Kedves Listatagok!

Ismét kaptam egy levelet, amire először csak annyit írtam volna, hogy 
sajnos nem segíthetek. Aztán átgondoltam, és mégis találtam néhány 
reménysugarat. Nézzük a levelet:

„Regen irni szerettem volna, de valahogy nemtudom osszefoglalni, amit 
szeretnek kerni toled kedves Istvan!
Az egyszem fiamnak, ferjem es en vettunk egy, egyszoba osz-
komfortos lakast.
Aminek kezdetben nagyon orult, szepitette rendezgette. Ket het mulva 
ahogy a lakasaba koltozott egy iszakos ovono karmaiba kerult, mai 
napig is hol egyutt vannak, hol nem. Ha penze van tartjak a 
baratsagot. Dolgozik, de mar o is eleg jol italozik, es mindenki 
elkeregeti a penzet. Sajat lakasara nem fizeti a rezsi koltsegeit mar 5 
eve.Hatalmas valtozason esett at, nem torodik semmivel, elhanyagolt. 
Naponta nagyon rossz tarsasag veszi korul. Teljesen tanacstalan 
vagyok, vele kapcsolatban, ram mar egyaltalan nem hallgat. Kerlek 
kedves Istvan, ha barmi otleted volna, mit tegyek? Milyen 
programozast ajanlasz, a megvaltoztatasa erdekeben. 37eves notlen. 
183 cm magas. Budapesti lakos. Elore is koszonet a segitsegedert, 
legyel egyre jobban!”
 
Nem egyszerű ezek után megszólalni. A javaslatomat két részre 
osztom.

1. A fiad esetleg véletlenül elejt előtted egy olyan mondatot, hogy 
szeretne megváltozni, szeretné abbahagyni a korhelykedést. Ebben az 
esetben sürgősen elküldöm neked egy pránanadis mester címét.
Mit tehetne ez a mester? Teljesen hihetetlen, de igaz, hogy át tudná 
úgy programozni az agyát, hogy megutálja a piát, és az eddigi 
életmódját. (Bár, ha kapok egy fotót róla, akkor én is meg tudom tenni.) 
Ez lenne a legjobb. Ez heteken belül megtörténhetne, de az biztosnak 
látszik, hogy komoly odafigyelést igényelne.

2. A fiad ilyen kijelentést még véletlenül sem hajlandó tenni, vagyis neki 
jó úgy, ahogy van.
Ez már keményebb dió. Először is azért, mert senkinek az életébe nem 
szólhatunk bele olyan durván, mint az most indokolt lenne. Ezzel a 
saját karmánkat gyarapítanánk. (Büntetésként más életben ismét 
kapnánk ilyen feladatot, egészen addig, amíg nem tudjuk megoldani.)
A megoldás ezért itt körmönfont.
Mint agykontrollosnak, elvileg helyből, erőlködés nélkül működhet az, 
ha alfában rendszeresen feltöltöd a fiad lakását fehér fénnyel. Ezt az 
ártó szándékú emberek, vagy züllött egyének (vagy szellemek) nem 
csípik, és elmennek onnan. Következésképpen a fiad magára 
maradhatna, és rá ez biztosan jó hatással lenne. Megtoldhatod a fehér 
fényt valamilyen erőteljes szeretet kisugárzással is, mondjuk úgy, hogy 
összekombinálod a kettőt.
Ez a módszer a karmádat nem érinti, hiszen Te csak a lakást kezelted, 
és nem a fiadat. Ki tehet arról, hogy ő éppen ott van?
Ezt rendszeresen kellene ismételgetni.

Ha pránás megoldás is szóba jöhet, akkor így néz ki a megoldás:
Egy mester szépen bebattyog a lakásba. Meghívja azt a kezelést az 
égiektől, aminek hatására a lakás minden vízér sugárzása, Hartman-
sugárzása, stb. megszűnik létezni. Ez max. 10 perces munka.
Ennek azonban olyan „mellékhatásai” is vannak, hogy az ártó szándék 
eltávozik a lakásból, oda nem is képes visszatérni mindaddig, amíg tart 
a kezelés. 
Ez a hatás 6-8 hónapig tart, de ezt a helyszínen megmondja majd a 
kolléga, hogy meddig.
Erre még tehet azonban másfajta, rövidtávú rásegítést, ami azonban 
csak 6 napig működik.

Ez közvetett módszer ugyan, de működhet.


Nem lenne hiteles, amit írok, ha nem állna mellette saját tapasztalat is. 
Jöjjön hát:

Egy ezoterikus levelező listán voltam, és ott összejöttem egy olyan 
sráccal, aki programozói munkát kínált. Le kellett volna neki egy 
ezoterikus témát programozni (numerológia).
Elutaztam hozzá. Elbeszélgettünk mindenről, nagyon kellemes volt az 
egész. 
A barátnőjét is bemutatta, és hozzátette, hogy Közép-Európa 
legnagyobb boszorkánya. Tényleg nagy tudású csajról volt szó, de nem 
firtattam, hogy mi alapján kapta meg ezt a címet.
Aztán otthon úgy tűnt, hogy rájöttem valamire az elvvel kapcsolatban. 
Nem akartam rögtön leírni az egészet, csak jeleztem a srác felé. 
(Később kiderült, hogy tévedtem.)
Nem is érdeklődött különösebben, szépen teltek a napok.
Aztán egyik éjszaka arra ébredtem, hogy felsírt a kicsi. Átmentem 
hozzá a másik szobába megnézni. Ahogy elmentem az ajtó mellett, a 
gerincemben rögtön beindult a bizsergés.
Nem szóltam én egyetlen szót sem, csak megigazítottam az ágyon a 
takarót. Ezután visszamentem, és elkezdtem topogni az ajtó 
környékén. Addig lépkedtem jobbra-balra, míg pontosan bemértem a 
jelenség helyét.

Ekkor leültem hozzá, amilyen közel csak lehetett. Lementem alfába. 
Rögtön megkaptam az illető nevét, fényképét. A boszorkány volt
Feltöltöttem fehér fénnyel a lakást, majd ezt sugároztam: Szívem teljes 
szeretetével fordulok feléd. Nekem, te nem tudsz ártani.

Még ültem ott néhány percig, amikor bevillant egy kép. A srácék háza 
előtt akkor rakták mentőbe a barátnőjét.
Másnap megírtam név nélkül a listára az esetet. A következő naptól 
olyan levelek jöttek a fickótól, amiben a legnagyobb barátságáról és 
jóindulatáról biztosított. 
A kapcsolatot azonban ekkor befejeztük.

A másik eset már a pránanadis módszerhez kapcsolódik.
Egy baráti házaspár odaköltözött a mi falunkba. A ház, amit megvettek, 
újonnan épült, de nem hozott szerencsét a gazdára, mert beköltözés 
után megbetegedett, és egy év múlva meg is halt. A felesége eladta a 
házat, és elköltözött.
Ugrattuk is a barátomat, hogy az asszony biztos így akar 
megszabadulni tőle is. Erre ő azt találta ki, hogy tegyek védelmet a 
házára. 
Ebben meg is állapodtunk, de nem éreztük sürgősnek a dolgot, tehát 
eltelt egy-két hét. A barátom közben dolgozgatott a pincében is, mert 
műhelyt rendezett be magának odalent.
De valahogy ő is érzékeny ezekre a szellemekre, hát észrevette a 
jelenlétet. Próbált hagyományos módszereket alkalmazni, de a gyertya 
égetés nem jött be. 
Ekkor megejtettük a védelem felrakását.    
Felraktam. Menet közben semmi különöset nem éreztem.

Este lefeküdtem, aztán valamikor később felébredtem. Még nem 
sikerült visszaaludni, amikor valami nagyon sötét erő jelenlétét 
éreztem. Egy hang megszólított:
- Hogy merészelted az én szolgámat elűzni a helyéről?  
Igazából nem várt választ, és én nem is válaszoltam volna. 
- Állj az én oldalamra!
- Nem állok. 
Amint ezt kigondoltam, nagy nyomás nehezedett rám, és olyan félelem, 
amihez hasonlót elképzelni sem lehet. Azonnal elkezdtem sugározni a 
már bevált két mondatot:
Szívem teljes szeretetével fordulok feléd. Nekem, te nem tudsz ártani.

Az igazság az, hogy a második felében egyáltalán nem voltam biztos. 
Olyan zabszem-effektust éreztem, hogy el sem lehet mondani.
Innentől kb. 5 másodpercig tarthatott még a nyomás, majd hirtelen 
eltűnt.

Másnap amilyen korán csak lehetett, hívtam a mesteremet, hogy 
tegyen rám valami nagyon extrát.
Az, hogy ezt le mertem írni, annak köszönhető, hogy semmin sem 
lelkizek sokáig. Ami kellemetlen számomra, azt egyszerűen lepergetem.

Még azért megjegyzem, hogy az én házamon is volt védelem, de ez 
akkora energiával jött, hogy ideig-óráig be tudott törni hozzám. Van 
még ugyan egy asztrál-testőrség is a házamban, de ők ilyen esetben 
labdába sem tudnak rúgni.

Erről a témáról ennyit tudok írni.

Nyugodtan próbáld ki amit írtam, ekkora hatás nálatok valószínűleg 
nem lesz. Csak én szaladok bele ilyen hülyeségekbe.

Baráti üdvözlettel:

István (Borsodból)

Sziasztok:-)

A nevem Virág, és Erdélyből írok. 
Nem rég kerültem kapcsolatba az agykontrollal, és ahhoz képest, hogy eleinte ké
tkedve fogadtam, csodálkozva látom, hogy ez mennyire életképes dolog. Magam még
 nagyon kevés sikert értem el, de számomra ez is nagy dolog. 
Azonban volna egy nagy kérdésem, talán ezen a fórumon fel lehet egy hasonlót te
nni. Kislány korom óta van egy "gondolatom". Ez, az évek alatt nem tűnt el
, egyre erősebb lett, és nem csak érzés már, hanem nagyon erős vágy i
s. Egy ideje, mondjuk úgy 3-4 hónapja ez egyre erősebb. És most úgy érzem,
 hogy mindig is tudtam, hogy eljön az ideje, és felkészültnek kéne lennem. Ett&
#337;l viszont nem vagyok okosabb, már csak azért sem, mert közel s távol esély
e sincs annak, hogy ez valós dologgá válhatna, holott nem is vágyom jobban semm
ire. Nem tudom, talán az agykontrollos dolgok okozzák, de most már sürget, és ú
gy érzem, lépnem kell. Teljesen tehetetlen vagyok, fogalmam nincs, merre kéne l
épnem, egyedül abban érzem magam biztosnak, hogy mi az az érzés, vagy kényszer,
 vagy akármi, ami eselteg az én utam. 
Ez így, most elolvasva nagyon összevisszának tűnik én belátom, de lelkem r
ajta, magam is az vagyok:-) 
A kérdésem tehát az lenne, hogy létezik-e olyan, hogy kis koromtól éreztem azt,
 merre kéne mennem? Lehetséges-e, hogy van egy út, amire rá kell lépnem, és min
den ide vezet? Vagy estetleg az a titka, hogy egész egyszerüen mindig is ez érd
ekelt, és mostanra már biztos vagyok benne, hogy ez az, amivel hasznomat lehetn
e venni? 
Ha egyik sem, akkor velem van a baj:-)
És még egy kérdés. Ha ezt a labor technikát megpróbálnám egyedül, tanfolyam elv
égzése nélkül( még nem végeztem el, és azzal együtt, hogy nagyon szeretnék Domj
án László május végi kurzusára eljutni, nem biztos, hogy összejön), lehet-e baj
om belőle? Mert azzal már próbálkoztam, hogy- remélem alfában- elgondolkod
tam azon, hogy miért érzem ezt. Az eredménye az lett, hogy csak még erőseb
b késztetést érzek. 
Persze az is lehet, és ettől félek is egy kicsit, hogy valami betegség, va
gy kényszer, vagy hasonló ez nálam. 
Mi a véleményetek? 
üdvözlettel, 
Virág

(webes bekuldes, a bekuldo gepe: 81.196.91.67.cablelink.rdsor.ro)

Sziasztok!
Egy ideje már olvasgatom a listát. Többször szóba került Brandon Bays: Belső Ut
azás c. könyve. Elolvastam, kipróbáltam, működik! Ajánlom mindenkinek.
Nekem a szüleim okozta fájdalom volt a legfőbb problémám. Apám a világ legnagyo
bb alkoholistája volt, Anyám a világ legnagyobb hazudozója. Nekem is hazudott, 
és nyugodt szívvel tönkretette az életemet. Mindketten meghaltak már. Domján La
ci tanácsolta, hogy utazzak egyet... Nehezen nyíltam meg a belső utazás alatt, 
és a megbocsátásom nem volt 100%-os. A mérhetetlen gyűlölet viszont elmúlt, fel
oldódott, pedig előtte nagyon mély volt. A szüleimre azóta nem gyűlölettel gond
olok, hanem inkább közömbösek. Persze esetemben elképzelhetetlen lett volna, ho
gy szeretet vegye át a gyűlölet helyét,de ez is elég nagy lépés! Most már valób
an feladatként tudok gondolni erre az életemre, sokat tanulok most. Remélem min
den egyre jobb lesz!
Nektek is minden jót!
Juci