Kedves AK-osok !
Egy dolog kavarog egy ideje mar bennem, nem tudom valahogy teljesen a
helyere rakni. Ezert gondoltam irok Nektek, hatha valamelyikotok jobban
ralat es ossze t udja foglalni.
Arrol van szo, amit mar sokszor olvastam itt a listan: adjak, hogy kapjak,
"amit adsz, visszakapod", es "minnel tobbet adsz, annal tobb lesz benned".
Tehat valahol ugy tunik, olyan ezek alapjan adni, mint egy kolcsonossegen
alapulo uzlet. Igy nezve az adas masoknak mar nem is annyira onzetlen, mint
ahogy tunik es ami szinten egy cel. Persze kerdes, hogy miert kell hogy
teljesen onzetlenek legyunk, es mi a rossz ha magunkra is gondolunk. Csak
feltunt hogy ez a ket fogalom (onzetlen adas / adjak hogy kapjak) itt a
listan elhangzik a tokeletesedes utjaval kapcsolatban, ugyanakkor kicsit
nem harmonizal osszessegeben.
Ki hogy erzi ezt ?
Tamas
|
Egyetértek a könyvben leírtakkal, de természetesen mint minden más olvasmánban,
ebben is vannak olyan dolgok, amiről mindenki (Én is) mást és mást gondol
.
Mindezek ellenére mióta elolvastam, és a lényegi részével azonosultam, teljesen
máshogy állok a körülöttem végbemenő történésekhez. Olyan ez, mintha vala
ki a vizsga elött tudná a kérdéseket és a válaszokat. Tudom (sejtem), hogy miko
r, mi, miért történik, ezért tudom is, hogy mit kell (kéne) csinálni. Minden es
emény fokozatosan erősíti az így kialakult hitrendszert.
Szóval szerintem érdemes elolvasni a könyvet, már csak azért is, mert rámutat a
programozás egyik LEGFONTOSABB hajtóművére (a második könyv ) : az ÉRZELM
EIDRE!
Csak az tudja a legjobban elérni célját, akiben a cél elérése pozitív ÉRZELMEKE
T vált ki, és ezt a programozása során ÁT IS ÉLI.
Az embert az álatoktól a (nagyfokú) TUDATA és az ÉRZELMEI választja el. Érdemes
mindkettővel élni!
Üdv
Zsolt
(webes bekuldes, a bekuldo gepe: out.juza.com)
|
Kedves AK tarsaim!
Eddigi AK-palyafutasom soran a legnagyobb es „leghihetetlenebbb” si
kerem.
Edesanyam testvere, a nagybatyam gyerekkoromtol kezdve olyan volt, mintha apam
lett volna, foleg azert mert szuleim kiskoromban elvaltak, es apammal ezutan ne
m volt szoros kapcsolatom. Nagybatyam nagyon eroteljes, akaratos, tekintelyelvu
szemelyiseg. Abszolut diktator. A csaladban o dontott mindenrol, mindenkinek o
mondta meg, mit kell tennie. Ez igy volt, miota az eszemet tudom. O volt a Mum
us. Nagyon feltem tole.
Aztan mikor kb. 13 eves voltam Nemetorszagba koltoztek, ezentul telefonon irany
itotta a csaldot. Kb evente 2-szer jottek, ilyenkor mindig szamonkeresek voltak
: suli, jegyek, stb.
Persze o mindezt teljesen szeretetbol tette, nem gonosz ember o, csak nagyon do
minans termeszete van. O nem kerdez, hanem szamonker, nem tancsot ad, hanem par
ancsol, nem mesel, hanem kioktat. Es ugy ra tud tapintani, az ember legerzekeny
ebb pontjaira, hogy megsemmisulsz. Ez mai napig igy van, mar elvegeztem az egyt
emet, dolgozom, kulon elek, de most is ugy felek a nagybatyamtol mint gyerekkor
omban.
Iden nyaron meglatogattuk oket Nemetorszagban anyammal. Eldontottem, hogy ez ig
y nem mehet tovabb. Elotte hetekkel elkezdtem programozni. A „Szeretetfa&
#8221; c. meditaciot hallgattam, meghivtam nagybatyamat a szeretetfahoz, elmond
tam neki, hogy szeretem ot, de ugy felek tole, mint egy gyerek, ez rossz nekem,
tudom, hogy o is szeret, mennyivel jobb lenne, ha jokat tudnank beszelgetni, h
a az elettapasztalatat nem parancs formajaban adna elo, ha nem gazolna bele a l
elkivilagomba, stb.
Ezen kivul esti lazitasnal tobbszor vizualizaltam, hogy jokat nevetunk, lazan b
eszelgetunk, es szeretetfelhoket kuldtem neki naponta tobbszor.
Az eredmeny dobbenetes volt! 10 napig voltunk naluk, nagybatyam jo fej volt es
laza, nem piszkalt, nem kert szamon, figyelt ram, sot! (talan ez volt a legnagy
obb dobbenet) a tanacsomat kerte egy igen fontos dologban. Percekig nem tudtam
megszolalni!
Az erdekes az egeszben az volt, hogy csak velem viselkedett igy, a csalad ossze
s tobbi tagjaval (felesege, anyukam) szemben semmi sem valtozott. Sot ahogy ore
gszik egyre rosszabb. Majd ezt is fogom programozni, hogy masokkal is legyen ba
ratsagos.
Oriasi feszultsegtol szabadultam meg, mert ugyan szerettem a nagybatyamat, de a
felelem, az hogy tartok tole, az hogy mit fog reagalni arra, hogy ezt vagy azt
ugy csinaltam ahogy, mindig erosebb volt. Es ez nagyon nyomaszto volt.
Ajanlom mindekinek, aki hasonlo helyzetben van, a meditacio soran oszinten mond
ja el az illetonek mi a helyzet, mi bantja, hogyan lehetne jobb a kapcsolatuk.
Mert mukodik!
Sok sikert, egyre nagyobbakat!
Kovax
|
