Sziasztok! 

Kérem a hibáiról szólni!
1. fomuvem:
Vízszintes palló az urben, távol a gravitációtól. Hossza 1 fény-
másodperc. Végein egy-egy oszlop, egyiken vízszintesen világító lézer. 
Állsz a másik végen és a túlvégi oszlopról orrodra világít. A pallót alulról 
rakéták kezdik gyorsítani felfelé. A rakétáktól a palló nem hajlik meg, 
mert minden pontjának sebessége azonos módon egyenletesen no. A 
pallón mégsem ez látszik. Észleled, hogy emelkedsz, de a palló más 
részei késve emelkednek és kisebb sebességgel, tehát felfelé görbülo 
lejto végén - annak tetején véled magad. 1 másodperc múlva a 
görbülés befejezodik. A lejto ekkortól félparabola szerinted, melynek 
legmélyebb pontja a túlsó vége. Ám ha leraksz magad elé egy golyót, 
az nem indul el ezen a lejton. A lejtés ill. görbültség tehát csak látszat. 
(???) 
A palló távoli végén lévo oszlop lejjebb került, így a lézer a cipodre 
világít most már, nem az orrodra. Csak a pallót látod görbe lejtonek, 
miközben a fényt egyenesnek. Ha elbattyogsz a palló közepéig, akkor 
ott homorú számodra. Mélyponton vagy és a lézer ezúttal hasadra 
világít. Minél tovább mennél elore, a fényfolt egyre magasabban 
jelenne meg rajtad. A fény nem görbül ebben a rendszerben 
számodra. Aki a palló alatt lebegett az urben, indulásodkor, úgy látta, 
hogy a palló tole távolabbi részeinek rakétái késobb kezdtek gyújtani. 
Részletezve a látvány a következo: kigyulladt a középso rakéta, majd 
mintha futótuz terjedne onnan kiindulva. 0.5-0.5 másodperc késéssel 
gyújtottak be a legtávolabbi rakéták. A palló tehát felfele görbülve 
- domborodva indult a megfigyelo szerint. Parabola alakú pallót látott 
távolodni, amíg a palló gyorsult. Amint a palló sebessége állandósulna, 
a palló akkor sem volna egyenes számára. (hogy milyen, az legyen 
fejtörés tárgya.) A lézer fénye aberráltan terjed elore és oldalra 
egyszerre, tehát srégen halad. 
Vegyünk olyan pallót, melyen helyenként orrmagasságban átfúrt 
oszlopok vannak! Rajta állsz. Amikor gyorsul, a lézer fénye nem juthat 
át a lyukakon. Már az útja elején elakad. A lyukakon áthúzott spárga 
pedig parabolát közelíto görbét ad - neked.
---
2. fumu: 
Egyáltalán mit nevezzünk _átméronek_ ha a következoket figyelembe 
vesszük? A térido torzultságáról írok. Urbol gömszimmetrikus égitestet 
figyelve torznak látni, mintha speciális optikán át néznénk. A 
lencsehatás következményei: 
1., Az égitest felszíne kevésbé domború (radarozva az eltelt ido arra 
utal, hogy tényleg lapultabb) 
2., A felszín terjedelmesebb: 'kinagyított' 
3., Jobb a rálátás, azaz kissé többet mutat a felszínébol, mint 
euklideszi térbeli geometriai gömb.
Emiatt nem is kell teljesen körbe kerülni ahhoz, hogy mindent 
megfigyelhessünk rajta!
4., Lassabban múlik az ideje - urbéli megfigyeles szerint. 
(emiatt a róla érkezo rádióhullámok illetve fények frekvenciája kisebb, 
mint a lenti küldojük szerint. A fény vöröseltolódottan érkezik)
5. A lenti teniszpálya hosszabb, s a labda lassacskán és laposan száll 
felette. (Az órák lassabbak, ezért nem tunik fel ez odalent)
6., Az égitest mögötti, nagyon távoli - pont középen levo csillag fényét 
világító karimának látni.

A lentiek a következoket tapasztalják:
1., Ha fennsíkon vannak, homorú.(a fény látszik egyenes mentén 
terjedonek)
2., Urbéli tükröt radarozva, az eltelt ido arra utal, hogy a tükör 
közelebb van, mint fenti megfigyelo szerint.)
3., Az égbolt képe zsugorított. A csillagok egymáshoz is, de a 
felszínhez is közelebb vannak. A felszínen állva egyszerre többet látni 
a kinti világból, mint amennyit euklideszi térben lehetne. Emiatt nem is 
kell teljesen körbemenni az égbolt teljes feltérképezéséhez!
4., A lentiek szerint az urben gyorsabban múlik az ido, mint náluk. 
Ennek folyománya, hogy a hozzájuk befutó rádiójelek ill.fények 
frekvenciája szerintük nagyobb, mint amit urbéli megfigyelo mért, 
amikor küldte. Fény esetében: kék felé eltolódott spektrumú fények 
érkeznek fentrol. Magasabbra tett atomóra gyorsabban ketyeg lenti 
megfigyelés szerint a nálukénál.
5. A lentiek egy függoleges méterrúd lentebbi felét nézve középrol, azt 
látják, hogy a rúd lentebbi fele hosszabb a fentebbi felénél.
----
3. fomu:
Nézzünk fizikában elfogadott állításokat: 
1. Fekete lyuknak nincs mágneses mezeje. (csak 3 tulajdonsága van: 
tömeg, töltés, perdület) 
2. A lyukba ejtett töltés megmarad a külvilági megfigyelok számára.
(megmaradási tétel szerint így kell lennie)
3. A lyukba ejtett mágnes mágneses mezeje egyre gyengül külso 
megfigyelo szerint.

A 3. esettel érdemes külön foglalkozni. Rúdmágnest lógatunk le a lyuk 
eseményhorizontján kívülre. Hossztengelye függoleges. Fizikában 
elfogadott magyarázat: extrém röviddé válik lent, távoli külso 
megfigyelés szerint, ezért az északi és déli pólusa csaknem egybeesik, 
így a két pólus mintegy 'kioltja' egymás hatását. Emiatt mágnessége 
nem tasztalható kintrol.
Másik eset: A lelógatott mágnes hossztengelye ezúttal vízszintes.
Ha jól gondolom, a vízszintes dolgok mérete kintrol nagyobbnak 
mutatkozik, a következo miatt: A test végeirol érkezo fények görbült 
pályákon futnak be hozzánk. Emiatt nagyobb látószöget igényel a 
dolgok megtekintése. Azaz a fekvo testek nagyobb kiterjedést 
mutatnak. Ha egy mágnes hosszabb mint volt, akkor gyengébb is - 
mondom én, találomra. Másik magyarázatom is van, de meroben eltér 
az elobbi filozófiától (mégis ugyanarra a végkövetkeztetésre vezet) :
Ha a mágnességet kis elektromos köráramok hatásának tulajdonítjuk, 
akkor e köráramok gyengébbek amikor az anyag gravitációban csücsül 
(külso megfigyelés szerint). Magyarázat: gravitációba benézve az ido 
lassabban telik ott, azaz a köráramok si 'lassabbak'. Így mágneses 
mezejük is gyengébb. Megjegyzés: aki fekvo rúd hosszát méri 
gravitációban - radarozva - a rúdnál tartózkodva, nem veszi észre, 
hogy a fény görbe, hanem a testet látja torznak, homorúnak. S a rúd 
végpontjainak távolsága szerinte normális. Idoméréssel mér 
távolságot, c konstans értéke ismeretében. O nem tudja, hogy kintrol 
nézve a rúd sokkal hosszabb és a fény emiatt hosszabb utat jár be a 
rúd végei közt. (a külso megfigyelo nem csodálkozik a lenti megfigyelo 
kapott eredményén, hiszen annak óráját lassabban muködonek méri.)
Szerintem mindezek helytálló megállapítások. 
Ugyanakkor felvetodik: ha a gravitációban esetleg más a vákuum 
permeabilitása, akkor c miként annyi, mint gravitációmentes térben? 
(Hiszen Maxwell óta tudjuk, hogy 
c = 1/négyzetgyök(permeabilitás*permittivitás) Tehát a vákuum 
permeabilitása és dielektromos állandója határozzák meg a 
fénysebességet. Ha gravitációban is c a fénysebesség - de 
feltételezzük, hogy a permeabilitás kisebb mint szabad térben - akkor 
a dielektromos állandónak meg nagyobbnak illene lennie ott. Ugye?
Ez utóbbi esetleg magyarázná, hogy a lyukba ejtett töltés annak 
ellenére észlelheto, hogy extrém távol van tolünk, amikor a horizont 
közelében jár már! Különben hogy a csudába is érzékelhetnénk kintrol 
egy tolünk eszement távra került töltést?

4. mu (Magánban írtam ezt valakinek, aki pár napja igérte - azonnal 
válaszol, amint kijött a kórházból, ottlétét félórásra tervezve.Még nem 
jelentkezett) 
Egy igen szoros összefüggés régóta ismert, mégpedig tapasztalatilag:
nincs töltés tömeg nélkül. 
Lorentz egy kapott ötlet nyomán Einsteint megelozoen - erre alapozva 
felállította gravitációs elméletét, mely bár pontosabb volt mint 
Newtoné, de késobb Einstein elmélete ennél is pontosabbnak 
bizonyult, s ezzel nyert. Más oka nem volt, hogy Einstein nyert. 
Einstein ezt nem tudta elore. Eloször o is elektrodinamikára alapozott, 
de valamiképp rájött, hogy Eötvös méréseibol kiindulva messzebb 
lehet jutni. 
>a gravitáció tényleges mibenlétét eddig senki sem fogalmazta meg, 
>hisz' Einstein csak mint "geometriát" jellemezte, márpedig, amikor pl. 
>földön állva érezzük a saját súlyunkat, az nem egy matematikai 
>struktúra, hanem fizikai valóság! 

Csakhogy Einstein egyenleteibol megmondható elore, hogy adott 
állapotú (pl. pörgo) test mekkora erot fejt ki a talajra, sot azt is, hogy 
a Föld és a test együttesétol miként fog módosulni a környezet. Ettol 
fizikaiak az o egyenletei.
Kepler is geometriai leírást adott a bolygók pályáinak tulajdonságairól. 
csak közelíto leírás volt. Newton ehhez valamiféle szemléletet gyártott, 
de nem ez volt a jelentos, hanem újszeru matematikája, mellyel 
sokkalta többet lehetett mondani, mint Kepler mondott. Newtont 
egyébként zavarta, hogy a gravitációs ero légbolkapott valami. Bár 
magyarázni lehetett vele sokmindent, de mégis csak illúzió volt. Illúziót 
vitt be a fizikába, ezt o is tudta, miként az éter bevezetése is 
illúziókeltés volt. Einsteintol kezdve a fizikában jellemzové vált a 
hittételektol tartózkodás, és a leírás lett a lényeg. Indoklásként pedig 
elegendo felmutatni azokat az axiómákat és posztulátumokat, 
melyekbol adott elmélet egyértelmu következtetései származnak. Ez a 
módszer a fizikát támadhatatlanná teszi és mentesíti ama gyanútól, 
hogy illúziókat pátyolgat. (Az axiómák és posztulátumok ugyanis 
tapasztalatokon nyugszanak, ld. pl. Eötvös méréseit, vagy a Michelson-
Morley típusú kísérleteket). 
A fizika praktikus okból matematikai nyelven ír. Aki a matekhoz ért, az 
tömör mondatokként olvashatja, s ellenorizheti helyességét. Más nem. 
Amíg egy axióma 'mögé nem sikerül benézni' - azaz nincs magyarázat - 
hogy miért teljesül megfelelo körülmények között mindig, addig az 
axióma is marad. 
Ha kiderül, hogy levezetheto valami másból, akkor az - vagy azok az 
állítások válnak axiómává, melyek alapjaiként elfogadhatók. Egyelore 
semmi nem utal rá, hogy minden axióma magyarázatot kaphatna 
valamikor egyszer, se az, hogy ez elvárható lenne. 
Einstein  a fizika vallási elemektol mentesítésének úttöroje. Leírást 
adott csak, miként Kepler tette hajdanán, de o már nagyon 
sokmindenre kiterjedot adhatott.
>fizikai események modellezésére a matematika korántsem mindenkor 
>alkalmas!
Ígen, hiszen léteznek elvileg elore megjósolhatatlan események. És 
vannak elvileg sem leküzdheto mérési és kiszámíthatósági problémák. 
Vannak megoldhatatlan egyenletek is korlátlan mennyiségben.
A fizika természetesen nem matematika. Hogy egyesek azonosítják
a kettot, az meggondolatlan igehirdetés. A matematika a fizika leíró 
nyelve, segédeszköze, de következtetéseket levonását is segíto 
eszköz. Fizikához értonek az tekintheto aki adott jelenségkörre 
vonatkozóan megbízható elorejelzéseket tud adni. Hogy ezt hogy 
csinálja, az tulajdonképpen lehetne mindegy, de matematika nélkül 
nem nagyon szokott ez menni, már amennyiben pontos leírás a cél. Ha 
nem kell pontos leírás, elegendo lehet a logika is (ami azonban 
ugyancsak matematika). 

Üdvözlettel, Zoli