Arthur C. Clarke
2001. Urodisszeia
Kezdetben vala a semmi, illetve annal egy kicsit tobb. Voltak comics
magazinok bajos noket elrabolo zold csapos marslakokkal es dagado izmu
hosokkel. Volt nehany meg nem ertett zseni, de a negyvenes evek
kozepeig a tudomanyos-fantasztikus irodalom csak polyaban gogicselt.
Es monda Asimov es Clarke: Legyen vilagossag! Es lon vilagossag.
Vagy legalabbis es kicsit fejlettebb mederbe terelodott a sci-fi.
Voltak persze masok is, a vilaghaboru utan a mufaj fenysebesseggel
elszaporodott, de a sok-sok szemet kozul csak nehany nagy nev
emelkedik ki. Tiz vagy husz, nem tudom. Kozuluk a ket legnagyobb
Asimov es Clarke.
Ebben teljesen biztos vagyok, hiszen toluk maguktol tudom, es ok
csak tudjak. Az Asimov--Clarke szerzodes szerint -- amely a San
Francisco-i kabelvillamoson kottetett -- "Isaac Asimov elismeri es
hangoztatja, hogy Arthur C. Clarke a vilag legnagyobb sci-fiiroja,
fenntartva a masodik helyet sajat maganak. Arthur C. Clarke elismeri
es hangoztatja, hogy Isaac Asimov a vilag legnagyobb sci-fiiroja,
fenntartva a masodik helyet sajat maganak."
Sajnos 1992 ota mar csak Clarke tudja hangoztatni, hogy Asimov volt
a legnagyobb; o pedig az elok kozott az.
A sci-fi lenyege egyetlen alapkerdes kore kristalyosodik ki: "Mi
lenne, ha?" Az a sci-fi, ami nem egy ilyen kerdest tesz fel, az esetek
tobbsegeben fityiszt se er. Napjainkban valoszerutlen gyorsasaggal
harapoznak el az olyan amerikai filmek es foleg sorozatok, amik minden
kulonosebb "Mi lenne, ha?" nelkul megprobalnak sci-fit csinalni csak
ugy maupassant (a kifejezes szerzoi joga Devenyi Tibort illeti),
altalaban kulonbozo urharcok es nagyon veszelyes meg gonosz meg csunya
meg noket rabolo marslakok vannak bennuk, tovabba kidagado izmu hosok.
Mintha az elmult hatvan ev nem is lett volna.
Ott van ugyanis vegso nyugalomra helyezve a kutya, hogy a "Mi lenne,
ha?" nem lehet affele csip-csup, hetkoznapi "Mi lenne, ha?", annak
valami komoly, sulyos gondolatot kell feszegetnie. Lehetoleg olyat,
amilyet korabban meg nem tanulmanyoztak, vagy ha igen, mas eredmenyre
jutottak. Ugyanazt otvenszer megirni csak a szepirodalomban lehet, a
sci-fiben ertelmetlen. Peldaul egy atlagember elettortenete -- tipikus
szepirodalmi tema, remekul meg lehet irni akarmikor, pedig mar van
otszaz ilyen, de ott nem baj. Vagy Montgomery a legteljesebb
lelkinyugalommal megirhatta a sajat gyerekkorat tucatnyiszor, nem volt
problema.
A sci-fi kedvelt alaphelyzetei is felbukkannak sok-sok peldanyban,
de csak akkor lesz ezekbol komoly mu, egyaltalan emlitesre melto
dolog, ha az azonos alaphelyzetbol ujszeru gondolatok kerekednek. Nem
ujszeru tortenet, ahol az urleny mashogyan harcol es maskepp rogy
ossze, hanem ujszeru gondolatok. Az egyik ilyen alaphelyzet az Elso
Nagy Talalkozas az idegen lenyekkel. Nehany valtozat:
Mi lenne, ha az elso talalkozas alkalmaval egy veletlenul
elcsatangolt urleny egy kisfiu gardrobszekrenyeben kotne ki? (E. T.)
Mi lenne, ha az elso talalkozas alkalmaval mi foldiek rettenetesen
felnenk, es kiderulne, hogy a foldonkivuliek veszelytelenek es
baratsagosak? (Harmadik tipusu talalkozasok.)
Mi lenne, ha az elso talalkozas soha le sem zajlana, mert egyedul
vagyunk a Galaxisban? (Alapitvany es Robotok saga.)
Mi lenne, ha nem lenne elso talalkozas, hanem a foldonkivuliek
vegigkisernenek minket egesz fejlodestortenetunkon? (2001.
Urodisszeia, A gyermekkor vege.)
Mi lenne, ha a Foldrol elvitt elso ember kozmikus haboruba
csoppenne? (A sehollakok.)
Mi lenne, ha egyetlen ember se lenne jelen az elso talalkozasnal?
(Kitaszitva.)
Mi lenne, ha az urlenyek sajat magukat alakitanak Spielberg
filmjeben? (Otodik tipusu talalkozasok.)
Mi lenne, ha kiderulne, hogy mindannyian urlenyek vagyunk? (A
foldlakok.)
Direkt tettem az illusztris tarsasag vegere sajat harom novellamat,
hogy mutassam, akar ugyanaz a szerzo is megirhatja tobbfelekeppen ezt
a halas alaphelyzetet, s meg csak nagy ironak se kell lennie.
Meg nagyobb eredmennyel jarhat, ha az alaphelyzet sem szokvanyos,
hanem teljesen ujszeru. Ilyenkor korszakalkotas veszelye forog fenn.
Asimov eletmuvenek periferikus darabja a Nemezis, amely egyaltalan
nem alkotott korszakot. Vagy ki tudja... Alaphelyzete mindazonaltal
nem szokvanyos, tobb alapkerdes kore epitkezik, s ezeket ugy
gombolyitja ossze, hogy a szalak soha nem gubancolodnak es mindig
vilagos, mire miert van szukseg. Asimov ennek a mestere.
Mi lenne, ha a Fold korul epulendo urvarosok egyike megunna
Naprendszerunket es eltavozna?
Mi lenne, ha letezne egy nagyon kozeli csillag, amely felenk tart es
pusztulassal fenyeget minket?
Mi lenne, ha egy kislany beszelni tudna egy bolygoval?
A regeny kulonlegessege -- ami Asimovnal gyakori, de ennyire megse
mindennapos -- a nagyon pontos tudomanyos reszletesseg. Ebben a
regenyben talaltam meg a hiperrasegites es a hiperteri -- vagyis a
fenysebessegu es a fenysebessegnel gyorsabb -- utazas legpontosabb,
leghitelesebb megfogalmazasat. ("Hiteles" itt azt jelenti, hogy egy
kepzeletbeli technologiarol nemcsak annyit mondunk, hogy tessek, itt
van, nezzetek, hanem megmondjuk, hogyan mukodik, es az hiheto.) Ha
valaki egy most irando sci-fiben ugy akar kozlekedni a csillagok
kozott, hogy a Star Treknel egy kicsit reszletesebben mondja el,
hogyan mukodik, a legjobban teszi, ha a Nemezisben leirt modszert
alkalmazza, en is ezt fogom tenni.
Annal korszakosabb jelentosegu az En, a robot, a robotika harom
torvenyet megfogalmazo kis novellagyujtemeny, ami egyebkent tanulsagos
osszevetesre nyujt alkalmat a kilencvenes evek filmjeivel. Mostanaban
az a szokas, hogy csinalnak egy filmet (konyveknel meg kevesbe, de ott
is terjed) azzal a megfontolassal, hogy hat akkor mink most korszakot
fogunk teremteni. Jurassic Park, Fuggetlenseg Napja, hasonlok. Ezek
legfeljebb annyiban teremtenek korszakot, hogy a trukkmesterek ezentul
toluk tanulnak es nem a King Kongbol. Hatvan evvel ezelott ez nem igy
ment. Megjelent nehany jelentektelen novella egy kis lapban, az
emberek elolvastak, es hopp -- korszak lett belole. Ma mar a robotok
ket csoportra oszthatoak, az asimovi robotokra es az _egyeb_
robotokra.
Nem alkotott korszakot Clarke muve, A varos es a csillagok sem.
Clarke egeszen mas szerzo, mint Asimov, nala az alapkerdes tobbnyire
olyan bonyolult, hogy kinszenvedes kiokumlalni a megfogalmazasat. Mi
lenne, ha megszamlalhatatlan evmillio elteltevel az elsivatagosodott
Foldon egy elzart varosban elne az emberiseg maradeka, akik
tulajdonkeppen nem is emberek, hanem egy regmult idokben kituzott cel
ontudatlan tovabbvivoi?
"-- Mi vagyok en?
-- Nem tudok felelni a kerdesedre. Ezzel felfednem es meghiusitanam
epitoim szandekait."
Hogy azok micsodak, Clarke nem mondja meg. Clarke altalaban nem
mondja meg, mik a celjai es alapgondolatai, ezeket vagy kierzi belole
az ember, vagy nem. Ha nem, s ez elofordul neha, azt a muvet nem is
tudja elvezni az ember, akkor nincs meg a kozos hullamhossz. Clarke
csak azoknak ir, akik megertik.
Nehezen ertheto mu a 2001 is. A sci-fi elso szazadanak egyik
legjelentosebb muve, amely igazabol csak ugy teljes, ha a konyvet is
elolvassuk es a filmet is megnezzuk. A konyv nelkul a film egyaltalan
nem ertheto, joforman semmit se lehet belole felfogni. A konyvet is
tobbszor el kell olvasni, hogy megertse az ember.
Nekem mint ateista embernek az a meggyozodesem, hogy nem Istenben
hiszek, hanem az Emberben. Ez azt jelenti, hogy ha csapas zudul rank,
arviz, haboru, kornyezetszennyezes, akkor nem felsobb hatalmak
segitseget remelem, hanem az emberektol varom el, hogy erejuket
megfeszitve urra legyenek a bajon. Ez mindmostanaig sikerult, barmi
tort rank -- ezert hiszek abban, hogy sikerulni fog ezutan is, akkor
is, ha a nehezsegeket mar nem a termeszet vak eroi, hanem sajat
ostobasagunk zuditja rank.
Clarke-nak is van egy hasonlo elmelete, de egy lenyeges ponton
kulonbozik. Clarke szerint van Isten. A keresztenyseg azt tanitja,
Isten mindenutt ott van, ez Clarke ertelmezeseben ugy szol, hogy Isten
_mindenkiben_ ott van. Mi vagyunk Isten.
De ez sem pontos. Hisz az teny, hogy a 2001-ben jelen van egy kulso,
rajtunk kivul allo hatalom, amely a monolitokat epitette, az
emberiseget elinditotta a fejlodes utjan, s Bowman atalakulasarol
gondoskodott. Clarke ezt a hatalmat neven is nevezi: egy idosebb
ertelmes faj, amely mar eljutott arra a fokra, hogy ekkora hatalommal
bir.
A dolog nyitja ott van, hogy arra kell figyelni, mit mond ki Clarke
es mit nem. Azt kimondja, hogy tanitoink ezek az ertelmes lenyek,
tehat nem ez a lenyeg -- a lenyeg mindig az, amit nem mond ki.
Ezek a lenyek es mi, meg nyilvan hasonlo tarsaink, akiket szinten
tanitottak, mindezek egyutt alkotjak Istent. A vilagmindenseget
betolto, korlatlan hatalommal biro ertelem -- ez Isten szemelyleirasa.
Kicsit rendhagyo olvasonaplom most nem errol az egy konyvrol szol,
megemlithetem hat Danikent, akinek most olvastam egyik kotetet;
tulajdonkeppen mindegy, melyiket, hisz mindben ugyanaz van. Mar tudom,
mi a helyes valasz az altala feltett kerdesre, amire evtizedek ota
nyughatatlanul kutatja a valaszt: nem jartak-e evezredekkel ezelott
urlenyek a Foldon? Az o valasza az, hogy igen, a tudomanyos vilage az,
hogy nem. A helyes valasz az, hogy az ember elgondolkodik a dolgon es
nem mond se igent, se nemet. Gondolkodik. Erveket keres Daniken egyes
allitasai mellett es ellen, utkozteti azokat, s ha valamelyik rejtely
megoldodik, azert meg nem dobja el az egesz elmeletet.
Daniken kerdesere csak egyfelekeppen kaphatunk valaszt: ha egy nap
talalkozunk az urlenyekkel es azok elmondjak, igen, mi voltunk, a
Nazca-rajzok ilyen es ilyen celbol keszultek, Borobudurt ezert meg
ezert epitettuk. Ez esetben Daniken -- talan evszazadok mulva --
megkapja a korat megelozo geniusz minositest, az ot tagadok pedig arra
a sorsra jutnak, mint Lalande akademikus, akirol ma mar csak annyit
tudunk, hogy valamivel a Montgolfier testverek repulese elott
kijelentette, hogy marpedig az ember soha a levegobe emelkedni nem
fog.
Tagado valaszt a kerdesre nem kaphatunk, mert ehhez az kellene, hogy
_valamennyi,_ altala urlenyekkel kapcsolatba hozott multbeli emlek
mibenlete -- hogy nincs koze urlenyekhez -- cafolhatatlan
bizonyossaggal kideruljon. Ez pedig nem tortenhet meg, hiszen akarmit
talalnak a regeszek, mai tudasunknal sokkal tobbet nem fogunk mar
megtudni ezekrol a rejtelyekrol. Egyik-masikrol meg csak-csak, de
nagyon sokan vannak.
Mindaddig tehat, amig az urlenyek nem igazoljak a felteveset,
felteves marad, ami lehet igaz es lehet teves, eldonteni nem tudjuk.
Kiveve az irodalom esetet. Clarke mar Daniken munkassaga elott is meg
volt gyozodve rola, hogy kozunk van az urlenyekhez, epp csak nem kobe
vesett emlekek, hanem a fantaziaja segitette ebben. Baratja, Asimov
nem tulajdonitott sem eredetunknek, sem ertelmunknek foldonkivuli
beavatkozast, legalabbis nem ertelmeset; termeszetit igen, a Holdnak
jelentekeny szerepe volt a szarazfoldek benepesiteseben. Clarke nem
ragaszkodik ennyire a tudomanyos precizitashoz, szabadabban szeret
szarnyalni.
Aztan vart, rendbe szedte a gondolatait, es eddig meg kiprobalatlan
eroin toprengett. Most o volt a vilag ura, s nemigen tudta, mihez
kezdjen legkozelebb.
De valamit majd csak kigondol.
La'ng Attila D.  > <http://lad.rentahost.net>;
10000 merfoldes ut is az elso lepessel kezdodik.
|
