Hódmezővásárhelyi Városi Ügyészség
Panasz a Hódmezővásárhelyi Rendőrkapitányság
06030-1074/2004 bü. sz. nyomozás felfüggesztéséről szóló határozata, valamint
a 06030-1074/2004 bü. sz. nyomozás megszüntetéséről szóló határozata ellen
A nyomozás felfüggesztése ellen irányuló panaszomat azzal indokolom, hogy a ku
vasz kutyám lelövésének - ami 2004. december 5-e és 7-e között történt - vannak
gyanúsítottjai: azok a vadászok, akik 2005. január 8-án a tanyámban lövöldözte
k. A rendőrség a vadászok és a vadőrök nyilatkozatát megkérdőjelezhetetlen i--g
az---ságnak fogadja el, holott a korábbi években már ismertté vált, hogy a vadá
szok és a vadőrök loptak, rongáltak a tanyákban. A kutya lelövése ezeknek a cse
lekményeknek a megkönnyítését szolgálta. Kérem a Tisztelt Ügyészséget, szíveske
djék elrendelni a tizenöt vadásznak és az őket a lövöldözés alkalmával kísérő s
zemélyeknek a meghallgatását, a velem történő szembesítését és az Előre Vadászt
ársaság naplójának a lefoglalását.
Az öt birka ellenállás nélküli leölése három kóbor kutya által, 2005. január 1
0-én, közvetlen következménye a tanyában történt előzetes lövöldözéseknek, 2004
. december 5-e és 7-e között, valamint 2005. január 8-án. Ezek a bűncselekménye
k az Előre Vadásztársaság embereit terhelik. Ennyi adatból már igazán meg lehet
találni az elkövetőket, ha a rendőrség valóban akarja.
A tanyámban a 2004. december 5-e és 7-e között elkövetett kutyamészárlás, a 20
05. január 8-án a tanyámban lövöldözéssel elkövetett veszélyeztetés, a megmarad
t egyetlen kutya elrémítése következtében az őzek és a nyulak szabadon eszik, p
iszkolják a lucernaszénámat. A tanyámban a vadak eddig hét körbálát tettek tönk
re. Ha csak bálánként 3000 Ft-ot számolunk, a kár akkor is 21 000 Ft. Ezt hozzá
adva a 2004 december 5-e óta okozott többi kárhoz, az eddigi kár 221 000 Ft.
A veszélyeztetés tekintetében az indok az, hogy a tizenöt vadász közül "két va
dász fegyverének puskacsöve letört állapotban volt". Ez semmit sem jelent, mert
egy másodperc alatt lövésre kész lehet a puska. A tanyás megijedt a hamis tanú
zás következményeire való figyelmeztetéstől. Sem ő, sem leánya sérülést nem sze
nvedett, mondta ő. A veszélyeztetést az életveszélyes sérüléssel keveri össze.
A veszélyeztetés vétsége nyilvánvalóan megvalósult. Nem a tanyás feladata annak
eldöntése, hogy megvalósult-e a bűncselekmény, hanem a nyomozó hatóságé.
A most megpanaszolt határozatokból az derül ki, hogy a rendőrség hallgatólagos
an engedélyezi az Előre Vadásztársaság vádászainak a tanyámban való további löv
öldözést. Korábban a tanyámban a testvéremre lőttek rá a vadászok, a háztól 80
méterre, hasonló körülmények között, mint a jelenlegi lövöldözés. Ő könnyebben
megsérült. Erre vonatkozóan hivatkozom a Csongrád Megyei Bíróság 1.Bf.697/1999/
1. sz. végzésére.
Nem igaz az, hogy a tanyámban való lövöldözés nem ütközik törvénybe, amennyiben
nem történik sérülés. Ugyanis 2004. december 5-e és 7-e között, amikor a kutyá
mat lelőtték, csakúgy, mint 2005. január 8-án, amikor a tanyámban lövöldözött t
izenöt vadász, ezek megsértették a 218/1999.12.28. sz. kormányrendelet 40. §-án
ak előírásait a vadászati, halászati, legeltetési tilalom megszegése révén.
A megpanaszolt határozatokból, a tanyámban a vadászok által elkövetett újabb é
s újabb lövöldözésekből, a testvérem korábbi megsebesítéséből, valamint abból,
hogy a rendőrség még csak meg sem hallgatta a tizenöt vadászt, akik 2005. januá
r 8-án a tanyámban lövöldöztek, annak alapos gyanúját lehet megállapítani, hogy
emberölésre irányuló előkészülettel állunk szemben, amely személyem ellen irán
yul.
Előadom, hogy engem korábban a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége felj
elentett közösség elleni izgatás miatt. A Budapesti Rendőr-főkapitányság, noha
a feljelentés tárgyát képező bűncselekményt nem tudta terhemre megállapítani, s
zakvéleményt kért dr. Csepeli Györgytől. Ez utóbbi alaptalanul olyan súlyos bet
egség tüneteit állapította meg rajtam, aminek következtében engem örökre be leh
etett volna zárni. Így próbáltak véget vetni a történelem hamisításainak felder
ítésére irányuló irodalmi és tudományos tevékenységemnek.
A Fővárosi Bíróság a 47.Pf.29.197/2004/6. számú, 2004. december 9-én hozott po
lgári peres ítéletében jogerősen "megállapítja, hogy a III. rendű alperes [dr.
Csepeli György] megsértette a felperes [Mónus Áron] személyiségi jogát, amikor
a Budapesti Rendőr-főkapitányság előtt folyamatban volt büntetőeljárás során, m
int kirendelt szaktanácsadó, szakvéleményében feladatkörét túllépve, a felperes
ről megalapozatlanul állította, hogy beszédstílusa, megjelenése, viselkedése ma
ximálisan megfelel az elmebetegekre vonatkozó társadalmi sztereotípiáknak, a II
I. rendű alperest [Csepeli Györgyöt] a további jogsértéstől eltiltja". Az I. re
ndű alperes az Országos Rendőr-főkapitányság volt, a II. rendű pedig a Budapest
i Rendőr-főkapitányság.
Most egy véletlennek feltüntetett vadászbalesetet próbálnak szervezni ellenem
a tanyámban. Azért kell számos vadász, hogy a "baleset" után lezárhassák az ügy
et azzal, hogy "nem lehet tudni, hogy ki lőtt, mert sok vadász volt".
Mellékelem a Fővárosi Bíróság 47.Pf.29.197/2004/6. számú, 2004. december 9-én
hozott polgári peres ítéletének fénymásolatát.
A fentiek alapján kérem a Tisztelt Ügyészséget, szíveskedjék a megpanaszolt ha
tározatokat hatályon kívül helyezni, és az eljárást lefolytatni. Kérem továbbá
az eljárás lefolytatását ismeretlen tettes ellen a Btk. 166. § (3) bekezdésébe
ütköző emberölésre irányuló előkészület bűntette miatt.
Hódmezővásárhely, 2005. február 18.
Tisztelettel:
Mónus Áron
6800 Hódmezővásárhely
Zrínyi utca 27.
www.monusaron.com
|
