11. Magyarok Kanadában
Félmillióra tehető a Kanadában élő magyarok száma, akik
talán hasonló motivációval koruktól függően a korábbi
rendszer bírálataként vagy kalandvágyból, de többnyire a
könnyebb élet reményében érkeztek. Ittlétem alatt hetek multán
egyre szűkebbnek éreztem - főleg az otthoni változatos, olykor
túlságosan is nyüzsgő élet után - azt a kört, amiben mozogtam,
s vágyni kezdtem arra, újabb magyarokkal ismerkedhessek
meg. Már másnap egy óriási játékáruházban magyar
beszélgetés ütötte meg a fülemet, néhány nap multán az
iskolában hallottam magyar párbeszédet. A buszon ért a
következő meglepetés. Itt tartózkodásom alatt alig-alig olvasok
magyar könyvet, újságot, nyelvgyakorlásképpen inkább az
angol lapokkal, az egyszerűbb könyvekkel próbálkozom. A
ritka alkalmak egyike volt amikor reggel a buszon elővettem
egy magyar könyvet, mire a mellettem ülő hölgy megszólalt:
„Csak nem magyar, maga is?" Azóta Sárika rendszeres
útitársam iskolába menetemkor - ő dolgozni jár. Amikor
leszáll, érkezik magyar iskolatársam - igazán el vagyok
kényeztetve. A már-már szorongató elszigeteltség-érzet mára
fel is oldódott bennem teljesen. Azon már nem is lepődtem
meg, amikor újabb magyarok érkeztek angol csoportomba,
mitöbb: Halloween estéjén egy gyógy- és vitamintermékeket
árusító boltban az eladóról kiderült, Parádról származott el
Kanadába.
Az itteni magyarok nagyon különféle helyeken dolgoznak és
sikeres nagy cégvezető éppúgy van közöttük, mint egyszerű
gyári munkás. Mivel az otthoni szakmát, tudást, iskolát itt nem
fogadják el, ki-ki maga döntheti el: a továbbiakban mit csinál.
Elvégzi újra a megfelelő iskolát vagy az eredeti
foglalkozásától eltérően szinte bármilyen munkát elvállal.
Eltöprengtem azon, miért maradnak itt olyan emberek, akik
kénytelenek ily módon hivatásukkal szakítani, és akár évekig is
sokkal alacsonyabb szintű munkából - például takarításból -
élni. A válasz egyszerű: még ezzel tevékenységgel is magasabb
életszínvonalon és egy lényegesen stresszmentesebb világban
boldogulhatnak. Kanadában a légkör érezhetően nyugodtabb,
és az élet zökkenőmentesebb. Ha valaki költözik például, nem
gond egy telefon átkötése: nem kell semeddig sem várnia,
azonnal működik új helyén a készüléke.
A bevándorlási törvény szabályozza külföldiek
leletelepedését - segítséget az állam nem ad csak a
menekülteknek. Korábban létezett a magyarok számára is a
menekült státusz, de ez ma már nem érvényes, hiszen a
rendszerváltás megtörtént. Tehát nincs segély, nem biztosítanak
lakhatást - mindenkinek meg kell állnia a saját lábán ahogy tud.
Ezért az ideérkezők mielőbb igyekeznek munkát találni ezzel
párhuzamosan a nyelvet beszélni, hogy boldoguljanak. Így lesz
az óvónőből fodrász, a villanyszerelőből számítógépes
szakember, de a gyógyszerész például gyógyszerész maradhat,
ha a megfelelő iskolát elvégzi és eredményesen vizsgázik -
angolul természetesen. Sokan kezdik rokonoknál, de az ilyen
kényszerű együttéléseket a legtöbb családi kapcsolat előbb-
utóbb megsínyli.
A legtöbb magyar feltételezhetően a legsűrűbben lakott
Ontario tartományban él - közülük sokan Torontóban. Ott is
éppúgy működik magyar ház, mint jelenlegi lakóhelyemen. Az
emberek a különböző rendezvények alkalmával összejárnak,
de barátokat csak akkor lelnek magyarok egymás között, ha a
kapcsolat mindenképpen életképes lenne. Az hogy magyar
mindkét fél, nem elégséges feltétel. Ha mással jobban
kijönnek, akkor más nációbeliekkel köttetnek a mélyebb
ismeretségek. Természetesen vannak magyar heti lapok,
folyóiratok éppúgy, mint ahogy magyar rádió- és tévéadás is
létezik. Az itt élő magyarok mindenestre pontosan tudják, itt
sem kolbászból van a kerítés, és sokan éreznek, ha nem is erős
honvágyat, de valamiféle hiányérzetet főleg az első években.
Mert szülőföld végül is csak egyetlen egy van, és az
kitörölhetetlenül otthagyja a lenyomatát az ember szívén,
lelkén.
KIKELET 21 Szellemi Muhely - http://www.lezlisoft.com/kikelet
Csapo Ida - mailto: - ICQ: 44807859
|
Sziasztok,
nem igazan divatos helyen voltunk az iden, de a szisztemaba beleillett: a
ferjem munkahelyevel, gyakorlatilag azonos 35-45 emberrel az utobbi 7 evben
mar vegiglatogattuk a bennunket korulvevo orszagokat. Mint tudjuk,
Magyarorszag az egyetlen olyan orszag, ´aki´ sajatmagaval van korulveve....
A tavalyi karpataljai kirandulasrol annakidejen mar beszamoltam az otthonban
es a tippen - utazas lista akkor meg nem volt. Elozoleg jartunk pl.
Gocsejben (ez ugyan nem kulfold, de emlekezetesen szep volt),
Horvatorszagban, Erdelyben - ez volt szamomra a legemlekezetesebb es
legszebb utunk.
Eloszor Kassan alltunk meg, az egyetem elott, merthogy reszben hivatalos is
volt az ut - a kassai es a krakkoi egyetemeket latogattuk meg. Par emberes
delegacio bement az egyetemre, mi pedig elindultunk varosnezobe. Utoljara
kb.76-ban voltunk Kassan, ahhoz kepest nagyon szepen megujult a varos.
Egyebkent az osszes meglatogatott felvideki telepulesre igaz, hogy
vadonatujonnan felujitottak a belvarosokat, szep, tiszta, rendes minden -
igy meg jobban sajnalja az ember, hogy elvettek tolunk. Kassa fotere orso
alaku, oriasi, es egy csermely - azt hiszem, a neve is ez - kis kovalyuban
vegigfolyik rajta. A kozepen van a Szt Erzsebet Szekesegyhaz, ebben van a
Rakoczi kripta, ahol II.Rakoczi Ferenc, es edesanyja, Zrinyi Ilona
kokoporsoi vannak, akiket 1906-ban azert hozatott haza a nemzet, hogy magyar
foldben nyugodjanak hamvaik.... :o(.
A szekesegyhaz mellett van az allami szinhaz, meg egy tuztorony, es szep
regi polgarhazak keretezik az egeszet. Van meg egy zenelo szokokut is a
teren. Megneztuk a Rodostoi hazat is, ami Rakoczi rodostoi hazanak masolata.
Eperjesen alltunk meg utana, hasonlo a fotere de kisebb, a kozepen szinten
egy regi szep templom. A foteren partas hazsorok vannak, koztuk van a
Rakoczi palota is. A ter kozepen epp egy szlovak nepi gyerekegyuttes jarta
az
osi szlovak csardast...
A foglalt szallasunk Tatralomnicon egy nagyon klassz 3csillagos szalloda
volt, tiszta, wc-zuhanyozo, jakuzzi, kezi masszazs, stb, boseges reggeliket
es vacsorakat kaptunk, jol is foztek. Innen indultunk csillagturakra.
Elso nap buszkirandulas volt a kornyekbeli varosokba. Bementunk Kesmarkba,
ahol maga a varos eleg kicsi, de egyik vegeben ott a Thokoly var. Szepen
megmaradt, a berendezesei egy resze is. Korbe lehet jarni a tetejen, igazi
latvanyossag. Thokoly hamvait Kesmarkon temettek el, miutan Rakoczival
egyutt hazahozattak, hogy a haza foldjeben...
Locse volt a kovetkezo megallo. Megneztuk a foteren a templomot, szep
harangjatek szolt kozben delire. A Varoshazan volt egy kiallitas, es itt meg
mindig lathato a locsei feher asszonynak arra a titkos ajtora festett
kepmasa, amelyiken beengedte a labancokat a varosba.
Kovetkezett (volna) Szepes vara. Nagyon impozans latvanyt nyujtott mar
messzirol, egy hegyecske fokan, nagy, regi var. Allitolag Europaban a
legnagyobb.
´Joakaratu' helybeliektol megerdeklodtuk, hogy lehet feljutni a varba
(egyik kollega szlovak anyanyelvu, jol is beszeli a nyelvet, dehat magyar
buszbol szallt ki...). Elkuldtek egy parkoloba, a hegyecske labahoz.
Elkezdtunk felfele menni, a kozepen kiderult, hogy ez nem is hegyecske,
hanem biza komoly hegy... Urammal picit lemaradva a tobbiektol mi a var
labanal tartottunk ( atobbiek mar a varat kerultek a hegyen (!), amikor
elkezdett eloszor csak nagy cseppekben, majd zaporozni az eso...meg jeg is
volt benne. Ekkor elkezdtunk lefele 'iramodni', csak a csuszos, koves talaj
tartott kicsit vissza minket. Mindenesetre borig aztunk, a zakokon
keresztul, mivel kedvenc uram nem akarta felvinni az esokopenyeket a
buszbol... az ernyorol nem is beszelek.
Szaritkoztunk a buszban, azutan kb 1 ora mulva 2 szemelyes delegacio
erkezett fontrol a varbol: ugyan, menjunk mar at ertuk a fenti buszparkoloba
(!!!!), ami a var masik oldalan, a bejarat felol van.... gutautesekkel
eltelve atmentunk a busszal, addigra a csapat tobbi resze is jol megazottan
lekecmergett - joval kozelebb volt ez a parkolo a bejarathoz, csakhat
'lassan igyad, hideg....'. A varban pedig nem volt rendes magyar
idegenvezetes, magyarul meg semmi nem volt kiirva (egykor Zapolya es Rakoczi
vara volt...).
Kivancsian vartuk, hogy milyen ido lesz masnap, mikor lanovkaval akartunk
felmenni a Lomnici csucsra. Sajnos randa, esos idore ebredtunk, ennek
ellenere elindultunk a lanovkahoz. Eloszor a regivel probalkoztunk, de az
mar egy csodtomeg, nem jaratjak. Atballagtunk az ujhoz, az indult ugyan, de
addigra ujra esett, es a tarsasag ugy szavazott, hogy napoljuk el, ugysem
latni a csucsrol semmit (kb 700 SK-t kellett erre fejenkent befizetni, ez
olyan 5000 ft, es ugye mindenki sporolt meg szeretett volna kilatasban
reszesulni a penzeert).
Visszamentunk a szalloba, a buszhoz, azutan elindultunk a belai
cseppkobarlanghoz, ami a kozelben volt. Igenam, de megincsak hegymaszassal
osszekotve es raadasul rohanos tempoban a turnusidok miatt. Igy mi megint
lemaradtunk a 430n lepcsorol meg a kiabalos idegenvezetorol, aki azt sem
engedte, hogy kozulunk valaki magyarra forditsa a mondottakat... :o(((.
Kovetkezo nap persze ragyogo napsutesre ebredtunk, nosza, el is mentunk
varosnezni. Podolinban csak pici kort tettunk a foteren, a kisertetekre valo
tekintettel (valami orult mulovarno riogatta a varoslakokat a varabol,
aminek a tortenetet Krudy orokitette meg), ki se szalltunk a buszbol, azutan
ragaszkodva a kisertetekhez, Lublon neztunk szet. Pici kis foter de ez is
nagyon rendezett, szep, tiszta volt. Ezutan felmentunk a lengyel hatar melle
( a regi magyar-lengyel hatarra), a Dunajec attoresehez, a Voros
Kolostorhoz, ahonnan egy 'felelmetes' tutajos leereszkedesben volt reszunk:
kb 12 szemelyes tutajokon viszik le harcedzett tutajosok a rettegni vagyo
nepet kb 9 km-en keresztul, zugokkal teli nagyon kanyargos uton, kozben
remisztgetve a kulonbozo mesekkel es veszelyek ecsetelesevel bennunket.
Sajna a remisztgetesbe most az eso is beleszolt: kaptunk egy rovid, csak 5
perces de nagyon alapos
zaport... most viszont volt esokabatunk is meg esernyonk is :o)), igy csak
felborig aztunk :o).
Masnap koran indultunk Krakkoba, de eleg soka tartott az ut. A Wavelben
nagyon szep idegenvezetesen vettunk reszt, magyar szarmazasu, kb 25 eve oda
ferjhezment no vitt vegig bennunket a csodalatos varon es a Szekesegyhazon.
365 kb. 300 eves oriasgobelin volt eredetileg a varban, amibol kb a fele
maradt meg, es ezek egy resze van kiallitva, eredeti butorok kozott, mivel a
Wavelt is megkimelte a haboru, nem robbantottak
fel es valami modon ki sem raboltak ugy igazan... igaz, a gobelineket
mentettek a haboruban, Kanadabol kaptak vissza 62-ben oket, de csak
megvannak. A Szekesegyhazban van -tobbek kozott - Szent Hedvig koporsoja,
aki
Nagy Lajos lanya volt, sokat segitett a szegenyeken, es o alapitotta a
Jagello egyetemet. Ma is nagyon szeretik es tisztelik a lengyelek (eppugy,
mint Szent Kingat, aki IV Bela lanya volt). Bocskai Istvan, erdelyi
fejedelem es lengyel kiraly sirja is a kiralysirok kozott van, ott
elenekeltuk a magyar es a szekely himnuszt. (persze, bogve..).
Szinte minden kiralyuk ott nyugszik a lengyeleknek, bekessegben, nem dultak
fel semmifele hordak.
Rovid varosnezesre kaptunk csak engedelyt - mint kesobb kiderult, lehetett
volna hosszabb is - igy csak atfutottunk a belvaroson, megneztuk a foter fo
attrakciojat, a posztohazat, ami eredetileg diszes raktar volt, ma pedig
bazar, azutan rohantunk volna vissza a szallodaba, ha nem lett volna
hatar... 5. busz voltunk, es kb 3 orat kellett varnunk...
persze hideg volt, meg faradtak voltunk. Ezt az idot akat Krakkoban is
eltolthettuk volna -utanunk mar nem jott tobb busz :o).
Szep napos idore ebredtunk ezutan - nosza, hiv a lomnici csucs, fel a
lanovkahoz... felrohantunk az indulasi helyere, kiderult, hogy aznap -ez
volt az utolso napunk itt - javitjak.... :o((. Csalodottan atmentunk
Otatrafuredre, ahonnan egy
kabelvasut vitt fel a Tarpataki vizeseshez ( Csontvary: Taorminai vizeses).
Gyonyoru volt, kicsit kellett csak felfele maszni hozza, azutan szabad
programkent ki-ki arra turazott, amerre akart. Igy nehanyan elindultak a
lomnici csucsra gyalog. Tobben visszafordultak onnan, ahonnan mar kotelen
kellett felmaszni, azutan negyen este 11-kor jottek meg, az utolso ´bajnok´
pedig valamikor ejjel 1-kor.... Meglehetosen nehez lehetett azon a
koves-sziklas terepen sotetben, hidegben lemaszni....
Mi -aggkorunkra tekintettel- a vizesestol egy szerpentinen jottunk le,
kellemetes izomlazat beszerezve a kenyelmes uton a hosszu lefele lejtotol.
Utoso nap hazafele Rozsnyon alltunk meg eloszor, meg vettunk egy keveske
sajtot (paranyica, brindza... :o), kb 1 kilot hoztunk haza ;o)), a varos
eppolyan kedves-kellemes, rendezett, mint a tobbi felvideki varos. Uram mar
korabban megjegyezte, mikor a gyonyoruen epsegben maradt kastelyokat,
varakat, fotereket nezegettuk, hogy bizony, egy gyonyoru orszagot kaptak a
szlovakok egy tollvonassal, es igyekszenek elfelejteni, hogy nekunk
magyaroknak valami kozunk is van hozza. Itt Rozsnyon mar volt magyar kiiras
es a boltban is jobban mertek magyarul valaszolni. Mert egyebkent a muzeumi
targyaknal a feliratok csak szlovakul, nehol angolul, nagyon ritkan nemetul
- persze, hiszen szaszok is elnek arra - magyarul meg sehol nem voltak. Nem
tudom,milyen tortenelmet tanitanak a gyerekeiknek, hogy magyarazzak meg a
magyarokat nekik.
Rozsnyo utan betertunk a betleri Andrassy kastelyba - mintha ma is ott
elnenek az Andrassyak, szinte erintetlenul a butorok, a kincseket ero kepek
(Benczur, Lotz,Mednyanszky, stb a falakon), a padlozat, a szonyegek... szep
volt. Itt is volt arckep a locsei feher asszonyrol hiszen mint tudjuk, egy
Andrassy miatt tortent az egesz...
Krasznahorka volt az utolso megallonk, felmentunk a varba, persze ez is
szepen rendben volt, sok ertekkel, a kapolnaban sok sirral, koztuk egyik
Andrassy felesege, Seredy Zsofia valoszinuleg racsepegett meszes viztol
mumifikalodott holtteste, uvegkoporsoban.
Szoval, ez volt a kirandulas, valoban sok szepet lattunk es sokszor voltunk
szomoruak.
|
