Kék égHorváth Magdi:

Tüzes meditáció



Történt egyszer, hogy Rozika az emeletes panelház pici konyhájában, késő
éjszakai órán, küszködve fáradtsággal, álmossággal, várta haza hizlalandó
férjét. Először a vacsorát tette a gáztűzhelyre főni, eközben megfürdött,
majd anyaszült meztelenül belehuppant egy fotelba egy agykontrollos
meditációra. Néhány mély lélegzetet vett, s aléltan mondogatta a mantrákat,
mígnem félúton a tudata kikapcsolt, s ő súlytalanul lebegett egy másik
dimenzióban.

Pontban éjjel egykor – férje érkezésének idején – megszólalt a lakáscsengő!
A hortyogva alvó nő hirtelen talpra szökkent, s jól beidegződött
ösztönökkel, mint egy aktív részeg, úgy, ahogy volt: tök meztelenül
odairamodott a bejárathoz…..

Az ajtóban álló fentebbi szomszéd bizonyára megszédült egy pillanatra, hát
még ha a riadtan becsapódó ajtó is orrbanyomta! Ő mégis állt ott kívül
rendületlenül, s hogy „Nincs-e lakástűz?” – azt tudakolta, mivel már
mindenütt nagy füst van – mondta.

Az „égből pottyant” meztelen hájpacni először félnótás betolakodónak vélte a
férfit, aztán kelletlenül, csipásan körülnézett, s azonnal fölébredt…

Lángokban állt a tűzhely, lángolt a fazék, szénné égett a vacsora! Percek
múlva ismét megszólalt az iménti férfihang:

-Bocsánat, asszonyom, igazán nem akarnék tolakodni, de nincs maguknál
lakástűz? Valóban?

-Ó, neem, nem, niincs….azazhogy….már eloltottam – válaszolt dadogva Rozika,
s mint a kocsonya, egész testében remegett, tetőtől, talpig, kívül és belül,
egyre jobban és jobban…..

Barátom, a mozigépész azóta a filmvásznon ott is rémeket lát, ahol nem kéne,
a vetítőgépek monoton zajában azt mantrázza magában: Biztonság, Biztonság,
Biztonság! Éjjel egykor hazafelé folyton izgul: vajon áll-e még a házuk, és
időnként felveti magának a kérdést:

-Mért is nem a Karó Julit vettem feleségül; ő főzni sem tud, vacsoraidőben
sminkel, tízkor lefekszik, hogy éjfélre hazaérjen….

Kék ég
Horváth Magdi:
Tüzes meditáció

Történt egyszer, hogy Rozika az emeletes panelház pici konyhájában, késő
éjszakai órán, küszködve fáradtsággal, álmossággal, várta haza hizlalandó
férjét. Először a vacsorát tette a gáztűzhelyre főni, eközben megfürdött,
majd anyaszült meztelenül belehuppant egy fotelba egy agykontrollos
meditációra. Néhány mély lélegzetet vett, s aléltan mondogatta a mantrákat,
mígnem félúton a tudata kikapcsolt, s ő súlytalanul lebegett egy másik
dimenzióban.
Pontban éjjel egykor – férje érkezésének idején – megszólalt a lakáscsengő!
A hortyogva alvó nő hirtelen talpra szökkent, s jól beidegződött
ösztönökkel, mint egy aktív részeg, úgy, ahogy volt: tök meztelenül
odairamodott a bejárathoz…..
Az ajtóban álló fentebbi szomszéd bizonyára megszédült egy pillanatra, hát
még ha a riadtan becsapódó ajtó is orrbanyomta! Ő mégis állt ott kívül
rendületlenül, s hogy „Nincs-e lakástűz?” – azt tudakolta, mivel már
mindenütt nagy füst van – mondta.
Az „égből pottyant” meztelen hájpacni először félnótás betolakodónak vélte a
férfit, aztán kelletlenül, csipásan körülnézett, s azonnal fölébredt…
Lángokban állt a tűzhely, lángolt a fazék, szénné égett a vacsora! Percek
múlva ismét megszólalt az iménti férfihang:
-Bocsánat, asszonyom, igazán nem akarnék tolakodni, de nincs maguknál
lakástűz? Valóban?
-Ó, neem, nem, niincs….azazhogy….már eloltottam – válaszolt dadogva Rozika,
s mint a kocsonya, egész testében remegett, tetőtől, talpig, kívül és belül,
egyre jobban és jobban…..
Barátom, a mozigépész azóta a filmvásznon ott is rémeket lát, ahol nem kéne,
a vetítőgépek monoton zajában azt mantrázza magában: Biztonság, Biztonság,
Biztonság! Éjjel egykor hazafelé folyton izgul: vajon áll-e még a házuk, és
időnként felveti magának a kérdést:
-Mért is nem a Karó Julit vettem feleségül; ő főzni sem tud, vacsoraidőben
sminkel, tízkor lefekszik, hogy éjfélre hazaérjen….