A husvetrol lenne szo, de nem az egyhaz husvetjarol, hanem
egy haz husvetjarol, a mienkrol. A nyolcvanas evekben voltam
abban a korban, amikor szamomra a locsolkodas a "fenykorat
elte". Csurrant a pia, cseppent a le, maga volt a kadarkaval
es torkollyel folyo Kanaan. Husvet masnapjanak reggelen,
alig valamivel pirkadat utan, himes tojasra, kokusz kockara
es papir tizesre kiehezett romagyerekek kisebb csoportja
tapadt a csengonkre, kezukben, zsebukben, bolere eresztett
wu2 hajsamponnal, vagy Todor Zsivkov buszkesegevel,
"Bulgaria aranyaval" a rozsavizzel. Anyam nyitott ajtot es
jol begyakoroltan, mint egy protokol droid a Star Warsbol,
azt mondta: Itt nincsen lany a haznal! Sajat magat
valamilyen atmeneti, "himnos" allapotba sorolta, mivel
fateromat a delirium tremensen kivul nemigen erdekelte mas
ferfidolog. Ez az identitaszavar aztan fel is boritotta a
hormonhaztartasat, de akkora bajusza azert nem lett mint pl.
Tom Selecknek a Magnumban, vagy nagyanyamnak, akit a
gyerekek csak Kacor kiralynonek neveztek.A noveremnek eleg
volt a masnapos (aznapos) fater szikvizes tamadasat
visszaverni hazimamusszal. Ha a fater latta, hogy a
szifonnyal nem boldogul tiszta(szoda)vizet es asztali bort
ontott a poharba es belekezdett vagy inkabb folytatta a
koradelelotti eszmeletvesztest celzo kiserletet. Nem
szerettem vele jarni locsolkodni, mert nem erdekelte az a
fajta izgalom, ami engem atfutott, mint didergos patert a
misebor: a konnyen szerzett penz, a potya love lehetosege!
Neki az volt a celja, ami nekem az eszkozom: a jo benyomas.
En par szaz forintot, o meg csak a berugast kereste, ami a
szamtalan kozeli es tavoli rokon (sot, vadidegenek!)
vegiglatogatasa soran elkerulhetetlenul fenyegette, es ugy
is hoztak haza este a cimborai, mint a lelott ozet... Ezert
en sebtiben feloltoztem, megkopkodtem a fekete, lakk,
szinhazbajaro cipomet, majd elindultam haracsolni. Erdekes
volt latni a mar delelott tizenegykor a "foldhoz ragadt"
figurakat, akik az unnepnek es kornak megfeleloen oltozve
hevertek az arcukon, az arokba csuszva. Sotet vagy
halszalkas oltonyben, fejukon svajcisapka, fogaik mint a
csillagok, sargak, es messze votak egymastol. A bokajuk
pedig kalimpalt felfele az arokbol mint a levesesfazekbol a
pikkelyes csirkelab. De ez olyan hetkoznapi latvany volt
felenk, mint Farkashazyeknal az operaberlet. Ezert nem
torodve veluk, megallithatalanul haladtam a cel fele: hogy
krozus legyek estere! Erre azert utolag vegiggondolva annyi
eselyem volt mit Uhrin Benedeknek a Grammy dijra, mivel
atlagban egy papirhuszast kaptam a locsolasert. Tudjak amin
az a furcsa par volt, a srac a gozfurdobol, meg a Dozsa
Gyuri. Ha egy barna otvenest dugtak a markomba, mar ugy
orultem mint venasszony a termalvizes beontesnek. Egyik nagy
almom egy zsiruj Szputnyik bringa volt, amit kesobb meg is
szereztem. Talaltam egy tok jo allapotut a hazunk elott,
szemfules voltam, mert ha par perccel kesobb veszem eszre,
elviszi a postas. Annak is kellett volna, de en voltam a
gyorsabb. Par sarkot ugyan futott utanam, de aztan
meglassitotta a guta utes. Masik almom pedig egy mjuzik
centrum volt, amit kesobb anyam vett nekem a kinai piacon
feketen. Goldszar tipusu, erintesvedelmileg "haromkeresztes"
volt, csak a harmas metro frontalisan es a fekete mamba olt
nala biztosabban. Szoval a Husvet akkoriban szamomra meg nem
elsosorban a csajok szormenten locsolasarol szolt, hanem a
megtollasodasrol, melynek folyamata egy szolid versmakogas:
razogatva locsolas mikozbe befogtam az uveg szajat, mint
apam anyamet mikor az szova teszi hol ment le a butor ara, s
kiderul hogy a fater torkan, aztan johet a love! Rosszabb
esetben pedig a fogzomanc gyilkos csokinyulak, a pantlikas
csokibarik, es a piros tojasok, amik meg ma is eszembe
jutnak ha forro ulofurdot veszek... Sajna sok rokonom verte
fogahoz az alu forintot, es valtotta ki ezekkel a tisztes
berezest, igy ezekrol a helyekrol nehany zserbot az arcomba
tolva olajra leptem. Hazafele meg el kellett bujnom a
garazsok kozt a csalodott gyerekek nepes hadatol, akik
szomoruan vettek tudomasul, hogy aznap nem fogyott jol a
Wutu sampon, ugyhogy mehettek elfurdeni a banyatora. Ha
elkapnak,biztos levettek volna mint sprinter a mackofelsot.
Sajnos a husveti locsolkodas ma mar kiment a divatbol,
valtoznak az idok. Hiaba brillirozok intellektualisan, hogy:
Egy tok, ket, tok, nem tokolok ontok. A legtobb no
udvariasan elharitja az ontozest, en meg nem izmozok, mert
meg lefujnak gazzal. Meg aztan penzt ma mar el se fogadnek,
Szputnyik helyett Wartburggal jarok, az biztonsagosabb,
plane hogy atuttettem az alvazszamot... Ugyhogy hagyom, hogy
asztalhoz ultessenek, udvariasan lenyomom a tizedik tojasos
kozepu fasirtot is, aztan egy vizespohar hegyesszogu (vagyis
kabe negyvenfokos) haziparlattal adom meg a kegyelemdofest a
majamnak. Hat csoda, hogy delelott tizenegy fele mar felfele
all a labam az arokban, mint tyuklab a fazekban? Nem is
merek hazamenni csak a munka unnepere, egyreszt mert addigra
a rokonok mar kihevertek a detoxikalo szamlaja okozta
sokkot, masreszt mehetek is felvonulni, az arcom
piros-feher-zold, szemem alatt polgari korok, es lenduletben
az orrszag...
(webes bekuldes, a bekuldo gepe: sef.vein.hu)
|
A pápa felkerül a mennybe, kopogtat az ajtón. Szent Péter üdvözli őt
és kérdezi a nevét.
- Én vagyok a pápa - válaszolja.
- Pápa, pápa - mormogja Péter, és utána néz a Nagy Könyvben -
Sajnálom, de ilyen néven senkit nem találok!
- De én vagyok isten helyettese a Földön! - mondja a pápa.
- Istennek van helyettese a Földön? - kérdezi Péter csodálkozva. -
Furcsa, ezt nekem sosem mondta...
A pápa rákvörös és folytatja:
- Én vagyok a katolikus egyház feje!
Péter:
- Katolikus egyház... sosem hallottam. De várj egy kicsit, megkérdezem
a főnököt - hátramegy és kérdezi Istent:
- Te főnök, itt van egy hapsi, aki azt állítja, hogy a Te helyettesed a
Földön. Pápa a neve. Mond ez neked valamit?
- Nem, sosem hallottam, nem ismerem. De tudod mit, kérdezd meg
Jézust, ő járt a Földön, hátha ő tud valamit!
Hívatják Jézust és elmesélik neki a szituációt. Ő sem tud semmiről, de
hátramegy az irodájába és utánanéz az papírjai között.
Tíz perc múlva jön vissza, folynak a könnyei a röhögéstől.
- Ezt nem hiszem el - mondja elcsukló hangon a hasát fogva -
Emlékeztek még arra a kis horgász-halász egyesületre, amit poénból
2000 éve alapítottam? Még mindig létezik...
|
