Elnézést, hogy én is hozzászólok a kérdéshez, de már képtelen vagyok
megállni, hogy ne tegyem. Megvallom, a téma felvetése óta "mosolygok".
Ugyanis, a speciális elmélet által mondottak végeredményben,
"látszólagosak", azaz, nem valóságos dilatációk! Mint az ismeretes is, ezek
oka a fény időbeli terjedése. Ebből természetesen következik, hogy a kérdést
"túlragozva" feltétlen helytelen, és hibás következtetésekre jutunk.
Benkő László.
|
Sziasztok!
Van egy döbbenetes sejtésem, de errol majd leglentebb.
Elotte kis figyelmeztetés Korom Gyulának és Murguly Györgynek,illetve
más - áltudomány-harcosoknak: Ne gondolják, hogy a körvasút-
paradoxon tárgyban írottak valóban paradoxonok. El ne kezdjenek
lelkendezve újabb cikkeket írni, mert nincs paradoxon!
Van logikus magyarázatom mindenre. A kanyar-vételi probléma
feloldását is megtaláltam. (a 2944-be írtam, de megjelenni még nem
láttam)
Egy elhangzott mondatra reagálva:
>hiszen relatív sebességük egymáshoz képest 0 marad mindvégig.
Nem nulla. Tegyük fel, hogy sajátodból kifigyelvén egy másik
mozdonyt, jól célzott fényjelet akarsz küldeni rá. Persze vigyáznod kell,
mert a látvány csalóka, ugyanis nem valódi pozíciókat látsz, hanem
korábbakat, minthogy a térido késéssel közvetíti az információkat.
Ha viszont netán kiszámolod a céltárgy pillanatnyi helyét akkor sem rá,
hanem elé kell céloznod, hogy eltaláld. Márpedig ilyen trükközésre
relatíve álló objektumok esetén semmi szükség. Tehát mindenki mozog
relatíve is meg abszulúte is.
Jöjjön legújabb balsejtelmem! Sajnos nehéz téma.
Eloször is extrém körülmények kellenek:
1., A mozdonyok 1g tömegu, 10m hosszú testek.
2., Amíg állnak, nagyon rövidre összenyomott eros spirálrugókat rakunk
közéjük. A rugók laza állapotú tömege 1g, s hosszuk ilyenkor 10m.
3., Egyetlen rugó 0 hosszra összenyomásakor a befeketettett energia
tömeg-ekvivalense legyen 2g. (Einstein m=E/c^2 tételére hivatkozva)
Így az egyes rugók tömege 1g+2g.
4., Disszipáció ne legyen a rendszerben.
Gyorsuljon a szoros körmenet akkora végsebességre, hogy a
mozdonyok hossza felére csökkenjen a hosszúságkontrakció folytán,
álló megfigyelo szerint, és elotünjenek a közéjük bepréselt
nyomórugók.
A következmények:
1., Álló megfigyelo 5m-es mozdonyokat lát, 5m-esre kiterjeszkedett
rugókkal összekötve.
2., Bármely mozdonnyal együtt haladó megfigyelo szerint a mozdony
10m-es. Az elotte lévo rugó is 10m hosszú, ezért teljesen laza lett.
És mert a rugó leadott valahova 2g*c^2 energiát, igy most 1g+1g egy-
egy mozdony és rugó együttes tömege.
3., Álló megfigyelo szerint minden egyes rugó 2g-s és minden mozdony
is annyi, a relativisztikus sebességébol adódóan.
Kérdés: Mire fordítódott az egyes rugók 2g*c^2 rugóenergiája ?
Annyi látszik, hogy teljesen felszabadult, mert együttmozgó megfigyelo
szerint mindegyik laza.
Álló megfigyelo szerint meg minden egyes lazarugó+mozdony pont
annyi energiával gyarapodott.
Létezne, hogy a rendszer tehetetlenségi nyomatéka nem a
relativisztikus mechanikai képlet szerint változik?
Állandó szöggyorsulása esetén ugyanis egy bizonyos
szögsebességhatárig nem változik a tehetetlenségi nyomaték, holott
folyamatosan növekednie kéne bizonyos függvény szerint. Csak épp
ezt nem aszerint teszi egy határig, mert:
10m-enkénti tömege álló állapotban is 4gramm, ami 4g*c^2 nyugalmi
energiát jelent, s bizonyos nagy relativisztikus kerületi sebességű
állapotában - lazává vált rugók esetén ugyancsak 4g*c^2 a 10m-es
szakaszonkénti energiája (ami a belső energia és a mozgási együtt).
Tehát mintha nem úgy halmozódna benne megpörgetése során az
energia, ahogy általános képlet szerint kéne. Viszont ez nem vezet
ellentmondásra, legalábbis viselkedése az energiamegmaradás tételét
egyáltalán nem sérti. Az is felmerül, hogy önmagát megperdíto lehet,
de ez még durvább, ezen rágódnom kell. Mindenesetre renitens
valami. (feltéve, hogy nem tévedtem)
Aki hibát lát, kérem szóljon!
Üdvözlettel, Zoli
|