Endre! 

ÍROD: Tom! Maradjunk a regi szereposztasnal: en irom 
tovabbra is
a Mementot, nem irok viszont ezentul sem hulye 
zagyvasagokat,
ezt meghagyom neked, masra ugysem vagy kepes.

ÉN: Reménytelen eset vagy. Magának a SziA-nak a 
megtestesült reménytelensége. 
Bezárult körülötted a harapófogód, Kispofám. Becsaptad a 
főnökeidet, akik rád voltak utalva szakmailag. Időbe telt, 
amíg ők is észrevették, hogy ki vagy valójában, de ez az 
idő végre letelt. Tehát a megbízóid nem fogják hagyni, hogy 
a közvélemény a te stílusod és a megbízóid stílusa között 
egyenlőségjelet érzékeljen. Egy közönséges tizedes vagy, 
akit a tábornokok bent felejtettek a dzsungel-harcban. 
Azonban amíg Amerika a halott katonái után küldi a kutató 
expedíciót, hogy hazavigyék a csontjaikat, addig a te 
megbízóid rád se tojnak, mert visszaéltél a tőlük kapott 
privilégiumaiddal, és félretájékoztattad őket. A te 
hulládért legfeljebb egy fejedre szaró expedíciót küldenek 
utánad a saját tábornokaid, és azt az expedíciót is én 
fogom vezetni. 
Úgy szakmailag, mint morálisan és intellektuálisan egy 
hatalmas Nííímand vagy, a nímandok nímandja. De már nem sok 
vizet zavarsz, ugyanis aki a saját értékrendje mellett 
érvelni nem tud és nem is hajlandó, az leírta magát. 

Rajtad kívül már mindenki tudomásul vette, hogy Egely mit 
ígért valójában, és azt is, hogy azt az a kaszt ráadásul a 
te csúsztatásból született többlet-követelményeidnek is idő 
előtt pompásan túlteljesítve megfelelt. De ha te a saját 
érzéki csalódásaid epicentrumában olyan jól érzed magadat, 
hát akkor abban én is támogatlak, hogy maradj csak ott. 

TOM