Eloszor is gratulalok. :-))

 > miert is nincs ertelme erre
 > torekedni: azert, mert az "en", amit meg akarnek ismerni, voltakeppen nem
 > letezik. En magam hozom letre es tartom fenn pillanatrol pillanatra,
 > naprol napra. Amikor ezt felismeri az ember, onnantol fogva mar nem foglya
 > az enjenek, hanem ura es teremtoje.

Kicsit meresz kijelentes... Persze, ha ugy erted, hogy az e'nunk nem
konstans valami, akkor igazad van. Viszont... nemcsak en hozom letre, sot,
sot. A szamomra legrokonszenvesebb pszichiater, Moreno szerint e'nunk
szerepeink osszessegebol all ossze. A szerepeink a masokkal valo
kapcsolatunkban alakulnak, legeloszor ugye, az edesanyankkal alkotott
egyuttesben. Gondolj bele, aki szkizofren vagy szociopata - nem hinnem, hogy
_akar_ az lenni. Olyan melyen serult ebben az elso kapcsolatban, hogy nem
tud "normalis", mely, tartalmas, mukodokepes, stb kapcsolatokat kialakitani.
De nem tudom elkepzelni azt a kisgyereket, aki amugy III. Richard modjara
kijelenti, hogy "mostantol szkizofren leszek". :-o
A "teremtoje" kijelenteseddel viszont egyetertek, hiszen ujrateremthetjuk,
kijavithatjuk a hibas szerepeket. Viszont ehhez igenis kell az onismeret -
habar nem kell tulzasokba esni az elemzessel, az teny. :-))

Es szinten udvozlok mindenkit, akivel "ismertuk" egymast, en is reg jartam
erre.

Edina
*
http://on-ismeret.fw.hu