Sziasztok!
Az a "hev" , a TGM , helyierdeku vasut Tunis es Sidi Bou Said kozott jar
eleg surun szinte egy budapesti buszjegy araert. Nyitott ajtokkal is
elindult, pedig 10-12 eves iskolas gyerekek logtak az oldalan. Remiszto
volt, de ugy latszik csak nekem mert ok nem zavartattak magukat. Kb. negyed
ora alatt Karthagoba ert. Hat megalloja van abban a kis varosban, akar egy
villamos kozlekedik. Nagyon szep varos, csak a latnivalok szetszortan
talalhatok. Keves idonk maradt, igy csak a Tophet, a pun kikoto, es a
katedralis fert bele. Majd legkozelebb... Visszafele latogattuk meg a
tuniszi Medinat. Csak terkeppel menjen be oda mindenki mert egy hatalmas
labirintus . Jo adag eltokeltseg is kell, hogy megbirkozzon az arusok
hadaval. Tudja azt, hogy amit esetleg vasarolni akar Magyarorszagon mennyibe
kerul !! Szemrebbenes nelkul mosolyogva akar tizszeres arat is mondanak
barmire. Nincs lelkiismeret furdalasuk, mert ha ezt elfogadod, ugy gondoljak
ez jo uzlet volt neked is. Alapszabaly: az arus mondja az elso arat, abbol
mar lehet kovetkeztetni mennyiert fogja odaadni. Ha az ar tizede is sok
magyar penztarcaval szamitva, akkor nem szabad belemenni az alkuba. A
kikialltasi ar 20-30 %-ert mar jo uzletet lehet kotni ugy , hogy az elado is
jo szivvel adja oda a portekat. Sikerult 45-rol alkudva 7 dinarert megvenni
egy noi bor cipot, hasonlo aranyban ovet vasaroltam. Europai embernek ez
nagyon furcsa ,de megeri megtanulni ezt a "szertartast" . A boraru olcso,
de a minoseget meg kell tuzetesen vizsgalni! Visszafele a belvarosban
belecsoppentuk egy csucsforgalomba, ez semmiben sem kulonbozik mas
nagyvarosetol, esetleg a dudaszo erosseget dupla mereshatarral kellene
merni.
A ketnapos szafarit kihagytuk. Kozel 100 000 Ft lett volna harmunknak,
mindamellett 7-800 km-t utaztak ez alatt. Nagyon tomeny dolog, szerintem egy
hetre valo latnivalot suritenek ket napba.
Az iranytaxi. un. louage ( luazs). Tobb auto all egy parkoloban, majd
elindul a kialkudott uticel fele de csak akkor ha tele van. Az utasok
osztoznak a viteldijon, pl: Tunisz-Hammamet 3.5 Dinar ami 70-80km ut .
A vonat is hasonlo arban volt, inkabb valasztottuk a legkondis kenyelmes
vasuti kocsikat.
folyt.kov
Dodo
|
Aprilis 18.
A szokasos kora reggeli felkeles, reggelizes es taborbontas utan
negyed nyolckor indultunk el a terepen megtett utunk utolso
szakaszara, Abu Ballas fele, majd azon tul a Dakhlaba vezeto
aszfaltuthoz. Jol jarhato terepen, nagy melegben haladtunk kelet
fele. Par ora mulva kup alaku, kisebb hegyek tuntek fel a
lathataron, koztuk Abu Ballas, a Korsok Hegye.
Ez a kicsi, a szamos tobbitol alakjaban nem kulonbozo tanuhegy
egy mesterseges vizlerakat helyet jelzi, amelyet a Libiaban levo
Kufra-oazisban lako torzsek letesitettek, hogy elerhessek es
megtamadhassak Dakhla-oazist. Sokaig erthetetlennek tunt, hogy
mikent kepesek megtenni a viztelen sivatagon atvezeto hosszu
utat, mignem egy tamadas utan a dakhlaiak kovettek az elvonulo
tamadokat es a hegy toveben nagy, vizzel teli agyagkorsokat
talaltak. Ez volt tehat a rejtely kulcsa es miutan a korsokat
osszetorve felszamoltak a depot, a tamadasok is megszuntek. A
hely feledesbe merult, mignem 1917-ben ujra felfedeztek.
Az autokkal megalltunk a hegy mellett es az izzo melegben
kiszalltunk fenykepezni. A hegy tovenel megtalaltuk a hajdani
lerakat maradvanyait. Almasy idejen meg voltak itt ep korsok, de
mi mar csak kisebb-nagyobb toredekeket talaltunk es tartok tole,
hogy ezek is csak ideig-oraig maradnak meg. Gyanitom, hogy az
erre jaro expediciok tagjai sokat elvittek szuvenir gyanant.
Salama kozben felfedezett egy kigyot egy ko alatt es
termeszetesen megfogta. Egy vilagos, majdnem vajszinu, vekony
kigyo volt, fogai egeszen hatul ultek a szajaban. Lefenykepeztuk,
aztan elengedtuk. Megint egy rejtely: mit eszik ez a joszag itt?
Meg reggel Khaled, immaron beletorodve, hogy szemelyemben egy
kogyujtogeto sivatagbolonddal hozta ossze a sors, megigerte, hogy
elvisz egy mud-lionhoz az uton. Fogalmam sem volt, hogy mit takar
ez az angol kifejezes, de Abu Ballas utan hamarosan megertettem.
Egy kiszaradt, hajdani tomedencehez mentunk. A szel a tomedence
megszilardult, iszapos fenekebol aramvonalas, 1-1,5 m magas
halmok szazait faragta ki. Foldrajzosoknak : tokeletes jardang.
Eddig meg soha nem lattam ilyen formakat.
A jardang utan rossz, nehezen jarhato, koves terepen haladtunk a
Dakhlaba vezeto aszfaltut fele. Ahogy kozeledtunk, a
terepviszonyok fokozatosan javultak es hamarosan mar ujra 50-60
km/ora sebesseggel futhattak a kocsik. Mohamed atvette a vezetest
Khaledtol, aki atszallt a masik kocsiba, hogy pihenjen. A
tavolban egyszer csak feltunt az aszfalt csikja, Mohamed gazt
adott es gyorsan, tulzottan is gyorsan szaguldott elore. Az
aszfaltut kozeledett, mar csak otszaz, szaz, otven, husz meterre
volt, mikor a szelenel meglattam egy arkot. Atvillant az agyamon,
hogy idaig megusztunk mindent baleset nelkul, de ha ilyan
sebesseggel hajtunk az arokba, akkor szegyenszemre a cel elott
ket meterre fogunk fejreallni. Mohamed azt hitte, hogy a tereprol
egyenesen az aszfaltra hajthat es mire eszrevette a bajt, mar
hiaba fekezett. A kocsi orra belezuhant az arokba, de a lendulet
tovabbvitte es a masik fal feldobta a jarmuvet. Emberek, targyak
belul szanaszet ropkodtek es az auto szabalyosan felrepult az
utra, ahol nagyot csattanva megallt. Megusztuk, de ha az arok
fala meredekebb, a szelvedon repulunk ki csomagostul.
A masik kocsi minden baj nelkul erte el az utat. Visszaerkeztunk
tehat a civilizacioba, majdnem meterre ugyanott, ahol aprilis
12-en elhagytuk. Khaled nagyon merges volt Mohamedre az
arok-kaland miatt. Kicsit rendbeszedtuk magunkat es az autokat es
a katonai ellenorzo pontra hajtottunk. Az ut eleje ota most
tudtam eloszor kezet mosni egy hordoban, szappannal. Igen-igen
jol esett a huvos vizben matatni, pedig enyhen szolva nem volt
tiszta. Az epulet arnyekaban pihentunk, kozben Khaledek a
katonakkal beszelgettek. Mar delutan volt. A pihenes utan
felcihelodtunk es az aszfaltuton elindultunk eszakra. A tobbnapi
zotykolodes utan szokatlan volt az aszfalt simasaga, az autok
nagy sebessege es az ut nyujtotta biztonsagerzet. Hat ora tajban
lekanyarodtunk az utrol es nem messze, egy alig hullamzo,
kietlen, koves siksagon letaboroztunk. Andras mar korabban jelezt
e, hogy fel akarja venni a kenyersutest, ezert aztan
besotetedeskor Salama magara oltotte tiszta, feher, arab ruhajat
es nekilatott. Andras el is keszitette a felvetelt, a vacsorahoz
pedig elfogyasztottuk a kemenyheju, meleg kenyeret.
Meg naplemente elott, alkonyatkor keszitettem nehany fotot. Az
egesz tajat a sarga es a fekete arnyalatai uraltak, a
sargasszurke, poros egbolt, a sarga homok es a fekete kovek.
Egyikunk sem gondolta volna, hogy ezen a remenytelen pusztasagon
talalkozunk a legnagyobb elo vadallattal, amit egesz utunkon
lattunk.
Aprilis 19.
A reggeli indulas elott rendet raktunk a kocsiban, elegettuk a
hulladekot es az etelmaradekot kitettuk az autok kozelebe. Minden
reggel igy tettunk, gondolva a sivatag elolenyeire es a szukos
elelemforrasokra.
Ahogy pakolasztunk, egyszer csak, ki tudja honnan, megjelent egy
roka (itthon beazonositva nem a kozismert sivatagi roka volt,
hanem egy annal nagyobb, homoki rokanak nevezett, szinten a
sivatagokban elo rokafele), felvett egy adag etelmaradekot es
elszaladt vele. Azonnal a teleobjektivek es a kamera utan
kapkodtunk es vartuk, hogy visszajon-e a tobbiert. Csendben, alig
par meterre alltunk a kitett etel mellett. Lattuk, ahogy a roka
megint kozeledik, a szajaba vesz annyi maradekot, amennyit csak
bir es elszalad vele. Igy aprankent az egeszet elhordta es egy
korulbelul egy negyzetkilometeres teruleten itt-ott elasta.
Hosszu idore megoldottuk az elelmiszergondjait.
A rokakaland utan az aszfaltuton Dakhlaba hajtottunk. Egy
szallodanal Andras telefonon megprobalta elintezni, hogy a
repulojegyunket irjak at egy korabbi idopontra, de a legitarsasag
erre nem volt hajlando. Hiabavalo, tobb oras kiserletezgetes utan
elindultunk vissza, Kairo fele. Farafra oazisban elbucsuztunk
Hasszantol, ettunk valamit egy vendegloben. A helyisegben a
polcokon csodas osmaradvanyokat lattam, nyilvan a kornyezo Feher
Sivatagbol szarmaztak.
Eves-ivas utan tovabbindultunk es az oazisbol kierve ejszakara
letaboroztunk a Feher Sivatagban. Utolso ejszakankat toltottuk a
Szaharaban. Sotetedes utan itt is megjelent egy roka, de ez mar
csak olalkodott korulottunk, nem mert igazan kozel jonni.
Aprilis 20.
A Feher Sivatag - milyen meglepo! - a szinerol kapta a nevet.
Finomszemu, porozus kreta meszko alkotja, amely a szelmaras
hatasara konnyen es gyorsan pusztul, ezert aztan a kozetretegbol
kogombak, tornyok, hullamzo, lagyvonalu, feher dombok
preparalodnak ki. Meger a terulet egy kulon utat is, de mint
mindig, most is az ido szoritasa hatarozta meg lehetosegeinket.
Meg ezen a napon vissza kellett ernunk Kairoba.
Reggeli utan kicsit beljebb hatoltunk az autokkal a teruletre,
hogy lassak is valamit ezekbol a kocsodakbol. Keszitettem nehany
kepet az utba eso alakzatokrol es kozben erosen sajnaltam, hogy
ilyen hamar itt kell hagynom oket.
A Feher Sivatagbol nehany ora mulva Kairoba erkeztunk es
bekoltoztunk egy szallodaba. Mivel nem sikerult jegyeinket
korabbra atiratni, volt nehany napunk a varosra. Lattam a
hatalmas gizai piramisokat, hatszaz japannal egyutt sorbaalltam
az Egyiptomi Muzeum kiallitasaihoz, sokaig nezegettem a
Tut-ankh-amon sir gyonyoruseges leleteit, lekuzdottem a minden
turistara piocakent akaszkodo "joakarokat", elmentem a bazarba es
setaltam a Nilus partjan, de a sivatag csondje, maganya es
szabadsaga utan nyomasztott ez a zajos, nyuzsgo, fustos varos.
vege
|
