Szia Peter, sziasztok,

A kerdest hogy letezik-e az igazi, mar tobb oldalrol probaltuk
megkozeliteni; tobben elmeseltek a tapasztalataikat illetve
meggyozodeseiket, probaltuk logikai uton megkozeliteni es igy
hasonlithatosaghoz eljutni, bizonyitassal is kiserleteztunk, erzelmi
megkozelitest is olvashattunk. Te most egy kovetkezo iranybol probalsz
kozelebb kerulni a temahaz, az ok es okozat iranyabol. Ezekben a
megkozelitesekben csak az a problema, hogy sokszor kulonbozo sikokon
mozgunk, igy ugyanarrol beszelunk es megsem ugyanarrol. A szubjektiv es
az objektiv megkozelites osszekeveredik, ugy mint az is hogy mi van
(altalaban) es mi lenne a jobb.

>A boldogsag nem "jon" valahonnan, azt nem "kapjuk", ezert teljesen
>felesleges arrol spekulalni, hogy honnan is jon. A boldogsag lelkiallapot,
>nem esemeny, es ezt a lelkiallapotot nem kulso (vagy belso) esemenyek,
>erzetek valtjak ki kozvetlenul, hanem pusztan az a mod, ahogyan ezekre
>reagalunk. Ugyanazon esemeny, helyzet vagy erzet atelesekor az egyik ember
>boldogsagot erez, a masik nem. A kulonbseg nem a kulso korulmenyekben van,
>hanem az emberben magaban.
Amit leirtal, avval (tobbek kozott) pontosan azt mondod, hogy letezhet az
igazi.. hiszen ennek az elkepzelese/meggyozodese is csak bennunk van.

>Ezert hiabavalo a boldogsagot magunkon kivul keresni,
Ebben, ezen a sikon, igazad van,

>es ezert hiabavalo szvsz "az igazirol" almodozni.
ebben mar nincs, hiszen az almaink is a mieink, hozzank tartoznak, es mi
tesszuk jova illetve rossza.

A sikod bovitese: Hol is kezdodik minden, magunkban vagy magunkon kivul ?
Ahogy elnezem a csemetemet (aki most 3 honapos), o egyre jobban reagal a
vilagra amibe szuletett, egyre tobbet fedez fel belole, egyre tobb
informaciot tud befogadni, amivel aztan csinal valamit, reagal, alkot. Ezek
mind kivulrol jovo behatasok, ugy mint a szeretet is szuleitol, amik
lehetove teszik hogy erjen es fejlodjon, hogy kialakithassa a sajat kepet a
vilagrol. Kulso behatasok nelkul ez nem mukodne, nem letezik egy ember aki
elszigetelve a vilagtol letezni tudna, tehat szukseg van a kulso
behatasokra. A reakciok ezekre a kulso behatasokra ugyan egyeniek, viszont
annyira azert megsem kulonbozok hogy ne lehetne parhuzamokat felfedezni,
ami alapjan megalapithato hogy az emberek hasonloan fogadjak a kulso
behatasokat. Tehat sokszor eleg hasonlora van szuksegunk, hogy hasonloan
reagaljunk, hasonlo erzeseket tudjunk magunkban produkalni (felelem,
szerelem, boldogsag, stb.) - tehat valahol hasonlithato, es ezert mar
altalanossagban is lehet rola beszelni.

Hogy nekem mi az igazi.. errol meg nem is irtam egyaltalan eddig (pedig
tudnek mit irni.. :) ). Ami az en tapasztalatomra epul (ugy mint a Te
tapasztalatodra az, hogy vagy csalodas ert Teged vagy nem talaltad meg az
igazidat - es mivel Te az igazit nem tapasztaltad, jelented ki [eleg
magabiztossan..], hogy az igazi nem letezik). Az teny, hogy az a rengeteg
amit en ateltem ahhoz elsosorban ram volt szukseg, hiszen az en
elkepzeleseim, az en erzeseim, az en kepessegem ezt igy megelni es
ertekelni. Viszont az igazim nelkul ez igy nem ment volna, nem tudtam volna
ezt mind magamban felfedezni... es innen mar csak egy lepes oda eljutni,
hogy magamban megtalalom a boldogsagot.. (sajnos sokan ezt a lepest nem
teszik meg, mert ugy erzik elertek a celjukat).

>Nem beszelve arrol, ami szamomra az egesz vitabol eddig hianyzott: egy
>dolog, hogy jon-e az elkepzelt igazi, es igazan igazi-e :-) - de mit
>teszunk _mi_, hogy az o szamara "igazi" legyunk? Merthogy ez
>az egyetlen, amin tenylegesen a hatalmunkban all valtoztatni...
Ha a fent irott gondolatmenetedet kovetjuk: nem tudunk egyaltalan semmit
sem tenni, hiszen a masik is ugyanugy mukodik mint mi, nem kivulrol kapja a
boldogsagot... Itt sikot valtottal.

Valoban sokszor el lesz hanyagolva az adas resze egy kapcsolatnak es sokan
inkabb a kapasra koncentralnak, aztan meg csalodnak hogy nem boldogok.. nem
is lehetnek, mert egy belso hianyt nem lehet kivulrol potolni.. viszont az
is lehet, hogy a belso hiany nem is hiany csak meg nem lett felfedezve hogy
a hianyt mi magunk ki tudjuk tolteni - ebben egy kulso tamogatas segithet.

>> Ugy ertettem, hogy a boldogsag magunkban valo megtalalasatol
>> fuggunk - es hogy ez is egy fuggoseg -, amit meg nehezebb
>> megtalalni mint az igazit.
>Szerintem egyaltalan nem nehezebb, sot megkockaztatnam, hogy igazabol
>konnyebb. Mar csak azert is, mert - javits ki, ha nem jol ertettem - igazi
>csak az lehet, akivel boldog vagy, tehat boldogsag igazi nelkul
>lehetseges, de forditva nem ;-)
>A boldogsag magunkban meglelese szerintem leginkabb azert ritka, mert
>szinte minden es mindenki ezzel ellenkezo iranyba hajt minket. A
>fogyasztoi tarsadalom, a kultura, a kornyezetunk mind azt sugallja, hogy
>a boldogsagunkat - ilyen vagy olyan formaban - a kulso vilagbol kapjuk..
>Nem csoda hat, ha az emberek nagy resze energiajanak nagy reszet arra
>pazarolja, hogy ilyen modon probaljon boldog lenni, es igy keves az
>"ellenpelda".
Nekem az, hogy mi konnyebb es mi nem, inkabb a merhetosegetol fugg. Ami
eredmenye, hogy ahogy elnezem az embereket nagysagrendekkel konnyebb az
igazit megtalalni mint a boldogsagot magunkban.. Ennek meg van az oka, es
igazad van amit irtal, valoban nem epp megfelelok a mintak hogy jo iranyba
kutassunk a boldogsagunk utan illetve hogy felfedezzuk valaha is.


     Tamas

Tegnap volt a szuletesnapom, es ettol nagyon szomoru lettem.
Hogy miert?
Nem eltem a lehetosegekkel amik adodtak, csak okulaskent
mondom, ha egy no megszolit es nem tudod mit akar evvel,
ez csak azt jelenti hogy akar teged, ha a baratnok egymas kozott
pletykalnak csak hegyezned kell a fuled, es halhatsz lanyokrol akik
otthon egyedul szomorkodnak es csak arra varnak hivja mar oket
valaki. Rengeteg kapcsolat szuletesenek es halalanak voltam tanuja,
mondok nektek valamit, tudjatok hol rontottam el? Meg akartam felelni
a szuleim elvarasainak, megfogadtam hogy ellen allok minden karos
szenvedelynek, nem kocsmaztam, kimaradtam az ejjeli eletbol. Meg is
feledkeztek rolam, nem maradtak barataim, akik idokozben mar csaladot
is alapitottak. Na es hova jutottam a korosztalyommal nem tudok beszelni
nem erdekel az ami oket. Aztan probaltam a netes tarskeresoket, a dolog
ugy tunt neha mintha mukodne is, talalkoztunk elbeszelgettunk hobbirol
tavolabbi kilatasokrol, de fogalmam sincs hogyan lephettem volna tovabb,
mindig kiabrandultak belolem pedig csak magamat adtam, furak ezek a nok
ha megkerdezem mi a velemenye mit szeretne, akkor hatarozatlannak nevez,
ha nelkule dontok akkor meg onzonek titulal. Hat ilyen 23 evesnek lenni..

Üdv neked! :),
Tell Zoltán

 Keresem azt a kedves lanyt aki társa lenne egy 165cm köruli, 24 éves,
 barna rövid haju, kozepes test alkatu,
  sok   szeretetre  vagyodo,  es  szeretet adni akaro fiunak, es ha te
  is erre  vágysz, akkor írj.  Tartos kapcsolat remenyeben.
  Ha  lehet,  akkor  privátot  várok:).  Bovebbet  szemelyesen,  vagy
  irasban, vagy telefonon.  Ha lehetoseg van ra akkor kepet is szivesen
varok.

   |+36-30/285-07-27          |
   |7030 Paks,Kurcz Gy.u.69.  |
   |email: |
   +--------------------------+

Sziasztok

Sucy:
>>Akkor irja ezt. TARS-at irt, nem hazastarsat.
>Yes, TARS-at irtam, nem hazastarsat... Nalam a ketto egy es
>ugyanazt jelenti, ha nem vetted volna eszre...
Elég szomorú. Két szót használsz ugyanarra a dologra, ráadásul a két
szó közül egyiknek más a közhasználatban elterjedt jelentése.
Persze átdefiniálhatod a TARS szó jelentését, csak akkor az minden
esetben elöre kell közölni, hogy az neked nem TARS-at jelent, hanem
HAZASTARS-at.

>En nem a papirert kotnek... Nem a papir a biztositek.. Hanem az, hogy a
>masik hajlando magat elkotelezni magat mellettem.
Igy van, azaz nem a papir illetve a hazassag a lenyeg, hanem az, hogy
kolcsonosen hajlandoak vagytok elkotelezni magatokat a masik mellett.


>>Evtizedeken at nyulo szerelmek nincsenek. Par ev utan atalakul
>>szeretette ha tetszik ha nem.
>Ez lehet.. De nem mindegy, hogy szeretette, vagy gyulolette...
Termeszetesen nem mindegy. Az viszont mar mindegy, hogy hazassagban
vagy elettarsi kapcsolatban alakul at szeretette vagy gyulolette.

>>Hat kimondjak: Szeretlek. En is szeretlek. Mi kell ennel tobb?
>Az, hogy ezt folyamatosan kimondjak... Egy egesz eleten at egymasnak
>teljes szivbol...
Igy van! Azaz nem a hazassag a lenyeg megintcsak. Hanem hogy
kimondjak, es egesz eleten keresztul kimondjak....

>Ezt egyszer mar kerdezted... Akkor is hangsulyoztam, hogy en sem a
hazassag
>szex nelkul verziorol beszelek.. A hazaseletnek _resze_ a szex. De ha nem
>akarod, akkor nem is fogod megerteni, hogy miert mondom, hogy csak a
>hazaseletben levo szex az, ami szamomra elfogadhato...
Persze, hogy nem ertem meg, mert eddig nem mondtad el (ha jol
emlekszem). Kerlek aruld el, miert csak a hazassagban levo szex
elfogadhato szamodra, miert nem elfogadhato a hazassag nelkuli szex.
Hogy egy peldat mondjak, es ennek fenyeben ertsd meg mire is gondolok:
Adott egy par. Egyutt vannak mar 30 eve, vannak gyerekeik, unokaik
(ertelemszeruen szex is volt/van kozottuk). Miert elfogadhato szamodra
ez ha hazastarsak es miert nem ha elettarsak?

Sziasztok,
Juan

 irta:

> Itt arra gondoltam, hogy vannak olyanok,
> akik [...] hiaba erzik esetleg egy ido utan, hogy nem igazan ertik
> meg egymast, nem mernek valtoztatni a dolgon, nem merik felvallani
> a szakitast, mert attol felnek, hogy megint hosszu idore egyedul
> maradnak. [...] Es hat persze vannak, akik felmerik
> vallalni egy kapcsolatban azt, hogy ez nekik nem megfelelo, es
> ha nem tudnak valtoztatni, akkor inkabb kilepnek. Szerencsere
> ezek az emberek vannak tobben.

Az en tapasztalataim sajnos ellentmondanak ennek :-(
Bar persze abban egyetertek, hogy tenyleg ez volna az egeszseges.

> > Enszerintem ket boldogtalan ember ha talalkozik, nem lesz
> > beloluk boldog par.
> Igen, ez nagyon valoszinunek latszik. Bar en -orok optimista
> leven- meg ezt sem mernem teljesen kizarni. Pl. elkepzelhetonek
> tartom, hogy a talalkozasukig boldogtalanok voltak ugyan, de
> ennek rejtett oka az volt, hogy nem volt mellettuk olyan
> szemely, aki tamogatta volna oket, mellettuk lett volna (es itt
> nem feltetlenul egy tarsra gondolok, lehet az egy jo barat is).
> De amint egy olyan tarsra talal, aki megerti ot, es melleall az
> elkepzelesei megvalositasaban is (es egyaltalan minden teren),
> maris fordul a kocka, nem lesz boldogtalan, hanem egy elegedett,
> kiegyensulyozott ember. (Na persze ehhez ido kell)
> Egyet-nem-erteni szabad, de csak finoman;-))).

Tavol alljon tolem, hogy barkit is arrol gyozkodjek, hogy o voltakeppen
boldogtalan ;-)
Egyebkent igazad van, tenyleg megtortenhet ilyen amit leirsz. Bar akkor az
a
ket ember igazabol nem egymast tette boldogga, hanem szepen lassan, egymas
segitsegevel megtanultak boldognak lenni.

> > A feladat szvsz nem egy masik ember  keresese, aki majd
> > potolja azt ami "hianyzik" az eletunkbol, akivel majd
> > "megvalositjuk" a boldogsagot. Mert az eletunkbol igazabol nem
> > hianyzik semmi, itt es most megvan mindenunk ami a tokeletes
> > boldogsaghoz kell.
> Ezzel azert nem teljes mertekben ertek egyet, bar van
> igazsagtartalma. Itt a listan azonban nem kivanom kifejteni,
> mert maganszferat is erint a magyarazat.

Ha akarod (es ha erdemesitesz a bizalmadra :-), ezt a szalat folytathatjuk
maganban is.

> En viszont inkabb
> ugy fogalmaznek, hogy mindig meg kell talalni az adott
> elethelyzetben azokat a dolgokat, ami "boldogga tesz", itt most
> inkabb ugy mondanam, hogy ami nekunk igazi oromet tud szerezni.
> Mert ilyen aprosagokat mindig lehet talalni, es kell is.

Igen, ebben teljesen egyetertek. Es vegul is a boldogsagra valo kepesseg
epp
ebben rejlik: hogy mit veszunk eszre a vilagbol es mikent reagalunk ra.
Mindig lehet olyan dolgokat talalni, eszrevenni, amik oromet szereznek
(aminthogy olyanokat is, amik lehangolnak - nalunk sajnos sokan mesterei
ennek).

> > Nem is mondtam, hogy tenyleg mindenkivel igy viselkedem, csak
> > hogy igyekszem :-) De lassankent tenyleg egyre jobban megy.
> Gratulalok hozza. Ezek szerint nekem van meg mit csiszolnom.:-))

Mint mindannyiunknak :-)

> Azzal voltam tisztaban, hogy adni akartam, oromet szerezni.
> Csakhogy nem mindegy, hogy kinek. Van, akinek lehet, mert tudja
> ertekelni, es van, akinek sajnos nem erdemes, mert visszael
> vele (vagy semmibe se veszi, termeszetes neki, hogy igy van).

Igy igaz. Sajnos az adas joszandeka onmagaban nem eleg. Csak annak tudunk
adni, aki fel van ra keszulve, aki kepes elfogadni azt, ami adakoznivalonk
nekunk eppen van, es nem utolsosorban, megfeleloen elni is tud majd vele.

 irta:

> Most oszinten es kendozetlenul: szerintem az alapveto ok
> bennunk van, az onzosegunk, az igazi szeretetre valo keptelensegunk.

Ez szvsz meg nem az alapveto ok, csak egy ujabb cimke. Miert vagyunk
onzoek,
szeretetre keptelenek? Es hogyan, mitol valtozhat ez meg?

> En nagyon orulnek neki, ha csak johiszemusegbol elkovetett
> hibaim lennenek. (Johiszemuseg: ha nem tudok es nem is tudhatok
> valami fontosrol, ami miatt nem csak azok a kovetkezmenyei lehetnek
> a magatartasomnak, amikkel szamolok)

Hat ez egy eleg pongyola definicio, ez alapjan mindenki - beleertve teged
is
- egyfolytaban johiszemu ;-)
Peter