adja, próbáljuk meg lenyomni a karját. Jegyezzük
meg, hogy mennyi erő kellett hozzá.
Aztán tegyük fel azt a kérdést, amire hazudni fog. Ekkor is nézzük meg,
vajon mennyi erő szükséges a kar lenyomásához.
Ha azt találjuk, hogy kevesebb, akkor sajnos tényleg hazudott.
A működési elv tehát ez: meggátolni a testet abban, hogy negatív
dolgot (hazugságot) vigyen végbe.
(Vigyázat!!! Ha az illető egyén lelkivilága szerint nem negatív amit tesz,
akkor ez nem érvényes! Csak az ő általa negatívnak tartott
cselekvésekre igaz!)
A hazugságot ettől egyszerűbb módszerrel is észre vehetjük, de most
ez passzolt ide a példához. Megtehetnénk azt is, hogy bizonyos
gesztusokra figyelünk. Néhány orrvakarás, vagy szájtakarási kísérlet is
erre az eredményre utalna.
Nem tartozik ugyan szorosan a témához, ráadásul veszélyes is ilyet
kijelentenem, de az a véleményem, hogy a világunk alapvetően nem
pozitív beállítottságú.
Ha bekapcsoljuk a tévét, vagy a rádiót, talán száz rosszat is hallunk,
míg végre egy jó is elhangzik. Terror itt, terror ott, balesetek, közéleti
mocskolódások, akciófilmek, stb.
Ha ezt még ráadásul este lefekvés előtt látjuk-halljuk, akkor agyunk
ezen fog zakatolni éjszaka. Körbejárja a problémát, mintha neki
foglalkoznia kellene vele.
A film negatívuma - pl. az, hogy öljük meg azt aki nem tetszik nekünk –
észrevétlenül beépülhet a programunkba. De főleg a gyerekekébe.
Nem véletlen, hogy a korhatárt ki kell írni a filmek mellé.
Egy orvostól hallottam, hogy délután öt óra után már ne hallgassuk
meg még a híreket sem. Hát erre gondoltam, amikor a veszélyt
emlegettem. Mi lesz akkor, ha este már senki nem néz negatív műsort?
Akkor nem túl nagy szeretettel fog rám gondolni a média. (És még
finoman is fogalmaztam.)
Én igyekszem eszerint élni. Igaz, nem csupán önszántamból. Így alakult
ki az életritmusom. Ha erősítjük magunkban az agykontrollos TÖRÖL,
TÖRÖL… programot, akkor könnyebben válhatunk pozitívvá.
Mivel serkentsük hát magunkat a pozitív gondolatokra? Kézenfekvő,
hogy pozitív állításokkal, vagy pozitív képekkel. A képeket mindenkinek
a saját fantáziájára bízom, de néhány állítást azért javaslok:
Magamról csak pozitívan nyilatkozom. Másokról csak pozitívan
nyilatkozom.
Szeretem magam. Szeretem embertársaimat. Szeretem a munkámat.
Mindenkivel jót teszek. Mindenki jót tesz velem. A nehézségeimmel
szembenézek.
A félelmeimmel szembenézek. Tisztelem az életet. Minden energiámat
jóra fordítom.
Minden tudásomat jóra fordítom. Negatív tulajdonságaimtól
megszabadulok.
Büszkén vállalom a sorsomat. Harmóniában élek a környezetemmel.
Baráti Üdvözlettel:
István (Borsodból)
|
Szia János!
Nem magánban írom a választ a lottónyeremények lehetőségeiről, mert a
téma sokakat érdekel, és igazából kevés ezzel kapcsolatos konkrétum
jelenik meg a listán.
Tavaly ősszel 2x volt kenón 8 találatosom a 10-es játékon. Mindkétszer
35.000.- Ft-ot nyertem.
Idén tavasszal volt egy 5-ösöm a 6-os lottón, amin 158.000.- Ft-ot
nyertem.
2 dolog kellett hozzá:
1. Vettem szelvényt! :)
2. Minden esetben megelőzte a nyereményt egy folyamatos alfa/béta
programozás. Alfában naponta kétszer elképzeltem a konkrét számokat,
amit kihúznak, és bétában valahányszor eszembe jutott a dolog, elmondtam
magamban újra a számokat, és közben nem a hitemet erősítettem, hanem
arra az érzésre koncentráltam, amit úgy hívunk, hogy "tudni valamit".
Tehát nem hittem, hanem TUDTAM, hogy kihúzzák a számokat.
Hozzá kell fűznöm, hogy igazából nem a számok voltak a lényegek, ugyanis
több szelvénnyel játszottam, de a 3 alkalomból csak 1x nyertek azok a
számok, amikre koncentráltam. A másik 2 alkalommal a többi szelvényemről
jött be a nyeremény.
Úgy gondolom, hogy a fő az, hogy fejleszd ki azt az érzést, hogy TUDD,
ez megtörténik, és ezzel természetesen együtt fog növekedni az elvárásod
is. Nem biztos, hogy azonnal sikerülni fog, de a lényeg még, hogy amikor
ellenőrzöd a kihúzott számokat, azt semleges érzelmekkel tedd, és
érzelmileg egy pillanatra se engedj magadnak megingást, ha nem húzták ki
a szelvényedet.
Ja, és a béta programozáshoz alakítsd ki magadban a béta programozás
szokását!
Minél többször gondolj napközben a dologra a megfelelő (fentebb
említett) érzelmi töltettel. Én akkoriban 250-300x is gondoltam rá
naponta anélkül, hogy ez a napi elfoglaltságomban zavart volna. (A dolog
összecseng annak az AK-s társunknak a módszerével, aki itt a listán
számolt be arról, hogy nyert egy Citroen személygépkocsit úgy, hogy
szüntelenül programozott bétában is. Ő kiemelte a "ne csak kapni akarj,
de adj is" fontosságát.)
Üdv:
Zoli
|
