bele a vitaba, mert hosszabb lelegzetu es igenyes elemzesre nincs idom.
De ez nem gatol meg abban, hogy idetegyem a velemenyem a tisztelt publikum
elektronikus asztalara. Amerikai kulture, Europa, massag, ortogonalitas,
kapitalizmus.
Ne beszeljunk most zenei eletrol, konyvterjesztesi mutatokrol, atlagos
altalanos muveltsegrol... (kimeljetek a sznob jelzotol, nekem Wolf egy
mondatban megirt poszt-avantgarde regenye ugyanolyan jo, mint a
Haboru es beke)... nezzuk a TV-t. Roviden, mert nem er meg egy nagymiset.
Nem vagyok rendszeres TV bujo, azert atlapozom neha a francia csatornakat.
Osszehasonlitasi alapom tehat:
1) magyar TV 89 elott
2) magyar TV nyari mintavetelezessel
3) francia csatornak
4) nehany europai profilirozott csatorna (sport, MTV(zene), hirmusor)
Engedtessek meg a musorok altal kifejtett hatasrol beszamolni.
1)odahaza eles szelektivitas mellett is tobb olyan adast talaltam, ami
lekotott, mert tanultam belole, mert erdekes vita volt, mert csiszolta
az agyamat, vagy mert egyszedruen csak elszoritotta torkom, vagy
felhevitett, stb...(igyekszem nem keverni az anyanyelv elmenyevel)
2) a nyari otthoni mintavetelek egy kicsit kedvezotlenebbek, tobb
felvizezett musort lattam, mint korabban, talan az anyagi nehezsegek...
3) a francia adasokban igen-igen keresgelni kell, hogy ertelmesen
toltse az estet az ember. Kaptafafilmek orrverzesig. A zomuk az amerikai
filmipar termeke. Innen kivanom tehat elsuttogni a velemenyem, az
amerikai filmipar dinnyeknek valo sablon kulturhulladekot gyart zommel,
es ezzel elarasztja a piacot. (nem egyenerteku azzal az allitassal, hogy
az amerikai filmek szemetek, vigyazat)
4) a francia adasok masik hibaja a kulturalis protekcionizmus (amit megertek
a fenti filmekkel szemben, ott se hatasos a jelek szerint, de botorsagnak
tartok a japan, sved, lengyel,magyar, cseh, roman, orosz, stb filmuveszettel
szemben)
5) kedvencem egy nemet-francia vegyessalata Arte cimmel, ezen a csatornan
neha csemegekre lehet akadni.
Konkluzio: az uzletszeruen elkovetett TV hordaleka nehezen elvezheto (nem
kell mondani, hogy az Arte is uzletszeu, statisztikai sokasagrol beszelek)
Nem, a kapitalizmus nem ortogonalis a kulturara, nagyszeru muvekre is akad
sponsor. A vetitesnel alkalmazott szog koszinusza azonban igen csekelyke.
(megintcsak kifognam a szelet egy vitorlabol, nem azt allitom, hogy a
"Sztalinunk, apank, erted zengg a kalapacs" tipusu reneszansz muveszet
az igazi).
Gusztusaink kulonbozoek. De a fogyasztoi kulturmodell velemenyem szerint
ma generaciokat butit el.
Udvozlettel:
Molnar Miklos
|
Kedves Gabor (Fencsik),
attol tartok, kisse elbeszelunk egymas mellett. En nem kivanok semmit
bizonyitani vagy cafolni. Ahhoz a kultura terulete tulsagosan amorf,
keplekeny es sokarcu, hogy ilyen kategorikus dolgokat lehetne tenni. En
leginkabb beszelgetni szeretnek rola, es ha mar szoba jott, csak
figyelmeztetni azokra a negativ hatasmechanizmusokra, amiket a kultura es
piaci viszonyok szimbiozisa szerintem kitermelt es amely esetleg
folkeszuletlenul erheti Mo.-t, ha ezek a mechanizmusok otthon is mukodesbe
lepnenek. Semmi, amit itt irok, vagy irtam, nem bizonyitas ereju, csak a
meglatasaimat rogzitem.
Konkretabban. Sehol nem allitottam, hogy az amerikai halozati tevek kizarnak
az alternativakat. A jol mukodo piaci viszonyok egyik jellegzetessege, hogy
amire van igeny/kereslet, arra elobb-utobb lesz kinalat is. Ezert van BRAVO
csatorna, Alban Berg CD-k, Keith Jarrett hangversenyek, a vilagon leg-
nagyobb valasztekkal rendelkezo lemez es konyvesboltok es konyvtarak
(es nem kis reszben a magamfajta kripto-kozmopolitanak ez is kellemesse
teszi az itt elest:-)). De nem arrol vitatkozunk, hogy a mindenfajta weird
tojasfeju ertelmisegi nem talalhatna meg itt a maga kis retegmufajat, vagy
hogy altalaban, a kulturalodas lehetosegei ne lennenek adottak.
Hanem. A halozati tv-t azert talalom peldaertekunek, mert szerintem egy
veszelyes hatasmechanizmust reprezental. Eloszor is a lakossag
egy jelentos hanyada (hogy ne mondjam tobbsege - nem mondom, mert nem ismerem
a szamokat, csak annyit, hogy az esti idoben a lakossag 75%-a nez tv-t, es
egy amerikai haztartasban atlagosan napi nyolc orat van nyitva a tv), ha
kulturara kerul a sor, akkor az szamara a tv-vel kezdodik es
vegzodik. Mar ez onmagaban jelzi, hogy a tv tarsasagoknak legalabbis
valamekkora felelosseget kellene mutatniuk az altaluk sugarzott musorok
szinvonala irant. Ez azonban egy tokeletesen ertelmetlen kerdesse valt
abban a pillanatban, ahogy az egesz szintiszta uzleti tranzakciova
valtozott. Erre persze Te joggal kerdezheted, hogy miert zavar az, hogy
a lakossag egy resze azt a szinvonalat kapja, amit akar es amit megerdemel.
Mit akarok, bevezettetni az aczelos musorpolitikat az amerikai tv-ben?
Valaszom az, hogy nem zavar a dolog, ha felnottekrol van szo, akiknek ez
a szinvonal felel meg - ok mar valoszinuleg megrekedtek itt, legyen ez az
o bajuk. Nem zavar a dolog ertelmisegieknel, mert ok kritikailag fel vannak
fegyverkezve. Azonkivul, hogy idonkent szorakoztataskent bekapcsoljak,
kepesek kivulrol szemlelni es latni a hulyesegeit. Ketlem, hogy az a veszely
fenyegetne oket, hogy elhulyulnek tole. Amit viszont mar zavaronak talalok,
hogy generaciok csecsemokoruktol fogva ezen nonek fel, es ennek nem lehet
nem eszrevenni a negativ hatasait. Ha jelentos meretu tomegek szamara a
vilagra nyilo legfontosabb ablak a tv es annak olyan a szinvonala, mint az
amerikai tv-nek, akkor azert az megteszi a hatasat, elsosorban a fiatalokra
es a gyerekekre. Azert, mert ez a fajta musor stilus nem csak
arra szoktat ra, hogy nekik mindenkor szorakoztatva kell lenniuk, hanem
a musorok es foleg a koztuk bombazo reklamok ertekeket es eletformat
kozvetitenek, sulykolnak, hogy ne mondjam indoktrinalnak belejuk, aminek a
puszta esszenciaja az, hogy legy narcisztikusan boldog, kritikatlan, jo
fogyaszto; hogy a jo elet azonos a konnyu elettel, aminek eleresi modja a
fogyasztas, es amit addig ismetlunk neked, mig az eszkozbol cella alakul.
Es az az adat, hogy egy atlagos tinedzser 18 eves korara eletenek 16000
orajaban ennek lesz kiteve, es 20 eves korara kozel 1 millio reklamot nezett
vegig, az azert nem semmi. Kozhelynek szamit, hogy paradigma valtas korszakat
eljuk, az irasos-nyomtatasos kulturat a vizualis kultura valtja fel. Bar en
ebben sem hiszek igazan, marmint abban, hogy a vizualis kultura kepes lenne
felvaltani az irasosat. Szerintem nem veletlenul talalta fel az emberiseg az
irast, hanem mert igazan absztrakt gondolatokat csak ennek segitsegevel lehet
kifejezni. (Lehet, hogy fantaziatlan vagyok, de nehezen tudom elkepzelni,
hogy a C*-algebrat vagy Szent Anselmnek Isten letezesere vonatkozo ontologiai
bizonyitasat kizarolag kepi uton meg lehetne erteni.) Visszaterve az amerikai
halozati tv-hez, az igazi bajt ott latom, hogy ez az elorenyomulo vizualis
kultura nagyreszt egy brainless kultura. Itt a halozati tv melle bizvast
odasorolhatjuk az MTV-t (Music TV) mint kvazi idealtipust. Es en itt nem a
csunya to"ke's ba'csikat hibaztatom, hanem arra probalok ramutatni, hogy itt
egy onmagat pozitivan visszacsatolo folyamatrol van szo, amelynek gerjesztoje
es fenntartoja egy sajatsagos piaci logika, sajatsagos, mert nem egyszeruen
arucikkekre vonatkozik, hanem a kultura egy szegmensere, amely egy csomo ember
eletere, fiatalok vilagnezetenek kialakitasara van jelentos befolyassal.
Namost, ha veszunk egy ilyen tipusu TV-n felnott tinedzsert (kornyezetemben
szamosat szemelyesen ismerek), akkor a Public tv-n enekelhet a Pavarotti,
a BRAVO csatornan adhatjak az Un Coeur en Hiver c. filmet, ezek egyszeruen
nem konkurrenciak, tavkapcsolojaval nanoszekundum alatt at fog ugrani
rajtuk, mert itt koncentralni kell, karakterabrazolas folyik, nem lehet
tudni az elso 3 masodpercen belul, hogy melyik a good guy, melyik a bad
guy, mert az NBC-n epp most rugjak le a Joe Montana vesejet, ami szazszor
erdekesebb, stb. Mert a legkisebb kozos nevezo fuggojeve, addiktivjava valtak.
(A Being There c. film Peter Sellers zsenialis alakitasaval, ha muveszileg
tuloz is, nem a semmibol keletkezett.)
Es ennek elokeszitese mar kora gyermekkorban megkezdodik. Elvegre a 16000
orabol, amit egy gyerek 18 eves koraig tv nezessel tolt, 5000 orat ovodas
kora vegeig teszi, marpedig ez nem egy elhanyagolhato piac. A kisgyerekek
kedvenc tv ideje a szombat reggel, amikor a halozati adok gyerek
rajzfilmeket sugaroznak, na meg persze kozben reklamokat. De tonnanyit.
Es kizarolag oket celbavevo reklamokat: babak, jatekok, hupikektol a
nuklearis meghajtasuig. Na most az igazi cinizmus nem ez. Hanem az, ahogy
a dolgok racionalizalodtak, belso logikajuk szerint: a jatekgyarto ceg
megtervez es piacra dob egy baba sorozatot. Ezutan felkeri a filmgyartot,
hogy tervezzen egy ezekre a babakra epulo rajzfilmsorozatot. Maris kesz
a kettos reklam: a gyerek nezi a rajzfilmet, snitt, reklam: nini, ezeket
a babakat, amikrol most nezed a rajzfilmet "mar" lehet is kapni az
uzletekben, apuci, anyuci gyorsan meg tudja venni neked (csak siess, mert
a keszletunk korlatozott)... Es a felelmetes a dologban az, hogy ez
mukodik is. Nincs annal felemelobb erzes, mint amikor kisgyerekeket
az osztoneikre apellalva manipulalnak, pusztan potencialis fogyasztokent
kezelve oket.
Nem akarom a kelletenel sotetebbre festeni a kepet, csak azt probalom
ecsetelni, hogy vannak a kultura es kapitalizmus viszonyan belul is
valosagosan letezo veszelyes mechanizmusok, amikre erdemes odafigyelni,
es naivsag lenne azt hinni, hogy a kultura szabadsagara az allami tamogatas
jelentene az egyetlen, vagy akar legnagyobb veszelyt.
Hogy hogyan lehetne kivedeni ezeket, arrol ne kerdezz, mert nem tudom.
Mint feluletes szemlelonek, az azert feltunt, hogy par evvel ezelottig
Nyugat-Europaban, amig ott is meg nem indult rohamosan a TV adok privati-
zacioja, ezek a jelensegek ismeretlenek voltak. Az is igaznak tunik, hogy
Amerikanak annyiban sajatsagos a helyzete, hogy a heterogen lakossag
miatt valoszinuleg sohasem fog kialakulni egy egyseges nemzeti kultura,
talan ezert is itt a tv mindig is fontosabb szerepet toltott be - lehet,
hogy potszerkent? De az sem tagadhato, hogy az egesz vilagot vagy kozvet-
lenul az amerikai tv, vagy helyi, privatizalt formaban az amerikai stilusu
tevezes kezdi mindinkabb uralni.
Amit az otthoni helyzetrol irsz, abban tokeletesen egyetertek Veled.
Es en nem feltem odahaza a mar felnott generaciokat sem az itt abrazolt
negativ jelensegektol. De a most felcseperedo es ezutan szuleto generaciokban
mar nem vagyok olyan biztos. Igy az igazi kerdes szerintem nem az, hogy
magunkra ismerunk-e majd a valtozasok utan, hanem, hogy magunkra ismerunk-e
majd csemeteinkben.
Udvozlettel,
Leirer Laszlo
|