Sziasztok!

A depressziora tényleg nem  halálfélelem, hanem az  élettol 
szabadulás  vágya jellemzo.  Halálfélelem a pánikbetegségnél lép fel. 
Mindegyiket átéltem már, tehát abszolút kompetens vagyok.
A halálpánikot sikerült szoftverice eliminálnom több évtizede, mégpedig 
úgy hogy bejelentettem magamnak: nem félek a haláltól, punktum. 
Ugyanis az már nem fájhat, legfeljebb csak a felé vezeto út, amin 
véges ido alatt túl lehet jutni. (Ami ido meg utána van, az sok 
nagyságrenddel hosszabb, már ha igaz amit képzelgetünk a halálról. :) 

Nemsokára részlegesen szimulálni fogják az agymuködést, e 
betegségek titkainak felderítésére. Felmerül a kérdés, hogy mi a 
teendo, ha a szimuláció tárgyát képezo sejtcsoportnak panaszai 
vannak? Szerintem a szimuláltnak minimum meg kell adni a 
lehetoséget, hogy naplót írjon a webre. Nemrég ugyanis olvastam, 
hogy a nyilvános napló-írás jót tesz: agysejtek szaporodását 
serkentve csökkenti a depresszió tüneteit.

(Bár igaz amit írtam, mégis van benne némi blodség. Viszont úgy 
érzem új agysejteim születtek közben, s nagyokat vigyorognak :)

Üdv Zoli, a kombinálgatásra született hanyag anyag