Egyfolytaban zuhogo esoben, harmincezer nezo elott (ami Finnorszagban
fociban oriasinak szamit) igy kezdtek a csapatok:
Magyarorszag: Safar - Sebok, Lorincz, Kereszturi - Mracsko, Nyilas, Halmai,
Lipcsei, Egressy - Orosz, Kovacs.
(Vegul tehat Dombi es Illes kimaradt. Csank azt mondta, ezt o is csak
penteken hatarozta el, es hogy annyira kiszamithatatlan volt a finn
osszeallitas, hogy o is megprobalt kicsit varatlant lepni...)
Finnorszag: Moilanen (Preston) - Hyppia" (Willem II), Ylo"nen (Haka),
Tuomela (Jaro) - Reini (Vaasa), Mahlio (MyPa), Litmanen (Ajax), Valakari
(Motherwell), Koskinen (Willem II) - Sumiala (Twente), Paatelainen
(Wolwerhampton).
Az elso percben megszerezhettuk volna a vezetest: a jobbszelen felfuto
Nyilast Valakari nem kovette tul szorosan, igy beadhatott pontosan Egressynek,
aki Reinitol szorongatva az otosrol, kapasbol perditett - Moilanenbe.
Sajnos a folytatas elmaradt. Halmai termeszetesen csak Litmanenre figyelt, a
Nyilas-Lipcsei duot pedig minden nehezseg nelkul megfogta Valakari es
Mahlio. (Valakari amugy a skot bajnoksagban allitolag csatart szokott
jatszani; ez most nem latszott. Vattishnak sajnos teljesen igaza lett Lipcseit
illetoen.) Egressy egyszer-ketszer megfuttatta Reinit, de az elso tiz perc
utan mar nem kapott ra alkalmat. A jobbszelen valami olyasmi lehetett a
koncepcio, hogy Mracsko affele, a jobbhatved posztjan jatszo elosoprogeto
legyen, onnan rohanjon aka'r Litmanenre, ha az meglep Halmaitol, aka'r a
csatarokra vissza, ha baj kezd lenni hatul; a tamadasokat meg inkabb Nyilas
vezesse itt. Ezzel egyreszt az volt a baj, hogy Valakari es a gyakran hatul
marado Koskinen altalaban eleg volt Nyilasnak, masreszt az, hogy ha Nyilas a
szelre kerult, nem volt senki kozepen. Bar Orosz azt "igerte" a meccs elott,
hogy a finnek vonalban vedekeznek, es ebben volt is valami, az biztos, hogy ez
nem a belga tipusu felallas volt, amikor a ket csatarra csak a ket belso vedo
figyel allandoan; most a "kirendelt orok" mellett me'g Ylonen is Oroszekra
jutott, es aka'r tarsai mogott helyezkedett, aka'r kozottuk, a ket csatarunkkal
el tudtak banni.
Ennek ellenere ugy tunt, nagy baj nem lehet, mert Litmanen nagyon gyengen
jatszott es a finnek nem tuntek alkalmasnak semmi tamadojatekra. (Litmanen a
csutortokot es a penteket vegig agyban toltotte, influenzasan, legyengulve.)
Sot, a 19. percben ujra mi kerultunk helyzetbe: Ylonen hatbarugta a sajat
kapujuk elott Reinit, a labda Egressy ele kerult, o keresztbeadta Kovacs fele,
Tuomela kozbelepett de o meg Egressy testet talalta el, onnan Kovacshoz kerult
a labda, hat meterre a kaputol kozepen. Moilanen kijott negy meterre, es
Kovacs, mellette elguritva, hajszallal melle lott.
Erett a 0-0; a finnek kozul csak Sumiala latszott veszelyesnek. Felvaltva
jelent meg a jobb es a bal oldalon, tobbszor meglepett Seboktol es
Kereszturitol is, de annyira nem tamadtunk ki, hogy ilyenkor valaki
(pl. Lorincz) ne segitsen. Kulonosen szanalmas volt, amikor a finnek hosszu
passzokat probaltak ivelni egymasnak; a harminc meter koruli tavolsagokrol
atlag tiz meterrel hibaztak el egymast. Komoly veszelyt csak a szogleteknel
erzett az ember, ilyenkor nem voltunk egyenlo ellenfelek mert a levegoben ok
voltak az urak. Igyekeztunk minel kevesebbet engedni, es ezeket atveszeltuk. A
36. percben Kovacs oriasi helyzetbe kerulhetett volna: a batorodo Halmai,
Litmanent otthagyva, elvitte rola Hyppiat, majd Oroszhoz adott, Ylonen
foloslegesen a Tuomela altal is figyelt Oroszra mozdult, akinek keresztbe
visszakuldott labdajat Kovacs teljesen tisztan vehette volna le a 16-oson. Nem
tudta levenni, a pontos passz tovabbpattant a labarol...
Az elso felido osszessegeben kimondottan unalmas es a tethez kepest
meghokkentoen alacsony szinvonalu volt. Megallapitottam, hogy nagy szerencse a
svajciak hazai veresege a finnektol, mert gyozelemre nem sok eselyunk lenne
itt, de az meg valoszinutlenebb, hogy golt kapjunk.
Hamar megvaltozott a velemenyem a masodik felidoben. A finnek egeszen mas
felfogasban folytattak, mintha csak a szunetben szoltak volna nekik, hogy a
0-0 nem jo... Reini peldaul, aki az elso felidoben talan egyszer se jott
elore, most percenkent loholt el az oldalvonal mellett, Egressy nemigen tudta
tartani. Meg rosszabb volt a helyzet a masik oldalon, ahol Mracskotol csak
akkor nem vettek el a labdat, ha nem akartak. (Felfoghatatlan, hogy a
Vasas-Gyor-meccsen latott, europai szinvonalu, totalis /vagyis egyszerre erosen
vedekezo es tamado/ jobb-futo jatekot mutato Mracsko, a valogatottban igazi
posztjara visszakerulve hogy adhatott elo ilyen szanalmas teljesitmenyt.) Az
elso nagy finn helyzetben (55. perc) mindketten benne voltak: ha jol
emlekszem, Mahlio vette el a labdat Mracskotol, Sebok kozben otthagyta
Paatelainent aki kapta a labdat, elfutott a baloldalon es ativelt keresztbe
Reininek, aki hat meterrol fejelt, de Safar nagy bravurral szogletre utotte. A
szogletet Hyppia megcsusztatta, Paatelainen atvette a kapunak hattal, becsapta
a szorosan mogotte helyezkedo Sebokot (nem balra, hanem jobbra fordult meg) es
nyolc meterrol melle lott. Az volt a legszebb, hogy Litmanen tiz meterre a
kaputol, teljesen uresen varta a labdat. (Halmai valahol mashol volt, nem
tudom, kinek mi volt a beosztasa szogleteknel. Valakinek nyilvan Litmanenen
kellett volna lennie.)
Ket perc mulva Csank behozta Illest, meghozza csatarnak, Kovacs
helyere. Kovacs vegig nem talalta magat, a finn helyzet elott nem sokkal husz
meterrol vagy husz meterrel lott melle peldaul; Csank pedig neha mar celzott
ra korabban, hogy az MTK-ban latott Illes-jatek gyakran csatarjateknak inkabb
megfelel, mint kozeppaluyasnak. Sajnos ettol a Nyilas-Lipcsei kettos nem lett
jobb, es Illes, hogy nem jottek elore a labdak, mar csak reflexbol is
vissza-visszafutott a kozeppalyara, vagyis, ha lehet, meg rosszabbul
tamadtunk.
A 62. percben egy kapukirugast Lipcsei elvetett, Mahlio indulhatott egyedul
vele. Egressynek ki kellett mozdulnia ra, Mahlio inditotta a szelen Reinit,
akit Lipcsei eppenhogy utolert es szogletre mentett. A szogletet alighanem egy
begyakorolt variacio szerint vegeztek el. (A Nemzeti Sport megirta, hogy
Moller-Nielsen szovetsegi kapitany nagyon baratsagos, oldott, kozvetlen volt,
me'g azt is megengedte, hogy a tevesek vegyek az edzesuket - egeszen addig,
mig meg nem kezdodott a szogletvariaciok igen hosszu gyakorlasa... Hat igen,
Moller-Nielsen nyilvan tudja, mi az a keves, amit a jatekosai tudhatnak, es
igyekszik azt jol megtanitani.) Vagy harom finn helyezkedett a rovid sarok
elott az alapvonal kozeleben, maguk melle, az alapvonal es kozejuk csalva a
magyarokat. A szogletrugas pillanataban elindultak kifele, es az otosre
egyszerre ertek a labdaval, mikozben a magyarok me'g egy meterrel odebb
voltak. Tuomela csusztatta meg kozuluk a labdat a hosszu sarok fele, ahol
Sumiala kozben a legkisebb gond nelkul megkerulte es megelozte Kereszturit (ki
talalta ki, hogy pont o fogja szogletnel??) es a hosszu felsobe fejelt. 0-1.
A finnek me'g nehany percig tamadtak. Ezalatt, a 66. percben egy hatalmas
Moilanen-kirugast egyikuk fejjel megcsusztatott, Sebok tobb meterrel Sumiala
mellett allt es Lorincz is vonalban helyezkedett, de Safar nagyszeruen futott
ki es me'g nagyszerubben meglatta a labda es a csatar mozgasabol, hova fog
jonni a labda: a 13 meteres lovesbe harom meter tavolsagbol belevetodott!
Ezutan a finnek visszaalltak vedekezni. Nyilast veletlenul lerugta Mahlio egy,
a csuszos talajra meretezett becsuszasnal, le kellett cserelni: Horvath allt
be, Illes "hivatalosan" is hatrajott. Vagy tiz percig nem tortent semmi, a
finnek pontosan vedekeztek. Aztan ujra tamadtak, bar itt eleg balszerencsesek
voltunk. Koskinen utkozott Sebokkel, aki a foldon maradt, a biro szerint nem
tortent szabalytalansag. A kovetkezo pillanatokban Mracskot hatulrol
leszerelte Sumiala, Halmainak ki kellett mozdulnia a Sebok serulese miatt
szabadon maradt Paatelainenre, igy Litmanen egyedul mehetett a balosszeloto
helyen a kapura. Azaz me'g vele szemben volt Lorincz, de o eleg messzirol
indult Litmanen fele, aki lenduletbol kicselezte. Szerencsere erkezett jobbrol
Kereszturi, igy nyolc meterrol ellotte a labdat a hosszu sarok fele, de
Safarnak igy is oriasi (mar a harmadik!) bravurra volt szuksege ahhoz, hogy
elerje.
Egy perccel kesobb Orosz is kihagyta a maga nagy helyzetet: Halmai-Horvath
akcio soran ugyesen, balrol a labda fele, jobbra keresztbesprintelve
megszabadult Tuomelatol, es Ylonen is egy kicsit keson vette eszre, adott neki
ket masodpercet a lovesre a tizenhatosrol. Orosz nem vallalta el, hanem jobbal
visszahuzta a labdat az eleero Ylonen masik oldalara, hogy Tuomela epp
utolerhesse, es mar csak egy gyenge rugasocskara legyen ideje, ami nem volt
gond a kapusnak.
A 81. percben nagy atszervezes tortent: Egressy lejott, Kereszturi ment a
helyere, Mracsko hatra, es beallt Dombi. A finneknel azonnal bejott Koskinen
helyett Rissanen (FinnPa), aki erre a kilenc percre le is fogta Dombit.
Kilenc percig ujra meddo magyar tamadgatasok jottek, majd megkezdodott az a
fantasztikus hiba- es veletlensorozat, ami talan az evszazad legszerencsesebb
magyar goljahoz vezetett. Az egesz azzal kezdodott, hogy Paatalainen - ha jol
emlekszem, Sebok hibajabol - tiz meterrol lohetett kapura, de az utolso
pillanatban elelepo (es ezzel sok mindent jova tevo) Mracsko cipojerol a kapu
fole pattant a labda. Heynemann, a nemet biro kirugast itelt. (Nekem is ki
kellett kockaznom a felvetelt, hogy lassam, mi tortent, mert nagyon kozel volt
Mracsko Paatelainenhez. Litmanen persze latta, reklamalt - es kapott egy
sargat.) Szoglet helyett kirugas jott tehat, amibol a finn terfelen Orosz a
magyar kapu fele fordulva hatrapasszolt Halmai fele. Eleg pontatlanul,
Litmanen messzirol becsuszott ra - szinten pontatlanul, es a labarol
tovabbperdult a labda a kezere. Szabadrugas 30 meterrol. Lorincz lovese egy
vedorol szogletre pattan. A balrol beivelt szogletet Paatelainen jobbrol
keresztberugja a kapu ele, ki tudja, miert... (Hegyi Ivan szerint le akarta
venni a labdat es ez lett belole. En azert ezt nem hiszem.) Kozepen negy finn
es koztuk Sebok, de eppen feleje megy a labda. O ballal loni akar, de kozben a
jobb laba kicsuszik alola... Nem vicc. (Ezt latta szegeny Csank a kispadrol
onfelaldozo, messzirol torteno hosies becsuszasnak.) Esteben a labda mindket
laban megpattan, es talan a vele szemben elecsuszo Ylonenen is. Tovabbpattan
keresztbe balra, Hyppiahoz. Hyppia a finn kapu fele fordulva belerug egyet,
kozeperosen megy a kapu fele, majdnem kozepre a labda... egyik felvetelen se
latni, de majdnem biztos vagyok benne, hogy nem oda rugta, hanem eltalalhatta
Ylonen vallat, es ezert lett taccs helyett majdnem kozvetlen ongol. De igy is
az lett, mert az eredetileg a bal (vagyis szembol nezve jobb) kapufanal allo
Mahlio ugyan oda tudott lepni a labda utjaba, de a labarol az elotte
helyezkedo Moilanen karjara es onnan vissza a kapuba pattant a labda...
A jelenet olyan volt, hogy az ember tenyleg csak felig hitte el, hogy ez
valosag. Ilyen furcsat szo szerint almaban szokott az ember latni. Egy
tamadasra volt me'g ideje a finneknek, egy mely beadast megfogott Safar, es
ezzel vege lett...
Bejutottunk a potselejtezobe, ugy, hogy lenyegeben nincs csapatunk. A
kozeppalya tamadasban maga a borzadaly, a csataraink, ha megis helyzethez
jutnak, nem mennek vele semmire (igaz, hogy Klausz most serules miatt nem
jatszott), az emberfogoink nem tudnak embert fogni. A varatlanul kivaloan
vedo Safar mellett me'g Lorincz es Halmai jatszott az europai kozepmezony,
a csoportok kozepe fele vegzo csapatok szintjen. Az egesz sorozatot nezve
egyszer jatszottunk egesz jol, a pesti magyar-norvegon, foleg Lorincz, az
akkor jo formaban levo Kovacs, es az iranyito Sandor jovoltabol. Sandor a
nyaron Torinoba ment, es azota se kapott jatekengedelyt az olasz
masodosztalyban, mert a Torino nem bontott szerzodest a foloslegesse valt
kulfoldijeivel. (Legfrissebb hirek szerint az egyiket megvette az Empoli, es a
masikat, Karicsot talan a heten megveszi a Duisburg.) Csank ujabban
rafanyalodott a 3-5-2-nek arra a valtozatara, amikor mindharom belso
kozeppalyas egyarant vedekezik es (valamicsket) tamadgat is, de a csapat nincs
ehhez szokva es a jatekosaink se igazan megfelelok erre sem. (Urban
felgyogyulasa talan segithet majd ezen, ha Csank letesz arrol, hogy hatravigye
soprogetonek.)
Kezdtem erteni Polgardi Petert, aki a magyar-svajci es a svajci-finn kozott
azt fejtegette, hogy oriasi szerencsevel kijuthatunk a VB-re de minek. Akkor
me'g ugy tunt, hogy ehhez gyozni kell Helsinkiben, es az ehhez szukseges golt
se ilyennek vartam, mint amit most "rugtunk". Arra gondoltam, hogy
Helsinkiben, ha tovabbjutunk, legalabb ugy fogunk majd jatszani, mint a
magyar-norvegon. Ehelyett annal is rosszabbul jatszottunk, mint a
magyar-svajcin. A meccs utan egyebkent ugy ereztem, hogy ekkora szerencsevel,
ami (mar a sorsolas ota, az ellenfelek egymaskozti meccsein keresztul) nekunk
van, csak az ireket kaphatjuk. (A sok, utolso percekben kapott gol a merkozesek
addigi kepei alapjan mind realisak voltak, talan az osloiak kivetelevel, de
ott viszont harmat is kaptunk...)
Ehelyett megkaptuk a jugoszlavokat, akik az olaszok utan, azt hiszem, a
legerosebb lehetseges ellenfel voltak, a cseheket pl. mindketszer legyoztek;
es raadasul otthon kezdunk. Azt hiszem, ezekre a meccsekre kituzheto egy cel,
ami nem elerhetetlen, de ha sikerul, akkor nagyot leptunk a finn-magyarhoz
kepest elore: a hazai dontetlen es a belgradi meccs meguszasa legfeljebb
haromgolos vereseggel.
Monta'gh Bala'zs
|
