Ujrakuldve. A Tudomany is csak egy cikket fogad........

>>Nesze neked x millió évnyi evolúció! A sejtek megrekedtek egy
>>szinten: bár idegen sejteket/szöveteket  felismernek, de káros anyagokat
>> nem. Súlyos eset!
> Hat az. Idegen feherjeket is felismernek, de egyszerubb vegyuletek (cián)
> eseten a felismeres abban merul ki, hogy megdoglik a sejt.
> Vagy meg az sem (CO), csak a szervezet doglik meg, mert nem kap oxigent.
A sejtek egyféleképpen tudnak valamit felismerni: ha az hozzákötödik
egy adott receptormolekulához. Namármost:
- ha kötödés helyett, vagy még elötte kilyuggatja a sejtet, akkor már
késö felismerni: annak vége. Ez ellen csak úgy lehet védekezni, ha a
sejt ELÖRE ellenanyagot termel (pl. gyomorsav ellen).
- ha oldhatatlanul kötödik, mint pl. a CO a hemoglobinhoz, az is pech:
az a receptor (és valószínüleg a sejt is) jó hosszú idöre (vagy végleg)
kiesett. Lehet, hogy nem pusztul el, csak a feladatát nem teljesíti.
- ha kötödik, de nem oda való: az méreg, vagy csak ballaszt. Ez ellen a
sejtek úgy próbálnak védekezni, hogy a receptorok egyre bonyolultabbak,
hogy lehetöség szerint csak egyetlen fajta molekulát kössenek meg - de
tökéletes felismerés nincsen, és vannak nagyon hasonló molekulák is.
Persze a vírusok egy része (amelyik ilyen technikát alkalmaz) úgy
alakul, hogy lehetöleg a bonyolult receptor is (tévesen) felismerje.
Nem szándékosan ilyen, csak a többi vírus nem tud szaporodni, és
megsemmisül, vagy nem szaporodik el.

Szóval a sejtek egyáltalán nem rekedtek meg, de a játszma továbbra is
kétesélyes...

Az Indexen találtam valakit, aki sejt valamit.
*A víz keménységét a kalcium és magnézium sók okozzák. A változó 
keménységet legegyszerűbb forralással eltávolítani, az állandó 
keménységet pedig a mésztejes lágyítás illetve a trisós lágyítással 
lehet eltávolítani. Ma már inkább az ioncserélős eljárást alkalmazzák. 
Az ipari méretekben legalábbis. Ezekkel az eljárásokkal a keménységet 
okozó sókat fizikailag el lehet távolítani az oldatból. 
Akkor, ha a keménységet okozó sók felhasználási helyen történő 
kiválását, azaz a vízkő képződését akarjuk megakadályozni, akkor 
folyamodhatunk a kémiai és a mágneses módszerhez folyamodhatunk. 
Az előbbinél különböző foszfátokat alkalmaznak. 
A mágneses kezelést az iparban kisnyomású + kis teljesítményű 
kazánoknál alkalmazzák, illetve a mélyfúrású kutak (hévizek) 
kútfejénél. A lényege az (mint az a meglehetősen áltudományos 
hangvételű :-)) a prospektusokból kiderült, hogy erős (!!!) mágneses 
mezőn keresztülvezetve a vizet, akkor a nagy dipólusmomentumú 
vízmolekulák nagymértékben polarizálódnak, deformálódnak. Ennek 
következtében a CaCO3 kristályosodását megzavarják. Ennek 
eredményeképpen azután lerakódó vízkő nem képződik, mert a CaCO3 
amorf iszap formájában kiválik, amit a vízáram magával visz. 
Sajnos kísérleti eredményekkel és számításokkal (egyelőre) nem tudok 
szolgálni, de javaslom a „Kémia műszakiaknak – Nemzeti 
Tankönyvkiadó, 1998” című örökbecsű kiadványt Dr. Berecz Endre 
szerkesztésében. :-) 
Remélem ezzel a legfontosabb kérdés, mely szerint létezik – e 
mágneses vízkezelés, sikerült eldöntenem. Egyébként a házilag, 
állandó mágnessel végzett vízlágyítással kapcsolatban eléggé 
szkeptikus vagyok... 
Üdv: egy mérnök *

Zoli