Kedves Math!
A relativizmus (vagyis az a felfogás, hogy nincsenek abszolút igazságok, és
minden állítás csak egy bizonyos vonatkoztatási rendszerben igaz vagy sem) a
szubjektív idealizmus férjezett neve. De ha lehántjuk róla a logikai burkot,
akkor előkerül a valamikori őrült szűzlány: a solipszizmus, amit megkeféltek
a logika hímvesszőjével.
Már maga az elmebaj, ha megkülönböztetünk analitikus és szintetikus
ítéleteket. Egyszerűen nem létezik olyan teljesen üres állítás, amelynek
csak formája lenne, vagyis tisztán analitikus lenne. Ha mást talán nem is
tartalmaz, de a logikát mindenesetre tartalmaznia kell, és a logika
ugyanolyan része a valóságnak, mint egy kutya vagy egy kuka. Sőt! Ha a
logika használható valamire, akkor az azért van, mert van valami a valóság
szerkezetében, amit a logikai struktúra leképez. Végső soron a nominalizmus
és realizmus rossz alternatívája köszön vissza az analitikus és a
szintetikus ítéletek megkülönböztetésében. Természetesen tisztán szintetikus
ítélet sincsen, mert nem létezik tartalom forma, vagyis valamilyen logika
nélkül. Én a logikai pozitivizmus elkötelezett tisztelője vagyok, mindaddig,
amíg bírál: kimutatja az ellentmondásokat, a légből kapott spekulációkat,
stb. De egy bizonyos határon túl leginkább az olyan onanizálásra hasonlít,
amely sohasem vezet orgazmushoz. Megkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb egy
valóságos nőn is kipróbálja magát, mert onanizálásból még sohasem születtek
gyerekek. A filozófia két legnagyobb hibája a logikátlanság és az üres
spekuláció, arról, hogy mi van? Sajnos kéz a kézben járnak: azok, akik
logikailag kielégítők, nem mondanak semmit a valóságról, mert az
logikátlannak látszik. (lásd: Wittgenstein) És fordítva, akik mondanak
valamit a valóságról, azoknak az okfejtése hemzseg a logikai hibáktól.
(lásd: Lét és semmi)
Te egy (és még sokan mások) harmadik utat választasz: mivel tudod, hogy
igazából nem lehet logikailag megindokolni, hogy valami miért van (lásd:
Wittgenstein: tény az mai fennáll), ezért elutasítasz minden létállítást
azon az alapon, hogy nem logikus. Ugyanakkor nem akarod üres szófosással
tölteni az idődet, ezért el kell fogadnod, hogy vannak "szempontok", amik
voltaképpen létállítások, és amelyek valamiképpen, valamilyen rejtélyes úton
megszületnek, és amiket azután bele lehet tenni a logika darálójába. Ettől a
filozófia valamilyen rendezett hallucinációk sorává válik: ahány ember,
annyi hallucináció, amelyek között nem lehet választani. Ez egy nagyon
kényelmes álláspont mindaddig, amíg bele nem ütközöl abba, hogy két
különböző álláspont ugyanarról a tárgyról tökéletesen ellentmondó. A
relativizmus tökéletes csődbe vezet, mert végső soron vagy mindenkinek igaza
lesz (káosz), vagy csak neked van igazad egyedül (elmebaj).
Kétségtelen, hogy nem lehet logikailag megindokolni egy ítélet tartalmát.
Például általában igaz, hogy a gázok nyomása és térfogata összefügg, de
ettől még nem fogom tudni megmondani, hogy most odakint mekkora a légnyomás,
és hány fok van. Ezt semmilyen logika sem tudja megmondani. Ugyanakkor az,
hogy kint van valamekkora légnyomás és hőmérséklet, az nem valamiféle
szempont következménye, hanem a realitás tulajdonsága. Nevezheted lényegnek
is, mert időben és térben univerzális tulajdonsága a gázoknak, vagyis bárhol
van gáz, ott a térfogat és a nyomás összefügg. Nincs olyan gáz, ahol ez a
két tulajdonság ne függne össze.
Namármost: analitikus vagy szintetikus ítélet az, hogy kint most 772
higanymilliméter a légnyomás, és 21 C fok a hőmérséklet? Analitikus, mert a
gáztörvény a formája és a szintetikus, mert lemértem a 772-t és a 21-et.
Szerintem az értelmes filozófiának azokat az utakat kell keresnie, amelyek a
szubjektumból a valósághoz vezetnek, és fordítva. Ez messze nincsen még
megoldva. Általában vagy sültparaszt módra eltekintenek a szubjektumtól
(ezek a természettudósok) vagy csak a szubjektummal foglalkoznak, ami pedig
az értelmiségi onanizálás egy formája.
Agyhalott
|
Kedves Math!
Az ember szempontjából a gondolkodás és a vakbél egyaránt lényegi. Miért
kellene választanom közöttük? Minden ember vakbéllel születik, és minden
ember gondolkodik. Vagyis az ember lényege (sok más mellett) tartalmazza a
gondolkodást és a vakbelet is. Ez téged zavar, engem nem zavar. Nyilván nem
a vakbelünkkel gondolkodunk, és aki nem gondolkodik éppen, annak attól még
nem tűnik el a vakbele. Senki sem állította ugyanis, hogy a dolgok
lényegébe tartozó tulajdonságok, vagy létezők (dolgok) összefüggnek
egymással. Ez nyitott kérdés. Van, amikor összefüggnek, van amikor nem.
Többnyire nem függnek össze, vagy nem ismerjük az összefüggést. Például az
elektronnak van tömege és töltése is, de egyiket sem lehet levezetni a
másikból. Ezért szerinted valamelyiket lényegtelennek kellene tekinteni?
Agyhalott
|
