Mivel mindenki történeteket küldözget, gondoltam én sem maradok ki
bellolle, politikait nem talátam, ugyhogy itt van a subj. beli mu elso
része. Az ékezettelenítést kipróbáltam, a poénok elég nehezen jönnek ki
nélküle, ugyhogy marad ékezetesen.
Elso fejezet
"A jó ötleteket már kitalálták, de nem számoltak Velem?"
- mutatott keshedt mellére Bandi.
Georges Ucas unottan battyogott Malibu széles homokpartján, miközben néhány
vízimento húzott el mellette. Az egyik véletlenül leejtette sárga
jelzobólyáját és ahogy lehajolt érte, keresztbe feküdt Ucas elott, aki
klasszikus, úgynevezett nagykabát ívben esett át rajta, szelíden landolva
egy sütkérezo hölgy szilikon dombjai között.
- Bocsánat hölgyem! Engedje meg... - hebegte.
- Nem ismerkedem tengerparton - nézett rá napszemüvege mögül a hölgy.
- De én...
- Várja meg, amíg elmegyek a büféig!
- Én csak azt akartam mondani, hogy...
- Ja mondani?! Akkor olaj kisapám!
Georges Ucas értetlenül nézett a nore, majd buzgón keresgélni kezdett.
- Mit csinál?!
- Azt tetszett mondani, hogy olaj. Azt keresem.
- Milyen olajat?
- Napolajat!
A hölgy dühösen felpattant és ráripakodott:
- Rossz szöveg kísapám. Tunés innen, ez nem a hülyék menhelye!
Ucas zavartan felállt és battyogott tovább. Nagyon lefoglalták gondolatai,
ezért azt sem vette észre, hogy a vízimentok egy kapálódzó not cipeltek ki
eroszakkal.
- Marhák! Nem én fuldoklóm, hanem az a kopasz ipse!
- Darab-darab - morogta az egyik vízimento.
- Én azt hittem, hogy az egy gyerek segge - álmélkodott a másik vízimento.
A no közben kiszabadult és tovább üvöltözött:
- Mentsék már ki, még megfullad!
- Á nem olyan egyszeru az - húzta el a száját a harmadik vízimento.
- De hát csináljanak már valamit az Istenért?!
- Talán imádkozhatnánk - vetette fel a negyedik vízimento.
Georges Ucas, aki idoközben odaért, szerényen közbeszólt:
- Uraim a világért sem szeretnék zavarni, de az az ember...
- Na és honnan tudja, hogy az egy ember? - nézett rá haragosan az elso
vízimento.
- De hát ott bömböl!
- És? Az oroszlán is bömböl, még sem rohanok kimenteni - vélekedett a
második vízimento.
Ucas nagyot nyelt, bólintott és elindult tovább a parton. Azt még hallotta,
hogy a harmadik vízimento beszól rádióján:
- Halló bázis! Itt a hármas! Döntetlenre állunk. Egyet kiszedtünk, a
másikért küldjetek mentot! Várj egy kicsit... Módosítok! Hullaszállítót.
Kösz! Ja és rendeljetek nekem egy hamburgert sok majonézzel, sült
krumplival.
Ucas battyogott tovább. A világ tele van hülyékkel, de ki hitte volna, hogy
mind vízimento? - morfondírozott magában. Szegény Georges vállát nagy teher
nyomta. Itt áll egy remek forgatókönyvvel, amibol állati jó filmet lehetne
csinálni és egyszeruen nincs egy producer, aki belevágna. Pedig milyen szép
történet. Istenem! Bölcs öreg varázsló egymásról mit sem tudó telepatikus
ikerpár, gonosz császár még gonoszabb folovaggal, misztikus környezet,
csattogó kardok, vágtató paripák, tüzes sárkányok, ravasz kereskedok,
mindenféle lények tündérek, törpék, óriások! Hmmm! Olyan szép mese lenne,
hogy az anyukák vizesre sírnák a musorfüzetet! És nem kell senkinek.
Rengeteg helyen járt. A legtöbb cégnél meg sem hallgatták. Még több helyen
rögtön kidobták. Csak két társaság volt, ahol 10 másodpercnél többet
töltött. Az egyik helyen azt mondták, hagyja itt a forgatókönyvet, mert
nincs mibe csomagolni a szereplok szendvicseit. A másik helyen teljes öt
percig ecsetelte a film témáját, mikor is bejött egy takarítóno és elvitte
azt a bábut, akinek addig beszélt. Ilyen az élet! Pedig a gyerekek szeretik
a mesét! Felolvasta a forgatókönyvet egy csapat gyereknek, akik végig
mosolyogtak. Tetszett nekik. Igaz, kiderült róluk, hogy egy tokiói óvoda
vendégcsoportja, de ez nem von le a siker értékébol. Az egyik producer azt
mondta neki: - Ez a téma olyan fáradt, hogy hevero kell neki! írjon valami
szokatlant, amitol az emberek hanyatt esnek és úgy maradnak. Amitol
odaragadnak a moziszékbe, kezük görcsöt kap a távirányítón! Na ha ilyet hoz,
akkor én megveszem és melléje megeszem a csekkönyvemet salátával.
Na ja! Valami blickfangos, valami hanyatt esos! A tojás alakú focilabda
teljesen váratlanul érte. Gyomron. Mikor kiegyenesedett volna, hirtelen azt
hitte rá szakadt az ég. Pár perc múlva mikor magához tért, négy hatalmas
hegyet látott maga körül.
- Ha még egyszer elkapod a labdánkat kisember, akkor jelzokaró leszel a
yacht kikötoben - morogta az egyik hegy.
- Bocsánat, de nem tudok úszni - védekezett Ucas.
- Nem tesz semmit, csak dagálynál kellemetlen - mondta egy másik hegy és
nevetni kezdett, majd egyetlen rántással felsegítette Ucas-t.
A négy hegy eldübörgött. Ucas csodálkozva nézte azt a mintegy méteres
mélységu ember formájú gödröt, ami mintha az elobb még nem lett volna itt.
Bár ki tudja? Manapság minden elképzelheto! Szóval az én mesém igenis jobb,
mint holmi krimi vagy western. De nincs senki, aki segítsen. Kihez
forduljak? Hirtelen elsötétedett elotte a világ.
- Én nem kaptam el a labdát, tényleg nem - kiabálta Ucas és feltette a
kezét.
- Anyuci? Miért áll itt ez a bácsi egy szórólappal az arcán?
- Biztos rövidlátó.
- Aha!
Georges Ucas leszedte arcáról a papírlapot. Egy számítógépes szórólap volt.
Egy ido óta Los Angelest elöntik az ilyen reklámanyagok. A lapon ez állt:
SENKI SINCS, AKI SEGGÍTSEN?
NEM TUD KIHEZ FELFORDULNI?
JÓ ÖTLETRE VAN ODA SZÜKSÉGE?
ÁKOR NEEE KERESSEN TOJVÁBB!
BETALÁLT!
HÍVJON A 11-58-33-55 telefonon VAGY
JÖJJÉK EL EMÉLYESEN
Andrew Sternkern L. A. Golden Eagle
Street 765. (Rúgjon nagyot bele a
hámmesterbe, ha nem akarja kaput nyitni!)
Georges Ucas még egyszer elolvasta a szöveget.
- Ez egyszeruen hihetetlen!
Már éppen összegyurte a papírt, amikor eszébe jutott, hogy mindenki hülyének
nézte Kolumbuszt és tessék, mégis o nyaralt eloször a Bahamákon. Ilyen az
élet! Ez a Sternkern lehet, hogy hülye, de azért érdemes meghallgatni. Ha
tud beszélni. Mert ahogy ír!? Gyors fordulattal elindult a parkoló felé. Egy
méterrel utána már futott, mert egy felboszült atya üldözte, mivel Ucas
hirtelen mozdulatával szétrombolta azt a homokvárat, amit egész délelott
épített. Georges Ucas végül Carl Lewist megszégyenítoen gyozött 100 méteres
menekülésben, bal lábán egy muanyag vödörrel. A környezet festoi volt. A
homokvár maradványainál teli torokból üvöltött egy kis srác, liluló feju
papája lihegve üldözött egy elmeháborodott szakállas hapsit, aki Fekete
Szakállt lepipálva bicegett a muanyagvödörrel. Ucas végre felért a
parkolóba.
- Anyuci? Miért van a bácsinak vödör a lábán?
- Biztosan nincs cipoje.
- Aha!
Lucas kinyitotta speciális VW Bogarának ajtaját. Az ajtó kitartott. A
kilincs nem. Idegesen eldobta, majd rémülten vette észre, hogy a bosz atya
már az utolsókat rúgja a parkoló meredek oldalán egy méltatlankodó
fagyiárusba, kinek keresztül száguldott kocsiján. Letörölte a fagyit és a
szitkokat, majd újult erovel látott neki a kapaszkodásnak. Ucas dönto
elhatározásra jutott. A "vödrös" lábával hatalmasat bikázott az ajtóba. A
vödör és az ajtó megadta magát. Bevágódott az ülésre és speciális
indítókulccsal, ami leginkább egy pecsenyevillára hasonlított, sikerült
annyira felbosszantania Bogarát, hogy az inkább beindult. Ucas lerángatta
lábáról a vödröt és hanyagul átnyújtotta a lihego atyának.
- Csak nem vesztette el véletlenül?
- Höhöhöhö - válaszolta az atya.
- Valami baj van? - kérdezte aggódva, mert az atya látott szájjal lihegett,
a kocsi vászontetejét markolva.
- A vöhödöhör... te...
- Parancsoljon uram, de jobban is vigyázhatna rá!
Az atya artikulátlan üvöltést hallatott. Ucas egyesbe kapcsolt és indított.
A Bogár is artikulátlan üvöltést hallatott. Az atya elnémult. Belátta a
Bogár jobban csinálja. Ucas újra indított, a Bogár megugrott. Hangos
reccsenés hallatszott... Visszanézett. Az atya ott állt kezében a
vászontetovel, még mindig lihegve. Magán kívül volt, de aztán egymásra
találtak. Ucas rükvercbe tette a sebességváltó maradékát és visszament az
atya mellé.
- Rendben van megtarthatja, de akkor kérem vissza a vödröt.
Az atya szeme kidülledt, száján hab jelent meg, ja a fagylaltos! Mérgesen
visszadobta a vászonteto maradékát a Bogárba és igen kifejezo szavakat
hallatott:
-......- (ezt a jó ízlés törölte)
Ucas megvonta vállát, gázt adott. Beszívta, majd elindult. A kipörgo kerekek
teliszórták homokkal az atyát. Úgy állt ott, mint egy még meg nem száradt
agyagszobor.
- Anyuci? Miért ilyen piszkos ez a bácsi?
- Biztosan nem talált vizet.
- Aha!
|
