Szerelem es felelem egyutt nem lehetseges, es ez utobbinak kellene vegleg
elmulnia. Egy  tortenetben elmeselem azt, amivel honapok ota birkozom
(valojaban sokkal regebbi) ugyan nem eredmenytelenul, de most nagyon
elakadtam. Ebben varnam AK-t vegzett tarsaim otletet, segitseget.
P.-vel sok evvel ezelottrol ismerjuk egymast. Akkoriban miutan egy kulso
akadaly elmult (azonban a tobb belso akadalyt, pl.a mult, kellett volna
gyorsan legyozni), O megprobalt kozeledni hozzam, felszegen. Tan hogy
lenditsen a helyzeten meghivott valahova, amit barki elfogadott volna a
helyemben, csak en utasitottam el s a mondatomat ugy erthette, O magat is.
Aztan nehany eve levelben megkerestem (akkortajt mar kulfoldon elt), mert
megse tudtam idokozben elfelejteni. E-mailjeinkben megbeszeltuk a korabbi
erzeseinket egymas irant es kiderult hogy mind a ketten titokban kolcsonosen
szerelmesek voltunk egymasba. P.  nagyon tavolsagtarto volt meg a leveleiben
is hozzam, ami idovel csokkent, sot ujra felszegen kozeledni probalt hozzam,
aztan megint tavolsagtarto lett. Azonban amikor ujra Magyarorszagra
hazalatogatott mar tenyleg  o maga akart talalkozni velem. Ezek a
talalkozasok nem vart fordulatokat vittek vegbe. Magamban rajottem,
hogy P. annal is sokkal fontosabb az eletemben, mint amikor megirtam volt az
elso nehany levelem. O benne attort reszben a korabbi pancel, reszben ott
bujkalt a viselkedeseben,a mondataiban a felelem. Talan felt az ujboli
elutasitastol,tolem.Biztosan tartott attol, hogy az eltelt evek alatti
megvaltozasat nem fogadnam el, sokat beszelt magarol.
Gyakran szabadkozott: ugye, nem baj, hogy....?
P. sok evvel ezelott egy "eleven ket labon jaro lelkiismereti tukor" is volt
szamomra, amibe nehez volt beleneznem. Sikerult evek alatt valtoznom
annyira, hogy talalkozasunkkor sokkal konnyebb lett, azonban a maradek
felelmem befolyasolta a tovabbi esemenyek menetet. Egyszerre kellett volna
a sajat es az O felelmeit kezelnem es ez nem ment.Soha embert nem lattam
ennyire tartani tolem.Most ujra kulfoldon el es van valakije. Raadasul
onkent "beskatulyaztam"  magam a barat szerepkorebe, amibol nem megy
a kitores. Szeret engem (irta azota). Amikor nehany hete, mar azon voltam,
hogy mindorokre szakitok Vele es  bucsuleveleket irtam Neki, valaszkent
olyan ragaszkodo e-maileket kaptam, hogy nem vagyok kepes megtenni.
Mostansag azon tunodom, vajon milyen okokbol kifolyolag tart annyira P. a
velemenyemtol?  Egyebkent a tarsas kapcsolatokban nem jellemzo ra egyaltalan
a felenkseg, csak velem szemben. Esetleg szamara en lennek az "eleven ket
labon jaro lelkiismereti tukor", ahol onmagat latja ? Hogyan gyozzem meg
levelben ? Talalkozni nem akar velem (bar a foldrajzi tavolsag is neheziti),
mint aki attol  is tart, hogy a szemelyesesen megis elkezdene igazan erezni
azt irantam, amit most elfojt magaban.
Ujra-ujra elolvasva a Tanfolyami kezikonyvet, stb. hiaba vannak kulonbozo
technikaim, ha epp a problema gyokerenek azonositasa nem sikerult eddig.
Erika