Kedves Vica!

hix.nyelv #746, >:
> Tamasnak: Ezt a ketfele e es ä megkulonboztetest irasban gondolom viccnek
> szantad, nem?

  Nem gondoltam viccnek. Látod Mártonfi Attila megrótt engem, mert 
megengedhetőnek tartottam, hogy valaki is olyan hosszan ejtené* az "i, 
u, ü"-ket, mint ahogy kodifikálva van. A Ballagi-féle 1873-as szótár 
(korának normatív műve) pl. mindet röviden írja. Ha megtehették azt, 
hogy a hosszú "í, ú, ű"-ket (részben) feltámasztották, annak ellenére, 
hogy az emberek nem így beszélnek, megtehetik azt is, hogy az ë-t 
feltámasztják. 
  Van pl. a Bárczi Géza Értékőrző Kiejtési Alapítvány, melynek célja, 
hogy beszédben elterjessze -- legalábbis "hivatásos" beszélők: 
bemondók, színészek stb. 50%-ának körében -- a kétféle e-t. Emiatt az e 
célra -- felolvasásra -- szánt szövegekben ír(at)ni akarják az ë-t. Van 
egy olyan kiadványuk is, amelyben a norma megállapítására tesznek 
kísérletet: Buvári Márta: Kiejtési útmutató és szótár (15 
magánhangzóval). Bárczi Géza É. K. Alapítvány, Bp. 2001.
  N.B. Magyar célokra nem zárt e és nyílt ä betűt használunk, hanem 
zárt ë-t és nyílt e-t, tehát "embër" és nem "ämber" (ë = Alt+0235 
Windowson).
  (* Én ugyan az effektív kiejtésről beszéltem, Attila pedig az 
anyanyelvváltozatról.)

Kedves Gábor!

hix.nyelv #746, :
> hogyan helyes: hollókövi vagy inkább hollókői illetve hollókövet vagy
> hollókőt? 

  Bár Láng Attila D. a 747-es számban a kérdést már a maga módján 
megválaszolta, én adnék egy konvencionálisabb választ.
  Az összetett szavakban nem feltétlenül úgy viselkednek a "v"-s tövű 
szavak, mint önállóan; ehhez vö. szó - szavat, de kötószó - kötőszót.
  Ugyanez a helyzet a "-kő" tagot tartalmazó földrajzi nevek 
mindegyikével*, tehát "hollókői vár", "csókakői vár" stb. A földrajzi 
nevekben általában is szabályossá válnak az önmagukban speciálisan 
toldalékolandó közszavak. Ilyen pl. a "falu" közszó is, amely "-i" 
képzőt felvéve "falusi" lesz, ugyanakkor a földrajzi nevekben "-falui" 
lesz a melléknévi forma, vö. Magyar helyesírási szótár (MHSz.) 
"Leányfalu > leányfalui", A magyar helyesírás szabályai (AkH.) "Érd-
Ófalu > érd-ófalui", A földrajzi nevek helyesírása (FNH.) "ófalui, 
máriaújfalui".
  (* Talán lehet találni "-kövi"-t is, de ez, ha létezik, kivételes 
alakként értékelhető.)

  A fentiek nem vonatkoznak a "Tisza-tó", "Aral-tó"-féle 
összetételekre. Ezekben a földrajzi köznévi utótag önállósága még nagy 
fokú, így a hagyományos alakok képezhetők. Bár az MHSz. szerint 
mindegyik esetben kettős alakok léteznek: "Tisza-tói v. -tavi", "Aral-
tói v. -tavi".
  Az is megfigyelhető, hogy a hangkivető tövek is változatlanok 
maradnak még földrajzi köznévi tag esetén is, vö. "árok - árkot", de 
AkH. "Zala--Somogyi-határárok > zala--somogyi-határároki". "malom - 
malmi (búza)", de FNH. "homokimalomi"; esetleg kettős alakok élnek, pl. 
FNH. "szőlősi-halmi v. -halomi". Manapság már sokszor kettős alakok 
vannak a birtokos személyragra végződő helynevek esetén is (a 
hagyományosabb változatban az "-i" előtt a személyrag kiesik), pl. 
"-falva > -falvi v. -falvai", AkH. "Tilos alja > Tilos aljai (v. 
alji)". Az MHSz. szerint ugyan csak "Rákos mezeje > Rákos mezei", de 
szerintem használatos (és elfogadható) a "Rákos mezejei" is; FNH. csak 
"kadafalvai, sándorházai, szőlőkaljai".

  Úgy tűnik, ezen a téren az egyéni nyelvhasználat néha konzervatívabb, 
mint a kodifikáció. Az MHSz. szerint "Kamaraerdő > kamaraerdői", 
ugynakkor számomra -- bár nem vagyok bp.-i -- a "kamaraerdei" alak 
létezik csak; az FNH. a kötőjellel írt "-erdő" utótag melléknévi 
formáját minden esetben "-erdei"-ként hozza, pl. "Anna-erdei, állami-
erdei". Kifejezett archaizmusok is élhetnek tovább bizonyos helyeken, 
pl. Szeged-Szőregen a Makó felé menő utat "Makai út"-nak hívják, holott 
köznyelven az a "makói út".

  A fentiek érvényesek a tárgyragos alakokra is (leszámítva 
természetesen az "erdő ~ erdőt : erdei", "falu ~ falut : falusi" stb.  
típusokat), csak ezeket nehezebb adatolni.

  Summa summárum, ha nem vagyunk biztosak egy földrajzi név melléknévi 
formájában (ill. tárgyragos alakjában), akkor tévedünk kisebb eséllyel, 
ha az alapalakot változatlanul megtartó, "szabályos" melléknévi formát 
használjuk, nem az adott összetételi tagra közszóként érvényes 
tőváltozatot.

  P.S. Az ellenpéldákat, ha vannak, szívesen várom a listatagoktól, 
mivel a tárgy annyira szerteágazó, hogy nem tudtam teljesen 
áttekinteni. Biztos vannak olyan nevek, ahol csak a tradícionális 
formák az elfogadhatók, de nem tudtam ilyeneket magamban felidézni.